A Győri Törvényszék Kf.20503/2017/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 81. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 36. §, 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.) 13. §, 2013. évi CXXII. törvény (Földforgalmi törvény) 5. §, 13. §, 14. §, 15. §, 18. §, 21. §, 23. §, 29. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bertha Andrea, Mosonyi Eleonóra, Stániczné dr. Imre Csilla

őüíóáíóá

A Győri Törvényszék dr. Takács Zoltán ügyvéd (....) által képviselt I. r. felperes neve (...) I.r., Dr. Sas Ügyvédi Iroda (...) által képviselt II. r. felperes neve (...) II.r. felpereseknek dr. ... főosztályvezető által képviselt alperes neve ....) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatba tett perében Győrött, 2017. évi április hó 27. napján K.27.284/2016/15. sorszám alatt meghozott ítélet ellen I.r. felperes részéről 16. sorszám alatt és alperes részéről 17. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A feljegyzett 24.000 (huszonnégyezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal illetékes Adóigazgatósága külön felhívására, a felhívásban megjelölt módon és határidőben 24.000 (huszonnégyezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket.

Kötelezi alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg II.r. felperesnek 10.000 (tízezer) Ft másodfokú perköltséget, ezt meghaladóan I.r. felperes és alperes viseli a másodfokú eljárásban felmerült költségeit.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítéletével alperes X/2016. számú határozatát hatályon kívül helyezte és alperest új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezte. Kötelezte alperest felperesek részére fejenként 20.000 Ft perköltség megfizetésére azzal, hogy a feljegyzett kereseti illetéket az állam viseli.

Ítéletében a Földforgalmi tv. 18. § (1) bekezdése 5. § 21. pontja kapcsán kifejtette, hogy a mezőgazdasági üzemközpont fogalmát a Földforgalmi törvény vezette be, azaz csak annak hatályba lépésétől létező fogalom. Ismérvei közé tartozik a mezőgazdasági igazgatási szervnél történő bejelentés is. Ahogyan a fogalom csak a jogszabály hatályba lépésétől létezik, úgy az ehhez kapcsolódó bejelentési kötelezettség és a nyilvántartások is csak a tv. hatályba lépésétől élnek. Alperes szerint miután az üzemközpont csak a nyilvántartásba vételtől datálható, ezért erre 2016. évben elővásárlási jogcímként senki sem hivatkozhat, mivel a törvényben előírt 3 éves határidő még nem telt le. Ezen értelmezés a bíróság álláspontja szerint indokolatlanul zárja ki az erre a jogcímre történő hivatkozást a törvény hatályba lépését követő három éven keresztül, ami feltehetően nem volt a jogalkotó célja. Az 5. § 21. pont szerint a mezőgazdasági üzemközpontnak a földműves vagy mezőgazdasági termelőszövetkezet tulajdonában, illetve használatában álló ingatlan minősül.

A nyilvántartásba bejegyzés feltétele mindenképpen legalább 3 éve folytatott mezőgazdasági tevékenység, amiből bizonyíthatóan árbevétele is származott a gazdálkodónak.

A nyilvántartásba pedig bejegyzésre kerül a tényleges gazdálkodás kezdő időpontja is. Mindezt együtt értékelve a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Földforgalmi törvény hatályba lépését követő három éves, ún. átmeneti időszakban, amennyiben az elővásárlásra jogosult mezőgazdasági üzemközpontja a nyilvántartásba bejegyzésre került és a 3 éves feltétel csak amiatt nem teljesül, mivel a törvény hatálybalépésétől számított 3 év még nem telt le, ezen esetekben is hivatkozhat elővásárlási jogára a jogosult a Földforgalmi tv. 18. § (1) bekezdés e) pontja alapján. Erre figyelemmel a bíróság I. r. felperes keresetét e tekintetben alaposnak ítélete.

I. r. felperes másodlagos hivatkozása (alperes eljárása ellentétes a Földforgalmi tv. 23. § (5) bekezdésében foglaltakkal) kapcsán rögzítette, hogy alperes keresettel támadott határozatából kiderül, hogy azért nem kért állásfoglalást I. r. felperes vonatkozásában, mivel azt állapította meg, hogy az általa megjelölt elővásárlási jogcím feltételei nem állnak fenn, ezért az adásvételi szerződés vele s a Fétv. 13. § (3) bekezdésében foglaltakból kiindulva, a Földforgalmi tv. 23. § (1) bekezdése alapján nem hagyható jóvá. E körben hivatkozott a Földforgalmi tv. 23. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglaltakra, miszerint az igazgatási szerv az okiratok beérkezésétől számított 15 napon belül döntést kell hozzon az adásvételi szerződés jóváhagyásának megtagadásáról ha megállapítja, hogy az adásvételi szerződés a jogszabályi előírások megsértése miatt nem jött létre vagy semmis szerződésnek minősül, illetve az adásvételi szerződés nem tartalmazza a vevőnek a 13-15. §-ban előírt tartalmú nyilatkozatait, vagy azok önállóan, a 13-15. §-ban előírt alakszerűségi előírásoknak megfelelően nem kerültek csatolásra. Jelen esetben azonban nem ez történt, azaz az igazgatási szerv a szerződés semmisségét nem állapította meg, illetve a 13-15. §-okban előírt alakszerűségi előírások megsértését sem, ami abból is látható, hogy a szerződés megtagadásáról nem rendelkezett. A vevő esetében azonban semelyik jogszabály nem írja elő kötelező tartalmi elemként az elővásárlási jogcím megjelölését, mivel nem feltétel az, hogy ilyennel mindenképpen rendelkeznie kell a vevőnek. Ha ugyanis egyébként a termőföld szerzése vonatkozásában személyére vonatkozó kizáró ok nincs, abban az esetben elővásárlási jogcím nélkül is vásárolhat földet és ha nincs más elővásárlásra jogosult, aki élne ezen jogával, akkor akár a föld tulajdonát is megszerezheti. A Földforgalmi törvény 23. § (1) bekezdés c) pontja pedig csak az elfogadó nyilatkozat vonatkozásában állapít meg megtagadási okokat, mely értelemszerűen az adásvételi szerződésre nem vonatkozik. Ugyanígy a 23. § (4) bekezdése is csak az elővásárlásra jogosultak vonatkozásában állapít meg kizáró okokat, a szerződés szerinti vevő vonatkozásában nem. Mindezen jogszabályhelyek együttes értelmezése alapján az igazgatási szervnek a 23. § (5) bekezdésben foglaltak szerint - amennyiben a 23. § (1) és (2) bekezdés alapján nem tagadja meg a szerződés jóváhagyását - a szerződés szerinti vevő vonatkozásában is meg kell keresnie a földbizottságot az állásfoglalása beszerzése céljából, függetlenül attól, hogy a vevő rendelkezik-e elővásárlási jogcímmel. Mindemellett I. r. felperes elővásárlási jogcímére is alappal hivatkozott.

A kereset III. pontjában hivatkozottak kapcsán a bíróság alperes álláspontját osztotta, mely szerint az adatok igazolása, melyek közhiteles nyilvántartásokban a hatóság rendelkezésére állnak, a Ket. 36. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az ügyféltől nem kérhető.

I. r. felperesnek a Földforgalmi tv. 21. § (9) bekezdésében foglaltakkal kapcsolatos álláspontját sem osztotta a bíróság. Eszerint a (3)-(7) bekezdésben foglaltak megsértése esetén az elővásárlási jognyilatkozatot olyannak kell tekinteni, mintha az elővásárlási jogát az arra jogosult nem gyakorolta volna. A Földforgalmi törvény 21. § (3) bekezdése kapcsán a csatolt iratok alapján megállapította, hogy ugyan nem az elfogadó nyilatkozatokon, de a kísérőlevélben a jegyző leírta, hogy a nyilatkozatokat a nyilatkozattevők személyesen nyújtották be a hivatalnál, ami a bíróság álláspontja szerint pótolja ezen hiányosságot, melyet feltehetően a jegyző is érzékelt.