BH+ 2014.4.187 A hírközlési intézmény sajátos építményfajta. Az arra irányuló használatbavételi engedélyezési eljárásban alapvető kérdés az építési engedélynek való megfelelés, és az engedélyezett célra vonatkozó használatra alkalmasság [2003. évi C. tv. 188. §, 29/1999. (X. 6.) KHVM r. 17. §]

A felperes - meghatalmazottja útján - 2010. április 2-án használatbavételi engedély kérelmet nyújtott be az elsőfokú hírközlési hatósághoz. A kérelmét többször módosítva végül a megépült hálózat 14 darab üres csőhálózatára vonatkozóan tartotta fenn. Az elsőfokú hírközlési hatóság a megismételt - majd egy időre felfüggesztett - eljárásban 2011. április 15. napján meghozott határozatában a felperesnek az M1-M15 autópálya optikai gerinchálózatára mint elektronikus hírközlési építményre vonatkozó használatbavételi engedély iránti kérelmét elutasította.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2011. június 14. napján kelt határozatában az elsőfokú határozat preambulumát és az elsőfokú határozat rendelkező rész 2. oldal első bekezdésének szóhasználatát megváltoztatva, a jogorvoslatra vonatkozó részt pontosítva, az indokolás egy részét megsemmisítve, kiegészítve és pontosítva, lényegében azonban az elsőfokú hatóság döntését érdemben elfogadva egyet értett a kérelem elutasításával.

A határozatában utalt arra, hogy a felperes a megvalósult 16 alépítményi csőhálózatból az Á. Autópálya Kezelő Zrt. (továbbiakban: ÁAK Zrt.) üzemeltetésében lévő optikai hálózat által igénybe vett 2 csőhálózaton kívül, 14 alépítményi csőhálózatra és az ehhez kapcsolódó alépítményi megszakító létesítményekre tartotta fenn kérelmét. Megállapította, hogy a 2001. január 17-én kelt építési engedély optikai távközlési gerinchálózat építésére, kiviteli munkák végzésére vonatkozott, mely határozatot a korábbi határozatával a hírközlési hatóság az építtető jogelődjének kérésére kiegészítette, engedélyezve ezzel, hogy a 16 csöves alépítmény hálózatba további kábeleket húzzon be. Rögzítette, hogy az építtető az építési engedély iránti kérelmében ígért optikai távközlési gerinchálózatot nem építette meg, a 14 cső üres, abban optikai kábelek nélküli védőcsövek, megszakító létesítmények találhatók. Álláspontja értelmében ezzel az építési engedély szerinti optikai távközlési gerinchálózatnak csak az építési engedély szerinti alépítménye (csőhálózata) épült meg. Nem fogadta el, hogy az üres csőhálózat elektronikus hírközlési építmény. E körben utalt a távközlési építmények engedélyezéséről és ellenőrzéséről szóló 29/1999. (X. 6.) KHVM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 17.§-ában foglaltakra, mely szerint használatbavételi engedélyt elektronikus hírközlési építményre lehet kérni. Hivatkozott az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 188. § 12. pontjában foglalt elektronikus hírközlési építmény fogalmára, továbbá a Rendelet 17. § (4) bekezdésére, mely a használatbavételi engedély iránti kérelem mellékleteként a villamos mérési jegyzőkönyvet és az érintésvédelmi minősítő iratot nevesíti. Ez utóbbi rendelkezéseket úgy értelmezte a hatóság, hogy az az Eht. 188. § 12. pontjával kapcsolatosan rögzített fogalomértelmezését támasztja alá. A fenti jogszabályi rendelkezések alapján levonta azt a következtetést, hogy azon elektronikus hírközlési építmény tekinthető rendeltetésszerű használatra alkalmasnak, amely az Eht. 188. § 12. pontjában rögzített fogalomnak megfelelően vezeték, illetve vezeték nélküli összeköttetés és azzal összefüggő műtárgyak együtteséből áll. A műtárgy önmagában, vezeték nélkül rendszerszerű használatra nem alkalmas, tehát elektronikus hírközlési rendeltetésre használatba sem vehető. Vizsgálta az alperes