1/2002. Közigazgatási jogegységi határozat

az élet elvesztéséért járó kárpótlás megállapíthatóságáról, valamint az ügyfélegyenlőség elvének érvényesüléséről

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Közigazgatási Jogegységi Tanácsa a 2002. évi június hó 27. napján megtartott nem nyilvános ülésén a Közigazgatási Kollégium vezetőjének indítványa folytán meghozta a következő

jogegységi határozatot:

1. Az élet elvesztéséért kárpótlás akkor állapítható meg az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló, 1997. évi XXIX. törvénnyel módosított 1992. évi XXXII. törvény 2. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján, ha az igénylő a sérelem elszenvedését hitelt érdemlő módon, a jogosultság egyéb feltételeit közokirattal igazolja.

2. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 2. §-ának (5) bekezdésében megfogalmazott ügyfélegyenlőség alapelvének érvényesülése nem járhat azzal a következménnyel, hogy a jogalkalmazó korábbi téves jogértelmezésen alapuló gyakorlatai ne változtathassa meg.

INDOKOLÁS

I.

A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának vezetője a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bsz.) 31. §-ának (1) bekezdés a) pontjában írt jogkörében jogegységi eljárás lefolytatására és annak eredményeként jogegységi határozat meghozatalára tett indítványt a következő elvi kérdésekben:

"Az 1997. évi XXIX. törvénnyel módosított, az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Kpt.) 2. §-ának (1) bekezdése alkalmazása során:

1. Az egyösszegű kárpótlást megalapozó sérelmet és a jogosultság egyéb feltételeit az igénylő milyen módon jogosult és köteles igazolni [a 111/1992. (VII. 1.) Korm. r. 1. § (2) bek. - R.1. és 103/1997. (VI. 13.) Korm. r. 1. § (3) bek. - R.2.].

2. Sérti-e az ügyfélegyenlőség elvét, ha az igénylő (vagy hozzátartozója) ügyében a kárpótlási igény ugyanazon (vagy hasonló) bizonyítékok mellett más elbírálásban részesül [1957. évi IV. tv. - Áe. - 2. § (5) bek.]."

A jogegységi határozat hozatalának szükségességét a következőkkel indokolta:

Ellentétes elvi alapokon nyugvó jogerős bírósági határozatok igazolják, hogy a bírósági jogalkalmazás a kárpótlásra jogosultság feltételeinek igazolására benyújtott okiratok mikénti megítélésében, valamint az egy családhoz tartozók kárpótlási kérelmeinek azonos - elégtelen - bizonyítékok melletti eltérő elbírálásának értékelésében nem egységes. Ez a jogbiztonság sérelmét eredményezheti.

Az ellentétes álláspontok az alábbi jogértelmezésen alapultak:

1. A több hozzátartozó után kárpótlási kérelmet előterjesztő ügyfél által a sérelem elszenvedésének és körülményeinek alátámasztására csatolt különféle érdekképviseleti igazolások, emléklapok, valamint a rokoni kapcsolat igazolására az ügyfélnek a saját és sérelmet szenvedett hozzátartozói személyi adataira vonatkozóan tett nyilatkozatát tanúsító közjegyzői irat eltérő értékelésére nincs mód. Az azonos, illetve hasonló bizonyítékok alapján az egy családhoz tartozó hozzátartozók tekintetében kárpótlást megállapító közigazgatási határozat, illetve igényt elismerő bírósági ítélet folytán - következetes jogi álláspont mellett - a kérelmezőt minden hozzátartozója után megilleti a kárpótlás (Kf.I.35.652/1999/4., Kf.VI.37.672/2000/4.).

2. Nem állapítható meg kárpótlás a rokoni kapcsolat születési anyakönyvi kivonattal való bizonyítása ellenére sem, ha az igénylő a sérelem elszenvedését kizárólag saját nyilatkozatán alapuló igazolással tanúsítja. Az ilyen egyesületi igazolás a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 195. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján csak az okiratba foglalt nyilatkozat megtételét igazolja. (Kf.II.35.633/1999/4. számú ítélet - közzétéve a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében - 494/2001/1.)

3. A kárpótlási igényt okirattal, illetve hitelt érdemlő módon kell igazolni. Az ügyfél által az érintettek születési helyére és idejére vonatkozóan tett nyilatkozatot tanúsító közjegyzői irat a rokoni kapcsolat igazolására nem alkalmas.

A más ügyben - az igénylő másik sérelmet szenvedett hozzátartozója, vagy életben lévő családtagjának ugyanazon sérelmet szenvedett hozzátartozó utáni kérelme tárgyában - hozott határozat bizonyítékként nem vehető figyelembe, mert a közigazgatási per tárgya a keresettel támadott közigazgatási határozat jogszerűségének vizsgálata.

Az Áe. 2. §-ának (5) bekezdésében megfogalmazott ügyfélegyenlőség elvének érvényesítése nem járhat azzal a következménnyel, hogy a közigazgatási szerv korábbi téves jogalkalmazói gyakorlatát ne változtathassa meg, és a kárpótlásra jogosító jogcímek igazolása nélkül korábban kárpótlást megállapító döntését követően utóbb ne hozzon a jogszabályoknak megfelelő döntést (Kf.II.35.303/1999/6., Kf.V.39.163/2000/7., Kfv.X.39.900/2001/6., Kfv.X. 40.087/2001/6.).

