458/D/2008. AB határozat
a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 74. § (1) bekezdés c) pontja szövegében a "kirendelt" szó alkotányossági vizsgálata tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Somogy Megyei Bíróság 2. Bkf.41/2008/2. számú végzése ellen benyújtott, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 74. § (1) bekezdés c) pontja szövegében a "kirendelt" szó alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó - képviselője útján, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (2) bekezdésében meghatározott határidőben - alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Somogy Megyei Bíróság 2. Bkf.41/2008/2. számú végzése ellen.
1. Az indítványozó ellen sikkasztás bűntette miatt folyamatban volt pótmagánvádas ügyben az elsőfokú bíróság az indítványozót felmentette, a pótmagánvádlót pedig - külön végzésben - a meghatalmazott védő munkadíjának megfizetésére kötelezte. A Somogy Megyei Bíróság 2. Bkf.41/2008/2. számú, a bűnügyi költség viselését jogerősen meghatározó végzése a meghatalmazott védő munkadíja tekintetében az indítványozó mint terhelt és a védő által előterjesztett indítványt elutasította. Döntését a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 74. § (1) bekezdésének, 339. § (3) bekezdésének és 344. § (1) bekezdésének összevetésére alapozta, aminek következtében a pótmagánvádra folyó eljárásban a vádlott felmentése esetén a pótmagánvádló nem kötelezhető a meghatalmazott védő munkadíjának megfizetésére. Amennyiben a vádat az ügyész képviselt e volna, akkor az állam a védői munkadíjat - a 26/2003. (VII. 1.) IM-BM-PM együttes rendelet 3. § (1) bekezdése szerinti keretben - megtérítette volna.
2. Az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a Be. "74. § (1) bekezdés c) pontjában "a kirendelt védőnek és a sértett, a magánfél, valamint a pótmagánvádló képviselőjének készkiadása és díja, akkor is, ha azt az állam nem előlegezte" szövegrészből a kivastagított részt, mert sérti az indítványozónak az alkotmány 70/A. §-ában deklarált alkotmányos alapjogát." Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság "a határozat meghozatalától számított visszamenőleges hatállyal állapítsa meg a Somogy Megyei Bíróság előtt 2. Bkf.41/2008. számon folyamatban volt ügyben az alkotmányellenes jogszabály alkalmazásának kizárását."
II.
Az alkotmányjogi panasszal érintett jogszabályi rendelkezések:
1. Az Alkotmány rendelkezése:
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
2. A Be. rendelkezése:
"74. § (1) Bűnügyi költség
a) az a költség, amelyet az ügyben az eljárás megindításától a büntetés végrehajtásának befejezéséig, továbbá a rendkívüli jogorvoslati eljárás, valamint a különleges eljárások során az állam előlegezett,
b) a terheltnek, a sértettnek, a magánfélnek, a pótmagánvádlónak és a magánvádlónak, a terhelt és a sértett törvényes képviselőjének az ügyben felmerült készkiadása, akkor is, ha azt az állam nem előlegezte,
c) a kirendelt védőnek és a sértett, a magánfél, valamint a pótmagánvádló képviselőjének készkiadása és díja, akkor is, ha azt az állam nem előlegezte."
III.
Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
1. Az alkotmányjogi panasz a támadott bírósági határozatban alkalmazott Be. szabályok közül csupán a 74. § (1) bekezdés c) pontjában a védőre vonatkozó, szűkítő rendelkezés alkotmányossági vizsgálatára, és annak a megkülönböztetésnek a megszüntetésére irányult, hogy míg a kirendelt védő munkadíja a büntetőeljárás során felmerülő és elszámolható bűnügyi költség körébe tartozik, addig a meghatalmazott védő munkadíja nem.