a Rendelet 9. § (1) és (2) bekezdése alapján, hogy az elvégzett munka egyes részeire, szakaszaira az engedély megadható-e. E körben megállapította, utalva a Rendelet 17. § (2) bekezdésére is, hogy a jelen eljárás tárgyát képező építmény semmiképpen nem önállóan üzembe helyezhető elektronikus hírközlési hálózati szakasz, így arra önállóan használatbavételi engedély sem adható. Rámutatott arra, hogy az Eht. 188. § 19. pontja szerinti elektronikus hírközlő hálózat fogalmának az alépítményi csőhálózat nem felel meg. Erre figyelemmel rögzítette, hogy a használatbavételi engedély iránti kérelem szerinti alépítmény nem tekinthető az M1-M15 autópálya menti optikai távközlési gerinchálózat önállóan üzembe helyezhető részének. A fellebbezésben hivatkozottakra figyelemmel megállapította azt is, hogy alaptalan a korábbi két eljárásban hozott határozati döntésekre történő felperesi hivatkozás. Kiemelte, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1/2002. számú közigazgatási jogegységi határozata is rögzíti, hogy az ügyfélegyenlőség nem járhat azzal a következménnyel, hogy a jogalkalmazó korábbi téves jogértelmezésén alapuló gyakorlatát ne változtathassa meg. Álláspontja szerint a törvény előtti egyenlőség nem csorbul, ha a közigazgatási hatóság a téves jogalkalmazói gyakorlatát utóbb megváltoztatja és a jogszabálynak megfelelő törvényes gyakorlatot folytat. Érvelt azzal is, hogy a fentiekben kifejtettek szerint a használatbavételi engedély iránti kérelem kiadását meg kellett tagadni, ezért irreleváns körülmény, hogy az ÁAK Zrt. közútkezelői hozzájárulását az eljárás folyamán megadta.

A felperesnek a közigazgatási határozatok törvényességét vitató keresetét az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében elutasította. A bíróság az Eht. 188. § 12. pontjának rendelkezései alapján rámutatott arra, hogy hírközlési építménynek nem minősülhet önmagában egy kábelalagút, még akkor sem, ha az kábelek behúzására alkalmas. A felperesi értelmezést elutasítva rögzítette, hogy egy üres cső nem hírközlési építmény. Egyetértett azzal a hatósági állásponttal, hogy nincsen jogi relevanciája a felülvizsgált közigazgatási határozatok törvényessége szempontjából annak, hogy a hatóság korábbi eljárásában ezzel ellentétes döntést hozott. Álláspontja szerint a korábbi hibás, jogellenes gyakorlat nem akadálya annak, hogy később a jogszabályoknak megfelelő határozathozatalra kerüljön sor. Ezért elfogadta, hogy az alperesnek módja és lehetősége volt arra, hogy korábbi helytelen és jogsértő gyakorlatát korrigálja. A bíróság álláspontja szerint a vizsgált közigazgatási határozatok jogszerűsége szempontjából az is közömbös, hogy más tényállások esetén eltérő döntést hozott a hatóság. A Rendelet 17. § (2) bekezdésének előírásaira utalva megállapította, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az eljárás tárgyát képező építmény önállóan üzembe helyezhető elektronikus hírközlési hálózatszakasz, így arra önállóan használatbavételi engedély adható.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, azaz a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Másodlagos kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult. A felperes nem értett egyet az Eht. 188. § 12. pontjában és 19. pontjában foglalt rendelkezések értelmezésével, továbbá állította, hogy jogértelmezési álláspontját erősíti a Rendelet 4. § (2) bekezdés j) pontja is, mely szerint elektronikus hírközlési építménynek és különösen az elektronikus hírközlési célú alépítmény csőhálózatnak a kábel nem része, tekintve, hogy bejelentés alapján az elektronikus hírközlési célú alépítményi csőhálózatba utólagosan kábelbehúzás végezhető. A Rendelet 17. § (1) bekezdése, 