EH 2004.1032 A gépjármű kötelező felelősségbiztosítás körében a biztosító nem csökkentheti a javítási költség címén kifizetett összeget az áfa összegével, azon az alapon, hogy a károsult az áfa visszaigénylésére jogosult [58/1991. (IV. 13.) Korm. r. 1. § (1) bek.; Ptk. 355. §].
A felperes tulajdonában álló gépkocsi 2001. január 19-én az I. r. alperessel felelősségbiztosítási szerződést kötött II. r. alperes járművével ütközött. A felperes a gépkocsit megjavíttatta és kifizette a számla 329 334 forintos ellenértékét. Ezt követően a számlát az I. r. alperesnek bemutatta, aki 263 467 forintot térített meg a felperesnek, az ezt meghaladó összeg kifizetése elől elzárkózott. Arra hivatkozott, hogy a felperes a gépjármű kárbejelentési adatlapon tett nyilatkozata értelmében a gépkocsival kapcsolatosan áfa visszaigénylésére jogosult. Ezért a számla áfa tartalmát nem tőle, hanem az adóhatóságtól igényelheti vissza.
A felperes kiterjesztett keresetében 65 867 forint és ennek 2001. április 1. napjától számított késedelmi kamatai, valamint perköltsége megfizetésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését.
A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes a javítási számla áfa-tartalmát, mint áfa-visszaigénylésre jogosult az adóhatóságtól igényelheti, így azt az I. r. alperestől nem követelheti.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, a támadott határozat hatályon kívül helyezése az elsőfokú ítélet megváltoztatása és az alperesek kereseti kérelmének megfelelő marasztalása érdekében. A 171/2000. (X. 13.) Korm. r. 7. §-a, a Ptk. 559. §-ának (1) bekezdése, 345. §, 355. § és 340. §-ára hivatkozással - utalva az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv. 13. §-ára - állította, hogy kártérítésként a javítás teljes költségét követelheti az ezzel ellentétes ítélet jogsértő. Ezzel megegyező álláspontját a Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatok 2000. évi 4. számában 167-es szám alatti, míg a Fővárosi Bíróság a Bírósági Döntések Tára 1. számában 67-es szám alatti döntésében fejtette ki.
A II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem Pp. 275.§-ának (2) bekezdésében meghatározott keretei között vizsgálva megállapította, hogy az az alábbiak következtében alapos.
Az alperesek a 171/2000. (X. 13.) Korm. r. 16. §-ának (1) bekezdése értelmében e rendelet szabályainak hatálya alá tartozó felelősségbiztosítási szerződést kötöttek. A II. r. alperes alkalmazottjának magatartása folytán károsult felperes kártérítési igényét a rendelet 7. §-ának (1) bekezdése értelmében érvényesítette a károkozó üzemben tartó biztosítójával szemben. A felperes kárának egy részét a rendelet mellékletének 1. §-a értelmében az I. r. alperes megtérítette, míg a követelés kisebb részét arra hivatkozással utasította el, hogy azt a felperes az adóhatóságtól igényelheti vissza.
A kár mértékére vonatkozó szabályokat a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdésében határozza meg. Kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nemvagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. A károsult vagyonában beállott értékcsökkenés az adott esetben pénzeszközeinek a kötelezett hibájából történt időleges elvonásában állt. A kár mértékét a felperes a bemutatott számlával teljeskörűen igazolta. A Legfelsőbb Bíróság megállapította: az alperesek szerződésének egyetlen olyan rendelkezése sincs, amelyből az a következtetés vonható le, hogy a biztosító a károsultnak fizetendő kártérítés összegéből az általános forgalmi adót levonhatná. Az I. r. alperes fizetési kötelezettségét a R. alapján létrejött polgári jogviszony alapozza meg, melyre nincs hatással, hogy a felperest vállalkozásával kapcsolatban fennálló adóigazgatási jogviszony keretében milyen jogok illetik és milyen kötelezettségek terhelik. Az adózás rendszerében, az arra irányadó jogszabályok az áfa visszatérítésének kedvezménye mellett a felperes számára kötelezettségeket is megállapítanak. A polgári jog szabályai szerint létrejött kötelezettség teljesítése szempontjából azonban mindezek közömbösek és egyik félnek sem szolgálhatnak előnyére vagy hátrányára.
A II. r. alperes alkalmazottja károkozásáért a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján köteles helytállni. Mindkét alperes kötelezettsége a felperes kárának megtérítésére terjed ki. A felperest azonban a kártérítés csak egy ízben illeti meg, ezért ha valamelyik alperes teljesít, ezzel a másik kötelezettsége is megszűnik.
A Ptk. 337. §-ának (1) bekezdése értelmében a kötelezettség egyetemleges, ha többen tartoznak egy szolgáltatással, de amennyiben bármelyikük teljesít, vagy a kötelezettséget beszámítással megszünteti, a jogosulttal szemben a többiek kötelezettsége is megszűnik.
A kötelezettek egyetemlegességének alapja nem csak a közös károkozás lehet. A kötelezettek ilyen jogi kapcsolata minden esetben létrejön, ha valamely szolgáltatással akár azonos, akár különböző jogcímeken úgy tartoznak többen, hogy bármelyikük teljesítésével a kötelem valamennyiükkel szemben megszűnik. Ezért az alperesek egyetemlegesen kötelesek a felperes kárának fennmaradt része megtérítésére.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtett indokok alapján megállapította, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdésébe ütközően jogsértő volt, a felperes adóhatósággal szemben fennálló jogviszonyára kellő alap nélkül vont le következtetést, és ellentétes volt a Legfelsőbb Bíróság hasonló ügyben kifejtett, Pfv. X. 22.820/1996/5. számú határozatában foglaltakkal. Ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet megváltoztatva, a jogszabályokkal illetőleg korábbi döntésével összhangban álló új határozatot hozott. (Legf. Bír. Pfv. IX. 20.222/2004. sz.)