62017CJ0244[1]

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2018. szeptember 4. Európai Bizottság kontra Az Európai Unió Tanácsa. Megsemmisítés iránti kereset - (EU) 2017/477 határozat - Az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kazah Köztársaság közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás által létrehozott Együttműködési Tanácsban az Együttműködési Tanács, az Együttműködési Bizottság, a szakosodott albizottságok és egyéb testületek működési szabályzatával kapcsolatban az Európai Unió által képviselendő álláspont - Az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése - A valamely nemzetközi megállapodással létrehozott szervben az Unió által képviselendő álláspontokat kialakító határozat - Olyan megállapodás, amelynek egyes rendelkezései a közös kül- és biztonságpolitikához (KKBP) kapcsolódhatnak - Szavazási szabály. C-244/17. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2018. szeptember 4. ( *1 )

"Megsemmisítés iránti kereset - (EU) 2017/477 határozat - Az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kazah Köztársaság közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás által létrehozott Együttműködési Tanácsban az Együttműködési Tanács, az Együttműködési Bizottság, a szakosodott albizottságok és egyéb testületek működési szabályzatával kapcsolatban az Európai Unió által képviselendő álláspont - Az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése - A valamely nemzetközi megállapodással létrehozott szervben az Unió által képviselendő álláspontokat kialakító határozat - Olyan megállapodás, amelynek egyes rendelkezései a közös kül- és biztonságpolitikához (KKBP) kapcsolódhatnak - Szavazási szabály"

A C-244/17. sz. ügyben,

az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránt 2017. május 10-én

az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: Havas L., L. Gussetti és P. Aalto, meghatalmazotti minőségben, később: Havas L. és L. Gussetti, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Bishop és P. Mahnič Bruni, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: K. Lenaerts elnök, A. Tizzano elnökhelyettes, R. Silva de Lapuerta, M. Ilešič, L. Bay Larsen, E. Levits, C. G. Fernlund és C. Vajda tanácselnökök, J.-C. Bonichot, A. Arabadjiev, C. Toader, M. Safjan, E. Jarašiūnas (előadó), S. Rodin és F. Biltgen bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2018. április 17-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2018. május 31-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetlevelével az Európai Bizottság az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kazah Köztársaság közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás által létrehozott Együttműködési Tanácsban az Együttműködési Tanács, az Együttműködési Bizottság, a szakosodott albizottságok és egyéb testületek működési szabályzatával kapcsolatban az Európai Unió által képviselendő álláspontról szóló, 2017. március 3-i (EU) 2017/477 tanácsi határozat (HL 2017. L 73., 15. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kéri.

A partnerségi megállapodás és a megtámadott határozat

2 2015. október 26-án az Európai Unió Tanácsa elfogadta az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kazah Köztársaság közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásnak az Európai Unió nevében történő aláírásáról és az ideiglenes alkalmazásáról szóló (EU) 2016/123 határozatot (HL 2016. L 29., 1. o.). Ezt a határozatot az EUSZ 37. cikk és az EUSZ 31. cikk (1) bekezdése, valamint az EUMSZ 218. cikk (5) bekezdésével és (8) bekezdésének második albekezdésével összefüggésben az EUMSZ 91. cikk, az EUMSZ 100. cikk (2) bekezdése és az EUMSZ 207. és EUMSZ 209. cikk alapján fogadták el. Az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kazah Köztársaság közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodást (a továbbiakban: partnerségi megállapodás) 2015. december 21-én írták alá Asztanában (Kazahsztán), és 2016. május 1-jétől alkalmazzák ideiglenes jelleggel e megállapodás 281. cikke (3) bekezdésének megfelelően.

3 A partnerségi megállapodás 268. cikke létrehozza az Együttműködési Tanácsot, amelyet az ezen megállapodás 269. cikkével létesített Együttműködési Bizottság segíti feladatainak végrehajtásában. Ez utóbbi cikk a (6) bekezdésében előírja, hogy az Együttműködési Tanács dönthet olyan szakosodott albizottság vagy egyéb testület létrehozásáról, amely segítheti feladatai ellátásában, valamint meghatározza az ilyen albizottságok vagy testületek összetételét, feladatait és működésének módját.

4 Továbbá a partnerségi megállapodás 268. cikke a (7) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy az Együttműködési Tanács megállapítja eljárási szabályzatát. Ezen megállapodás 269. cikkének (7) bekezdése alapján az Együttműködési Tanács eljárási szabályzatában meghatározza az Együttműködési Bizottság, valamint az Együttműködési Tanács által létrehozott albizottságok vagy testületek feladatait és működését.

5 E rendelkezések végrehajtása érdekében a Bizottság az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjével együtt 2017. február 3-án elfogadta a partnerségi megállapodás által létrehozott Együttműködési Tanácsban az Európai Unió által képviselendő álláspontról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatot, amelynek eljárási jogalapja az EUSZ 37. cikkel összefüggésben az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése, anyagi jogi jogalapja pedig az EUMSZ 207. és EUMSZ 209. cikk volt.

