16/2000. (V. 24.) AB határozat

Maglód Nagyközség Önkormányzatának a hirdetmények elhelyezésének rendjéről szóló 15/1997. (III. 28.) rendelete alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírások alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Maglód Nagyközség Önkormányzatának a hirdetmények elhelyezésének rendjéről szóló 15/1997. (III. 28.) rendelete 2. § (1) bekezdés első mondata, valamint 3. §-a alkotmányellenes, ezért ezeket a rendelkezéseket megsemmisíti, a 2. § (1) bekezdés második mondata és a 2. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelmet pedig elutasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó Maglód Nagyközség Önkormányzatának a hirdetmények elhelyezésének rendjéről szóló 15/1997. (III. 28.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 2.§ (1)-(2) bekezdése, valamint 3. §-a alkotmány- és törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az Ör. az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében védeni rendelt szabad véleménynyilvánításhoz való jog, továbbá az Alkotmánynak a pártok szabad tevékenységét garantáló 3. §-a megsértésével szabályozza a választási plakátok elhelyezésének rendjét.

Az indítványozó arra hivatkozott, hogy az Ör. támadott rendelkezései túlterjeszkednek a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 42. § (4) bekezdésében a helyi önkormányzat számára megállapított rendeletalkotási felhatalmazás keretein. Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy az Ör. a választási plakátok elhelyezését hirdetőberendezés létesítéséhez és hatósági engedélyhez köti.

Az indítvány utalt arra is, hogy az Ör. 3. §-a a plakátelhelyezés általános tilalmának elrendelésével sérti a közvilágítási oszlopok, villamos energiát szolgáltató berendezések, autóbuszvárók és telefonfülkék tulajdonosainak jogait.

Az indítványozó úgy vélekedett, hogy az Ör. sérelmezett előírásai a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényben foglaltakkal ellentétes szabályozást tartalmaznak.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkre alapozta:

1. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint "a képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal". A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy "a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot".

A Ve. 42. §-a a választási kampány során alkalmazható plakátok készítésére és nyilvánosságra hozatalára vonatkozó rendelkezést tartalmaz. E § (1) bekezdés első mondata úgy rendelkezik, hogy "a választási kampány végéig a jelölő szervezetek és a jelöltek engedély nélkül készíthetnek plakátot". A 42. § (2) bekezdése - általános tartalmú előírásként - kimondja, hogy plakát korlátozás nélkül elhelyezhető; e § (3)-(6) bekezdése azonban az elhelyezési helyszíneket, körülményeket illetően kivételeket, illetve feltételeket állapít meg. A Ve. 42. § (4) bekezdése a helyi (a fővárosban pedig a fővárosi) önkormányzat számára is ad rendeletalkotási felhatalmazást, amikor lehetővé teszi, hogy önkormányzati rendelet egyes középületeken vagy közterület meghatározott részén plakát elhelyezését műemlékvédelmi vagy környezetvédelmi okból megtiltsa.

Az Ör. - preambuluma szerint - az említett felhatalmazás alapján, műemlékvédelmi, környezetvédelmi érdekek védelmében határozza meg a plakátelhelyezés rendjét. A maglódi önkormányzat vizsgált szabályozása tehát nem valamennyi (így pl. nem a kereskedelmi jellegű, reklámcélú), hanem kizárólag a választási kampány során felhasználható, ún. választási plakátra vonatkozik.

Mindezekből az következik, hogy a választási plakát nyilvános elhelyezését előíró önkormányzati rendeleti szabályozás kizárólag a Ve. rendelkezéseiben foglaltaknak megfelelő, illetve az említett felhatalmazáson alapuló szabályozást tartalmazhat.

2. Az Ör. 2. §-ának az indítványban támadott (1) bekezdése a következőket írja elő:

"Közterületen plakátot elhelyezni csak hirdetőberendezéseken lehet. (Az önkormányzat által kihelyezett hirdetőtáblák pontos helyét a függelék tartalmazza.)"

Az idézett rendelkezés és a Ve. már említett 42. § (2) és (4) bekezdésében foglalt előírások összevetéséből kitűnik, hogy az Ör. 2. § (1) bekezdésének első mondata túlterjeszkedik a Ve.-ben megfogalmazott szabályozáson: általános jellegű korlátozást tartalmaz, mivel kizárólag hirdetőberendezésen engedi a választási plakát elhelyezését. A Ve. 42. § (4) bekezdés első mondata szerint közterületen csak műemlékvédelmi és környezetvédelmi okból lehetséges a plakát elhelyezésének helyi (fővárosi önkormányzati) rendelettel történő korlátozása. E bekezdés második mondata pedig kifejezetten csak az állami vagy önkormányzati hatóság elhelyezésére szolgáló épületen vagy azon belül tiltja a plakát nyilvánosságra hozatalát.