4. § (2) bekezdés j) pontja, illetőleg 4. § (3) bekezdés b) pontja alapján állította, hogy nem jogszabályi feltétele a használatbavételi engedély megadásának az, hogy a védőcsőhálózat vezetéket, illetve vezeték nélküli összeköttetést biztosító berendezést tartalmazzon. Hivatkozott a jogbiztonság követelményére, illetőleg a hatósági döntés átláthatóságára és koherenciájára, figyelemmel arra, hogy a hatóság korábbi eljárásában, illetőleg más ügyben a felülvizsgált közigazgatási határozatoktól eltérő jogi álláspontot fogadott el. Sérelmezte a vele szemben megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetést. Állította, hogy a jogerős ítéletben a bíróság az Eht. 188. § 12. pontját tévesen értelmezte és ezért megalapozatlanul, iratellenesen állapította meg, hogy a felperes nem bizonyította és nem valószínűsítette, hogy a perbeli optikai védőcsőépítmény hírközlési építménynek minősül. Álláspontja szerint a műtárgyak önmagukban, vezetékes és vezeték nélküli összeköttetések nélkül is elektronikus hírközlési építménynek tekinthetők. Hivatkozott arra, hogy a Fővárosi Törvényszék ítélete sérti az Eht. 188. § 12. pontját, Rendelet 4. § (2) bekezdés j) pontját, 4. § (3) bekezdés b) pontját, 17. § (1) és (4) bekezdését. Kifogásolta azt az ítéleti megállapítást is, hogy az eljárás tárgyát képező építmény nem helyezhető önállóan üzembe, mint elektronikus hírközlési hálózatszakasz. Lényeges eljárási szabálysértésként utalt arra, hogy a bíróság tévesen állapította meg azt, hogy az alperes a tényállást megfelelően tisztázta, szükséges mértékben feltárta és okszerű következtetések révén megalapozott, jogszerű döntést hozott. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdését megsértve nem tárta fel a tényállást és nem is értékelte megfelelően a rendelkezésre álló bizonyítékokat. Hivatkozása szerint az ítélet indokolása hiányos, mert a bíróság nem adta megfelelő indokát annak, hogy miért mellőzte az általa felajánlott bizonyítást, így az okirati bizonyítékok, továbbá a 2012. április 5. napján kelt előkészítő iratában foglaltak értékelését. Sérelmezte, hogy a Fővárosi Törvényszék ítéletének indokolása nem tér ki a Rendelet 17. § (1) bekezdésében, 4. § (2) bekezdés j) pontjában, 4. § (3) bekezdés b) pontjában foglaltakkal kapcsolatos jogi érveire. E körben is a Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértését állította. Hivatkozott a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. § (1) bekezdésére, valamint 2. §-ára és hiányolta, hogy a bíróság a hatóság korábbi döntéseinek nem tulajdonított jelentőséget. E körben állította, hogy ezzel a hozzáállással az elsőfokú bíróság semmibe vette a jogbiztonsághoz, a részrehajlás mentes, a jogszabályoknak megfelelő hatósági eljáráshoz fűződő alapvető alkotmányos jogát. Ugyanezen okból sérelmezte, hogy a bíróság nem tekintette relevánsnak a hatóság más ügyekben hozott, felülvizsgált döntéssel ellentétes tartalmú határozatát. Nem értett egyet azzal, hogy az alperesnek módja és lehetősége volt arra, hogy korábbi helytelen, vagy jogsértő gyakorlatát korrigálja, mivel a korábbi gyakorlat volt a jogszerű. Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az 1/2002. számú közigazgatási jogegységi határozatot, mivel a hatóság gyakorlata esetében a jogegyenlőség elvét törte át, figyelemmel arra, hogy ő valamennyi jogszabályi feltételt teljesítette, így nem volt szükség a korábbi jogalkalmazói gyakorlat megváltoztatására, mert ezzel sérültek jogai és törvényes érdekei. A jogegységi határozat téves értelmezése következtében álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 221. § (1) bekezdését, valamint az Alaptörvény 25. § (3) bekezdését sértette.