3416/2020. (XI. 26.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 11.K.703.646/2020/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (Ábrahám Dániel Ügyvédi Iroda, eljáró ügyvéd: dr. Ábrahám Dániel) útján terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján, amelyben kérte a Fővárosi Törvényszék 11.K.703.646/2020/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítvány szerint a bírói döntés sérti az Alaptörvény XXIV. cikkének (1) bekezdését, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdését. Az indítványozó egyben kérte a bírósági ítélet végrehajtásának "felfüggesztését" is.
[2] A támadott bírósági ítélet alapján az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzménye a következőképpen foglalható össze.
[3] 1.1. Az indítványozó elmondása szerint 2013 júniusában érkezett Magyarországra gyógykezelés céljából, munkát nem végez, megélhetéséről - havi 1000 eurós juttatás révén - a líbiai nagykövetség gondoskodik, származási országában vallási, vagy etnikai üldöztetés nem érte, ugyanakkor egy iszlamista szervezet által elkövetett merénylet során sérült meg, és ilyen csoportoktól - Líbiába történő visszatérése esetére - érték is fenyegetések a közösségi oldalán keresztül. A Terrorelhárítási központ (a továbbiakban: TEK vagy II. rendű alperes) 2020. február hó 10. napján kelt, az idegenrendészeti hatósághoz intézett átiratában a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 43. § (2) bekezdés d) pontja alapján javaslatot tett az indítványozó kiutasítására, valamint a Harmtv. 43. § (3) bekezdése alapján vele szemben beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésére, amelynek időtartamát - tekintettel arra, hogy az indítványozó Magyarország területén tartózkodása a közrendet, közbiztonságot, nemzetbiztonságot jelentősen veszélyezteti - 10 év időtartamban javasolta meghatározni.
[4] A javaslat alapján az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (a továbbiakban: OIF vagy I. rendű alperes) a 2020. március 19. napján kelt 106-1-23324/8/2020-Ké számú határozatával az indítványozót az Európai Unió területéről Líbia területére kiutasította, a kiutasítás végrehajtását hatósági kísérettel (kitoloncolással) Líbia államhatáráig elrendelte, valamint 10 év beutazási és tartózkodási tilalmat rendelt el az indítványozóval szemben. A határozat indokolása szerint az idegenrendészeti kiutasítás alapja - a II. rendű alperes javaslatát figyelembe véve - a Harmtv. 43. § (2) bekezdés d) pontja, amely szerint az indítványozó Magyarországon tartózkodása jelentősen veszélyezteti a közrendet, közbiztonságot, vagy a nemzetbiztonságot. A határozat szerint a kiutasítási tilalom vizsgálata körében beszerzett menekültügyi hatósági vélemény értelmében Líbia biztonságos származási ország az indítványozó számára.
[5] 1.2. A Fővárosi Törvényszék - a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet 41. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül meghozott 11.K.703.646/2020/11. számú ítéletében - elsőként megállapította, hogy az OIF a II. rendű alperes javaslatától nem térhetett el, egyéb szempontokat eljárása során nem vizsgálhatott. Hivatkozott e körben a bíróság a Harmtv. indokolására is, amely kifejti, hogy a rendvédelmi szervek által tett javaslatot az idegenrendészeti hatóság semmilyen elemében, sem a javaslat tényében, sem a beutazási és tartózkodási tilalom tekintetében nem bírálhatja felül, továbbá megjegyezte, hogy az indítványozó nem fejtette ki, hogy a Harmtv. 87. § (1) bekezdése szerinti tényállás tisztázása során pontosan mire vonatkozóan kellett volna őt nyilatkozattételre felhívni.
[6] Rögzítette a bíróság, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog biztosítása és a kiutasítás megalapozottságának ellenőrzése érdekében a per folyamán betekintett a TEK minősített irataiba és megállapította, hogy megalapozott az indítványozóval szemben felhozott közrendi, közbiztonsági, nemzetbiztonsági kifogás.
[7] Végül megállapította a bíróság azt is, hogy a menekültügyi hatóság véleményének megalapozottsága akkor lett volna sikerrel vitatható, ha az indítványozó a nemzetközi védelmét megalapozó részletes múltfeltáró előadást tesz és - jogi képviselete folytán elvárhatóan - országinformációt is csatol annak valószínűsítésére, hogy egyéni múltja, vagy körülményei folytán azoknak a származási ország általános helyzetével való összevetése alapján üldöztetés, vagy súlyos sérelem valós veszélyének lenne kitéve a származási országába való visszatérés esetén. Bár az indítványozó említette meghallgatása során, hogy fenyegetettséget érez Líbiában bizonyos iszlamista csoportok részéről, ez azonban a bíróság álláspontja szerint önmagában nem alapozza meg a kiutasítási tilalom megállapítását. Az indítványozó ugyanis - az ítéleti indokolás szerint - eljárási lehetőséget és garanciákat teremtő menedékkérelmet nem nyújtott be, amely nélkül nincs ok feltételezni a megalapozottság vizsgálatát igénylő szubjektív üldözési félelem fennállását és egyedi vizsgálatot végezni annak körében.
[8] 2. Az indítványozó az Abtv. 27. § (1) bekezdés szerinti panaszában az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdésére hivatkozva állította a támadott ítélet alaptörvény-ellenességét és kérte annak megsemmisítését.
