A Debreceni Ítélőtábla Pf.20361/2022/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. § (4) bek., 48. §, 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 15. § (1) bek., (2) bek., 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 32. §, 33. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 83. § (1) bek., 341. § (1) bek., 342. § (3) bek., 370. § (1) bek., (2) bek., (3) bek., (4) bek., 383. § (2) bek., 406. § (1) bek., 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. § (6) bek., 4/A. § (1) bek.] Bírók: Árok Krisztián, Bakó Pál, Molnár Tibor Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék P.20394/2020/30., *Debreceni Ítélőtábla Pf.20361/2022/4.*, Kúria Pfv.20116/2023/4. (BH 2023.12.300)

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.361/2022/4. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Burai-Kovács, Perlaki, Stanka, Szikla és Társai Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: dr. Stanka Gergely ügyvéd) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek - a dr. Varga István ügyvéd (cím) által képviselt alperes neve (cím) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 10.P.20.394/2020/30. számú ítélete ellen a felperes 32. sorszám alatt benyújtott fellebbezése és az alperesnek a Fővárosi Ítélőtáblán 1.Pf.20.424/2022/3. szám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részének indokolását részben megváltoztatja, egyebekben helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 2 540 000 (kettőmillió-ötszáznegyvenezer) forint másodfokú perköltséget, az államnak pedig - külön felhívásra - 5000 (ötezer) forint le nem rótt csatlakozó fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

[1] A gazdasági társaság1 (a továbbiakban: gazdasági társaság1) és a gazdasági társaság2 "f.a." (a továbbiakban: gazdasági társaság2) 2007. június 17-én keresetet indítottak a felperessel szemben az alperes bíróság előtt, amelyben azt kérték, hogy az alperes kötelezze a felperest elsődlegesen a gazdasági társaság1, másodlagosan pedig a gazdasági társaság2 részére 4 523 803 040 Ft kártérítés megfizetésére. Arra hivatkoztak, hogy a felperes jogellenesen mondta fel a gazdasági társaság2-nal kötött kölcsön-, hitel- és folyószámla szerződéseket, amelyből eredően a gazdasági társaság2-t az általa követelt összegnek megfelelő mértékű kár érte. A jogellenes felmondásra alapított követelést ugyanis a felperes a gazdasági társaság3-re (a továbbiakban: gazdasági társaság3) engedményezte, amely a gazdasági társaság2 eszközeit áron alul értékesítette a kizárólagos tulajdonát képező gazdasági társaság4 részére, így a gazdasági társaság2 további működése lehetetlenné vált. Az ebből eredő kártérítési követelését a gazdasági társaság2 a gazdasági társaság1-ra engedményezte.

[2] Az alperes a keresetet a 2011. április 4-én kelt 16.G.40.965/2007/82. számú elsőfokú ítéletével elutasította, a Fővárosi Ítélőtábla azonban a 2012. február 15-én kelt 17.Pf.21.390/2011/7. számú végzésével ezt az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az alperest a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította, mert nem merítette ki a keresetet. A megismételt eljárás eredményeként az alperes a 2012. július 11-én kelt 25.G.40.389/2012/12. számú elsőfokú ítéletével ismét elutasította a keresetet. A kölcsön- és hitelszerződések felmondását jogellenesnek találta, de rámutatott, hogy a gazdasági társaság2 vagyonvesztése nem a jogellenes felmondással, hanem azzal áll okozati összefüggésben, hogy annak eszközeit a gazdasági társaság3 áron alul adta el. Ezt az elsőfokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla a 2013. január 23-án kelt 3.Pf.21.587/2012/10. számú ítéletével helybenhagyta. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felmondás egyik oka valós volt, így a keresetet a felmondás jogszerűsége miatt kell elutasítani. A Kúria azonban a 2013. szeptember 14-én kelt Gfv.VII.30.109/2013/31. számú végzésével a jogerős ítéletet - az elsőfokú ítéletre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az alperest új tárgyalásra és új határozat hozatalára utasította. A határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felperes felmondása jogellenes volt, ez pedig okozati összefüggésben áll azzal, hogy a gazdasági társaság2 elveszítette a vagyonát, így kárt szenvedett. A megismételt elsőfokú eljárás feladatává tette a kár mértékének és annak vizsgálatát, hogy a felperes ki tudja-e menteni magát a felelősség alól annak bizonyításával, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

[3] Az újabb megismételt eljárás során az alperes a 2015. január 16-án kelt 25.G.43.910/2013/44. számú rész- és közbenső ítéletével a gazdasági társaság2 keresetét elutasította, megállapította ugyanakkor, hogy a felperes teljes felelősséggel tartozik a gazdasági társaság1 felé a jogellenes felmondással a gazdasági társaság2-nak okozott kár megtérítéséért. A Fővárosi Ítélőtábla a 2015. július 8-án kelt 16.Gf.40.109/2015/11. számú közbenső ítéletével az alperes rész- és közbenső ítéletét helybenhagyta. A Kúria a 2015. szeptember 29-én kelt Gfv.VII.30.303.2015/2. számú végzésével a felperes által a jogerős közbenső ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította.

[4] Az összegszerűség tekintetében folytatódó eljárást az alperes a 2018. április 24-én kelt 22.G.43.910/2013/187. számú ítéletével fejezte be, amellyel kötelezte a felperest 1 230 308 520 Ft és annak ítéletben foglalt kamata megfizetésére a gazdasági társaság1 részére. Ezt az elsőfokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla a 2019. március 6-án kelt 16.Gf.40.499/2018/18. számú ítéletével részben megváltozatta, és a felperes által fizetendő tőkeösszeget 808 934 520 Ft-ra leszállította, az ezt terhelő késedelmi kamatot pedig a 2004. május 1-től 2004. december 31-ig terjedő időre évi 11%-ban, a 2005. január 1-től a kifizetésig terjedő időre pedig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat hét százalékkal növelt összegének megfelelő mértékben határozta meg. A jogerős ítéletet a Kúria a 2019. július 9-én kelt Pfv.VII.20.547/2019/13. számú ítéletével hatályában fenntartotta.

[5] A jogerős ítélet alapján a felperes 2019. július 18-án megfizetett a gazdasági társaság1 részére 808 934 791 Ft kártérítést és 1 747 880 791 Ft késedelmi kamatot. Ezt követően: 2020. február 18-án keresetet indított a gazdasági társaság3 és a gazdasági társaság4 jogutódja: a gazdasági társaság5 ellen 1 230 308 520 Ft megfizetése iránt. Arra hivatkozott, hogy a felperes, a gazdasági társaság3 és a gazdasági társaság4 közösen okoztak kárt a gazdasági társaság2-nak, így - az egyetemlegesség szabályai szerint - az általa megfizetett kártérítés fele részét a gazdasági társaság3 és a gazdasági társaság5 kötelesek viselni. A per a Budapest Környéki Törvényszék előtt G.40.371/2022. szám alatt jelenleg is folyamatban van.