6 2017. március 3-án a Tanács elfogadta a megtámadott határozatot és a javasolt jogalapokhoz hozzáadta az EUSZ 31. cikk (1) bekezdését, valamint az EUMSZ 91. cikket és az EUMSZ 100. cikk (2) bekezdését. Az említett határozat a következőképpen rendelkezik: "1. cikk (1) A[...] partnerségi [...] megállapodás 268. cikkének (1) bekezdése által létrehozott Együttműködési Tanácsban az Unió által képviselendő álláspontnak az Együttműködési Tanács e határozathoz csatolt határozattervezetein kell alapulnia a következők tekintetében: (2) Az Együttműködési Tanács határozattervezeteinek kisebb technikai jellegű módosításairól az Együttműködési Tanácsban részt vevő uniós képviselők újabb tanácsi határozat nélkül is megállapodhatnak. 2. cikk Az Együttműködési Tanács elnöki tisztét az Unió részéről az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője - a Szerződés által meghatározott felelősségével összhangban és mint a Külügyek Tanácsának elnöke - tölti be. [...]"

- az Együttműködési Tanács, az Együttműködési Bizottság, a szakosodott albizottságok és az egyéb testületek eljárási szabályzatának elfogadása,

- a jogérvényesüléssel, szabadsággal és biztonsággal foglalkozó albizottság, az energiaüggyel, közlekedéssel, környezetvédelemmel és éghajlatváltozással foglalkozó albizottság, továbbá a vámügyi együttműködési albizottság létrehozása.

A felek kérelmei

7 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság semmisítse meg a megtámadott határozatot, és a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

8 A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a keresetet, és a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére. Másodlagosan, a megtámadott határozat megsemmisítése esetén a Tanács azt kéri, hogy a Bíróság tartsa fenn annak joghatásait.

A keresetről

A felek érvei

9 A Bizottság egyetlen jogalapjával azt kifogásolja, hogy a Tanács a megtámadott határozat jogalapjához hozzáadta az EUSZ 31. cikk (1) bekezdését, amely többek között úgy rendelkezik, hogy amennyiben az EU-Szerződés V. címének a közös kül- és biztonságpolitikára (KKBP) vonatkozó különös rendelkezéseket tartalmazó 2. fejezete másképp nem rendelkezik, az e fejezet által szabályozott határozatokat egyhangúlag fogadják el.

10 E jogalap alátámasztása érdekében a Bizottság arra hivatkozik, hogy az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése alapján elfogadott határozatot az EUMSZ 218. cikk (8) bekezdése első albekezdése és az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése együttesen értelmezett rendelkezéseinek megfelelően minősített többséggel kell megszavazni, amint azt a Bíróság a 2014. december 18-iEgyesült Királyság kontra Tanács ítéletben (C-81/13, EU:C:2014:2449, 66. pont) kimondta, még akkor is, ha egy vagy több anyagi jogi jogalapja egyébként a nemzetközi megállapodás megkötéséhez egyhangúságot követel meg.

11 A Bizottság szerint - amint arra a Bíróság a 2014. június 24-iParlament kontra Tanács ítéletben (C-658/11, EU:C:2014:2025, 52. pont) rámutatott - az EUMSZ 218. cikk egy egységesített és általános hatályú eljárást ír elő azon nemzetközi megállapodásokra vonatkozó tárgyalásokat és e megállapodások megkötését illetően, amelyeket az Unió köthet cselekvési területein, a KKBP-t is beleértve, amit megerősít a 2016. június 14-iParlament kontra Tanács ítélet (C-263/14, EU:C:2016:435, 55. pont), amelyben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a túlnyomórészt a KKBP hatálya alá tartozó megállapodást az EUMSZ 218. cikk (6) bekezdésének megfelelően kell megkötni. Mind a nemzetközi megállapodásokra vonatkozó tárgyalásokat és e megállapodások megkötését, mind pedig az ilyen megállapodásokat végrehajtó álláspontok elfogadását ez az egységesített eljárás szabályozza. Az EU-Szerződés V. címének 2. fejezete nem tartalmaz a nemzetközi megállapodásokra alkalmazandó döntéshozatali eljárást.