II.

A Jogegységi Tanács nem nyilvános ülésén az indítványozó fenntartotta az indítványát.

A Legfőbb Ügyész képviselője az indítvánnyal kapcsolatos felszólalásában kifejtette, hogy az R.2.1. §-ának (3) bekezdése értelmében a kárpótlásra jogosultságot - sérelmet és egyéb feltételeket - a kérelmezőnek kell igazolnia. A kárpótlást megalapozó rokoni kapcsolat igazolása csak a Pp. 195. §-ának (1) bekezdésében meghatározott közokirattal, születési anyakönyvi kivonattal lehetséges, míg a sérelem elszenvedését "hitelt érdemlő módon" kell bizonyítani.

Álláspontja szerint nem sérti az Áe. 2. §-ának (5) bekezdésében megfogalmazott ügyfélegyenlőség elvét, ha a közigazgatási szerv a kárpótlásra jogosító feltételek hiányában korábban kárpótlást megállapító döntését megváltoztatva utóbb a jogszabályoknak megfelelő határozatot hoz. Az ügyfélegyenlőség sérelmét az jelenti, ha a közigazgatási szerv ugyanazon bizonyítékok alapján indokolatlanul hoz eltérő határozatot.

III.

Megállapítható, hogy a bírósági gyakorlatban a kárpótlásra jogosultság feltételeinek igazolására alkalmas okiratok mikénti megítélésében, valamint az egy családhoz tartozók kárpótlási ügyeinek azonos - elégtelen - bizonyítékok melletti eltérő elbírálásának értékelésében ellentétes álláspontok alakultak ki.

IV.

Az ellentétes álláspontok feloldása és az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a Jogegységi Tanácsnak azokban a kérdésekben kellett állást foglalnia, hogy milyen okiratok alkalmasak a kárpótlás alapjául szolgáló feltételek - sérelem és hozzátartozói kapcsolat - igazolására, továbbá, hogy az ügyfélegyenlőség elve [Áe. 2. § (5) bek.] miként érvényesül maradéktalanul.

1. Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló, 1997. évi XXIX. törvénnyel (a továbbiakban: Kpte.) módosított 1992. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Kpt.) 2. §-ának (1) bekezdés d) pontja szerint egyösszegű kárpótlás jár az élet elvesztéséért, ha a sérelmet szenvedett a deportálás (2/A. §) vagy a kényszermunka (2/B. §) ideje alatt vesztette életét. A 2. § (3) bekezdése szerint kárpótlásra az élő özvegy, a sérelmet elszenvedő élő gyermeke és az élő szülő, ezek hiányában - a kárpótlás összegének felére - az élő testvér jogosult.

A Kpt. végrehajtásáról szóló 111/1992. (VII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.1.) 1. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha a (kárpótlási) kérelmet az özvegy, gyermek, szülő vagy testvér terjeszti elő, a rokoni kapcsolat tényét, továbbá a sérelmet elszenvedő halálát okirattal kell bizonyítani, míg a (3) bekezdés szerint a kérelmezőnek nyilatkoznia kell a további kárpótlásra jogosult élő személyek számáról, illetőleg a rokoni kapcsolat fokáról.

A Kpte. végrehajtásáról szóló 103/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.2.) 1. §-ának (3) bekezdése szerint a - kárpótlási - igény alapjául szolgáló sérelem elszenvedését és a jogosultság egyéb feltételeit a kérelmezőnek kell bizonyítania. Az 1. § (2) bekezdése szerint pedig az életvesztés miatt kárpótlási kérelmet benyújtónak nyilatkoznia kell arról, hogy a sérelmet szenvedettnek a kérelmezőn kívül hány, a Kpt. 2. § (3) bekezdésében meghatározott hozzátartozója van, és közölnie kell a rokoni kapcsolatot is.

A Kpt. 2. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján kárpótlás - összhangban az Alkotmánybíróság 22/1996. (VI. 25.) AB határozatában foglaltakkal - azért jár, mert a deportálás és szovjet kényszermunkára hurcolás ténylegesen a hazából való száműzetést jelentett, amelynek során a deportáltak és kényszermunkára hurcoltak feletti rendelkezés kikerült a magyar állam fennhatósága alól; az idegen hatalom fennhatósága alatt bekövetkezett életvesztés - sérelem - súlya, nagysága folytán a törvény erejénél fogva kárpótlást megalapozó jogcím.

A törvény erejénél fogva kárpótlást megalapozó sérelemnek, a deportálás, illetve szovjet kényszermunka során elszenvedett életvesztésnek, valamint a kárpótlásra jogosultság egyéb feltételeinek (rokoni kapcsolat) igazolása a kárpótlást igénylő kötelezettsége [R.2. 1. § (3) bek.]; és részere akkor állapítható meg kárpótlás, ha jogosultságát okirattal (okiratokkal) igazolja [R.1. 1. § (2) bek.].

