A Debreceni Ítélőtábla Pf.20810/2009/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 15. §, 70/D. §, 1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 217. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 15. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Riczu András

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.810/2009/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Kelemen György Ügyvédi Iroda (4024 Debrecen, Barna u. 1. fszt. 2.) ügyvéd által képviselt felperes neve, címe felperesnek - a Dr. Révész Gizella ügyvéd (4026 Debrecen, Péterfia u. 2. II/208.) által képviselt alperes neve, címe alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2009. szeptember 23-án meghozott 10.P.21.001/2008/19. számú ítélete ellen a felperes részéről 10. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és az alperes által a felperes részére fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét 5 000 000 (Ötmillió) forintra, a felperes javára fizetendő elsőfokú perköltség összegét 300 000 (Háromszázezer) forintra, az alperes által az államnak - külön felhívásra - megtérítendő kereseti illeték összegét 298 200 (Kettőszázkilencvennyolcezer-kettőszáz) forintra felemeli, az államnak megtérítendő meg nem fizetett szakértői díj összegét 47 500 (Negyvenhétezer-ötszáz) forintra leszállítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 15 000 (Tizenötezer) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 60 000 (Hatvanezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

Néhai Gy. L. - a felperessel egy háztartásban élő egyetlen gyermeke - 2006. június 24-én a V. P. által vezetett XXX-000. forgalmi rendszámú személygépkocsi utasaként közúti baleset következtében elhunyt. A balesetet az alperesi biztosítótársaságnál kötelező gépjármű felelősségbiztosítással rendelkező Gy. L. okozta, aki ellen halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt büntetőeljárás van folyamatban a D. Városi Bíróságnál ..../2006. szám alatt. A felperes gyermekének halálát eredményező baleset azért következett be, mert a V. P. által vezetett gépjármű a 47. számú főúton D. felől M. irányába - ott, ahol 40 km/h sebességkorlátozás volt érvényben - 105-110 km/h sebességgel haladt és féktávolságon belül ismerte csak fel, hogy az úton előtte egy műszaki okok miatt várakozó, kivilágítatlan, elakadást jelző háromszöggel el nem látott kombájn áll, amelynek nekiütközött, majd a menetiránya szerinti bal oldali útárokba sodródva megállt. Néhai Gy. L. utasként a vezető melletti ülésen foglalt helyet, és függetlenül attól, hogy a biztonsági öve bekapcsolt volt-e vagy sem, reális esélye nem volt a baleset túlélésére.

Abban az esetben, ha a gépjármű a megengedett 40 km/h sebességgel halad, vezetője féktávolságon kívül észleli az elakadást jelző háromszöggel nem jelölt kivilágítatlan kombájnt, így a baleset elhárítható lett volna.

A gyermekének halála miatt a felperest súlyos depressziós epizód-diagnózissal 2006. november 25-től 2006. december 20-ig a DEOEC Pszichiátriai Tanszékén kezelték, mert fia halálát feldolgozni nem tudja, gyászreakciója patológiás jellegű, amely betegségként definiálható és állapota elhúzódónak, maradandónak tekintendő. Ennek következtében alkalmazkodóképessége, lelki terhelhetősége csökkent. A felperes gyógyszeres és pszichoterápiás kezelésben részesül mind a mai napig. A baleset következtében 2007. március 23-ig munkaképességének több, mint 2/3-át elveszítette, így 2007. március 23-tól 50 %-os munkaképesség-csökkenés véleményezhető.

Az alperes 500 000 forintot a felperes vagyoni káraira peren kívül megfizetett, a nem vagyoni kártérítés iránti igényét azonban elutasította.

A felperes a keresetében nem vagyoni kártérítés címén a hozzátartozó elvesztése miatti fájdalmára, pszichés károsodására hivatkozással 7 000 000 forint, és annak a 2006. július 1. napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy egyetlen közeli hozzátartozójának elvesztése súlyos egészségromláshoz vezetett, pszichés állapota azóta is rendkívül leromlott, a súlyos depressziós hatás jelenleg is fennáll, munkaviszonyát emiatt meg kellett szüntetnie, a társadalmi életben való részvétele az állandó szorongása miatt megszűnt, az elszenvedett tragédia miatt az emberi kapcsolatai leépültek.

Az alperes a kereset jogalapját nem vitatta és 3 000 000 forint erejéig annak összegét is elismerte, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte. Arra az állítására alapítottan, hogy a balesetet részben a kombájn vezetője I. S. okozta azzal, hogy a jármű műszaki okokból kivilágítás és elakadásjelző háromszög jelzése nélkül állt az úttesten, a Ptk. 344. § (3) bekezdés b) pontja alapján az alperesre kedvezőbb 60 - 40 %-os kármegosztás alkalmazását kérte.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően 19. sorszám alatt meghozott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek 4 000 000 forint tőkét és annak a 2006. július 1-től a kifizetésig terjedő időre járó, az ítélet rendelkező részében részletesen megállapított mértékű késedelmi kamatát, továbbá 200 000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy térítsen meg az államnak külön felhívásra 66 920 forint meg nem fizetett szakértői díjat és 240 000 forint le nem rótt illetéket.

Határozatának indokolásában - a D. Városi Bíróságnál folyamatban lévő ..../2006. számú büntetőeljárásban beszerzett S. T. igazságügyi gépjárműszakértő által készített szakértői vélemény alapján - tényként állapította meg, hogy a felperes gyermekének halálával végződő balesethez vezető okfolyamatban jelentős szerepet játszott az, hogy a kombájnt I. S. ittas állapotban vezette, s az úton üzemanyag-kifogyás miatt megállásra kényszerült járművet nem világította ki, elakadásjelző háromszöggel nem jelölte meg. Ezzel ugyanis megteremtette a baleset lehetőségét, amely az adott esetben azért következett be, mert az alperes biztosítottja a gépjárművet a megengedett sebességet jelentősen túllépve vezette. Mindezek alapján arra a megállapításra jutott, hogy az alperes biztosítottja, V. P. és a kombájn vezetője közösen okozták a felperest ért kárt, a közrehatásuk arányának a jelen perben való vizsgálatát azonban nem tartotta indokoltnak, ezért a felperes keresetét akként bírálta el, hogy a károkozók egyetemleges felelőssége (Ptk. 344. § (1) bekezdése) alapján az alperes a felperest ért teljes kárt köteles megtéríteni.

Rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a balesetben a gyermekét vesztette el, ezáltal sérült a Ptk. 75. § (1) bekezdésében nem nevesített egészséges családban történő éléshez való személyiségi joga, ezért az alperest 4 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. Értékelte, hogy a felperes 10 éves kora óta egyedül nevelte gyermekét, akivel kapcsolata szoros volt, és a baleset időpontjában is egy háztartásban éltek. Kiemelt jelentőséget tulajdonított annak az eljárás során beszerzett pszichológus szakértői vélemény elfogadásával megállapított ténynek, hogy a felperesnél a normális gyászreakciót meghaladó, maradandó pszichés károsodás is bekövetkezett; kétszer öngyilkosságot kísérelt meg, munkaképessége jelentős mértékben csökkent.