[9] Alkotmányjogi panaszában az indítványozó előadta, hogy - a hatóságok felé folyamatosan igazolt - gyógykezelés céljából tartózkodik Magyarországon, ahol magyar állampolgár élettárásával él együtt, a magyar hatóságok soha nem indítottak vele szemben büntetőeljárást, sem korábban, sem a jelen eljárásban megfogalmazott TEK vélemény alapján. Azért tartja tisztességtelennek a hatóság eljárását, mert a hatóság kizárólag a TEK javaslata alapján hozta meg döntését - amely ellen védekezni nem tudott, hiszen az államtitkot képező iratokat nem ismerhette meg -, és eljárása során egyéb szempontokat az OIF nem mérlegelt. Az indítványozó szerint úgy az OIF, mint a bíróság jogértelmezése a Harmtv. 43. § (2) bekezdés d) pontja - és annak indokolása - kapcsán alaptörvény-ellenes azáltal, hogy abból a kiutasítás kógens kötelezettségét vezették le. Az indítványozó szerint álláspontját támasztja alá az is, hogy a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet 114. § (4b) bekezdése is akként rendelkezik, hogy idegenrendészeti kiutasítás "a nyomozó hatóság, az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Terrorelhárítási Központ javaslatára is elrendelhető", azaz feltételes módban fogalmaz, ami kógenciát nem jelent.
[10] Az indítványozó szerint ugyancsak a tisztességes hatósági eljárás sérelmét eredményezi az, hogy valójában az sem derülhetett ki a számára, hogy magyarországi tartózkodása mit is sért valójában: a közrendet, a közbiztonságot, vagy a nemzetbiztonságot, vagy esetleg mindhármat egyszerre, álláspontja szerint - az iratok minősítése ellenére - legalább annak ki kellett volna derülnie, hogy milyen veszélyt alapoz meg az ittléte.
[11] A jogorvoslathoz való jog sérelmét azzal indokolta az indítványozó, hogy ügyében - az alaptörvény-ellenes jogértelmezés okán - e jog kiüresedett, hiszen a hatósági döntés ellen csak pro forma élhetett jogorvoslattal, a TEK javaslata a bírósági döntés alapján kógens jelleggel határozta meg a kiutasítását. Sérelmezte az indítványozó azt is, hogy nem volt teljes körű és helytálló az ítéleti tájékoztatás sem, mert ő kérte a TEK javaslatának megismerését a minősítőtől, azonban azt megtagadták tőle.
[12] Végül az indítványozó kifejtette, hogy a tisztességes hatósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jog követelményének az felelne meg, ha ugyanabban az eljárásban ismerhetné meg a minősített adatot, mint amelyikben azt felhasználták, ellene, mert csak ez biztosítaná a hatékony védekezést.
[13] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdéseiben meghatározottak alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.
[14] 3.1. Az indítványozó a Fővárosi Törvényszék ítéletét 2020. június 5-én vette át, az alkotmányjogi panaszt 2020. augusztus 4-én - az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül - nyújtotta be. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezéseket, a sérelmezett bírói döntést, az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit [XXIV. cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (7) bekezdés], és az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, valamint az alkotmányjogi panasz kifejezett kérelmet tartalmaz az ítélet megsemmisítésére. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban támadott bírói döntés alapjául szolgáló közigazgatási peres eljárásban felperes volt, így érintettsége megállapítható, úgyszintén az is, hogy jogorvoslati lehetőségét kimerítette.
[15] 3.2. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további feltételeként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
[16] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifogás tárgyává tette egyrészt a bíróság (és a hatóság) jogértelmezését a Harmtv. 43. §-ának egyes rendelkezéseit illetően, azt állítva, hogy lényegében a TEK mint II. rendű alperes döntött a kiutasításáról, másrészt azt vitatta az indítványozó, hogy az idegenrendészeti kiutasításának alapjául szolgáló, reá vonatkozó minősített adatokat nem ismerhette meg - jelen eljárásban sem.
[17] A bíróságok jogértelmezésének felülbírálatát illetően az Alkotmánybíróságnak következetes a gyakorlata a tekintetben, hogy "a bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi - vélt, vagy valós - jogsérelem orvoslása eszközének, ellenkező esetben az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb eszközzel már nem orvosolható." (Lásd például: 3145/2015. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [55])
[18] Megállapítja ugyanakkor az Alkotmánybíróság azt is, hogy a Fővárosi Törvényszék eljárása során betekintett a TEK minősített irataiba és annak alapján - azt mérlegelve - hozta meg döntését.
[19] A minősített adatok megismerésére vonatkozó kifogás tekintetében pedig azt állapította meg az Alkotmánybíróság, hogy ezen adatok megismerése nem képezte jelen peres eljárás tárgyát, ezért az a bírói döntés kapcsán - sem annak tényét, sem a jogi szabályozást illetően - alkotmányosan nem volt vitatható.
[20] 4. Az Alkotmánybíróság a fentieket figyelembe véve megállapította, hogy az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételnek, mert a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nem volt megállapítható, ahogyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, ezért az indítványt az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) pontja alapján visszautasította.
[21] Az indítvány visszautasítására tekintettel az Alkotmánybíróságnak a támadott ítélet végrehajtásának felfüggesztésére való felhívás tárgyában rendelkeznie nem kellett.
Budapest, 2020. november 10.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Czine Ágnes
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Horváth Attila
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Juhász Miklós
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Sulyok Tamás
alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1520/2020.