12 A Tanács bármely, az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése alapján meghozott határozatának az elfogadására vonatkozó szavazási szabályokat kizárólag az EUMSZ 218. cikk (8) bekezdésének első albekezdése írja elő, amely rendelkezés lex specialisnak minősül olyan egyszerűsített eljárás meghatározásával, amelyet a Tanácsnak akkor kell követnie, amikor kialakítja a valamely megállapodás által létrehozott szervben képviselendő álláspontokat mind a KKBP hatálya alá tartozó, mind pedig az annak hatálya alá nem tartozó területeken. Következésképpen a Bizottság szerint a megtámadott határozat elfogadására a minősített többségi szavazási szabály alkalmazandó, ugyanis e határozat célja nem a partnerségi megállapodás intézményi kereteinek kiegészítése vagy módosítása, hanem kizárólag e megállapodás hatékony végrehajtásának biztosítása, ami ezért nem feleltethető meg valamely nemzetközi megállapodás megkötésének vagy módosításának.

13 A Bizottság egyébiránt megjegyzi, hogy a Tanács álláspontja nem felel meg az EUSZ 40. cikk első albekezdésének, amennyiben az EUSZ 31. cikk (1) bekezdésének hozzáadása bármely, az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése alapján meghozott határozatnak az elfogadását egyhangú szavazáshoz kötné olyan nemzetközi megállapodással összefüggésben, amelynek jogalapja e határozat tárgyától függetlenül tartalmaz a KKBP hatálya alá tartozó rendelkezést. Ez az álláspont az KKBP-re vonatkozó eljárások alkalmazásához vezetne az Unió hatásköreinek gyakorlása során nemcsak a KKBP területén, hanem az Unió más politikáinak végrehajtása kapcsán is.

14 A Tanács megjegyzi, hogy a 2016/123 határozatot, amely felhatalmazást biztosított a partnerségi megállapodás aláírására és egyes részeinek ideiglenes alkalmazására, az EUSZ 37. cikk és az EUSZ 31. cikk (1) bekezdése, valamint az EUMSZ 218. cikk (5) bekezdésével és (8) bekezdésének második albekezdésével összefüggésben az EUMSZ 91. cikk, az EUMSZ 100. cikk (2) bekezdése és az EUMSZ 207. és EUMSZ 209. cikk alapján fogadták el, és ezt a Bizottság nem vitatta, továbbá a megtámadott határozatban előírt intézkedések a partnerségi megállapodással létrehozott intézményi keret megfelelő működésének biztosítására irányulnak.

15 A Tanács szerint az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásokra vonatkozó hatáskörébe beletartozik az, hogy e kötelezettségvállalásokat intézményi rendelkezésekkel egészítse ki, és e rendelkezések járulékos jellegűek, így ugyanazon hatáskörbe tartoznak, mint amelybe azok az érdemi rendelkezések tartoznak, amelyeket kísérnek. Ebből az következik, hogy az Unió a megtámadott határozatot csak az őt a partnerségi megállapodás érdemi rendelkezéseinek elfogadására felhatalmazó rendelkezések alapján fogadhatta volna el.

16 A Bizottság továbbá tévesen értelmezi az ítélkezési gyakorlatot. Először is, a 2014. június 24-iParlament kontra Tanács ítélet (C-658/11, EU:C:2014:2025) ténylegesen megerősíti, hogy a valamely megállapodással létrehozott szervben az Unió által képviselendő álláspontokat kialakító határozatok elfogadására vonatkozó eljárást egy egységesített és az Unió valamennyi politikai és cselekvési területeire alkalmazandó általános hatályú eljárásnak kell tekinteni. Ez az ítélet azonban 53. pontjában egy olyan elvet határoz meg, miszerint ennek az eljárásnak figyelembe kell vennie a Szerződésekben az Unió egyes cselekvési területei vonatkozásában előírt sajátosságokat, különösen az intézmények hatásköreit illetően. Márpedig a KKBP területe eljárási és anyagi jogi sajátosságokat mutat, azokat tehát az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdésében említett általános eljárás alkalmazása során figyelembe kell venni. Különösen az e területen meglévő hatásköreinek gyakorlása során a Tanács csak az EUSZ 31. cikk (2) és (3) bekezdésében említett esetekben határozhat minősített többséggel. Az EUSZ 40. cikk második bekezdésének sérelme nélkül az EUM-Szerződés egyetlen más rendelkezésére sem lehet hivatkozni egy másik eltérés előírásához.

17 Másodszor, a 2014. december 18-iEgyesült Királyság kontra Tanács ítélet (C-81/13, EU:C:2014:2449) nem szolgálhat a Bizottság azon álláspontjának alapjául, miszerint a Tanács EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése szerinti határozatát minden esetben minősített többséggel kell meghozni, függetlenül az Unió azon cselekvési területétől, amelyre ez a határozat vonatkozik. Az ilyen álláspont sértené azon állandó ítélkezési gyakorlatot, amely szerint az intézkedés anyagi jogi jogalapja határozza meg az ezen intézkedés elfogadása érdekében követendő eljárást. Ez az álláspont az említett ítélet helyes olvasatával is ellentétes lenne, amelyet összefüggésében kell értelmezni, mivel az ítélet alapjául szolgáló ügy nem érintette az Unió KKBP területén fennálló hatásköreinek gyakorlását, valamint figyelemmel arra, hogy az említett ítéletben hivatkozott főtanácsnoki indítványban érintett, az EUSZ 16. cikk (3) bekezdésében előírt minősített többségi szavazási szabály nem alkalmazandó a KKBP-re.

