BH+ 2015.12.512 A szülőnek a veje számára, a házastársak kedvezőbb életkörülményeinek biztosítására nyújtott ingatlan-ajándék, melyet azzal a feltevéssel adtak, hogy a házasság tartós lesz, nem követelhető vissza, ha a házasság 10 évig fennállt és abból két gyermek is született [1959. évi IV. tv. 582. § (3) bek.].

Pertörténet:

Kúria Pf.20292/2013., Gyöngyösi Járásbíróság P.20292/2013/21., Egri Törvényszék Pf.20036/2014/6., Kúria Pfv.21483/2014/4. (*BH+ 2015.12.512*)

***********

A felperes leánya és az I. r. alperes házastársak voltak, két kiskorú gyermekük született. A bíróság a 2001. július 7-én kötött házasságukat a 2012. szeptember 25. napján jogerős ítéletével felbontotta.

A felperes jelentős mezőgazdasági földterülettel rendelkezik, az egyik ingatlan szomszédságában lévő 010/103 helyrajzi szám alatt felvett 1,5 hektár nagyságú földterület megvásárlásához 2003. évben az I. r. alperes részére a vételárat biztosította. A 2003. december 13. napján kötött adásvételi szerződés alapján az I. r. alperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. A felperes és testvére közös tulajdonát képezte örökség jogcímén a 0164/5 helyrajzi számú 5,2 hektár nagyságú szőlő ingatlan. Az örökösök a hagyaték felosztásával kapcsolatban megállapodtak, ennek alapján az ingatlanból a felperes testvérét megillető 1/2 tulajdoni hányad vétel jogcímén az I. r. alperes tulajdonába került. A vételár kifizetésére ténylegesen nem került sor. Tulajdonjoga 2004. január 19-én az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezésre került. Az ingatlanra 2004. május 26-án a II. r. alperes javára jelzálogjogot jegyeztek be mivel az I. r. alperes szőlőültetvény létesítéséhez támogatásban részesült.

A felperes keresetében kérte az I. r. alperes kötelezését az ajándék visszaadására az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 582. § (3) bekezdésére alapítva. Hivatkozása szerint az ingatlanokat vejének ajándékba adta a családi kapcsolatra tekintettel, mert abban a hiszemben volt, hogy leánya és az I. r. alperes házassága, együttélése tartós lesz. Házasságkötésük hiányában az ajándékozásra nem került volna sor. A felperest ajándékozásra indította, hogy az I. r. alperes családi gazdálkodóként a telepített szőlővel gazdálkodni fog, ezzel a család jövedelmét jelentősen kiegészíti. Számított arra is, hogy egészségi állapotának megromlása esetén a családi kapcsolatra tekintettel az I. r. alperes ápolni, gondozni fogja.

Az I. r. alperes ellenkérelmében vitatta az ajándékozás tényét, mert a felperes vállalkozásában munkaidőn kívül rendszeresen ellenszolgáltatás nélkül munkát végzett, amivel a földterületek értéke kompenzálásra került. Ajándékozás megállapítása esetén a visszakövetelés feltétele nem teljesült, mert az ajándékozáskor a felperesnek feltevése nem volt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította az ajándékozás tényét és a perben feltárt adatokból azt, hogy a felperes azzal a megvalósult feltevéssel ajándékozott, hogy az I. r. alperes és leányának házassága tartós lesz. A házastársak egy évi élettársi kapcsolatot követően kötöttek házasságot, amelyből gyermekek születtek, kapcsolatuk tíz éven át, az ajándékozás időpontjától számítva még hét évig fennállt. A feltétel teljesülése pedig kizárja az ajándék visszakövetelését.