Az okiratok e minőségét - amelyek mindig abból a célból készülnek, hogy azokkal a jövőben bizonyítani lehessen a bennük foglalt adatot, körülményt, állapotot, jogot vagy kötelezettséget - akkor lehet megállapítani, ha azok megfelelnek a Pp. 195. §-ában (közokirat) és 196. §-ában (magánokirat) írt követelményeknek.

A Pp. 195. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében közokirat a bíróság, közjegyző vagy más hatóság által - ügykörén belül - a jogszabályokban meghatározott alakban, meghatározott tartalmi elemekkel kiállított okirat.

A kárpótlási igény érvényesítéséhez általában a Pp. 195. §-ában meghatározott közokirat szükséges; magánokirat (teljes bizonyító erejű magánokirat) - a rendelkezésre álló közokiratok által (részben) igazolt körülmények alátámasztására - csak kivételes esetben alkalmas a kárpótlásra való jogosultság bizonyítására.

Ebből következően a rokoni kapcsolat az érintettek születési anyakönyvi kivonatával (közokirat), a sérelem (életvesztés) halotti anyakönyvi kivonattal (a bíróság jogerős holtnak nyilvánító végzésével) vagy más, hitelt érdemlő módon igazolható.

A Magyarországon az állami anyakönyvekről szóló 1894. évi XXXIII. törvénycikkel bevezetett hivatalos állami anyakönyvezésre figyelemmel a születési anyakönyvi kivonatok csatolása jogszerűen követelhető meg; az állami anyakönyvezést megelőző időkről az egyházi (felekezeti) anyakönyv szolgáltathat adatokat.

A hatósági bizonyítványnak minősülő születési, halotti anyakönyvi kivonatok kiállítása nem tartozik a közjegyző ügykörébe, ezért valamely személy nevére, születési adataira, halálára vonatkozóan közjegyző előtt tett nyilatkozatról kiállított közjegyzői okirat csak a nyilatkozattevő által a közjegyző előtt tett nyilatkozat megtételét tanúsítja, a nyilatkozatban foglalt adatok és tények valóságát közokiratként nem bizonyítja.

A különböző társadalmi szervezeteknek, intézményeknek az igénylő nyilatkozatán alapuló igazolásai, valamint a kárpótlási igényt elutasító döntést követően az igénylő tanúnyilatkozata és kérelme alapján kiállított emléklap önmagában nem alkalmas a sérelem elszenvedésének hitelt érdemlő módon való igazolására, mert az ilyen igazolások az ügyfél nyilatkozatán alapuló egyéb iratnak minősülnek. A bíróságnak a Pp. 199. §-a alapján a tárgyalás és a bizonyítás összes adatának mérlegelésével kell megítélnie, hogy bizonyítékként mennyiben vehetők figyelembe.

A kárpótlást megalapozó, a deportálás, kényszermunka során bekövetkezett életvesztés körülményeire figyelemmel a sérelem elszenvedésének igazolására felhasználhatók a Pp. 166. §-a (1) bekezdésében megjelölt bizonyítási eszközök, így minden olyan irat is, amely hitelt érdemlő módon igazolja a benne foglaltakat. Ilyen irat lehet levéltári irat, korabeli okirat, a sérelemhez közeli időpontban készült egyéb dokumentum.

2. AzÁe. 2. §-ának (5) bekezdése szerint az államigazgatási eljárásban mind a magyar, mind a külföldi ügyfelek a törvény előtt teljes egyenlőséget élveznek, és ügyeiket minden megkülönböztetés és részrehajlás nélkül kell elintézni. Az államigazgatási eljárásban a törvény előtti egyenlőség azt jelenti, hogy az ügyfelek ügyeit minden megkülönböztetés és részrehajlás nélkül kell intézni.

A törvény előtti egyenlőség elvének érvényesülése (az ügyfélegyenlőség) nem csorbul, ha a közigazgatási szerv a téves jogértelmezésen alapuló jogalkalmazói gyakorlatát utóbb megváltoztatja és a jogszabályoknak megfelelő törvényes gyakorlatot folytat.

Az a tény, hogy a kárpótlásra jogosító jogcím igazolása nélkül egyes esetekben (azonos családon belül) kárpótlás megállapítására került sor, nem járhat azzal a következménnyel, hogy a későbbiekben is kárpótlást kelljen megállapítani az azt megalapozó sérelem és jogosultság igazolásának hiányában.

A kifejtettekre figyelemmel a Jogegységi Tanács - a Bsz. 27. §-ában, 29. §-ának (1) bekezdés a) pontjában és 32. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján - a rendelkező részben írtak szerint határozott.

Budapest, 2002. június 27.

Bauer Jánosné dr. s. k.,

a tanács elnöke

Borsainé dr. Tóth Erzsébet s. k.,

előadó bíró

Dr. Buzinkay Zoltán s. k.,

bíró

Dr. Kaszainé dr. Mezey Katalin s. k.,

bíró

Dr. Kozma György s. k.,

bíró