A vázoltak alapján megállapítható, hogy az Ör. 2.§ (1) bekezdésének első mondata a Ve. rendelkezései sérelmével korlátozta a választási plakátok elhelyezésének lehetőségét. Az Alkotmánybíróság ezért az említett rendelkezést az Alkotmány 44/A. § előbbiekben idézett (2) bekezdésével ellentétesnek nyilvánította, és a rendelkező részben foglaltak szerint megsemmisítette.

3. Az Ör. 2. § (2) bekezdése a következőket állapítja meg:

"Hirdetőberendezés közterületen önállóan vagy közterületbe nyúlóan a jogszabályok előírásai szerint, építésügyi hatósági engedéllyel helyezhető el." A Ve. 42. § (5) bekezdése szerint "a választási kampányt szolgáló önálló hirdetőberendezés elhelyezésére a közterület-használatról szóló jogszabályokat kell alkalmazni.

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ét.) 13. § (2) bekezdés d) pontja szerint a különböző célú közterületek felhasználásának, beépítésének feltételeit és szabályait a helyi építési szabályzatnak kell tartalmaznia. Az Ét. 2. § 11. pontja alapján e törvény alkalmazásában a helyi építési szabályzat "az építés rendjét a helyi sajátosságoknak megfelelően megállapító és biztosító települési önkormányzati rendelet". Az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet (a továbbiakban: KTM. r.) kifejezett felhatalmazást ad a helyi önkormányzatnak, hogy az építési tevékenységet engedélyhez kösse. A KTM. r. 9. § f) pontja alapján kizárólag építési engedély alapján végezhetők az olyan, e rendeletben nem említett egyéb építési munkák is, amelyeket önkormányzati rendelet építési engedélyhez kötött.

A közterületek használatára vonatkozóan a közutak tekintetében a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kktv.) 36. § (1) bekezdése is tartalmaz rendelkezést. E szabályozás alapján a közút területén vagy felett építmény vagy más létesítmény elhelyezéséhez, a közút területének egyéb nem közlekedési célú elfoglalásához a közút kezelőjének a hozzájárulása szükséges. A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény (a továbbiakban: Htv.) 92. § (10) bekezdésének megfelelően a közút kezelője a Kktv. 36. § (1) bekezdése tekintetében a jegyző.

Mivel az Ét. és a KTM. r. említett rendelkezése alapján önkormányzati rendelet is megállapíthatja a közterülethasználat szabályait, továbbá közterületen építmény vagy létesítmény elhelyezését hozzájáruláshoz kötheti, a Kktv., a Htv., valamint az Ét. 52. § (1) bekezdése szerint pedig a közútkezelői, illetve az építésügyi hatósági jogkört a jegyző gyakorolja, ezért az Ör. 2. § (2) bekezdésének a hirdetőberendezés közterületi elhelyezésének építéshatósági engedélyhez kötését előíró szabályozását az Alkotmánybíróság nem minősítette alkotmányellenesnek, és a megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította.

Mivel az Alkotmánybíróság a vázoltak alapján a hirdetőberendezések elhelyezésének engedélyezésére vonatkozó rendelkezés alkotmányellenességét nem állapította meg, ezért a 2. § (1) bekezdés előbbiekben idézett, a hirdetőtáblák pontos helyének meghatározására utaló előírása alkotmányosságát sem vizsgálta.

4. Az Ör. 3. §-a így rendelkezik:

"Tilos hirdetőberendezéseket, plakátokat elhelyezni

a) műemlékileg védett épületeken,

b) köztéri szobrokon,

c) emlékműveken,

d) közvilágítási oszlopokon,

e) villamos energiát szolgáltató berendezéseken (trafókon, elektromos szekrényeken stb.)

f) fákon, növényzeten,

g) buszvárókon,

h) telefonfülkéken."

A Ve.-nek az Alkotmánybíróság határozata indokolásában már idézett 42. § (2) bekezdése szerint választási plakát korlátozás nélkül helyezhető el. A Ve. már említett további rendelkezései pedig az elhelyezés korlátozásának lehetőségét (középület vagy közterület meghatározott részét illetően), valamint célját (műemlékvédelmi, valamint környezetvédelmi okból) kategorikusan meghatározzák. Az Ör. 3. §-ában foglalt rendkívül széles körű, a középületi rendeltetéshez, illetve közterületi jelleghez nem kapcsolódó plakátelhelyezési tilalom ellentétes a Ve. kötelező érvényű szabályozásával.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Ör. 3. §-át is alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette.

5. Mivel az Alkotmánybíróság az Ör.-nek az e határozat rendelkező részében jelzett előírásait a Ve.-vel való ütközésük miatt alkotmánysértőnek minősítette, ezért az Alkotmánynak a pártok szabad működésére, a véleménynyilvánítás szabadságára, a tulajdon védelmére vonatkozó, valamint más, az indítványban hivatkozott törvényi szabályozásokkal való vélt ellentétét nem vizsgálta.

Dr. Holló András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 466/B/1998/5.