A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a volt házastársak összesen tíz évig tartó életközössége nem értékelhető tartós együttélésnek, de ez a körülmény önmagában egyébként sem ad alapot az ajándék visszakövetelésére. Erre ugyanis csak kivételes esetekben, a PK 76. számú állásfoglalásban foglaltak és a Ptk. 582. § (3) bekezdése szerinti törvényi feltételek fennállása esetén kerülhet sor. Ennek megfelelően az ajándékozás összes körülményére kiterjedő vizsgálódás alapján állapítható meg, hogy lényeges körülményre vonatkozó feltevés indította az ajándékozót az ajándékozásra és enélkül az ajándékozásra kétséget kizáróan nem került volna sor. E tekintetben a bizonyítás az ajándékozót terheli. Vizsgálni kell, hogy mi volt az ingyenes jogügylet teljes célja, tartalma, az ajándékozó feltevése, és azt az ajándékozó kinyilvánította-e.

Az ajándékozásra a családi kapcsolatra figyelemmel került sor. A felperes azonban az őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére nem bizonyította, hogy milyen konkrét feltevés indította az ajándékozásra. A felperes önmagának is ellentmondó nyilatkozatokat tett, egyrészt arra hivatkozott, hogy az ajándékozás a családi kapcsolatra és a házasfelek tartós együttélésére tekintettel történt. Később azt állította: abban a feltevésben nyújtotta az ajándékot, hogy idős korában, rászorult egészségi állapotában az I. r. alperes ápolja, gondozza, segíti és támogatja. Állítását kiegészítette azzal is, hogy az I. r. alperes családi gazdálkodóként szőlőtermesztéssel, borászattal kívánt foglalkozni és a felperes arra számított, hogy e tevékenységből származó bevétellel az alperesi család jövedelme emelkedik.

A másodfokú bíróság megítélése szerint a felperes nem tett következetes és egyértelmű nyilatkozatot a konkrét feltevésre és nem bizonyította, hogy ezen feltevését a megajándékozott felé kinyilvánította. Az ajándékozáskor csak a felperes és az I. r. alperes volt jelen, a perben meghallgatott, és a családi kapcsolatra tekintettel részben érdekelt tanúk közvetlen információkkal erről nem rendelkeztek. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az egyik ingatlan vonatkozásában az ajándék visszakövetelése iránti igény amiatt is megalapozatlan, hogy a felperes részéről nem ingatlan ajándékozás történt. A felperes az ingatlan vásárlásához biztosította a vételárat az I. r. alperes részére, ezért legfeljebb az ingatlan vételárát követelhetné vissza.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 582. § (3) bekezdésének rendelkezését.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem bizonyította azt a feltevését, amelyre tekintettel az ajándékozás történt. Ugyanakkor megállapította, hogy az ajándékozásra nem került volna sor a felperes leánya és az I. r. alperes közötti házassági kapcsolat hiányában. E megállapítás egyértelműen igazolja, hogy az ajándékozás a családi kapcsolatra, a házasságra, valamint a felek tartós együttélésére tekintettel történt. Az I. r. alperes ezért tudott, vagy tudnia kellett arról, hogy a felperes részéről kizárólag erre figyelemmel került sor az ajándékozásra. A Ptk. nem követeli meg a feltevést illetően az írásbeliséget, de még az egyéb módon való közlést sem. A bírói gyakorlat szerint az ajándékozónak a visszakövetelés alapjául szolgáló feltevést kifejezetten, vagy legalább a megajándékozott által kétséget kizáróan felismerhető módon kell kinyilvánítania (BH 1998.126.). Ebből következően a feltevés ráutaló magatartással is kinyilvánítható, amely aktív cselekvéssel, vagy passzív magatartással közvetíti valamelyik fél szerződéses akaratát. A ráutaló magatartás joghatás kiváltására csak akkor alkalmas, ha abból az arra irányuló akarat az általános élettapasztalat szerint a másik fél által kétségtelenül felismerhető. Miután a felperes leánya és az I. r. alperes közötti kapcsolat hiányában a felperes nem ajándékozott volna, az általános élettapasztalat szerint az ajándékozás célja az I. r. alperes számára kétségtelenül felismerhető volt. A joggyakorlat alakította ki azt az álláspontot, hogy a hozzátartozók közötti ajándékozás általában a hozzátartozói kapcsolatra tekintettel történik.