18 A Tanács szerint, jóllehet az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése a valamely megállapodás által létrehozott szervben képviselendő álláspontok elfogadására vagy valamely megállapodás alkalmazásának a felfüggesztésére vonatkozóan egy különös és egyszerűsített eljárást ír elő, nem szabályozza ezen eljárás valamennyi tényezőjét, különösen az alkalmazandó szavazási szabályt. A különös eljárást illetően az EUMSZ 218. cikk (8) bekezdésében előírt szavazási szabályok, amelyek valamely megállapodás megkötésének az ezen 218. cikk előző bekezdéseiben szereplő rendelkezésekben szabályozott eljárása során végig alkalmazandók, erre a különös eljárásra nem alkalmazhatók automatikusan. Az EUMSZ 218. cikk (8) bekezdésének első albekezdésében előírt szavazási szabály tehát erre az eljárásra csak akkor alkalmazandó, ha tükrözi az Unió cselekvési területein a belső jogi aktusok elfogadására alkalmazandó szavazási szabályokat. Továbbá ugyan az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése - a valamely megállapodás megkötéséhez előírt, kidolgozottabb eljáráshoz képest - egyszerűsített eljárást ír elő, ez az egyszerűsítés kizárólag az Európai Parlament korlátozott részvételére vonatkozik.

19 A Tanács végül vitatja azokat az állításokat, miszerint megsértette az EUSZ 40. cikket, és különösen arra hivatkozik, hogy az EUSZ 31. cikk (1) bekezdésének a megtámadott határozat jogalapjához való hozzáadása azért volt szükséges, hogy tiszteletben tartsák az Unió KKBP területén fennálló hatásköreinek gyakorlásához a Szerződésekben előírt eljárásokat, és az intézmények hatásköreit egyáltalán nem sértették meg, mindenesetre pedig szükséges volt, hogy a Tanács az EUMSZ 293. cikk (1) bekezdésének megfelelően egyhangúlag járjon el.

A Bíróság álláspontja

20 Azon szavazási szabály meghatározása érdekében, amelyet akkor kell alkalmazni, amikor a Tanács az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdésének megfelelően a valamely megállapodással létrehozott szervben az Unió által képviselendő álláspontokat kialakító határozatot fogad el, és amikor ezen szerv hatáskörébe tartozik joghatásokat kiváltó jogi aktusok elfogadása, ezt a rendelkezést nemcsak megfogalmazását, hanem célkitűzéseit és összefüggéseit is figyelembe véve kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2014. június 24-iParlament kontra Tanács ítélet, C-658/11, EU:C:2014:2025, 51. pont).

21 Az EUMSZ 218. cikk, a célból, hogy megfeleljen az egyértelműség, a koherencia és az észszerűsítés követelményeinek, egységesített és általános hatályú eljárást ír elő többek között az azon nemzetközi megállapodásokra vonatkozó tárgyalásokat és e megállapodások megkötését illetően, amelyek megkötése tekintetében az Unió hatáskörrel rendelkezik cselekvési területein, a KKBP-t is beleértve, kivéve ha a Szerződések különös eljárásokat írnak elő (lásd ebben az értelemben: 2014. június 24-iParlament kontra Tanács ítélet, C-658/11, EU:C:2014:2025, 52. pont).

22 A Bíróság kiemelte, hogy ezen eljárásnak, éppen általános jellege okán, figyelembe kell vennie a Szerződésekben az Unió egyes cselekvési területei vonatkozásában előírt sajátosságokat, különösen az intézmények hatásköreit illetően, és ez az eljárás arra irányul, hogy külső síkon visszatükrözze az intézmények között belső síkon alkalmazandó hatáskörmegosztást, különösen azzal, hogy szimmetriát teremt az uniós intézkedések belső elfogadásának eljárása és a nemzetközi megállapodások elfogadásának eljárása között, annak biztosítása céljából, hogy - egy adott jogterület viszonylatában - a Parlament és a Tanács ugyanazon hatáskörökkel rendelkezzen a Szerződésekben előírt intézményi egyensúly tiszteletben tartása mellett (lásd ebben az értelemben: 2014. június 24-iParlament kontra Tanács ítélet, C-658/11, EU:C:2014:2025, 53., 55. és 56. pont).

23 Ez az eljárás többek között olyan különböző szabályokat tartalmaz, amelyek kifejezetten az Uniónak a KKBP hatálya alá tartozó területeken való cselekvéseire vonatkoznak.