Az Alkotmánybíróság a bűnügyi költség előlegezésével, illetve viselésével összefüggő szabályok alkotmányosságának vizsgálata kapcsán a 401/B/1992. AB határozatban kifejtette: A büntetőeljárás - mint az állami büntetőhatalom működtetésének törvényben meghatározott rendje - mind az állam, mind pedig a büntetőeljárás alá vont személy részéről költségekkel jár. Költséget jelent magának a bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervezetnek fenntartása is. Tekintettel arra, hogy ez az állam alkotmányos kötelezettsége, az általános bűnügyi költségeket az állami költségvetés, közvetve az egész társadalom viseli. Mivel az általános bűnügyi költségek sohasem hárulnak az egyes büntetőeljárások résztvevőire, ezekről nem kell rendelkezni. A konkrét ügyekben felmerülő, az állam, illetve az eljárásban résztvevő személyek oldalán felmerülő költségek viselése azonban már a büntetőeljárási szabályozás tárgya.
A büntetőeljárás akadálytalan lefolytatásának biztosítása érdekében az egyes ügyekben felmerülő költségeket az állam nyomban előlegezi, amint annak szükségessége felmerül. A bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja alapján terhelti pozícióba került személynek részben jogai, elsősorban a védelemhez való jog gyakorlásával összefüggésben, részben az eljárási folyamatban való személyes részvételének kötelezettsége következtében merülhetnek fel költségei. (ABH 1994, 528, 529.)
Az Alkotmánybíróság szerint nem jelent alkotmányellenes megkülönböztetést, hogy a kirendelt védő költségeit az állam előlegezi az eljárás folyamán, a meghatalmazás költségeit azonban a terhelt köteles viselni. Mindazon esetekben, amikor a védelemhez való jog érvényesüléséhez a törvény előírásai alapján vagy az eljáró hatóság megítélése szerint védő közreműködésére van szükség, ez a védő kirendelésével biztosított. A kirendelt védő munkadíjának és készkiadásának állam általi előlegezése nyújt anyagi alapot a jogegyenlőség megteremtéséhez, az esélyegyenlőtlenségek kiküszöböléséhez. (ABH 1994, 528, 531.)
2. A kirendelt védő munkadíját a bűnügyi költségek körébe soroló törvényi rendelkezésből nem vezethető le az alkotmányjogi panaszban sérelmezett helyzet. Az ugyanis a Be.-nek a bűnügyi költség viseléséről rendelkező két másik szabályából következik.
Amennyiben a vádat az ügyész képviselte, és a bíróság a vádlottat felmenti, vagy az eljárást az ügyész vádelejtése miatt megszünteti, az állam a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül - a külön jogszabályban meghatározott mértékben - megtéríti a vádlott költségét, továbbá védőjének az eljárás során nem előlegezett díját és költségét [Be 339. § (3) bekezdés]. Ha azonban az ügyész nem kíván büntető igényt érvényesíteni, és a törvény lehetőséget ad a sértettnek '(Be. 51. §) a pótmagán-vádlókénti fellépésre [Be. 53. §,199. §, 229-233. §], a vádlott felmentése, avagy vele szemben az eljárás megszüntetése esetén a pótmagánvádló a Be. 74. § (1) bekezdésében meghatározott bűnügyi költségből azt a költséget viseli, amely a fellépése után keletkezett [Be. 344. § (1) bekezdés].
A közvádas és a pótmagánvádas ügyekben vádlottként szereplő személyek felmentése esetén a kirendelt és a meghatalmazott védő munkadíjának megtérítésében az eltérés a Be. 339. § (3) bekezdése és a 344. § (1) bekezdése alapján következik be. E szabályokat a bíróság alkalmazta, az alkotmányjogi panasz indokolásának érvelésében megjelentek, azonban az alkotmányjogi panasz nem e szabályok alkotmányosságának megállapítására és megsemmisítésére irányult. Így a rendelkezéseknek az Alkotmány 70/A. §-a alapján történő érdemi vizsgálatára - az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 20. §-ában meghatározott indítványhoz kötöttsége következtében - nem kerülhetett sor.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panaszban támadott rendelkezés, a Be. 74. § (1) bekezdés c) pontja szövegében a "kirendelt" szó nincs alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggésben az Alkotmánynak a hátrányos megkülönböztetést tiltó, illetve az esélyegyenlőség elősegítését előíró 70/A. §-ával.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653-654., 32/2000. (X. 20.) AB határozat, ABH 2000, 215, 220.]. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította, aminek következtében értelemszerűen nem mondta ki a jogszabály alkalmazásának tilalmát sem.
Budapest, 2011. szeptember 20.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s.k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró