BH 2019.7.206 I. A felülvizsgálati kérelemben előadott, a másodfokú bíróság bírája elleni elfogultsági kifogás a felülvizsgálati eljárásban érdemben nem vizsgálható [1952. évi III. tv. (rPp.) 13-21/A. §].

II. A kölcsönszerződés közokiratba foglalásának esetleges elmaradása nem teszi a szerződést érvénytelenné [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 217. §, 1996. évi CXII. tv (rHpt.) 210. § (1) bek.].

III. A szerződéstervezet megismerése lehetőségének hiánya miatt a szerződés tisztességtelensége nem állapítható meg [rPtk. 209. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] 2007-ben a felperesek az I. rendű felperes rokonától szereztek tudomást a "unit-linked" típusú szerződési feltételekről, amelyek jellemzője, hogy az adós életbiztosításban halmozza fel a devizaalapú kölcsön tőkerészét.

[2] A felperesek a II. rendű alperes jogelődjével, annak ügynökével (a továbbiakban: jogelőd) a hitelfelvételről tárgyaltak, majd 2007. március 21-én 23 030 000 Ft szabad felhasználású CHF alapú kölcsönkérelmet terjesztettek elő. Ugyanezen a napon "befogadási adatlap életbiztosítással kombinált kölcsön igényléséhez" megjelölésű okiratot töltött ki az I. rendű felperes, megjelölve a termék nevét és kódját. Az I. rendű felperes ekkor aláírta, hogy tud arról, miszerint a befektetéshez kötött életbiztosítás rendszeres díjának megfizetése önmagában nem garantálja a tőketartozás bank által előírt törlesztéseinek sikerét, továbbá tájékoztatást kapott a hiteldíj összetételéről, a devizahitelek kockázatairól. Ezt követően a felperesek szerződéstervezetet nem kaptak.

[3] 2007. június 8-án került sor a szerződések megkötésére a IV. rendű alperes közjegyzőhelyettese, a III. rendű alperes előtt. A szerződéseket az I. és II. rendű felperesek mint adósok és zálogkötelezettek, a III. rendű felperes mint készfizető kezes, a II. rendű alperes jogelődje mint hitelező és zálogjogosult írta alá. Az egy okiratba foglalt "A" kölcsönszerződésben 20 év futamidőre 135 855 CHF alapú, a "B" szerződésben 36 898 ugyancsak CHF alapú kölcsön nyújtásában, felvételében állapodtak meg.

[4] Az okirat tartalmazza, hogy a 27 oldal terjedelmű megállapodás a felek ügyleti akaratának, nyilatkozatainak mindenben megfelel. A IV. rendű alperes ellenjegyzése mellett a III. rendű alperes azt felolvasta, megmagyarázta.

[5] A II. rendű alperes részéről a felülvizsgált elszámolás megtörtént. A II. rendű alperes jogutódja állományátruházás folytán az V. rendű, később engedményezés folytán a VI. rendű alperes lett.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[6] A felperesek többször módosított, pontosított keresetükben a kölcsönszerződések és az azokhoz kapcsolódó biztosítási szerződések érvénytelenségének megállapítását kérték, hivatkozva a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209. § (1)-(4) bekezdésében, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 203. § (1) bekezdés b) pontjában, 213. § (1)-(4) bekezdésében, a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: közjegyzői törvény) 120-129. §-aiban foglaltakra. Jogkövetkezményként az eredeti állapot helyreállítását kérték oly módon, hogy a 23 030 000 Ft kölcsönből 11 577 803 Ft-ot megfizettek, így tartozásuk 11 482 227 Ft. Kérték a fenti szerződések érvénytelenségének megállapítását, megtévesztésre, tévedésre hivatkozással is. Kártérítési igényt is előterjesztettek, az alpereseket egyetemlegesen 20 584 656 Ft kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az rPtk. 339. §-ára hivatkozással.

[7] Az I., II., V., VI. rendű alperesek a per megszüntetését, a III., IV. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az első- és másodfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság a per megszüntetése iránti kérelmet elutasította és a keresetet érdemben vizsgálva szintén elutasította.

[9] Jogi álláspontja szerint a per tárgyát képező szerződések nem ütköznek a keresetben megjelölt jogszabályokba. A felperesek nem határozták meg, hogy mely szerződési feltétel tisztességtelen amiatt, hogy azt a felperesek nem ismerhették meg. Egyébként is a perben bizonyítást nyert, miszerint az I. rendű felperes a szerződéskötés folyamatában a szerződések lényeges körülményeiről tájékoztatást kapott, ha pedig a felperesek úgy ítélték meg, hogy további tájékoztatásra van szükségük, ezt igényelniük kellett volna, vagy meg kellett volna tagadniuk az okirat aláírását. A megtámadási határidőt a felperesek pedig elmulasztották.

[10] Rámutatott, a felperesek állított kárát nem az alperesek magatartása okozta, hanem az, hogy a megemelkedett összegű törlesztőrészleteket nem tudták fizetni, egyébként az alperesek olyan jogellenes magatartása, mely a kárhoz vezetett, nem volt megállapítható.

[11] A hitelező és a közvetítő közötti meghatalmazás (50. számú melléklet) hiányával összefüggésben rögzítette, hogy annak megléte a szerződések megkötésekor nem volt kötelező jogszabályi előírás. A szerződéseket pedig az arra képviseleti joggal rendelkezők írták alá a hitelező oldaláról.

[12] Valósnak fogadta el ugyanakkor az elsőfokú bíróság azt a felperesi állítást, miszerint a szerződéseket a közjegyzőhelyettes nem olvasta fel, ennek következménye azonban az, hogy a szerződések közjegyzői okiratba foglalása elmaradt, a szerződések teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltaknak tekintendők. A felolvasás hiányával okozati összefüggésben a felpereseket kár nem érte.

[13] A felperesek fellebbezése és a III. és a IV. rendű alperesek csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság, részben eltérő indokolás mellett az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[14] Úgy ítélte, a tárgyalás berekesztésére történő figyelmeztetés elmaradása az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére okot adó eljárási szabálysértésnek nem tekinthető, mert a felperesek jogi álláspontjukat a másodfokú eljárásban kifejthették. A másodfokú bíróság a bizonyítékok újraértékelésével mellőzte annak megállapítását, hogy a valóságban a szerződések felolvasása nem történt meg. Ugyanakkor ítéletében azt is rögzítette, hogy ez a részben eltérően megállapított tényállás nem hatott ki az elsőfokú döntés érdemére.

[15] Jogi álláspontja szerint az rPtk. 209. § (1) bekezdésében rögzített tisztességtelenség fogalma a szerződés egészéhez nem, csak egyes szerződéses rendelkezésekhez kapcsolódhat, a felperesek pedig nem jelölték meg, hogy mely szerződéses rendelkezés tisztességtelensége megállapítását kérik. Rámutatott, helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztóikölcsön-szerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2. törvény) szerinti elszámolás megtörtént. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a szerződések nem ütköztek jogszabályba. Kiemelte e körben azt, hogy az rHpt. 213. § (1) bekezdés d) pontja szerinti részleges semmisségi ok fennállásának már nincs jelentősége az elszámolásra tekintettel.