24 Ebből az következik, hogy valamely nemzetközi megállapodás Unió általi tárgyalására és megkötésére irányuló eljárás esetében az EUMSZ 218. cikk rendelkezései maguk figyelembe veszik az Unió valamennyi cselekvési területének, különösen a KKBP-nek a sajátosságait, és tükrözik e tekintetben a Szerződésekben az e területek mindegyike kapcsán megállapított intézményi egyensúlyt.

25 Az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése egyszerűsített eljárást ír elő többek között az Unió által képviselendő álláspontok kialakítására, mivel ez utóbbi részt vesz az érintett nemzetközi megállapodással létrehozott döntéshozó szervben az e megállapodás alkalmazására vagy végrehajtására vonatkozó jogi aktusok elfogadásában (lásd ebben az értelemben: 2015. október 6-iTanács kontra Bizottság ítélet, C-73/14, EU:C:2015:663, 65. pont).

26 Amint az az EUMSZ 218. cikk (6), (9) és (10) bekezdésének együttes értelmezéséből kitűnik, ez az egyszerűsítés, amely csak a megállapodás intézményi keretét nem kiegészítő és nem módosító jogi aktusok tekintetében alkalmazandó, kizárólag a Parlament részvételének korlátozásából áll.

27 Mivel az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése ellenben nem ír elő semmilyen, az abban érintett határozatok kategóriái Tanács általi elfogadásához szükséges szavazási szabályt, az alkalmazandó szavazási szabályt az EUMSZ 218. cikk (8) bekezdésére való hivatkozással kell minden esetben meghatározni. Ezért az olyan határozatot illetően, amellyel a Tanács kialakítja a valamely megállapodással létrehozott szervben az Unió által képviselendő álláspontot, a Bíróságnak már volt alkalma kimondani, hogy abban az esetben, ha az ilyen határozatra egyik olyan eset sem vonatkozik, amelyben az EUMSZ 218. cikk (8) bekezdésének második albekezdése egyhangú szavazást követel meg, a Tanácsnak az említett határozatot főszabály szerint az EUMSZ 218. cikk (8) bekezdése első albekezdésének és (9) bekezdésének együttesen értelmezett rendelkezései értelmében a minősített többséggel kellett meghoznia (2017. október 25-iBizottság kontra Tanács ítélet, [CMR-15], C-687/15, EU:C:2017:803, 51. pont).

28 E tekintetben ki kell emelni, hogy az ilyen határozat elfogadására alkalmazandó szavazási szabálynak az EUMSZ 218. cikk (8) bekezdése két albekezdésére való hivatkozással történő meghatározása - a valamely megállapodás tárgyalására és megkötésére irányuló eljárás kapcsán a jelen ítélet 24. pontjában kifejtettekhez hasonlóan - annak biztosításához járul hozzá, hogy az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdésében említett egységesített eljárás az Unió valamennyi cselekvési területének sajátosságait figyelembe vegye.

29 Különösen az első eset, amelyben az EUMSZ 218. cikk (8) bekezdésének második albekezdése megköveteli, hogy a Tanács egyhangúlag járjon el, azt a lehetőséget érinti, amikor a megállapodás olyan területre vonatkozik, ahol az uniós jogi aktusok elfogadásához egyhangúságra van szükség, és ez az eset ily módon kapcsolatot teremt az említett cikk alapján hozott határozat anyagi jogi jogalapja és az annak elfogadásához alkalmazandó szavazási szabály között. Ez a helyzet áll fenn a KKBP esetében, mivel az EUSZ 31. cikk (1) bekezdésének első albekezdése többek között előírja, hogy amennyiben az említett fejezet másképp nem rendelkezik, az EU-Szerződés V. címe 2. fejezetének hatálya alá tartozó határozatokat egyhangúlag fogadják el.

30 Az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdésében előírt eljárás során elfogadott határozatok anyagi jogi jogalapja és az ezen határozatok elfogadásához alkalmazandó szavazási szabály között ily módon biztosított kapcsolat ezenfelül hozzájárul az Unió belső cselekvéseire vonatkozó eljárások és a külső cselekvéseire vonatkozó eljárások közötti szimmetria megőrzéséhez a Szerződések megalkotói által létrehozott intézményi egyensúly tiszteletben tartása mellett.

31 Ellentétben azzal, amit lényegében a Bizottság állít, a 2014. december 18-iEgyesült Királyság kontra Tanács ítélet (C-81/13, EU:C:2014:2449) 66. pontjából nem következik az, hogy minden olyan határozatot, amellyel az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdésének megfelelően a valamely megállapodással létrehozott szervben az Unió által képviselendő álláspont kialakításra kerül, minősített többséggel kell elfogadni, amennyiben az említett szerv által elfogadandó jogi aktus e megállapodás intézményi keretét nem egészíti ki és nem is módosítja.

32 Kétségtelen, hogy a Bíróság ebben az ítéletben kimondta, hogy ami az olyan határozatot illeti, amely az EUMSZ 48. cikkben érintett terület hatálya alá tartozik és olyan társulási megállapodás keretében hozták, amely nem az ezen megállapodás intézményi keretének kiegészítésére vagy módosítására, hanem kizárólag a végrehajtásának biztosítására irányul, azt a Tanácsnak az EUMSZ 218. cikk (8) bekezdése első albekezdésének és (9) bekezdésének együttesen értelmezett rendelkezéseinek megfelelően minősített többséggel eljárva és a Parlament jóváhagyása nélkül kellett elfogadnia. A Bíróság tehát ebben az összefüggésben nem hivatkozott az EUMSZ 218. cikk (8) bekezdésének második albekezdésére azon körülmény ellenére sem, hogy a második eset, amelyben ez a rendelkezés előírja, hogy a Tanács egyhangúlag jár el, pontosan azokat a "társulási megállapodásokat" érinti, amelynek megkötésére az Unió az EUMSZ 217. cikk értelmében hatáskörrel rendelkezik.

33 Ennek az esetnek azonban az a sajátossága, hogy az a nemzetközi megállapodás ezen különös kategóriájára vonatkozik. Márpedig a társulási megállapodás végrehajtására irányuló határozat nem tekinthető általános jelleggel az ilyen megállapodáshoz hasonlónak és ezért az említett kategóriába tartozónak. Ugyanis a társulási megállapodás végrehajtására irányuló határozat kizárólag akkor rendelkezik a társulási megállapodást módosító megállapodás megkötésére vonatkozó határozatáéhoz hasonló hatállyal, ha célja a társulási megállapodás intézményi keretének kiegészítése vagy módosítása. Ez indokolja azt, hogy az ilyen határozatra az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdésének utolsó tagmondatában előírt kivétel alapján ugyanaz az eljárás vonatkozik, mint amelyet a társulási megállapodás megkötéséhez írnak elő, mivel a Tanács ebben az esetben egyhangúlag jár el, és a Parlament jóváhagyása az EUMSZ 218. cikk (6) bekezdése második albekezdése a) pontja i) alpontjának megfelelően szükséges.

34 Az első eset, amelyben az EUMSZ 218. cikk (8) bekezdésének második albekezdése egyhangúságot követel meg, teljesen más jellegű, mivel az elfogadott jogi aktussal érintett területre, ennélfogva ezen aktus tartalmára vonatkozik. Ebben az esetben abból a körülményből, hogy az Unió nemzetközi megállapodásának az e megállapodással létrehozott döntéshozó szervben kialakítandó cselekvéssel való végrehajtására irányuló határozatra nem vonatkozik az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdésének utolsó tagmondatában előírt kivétel, nem vonható le semmilyen következtetés azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az ilyen határozat olyan területre vonatkozik-e, amelynek tekintetében valamely uniós jogi aktus elfogadásához megkövetelt az egyhangúság, és azt ennélfogva az EUMSZ 218. cikk (8) bekezdésének második albekezdésében említett első esetre tekintettel egyhangúlag kell-e elfogadni.

35 Ebben az összefüggésben annak meghatározásához, hogy az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdésében meghatározott keretben elfogadott határozat valóban ilyen területre vonatkozik-e, e határozat anyagi jogi jogalapjára kell hivatkozni.

36 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi aktus jogalapja megválasztásának olyan objektív elemeken kell alapulnia, amelyek alkalmasak a bírósági felülvizsgálatra, amely elemek között szerepel a jogi aktus célja és tartalma (lásd ebben az értelemben: 1987. március 26-iBizottság kontra Tanács ítélet, 45/86, EU:C:1987:163, 11. pont; 1991. június 11-iBizottság kontra Tanács ítélet, C-300/89, EU:C:1991:244, 10. pont; 2001. december 6-i2/00 [A biológiai biztonságról szóló cartagenai jegyzőkönyv] vélemény, EU:C:2001:664, 22. pont; 2016. június 14-iParlament kontra Tanács ítélet, C-263/14, EU:C:2016:435, 43. pont).

37 Ha valamely uniós jogi aktus vizsgálatából az derül ki, hogy az kettős cél elérésére irányul, vagy két összetevőt foglal magában, és ezek egyike elsődlegesnek mutatkozik, míg a másik csak járulékos jellegű, az aktust csak egy jogalapra kell alapítani, mégpedig arra, amelyet az elsődleges vagy túlnyomórészt meghatározó cél, illetve összetevő megkövetel. Kivételesen, ha ezzel szemben az állapítható meg, hogy valamely jogi aktus egyidejűleg több cél elérésére irányul, vagy elválaszthatatlan és egymáshoz viszonyítva nem járulékos jellegű több összetevőt foglal magában, és így a Szerződések különböző rendelkezései alkalmazhatók, az ilyen intézkedést a különböző, vonatkozó jogalapokra kell alapítani (lásd ebben az értelemben: 2006. január 10-iBizottság kontra Parlament és Tanács ítélet, C-178/03, EU:C:2006:4, 42. és 43. pont; 2014. június 11-iBizottság kontra Tanács ítélet, C-377/12, EU:C:2014:1903, 34. pont; 2016. június 14-iParlament kontra Tanács ítélet, C-263/14, EU:C:2016:435, 44. pont).

38 Az előzőekből következik, hogy a nemzetközi megállapodás Unió általi megkötésére vonatkozó határozathoz hasonlóan az olyan határozatot, amellyel a Tanács az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése alapján kialakítja a valamely megállapodással létrehozott szervben az Unió által képviselendő álláspontot, és amely kizárólag a KKBP-re vonatkozik, az EUMSZ 218. cikk (8) bekezdése második albekezdésének megfelelően főszabály szerint egyhangúlag kell elfogadni. Ellenben, ha az ilyen határozat több összetevőt foglal magában vagy több cél elérésére irányul, amely közül egyes célok a KKBP hatálya alá tartoznak, az elfogadásához alkalmazandó szavazási szabályt elsődleges vagy túlnyomórészt meghatározó céljára vagy összetevőjére tekintettel kell meghatározni. Ezért ha a határozat elsődleges vagy túlnyomórészt meghatározó célja vagy összetevője olyan terület hatálya alá tartozik, amely esetében valamely uniós jogi aktus elfogadásához nincs megkövetelve az egyhangúság, az említett határozatot az EUMSZ 218. cikk (8) bekezdése első albekezdésének megfelelően minősített többséggel kell elfogadni.

39 A jelen esetben a megtámadott határozat kialakítja a partnerségi megállapodás által létrehozott Együttműködési Tanácsban az Unió által képviselendő álláspontot egyrészt az említett Tanács saját, az Együttműködési Bizottság, a szakosodott albizottságok és az egyéb testületek eljárási szabályzatának elfogadására vonatkozó határozatát, másrészt pedig ugyanezen Tanács három szakosodott albizottság létrehozására vonatkozó határozatát illetően.

40 Amint azt lényegében a főtanácsnok indítványának 54. pontjában megjegyezte, az olyan jogi aktusok, amelyek elfogadását ily módon tervezték, a partnerségi megállapodás alapján felállított nemzetközi szervek működését érintik általában. Ebből következik, hogy azt a területet, amelynek hatálya alá a megtámadott határozat tartozik, a partnerségi megállapodás egészére tekintettel kell értékelni (lásd ebben az értelemben: 2017. október 25-iBizottság kontra Tanács ítélet, [felülvizsgált Lisszaboni Megállapodás], C-389/15, EU:C:2017:798, 64. pont; és analógia útján: 2017. május 16-i2/15 [Szingapúrral kötendő szabadkereskedelmi megállapodás] vélemény, EU:C:2017:376, 276. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41 A Tanács e tekintetben azt állítja, hogy a partnerségi megállapodás KKBP-vel fennálló kapcsolatai kellően jelentősek annak igazolásához, hogy a megtámadott határozat jogalapja - az Unió nevében történő aláírásra és magának a partnerségi megállapodásnak az ideiglenes alkalmazására vonatkozó határozathoz hasonlóan - magában foglalja az EUSZ 37. cikket, amelynek értelmében az Unió a KKBP hatálya alá tartozó területeken egy vagy több állammal vagy nemzetközi szervezettel megállapodásokat köthet.

42 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a partnerségi megállapodás, amint arra a főtanácsnok indítványának 64-68. pontjában rámutatott, kétségkívül bizonyos kapcsolatokat mutat a KKBP-vel. Így ezen megállapodásnak a "Politikai párbeszéd és együttműködés a kül- és biztonságpolitika terén" című II. címében szereplő 6. cikke konkrétan erre a politikára vonatkozik, mivel az említett cikk első albekezdése előírja, hogy a felek elmélyítik a kül- és biztonságpolitika területén folytatott párbeszédüket és együttműködésüket, valamint foglalkoznak különösen a konfliktusmegelőzés és válságkezelés, a regionális stabilitás, a nonproliferáció, a leszerelési és fegyverzet-ellenőrzési, nukleáris biztonság, valamint a fegyverek és kettős felhasználású áruk exportellenőrzésének kérdésével. Továbbá a partnerségi megállapodás 9-12. cikke, amely rendelkezések meghatározzák a felek közötti együttműködési keretet a konfliktusmegelőzés és válságkezelés, a regionális stabilitás, a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelem, valamint a kézi- és könnyűfegyverek tiltott kereskedelme elleni küzdelem terén, egyaránt kapcsolódhatnak a KKBP-hez.

43 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy amint azt a főtanácsnok indítványának 69. pontjában lényegében kiemelte, a partnerségi megállapodás és a KKBP közötti ezen kapcsolatok nem elegendőek ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy az Európai Unió nevében való aláírásra és az ideiglenes alkalmazására vonatkozó határozat jogalapjának magában kellene foglalnia az EUSZ 37. cikket.

44 Egyrészt ugyanis a 287. cikket tartalmazó ezen megállapodás rendelkezéseinek a többsége hol az Unió közös kereskedelempolitikájának, hol pedig fejlesztési együttműködési politikájának hatálya alá tartozik.

45 Másrészt azon túl, hogy a partnerségi megállapodás összes rendelkezéséhez képest kevés az olyan rendelkezés, amely kapcsolatban áll a KKBP-vel és a jelen ítélet 42. pontjában hivatkozásra került, e megállapodás rendelkezései a szerződő felek nyilatkozataira korlátozódnak azon célokat illetően, amelyeket együttműködésüknek követni kell, valamint azon témákkal kapcsolatban, amelyekre ezen együttműködésnek vonatkoznia kell, de nem határozzák meg ezen együttműködés végrehajtásának konkrét részletszabályait (lásd analógia útján: 2014. június 11-iBizottság kontra Tanács ítélet, C-377/12, EU:C:2014:1903, 56. pont).

46 Az említett rendelkezések, amelyek teljes mértékben a partnerségi megállapodás 2. cikkének (2) bekezdésében előírt, a nemzetközi és regionális békéhez és stabilitáshoz, valamint a gazdasági fejlődéshez való hozzájárulással kapcsolatos célkitűzésébe illeszkednek, nem rendelkeznek következésképpen olyan hatállyal, amely alapján úgy tekinthető, hogy azok e megállapodás elkülönült összetevőjének minősülnek, mivel ezek a rendelkezések éppen ellenkezőleg az említett megállapodás két összetevőjéhez, a közös kereskedelempolitikához és a fejlesztési együttműködéshez képest kiegészítő jelleggel rendelkeznek.

47 Az előző megfontolások összességére tekintettel a Tanács tévesen foglalta az EUSZ 31. cikk (1) bekezdését a megtámadott határozat jogalapjába, és tévesen fogadta el ezt a határozatot az egyhangúságot követő szavazási szabály alapján.

48 Következésképpen helyt kell adni a Bizottság egyetlen jogalapjának és meg kell semmisíteni a megtámadott határozatot.

A megtámadott határozat joghatásainak fenntartásáról

49 A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság, abban az esetben, ha megsemmisíti a megtámadott határozatot, tartsa fenn annak joghatásait. A Tanács e kérelem alátámasztására úgy érvel, hogy az Uniónak az e határozatban kialakított álláspontja e határozatnak megfelelően már kifejezésre jutott, és az joghatásokat váltott ki, mivel az Együttműködési Tanács, az Együttműködési Bizottság, a szakosodott albizottságok és az egyéb testületek eljárási szabályzatai, valamint a három szakosodott albizottság létrehozására vonatkozó határozat elfogadásra került, és azok 2017. március 28-án hatályba léptek. A Tanács szerint aránytalan lenne új határozat elfogadását megkövetelni, amely tartalmának változatlannak kellene maradnia, ugyanis a Bíróság ítélete lehetővé tenné ugyanazon célkitűzés elérését.

50 Az EUMSZ 264. cikk második albekezdése értelmében, ha a Bíróság szükségesnek ítéli, megjelöli a semmisnek nyilvánított jogi aktus azon joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak.

51 A jelen esetben a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy az Uniónak a megtámadott határozatban kialakított álláspontja az Együttműködési Tanácsban 2017 márciusában kifejezésre jutott, és az említett tanács ugyanebben a hónapban elfogadta az ezen határozattal tervezett jogi aktusokat. Következésképpen a megtámadott határozat joghatásainak fenntartása nélküli megsemmisítése megzavarhatja a partnerségi megállapodással létrehozott szervek működését, kétségessé teheti az Uniónak az e szervek által elfogadott jogi aktusokkal kapcsolatos kötelezettségvállalását, és ezért megzavarhatja e megállapodás megfelelő végrehajtását (lásd analógia útján: 2009. október 1-jeiBizottság kontra Tanács ítélet, C-370/07, EU:C:2009:590, 65. pont).

52 Következésképpen jogbiztonsági indokokra tekintettel fenn kell tartani a megtámadott és a jelen ítélettel megsemmisített határozat joghatásait.

A költségekről

53 A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Tanácsot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kazah Köztársaság közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodás által létrehozott Együttműködési Tanácsban az Együttműködési Tanács, az Együttműködési Bizottság, a szakosodott albizottságok és egyéb testületek működési szabályzatával kapcsolatban az Európai Unió által képviselendő álláspontról szóló, 2017. március 3-i (EU) 2017/477 tanácsi határozatot megsemmisíti.

2) A Bíróság a 2017/477 határozat joghatásait fenntartja.

3) A Bíróság az Európai Unió Tanácsát kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.