BH 1996.3.165 A szállítmányozó - kifejezett megbízói utasítás nélkül - a bizonytalan kimenetelű külföldi igényérvényesítésre nem köteles [Ptk. 517. § (1) bek., 32/1967. (IX. 23.) Korm. r.* 46. §].

A felperes keresetében 1 932 722 Ft (32 560 USA dollár) kártérítés, valamint a fuvardíj és ezen összegeknek évi 20%-os kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy 1989. március 1-jén szállítmányozási megbízást adott az alperesnek 32 560 USA dollár értékű szingapúri üvegszál Hamburgban történő átvételére és Magyarországra való szállításával kapcsolatos teendők ellátására.

Az alperes az áru beérkezése után távbeszélőn értesítette a felperest, hogy az áru sérülten, átázva érkezett Hamburgba. A felperes telefaxon kárjegyzőkönyv felvételét sürgette, az alperes válaszában arról értesítette, hogy ennek megfelelően intézkedik.

A felperes 1989. április 11-én jelentette be igényét az alperesnél a kártérítést illetően, ezt azonban az alperes azzal utasította el, hogy a küldemény már a hajóból történő kirakáskor sérült volt, tehát célszerű a hajós ellen fellépni, de ez az alperesnek már nem kötelezettsége, mert nem ő

kötötte meg a fuvarozási szerződést. Hivatkozott a biztosító felelősségére is, ez utóbbi hivatkozás azonban téves volt, mert a küldemény nem volt biztosítva.

A felperes álláspontja szerint az alperes nem járt el a szakvállalattól elvárható kellő gondossággal, mert bár a felperes 1990. január 22-én kifejezetten a hajóstársasággal szembeni perlési megbízást adott az alperesnek, az 1990. december 18-án megtagadta a felperes igényének érvényesítését.

Az alperes 1991. március 14-én kelt telexében az érdemi válaszig a felperes türelmét kérte, a válasz azonban a kereset benyújtásának idejéig nem érkezett meg.

A felperes álláspontja szerint az alperes részéről az igényérvényesítés megtagadása nélkülözi a jogalapot, ezért a többször módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. rendelet értelmében felelős az igény elmulasztásából eredő kárért.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatva a jogalapot és az összegszerűséget. Előadta, hogy a megbízása az árunak Hamburgból való hazahozatalára vonatkozott, nem többre és nem másra. A hazahozatal ugyan értelemszerűen az áru átvételét is jelenti, s a szállítmányozónak a saját maga és a megbízója érdekében ügyelnie kell arra, hogy a küldemény átvételkori állapotát rögzítse, rögzíttesse, ez pedig a perbeli esetben meg is történt. Nem fogadható el azonban a felperesnek az az álláspontja, amely a szállítmányozó igényérvényesítési kötelezettségére vonatkozik, mert ez a kötelezettség csak olyan keretek között áll fenn, amelyre maga a megbízás is vonatkozik.

Mivel a megbízásból az következik, hogy az áru CIF érkezett, azaz hogy a hajósnál nem a magyar oldal, hanem maga a szingapúri eladó könyvelt, a hajóssal az alperes nincs jogviszonyban.

A szállítmányozás lebonyolításakor még hatályban volt az 54/1978. (XII. 7.) MT rendelettel módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. rendelet 46. §-a, amely szerint a szállítmányozó köteles a megbízó utasítására a fuvarozóval, a rakodóval, a raktározóval és a kikötői vállalatokkal szembeni igényeket érvényesíteni, de ez nem létesít jogviszonyt. Az alperes álláspontja szerint azonban nem volt reális esélye a per megnyerésének, különös tekintettel arra, hogy a hajófuvarozásra a koreai jog lett volna az irányadó, és mert a perlésre Szöulban került volna sor. Ezen túlmenően a peres eljárás költségei nem álltak volna arányban a perbeli követeléssel, különös tekintettel arra, hogy a felperes részletes kárjegyzőkönyvvel még az áru belföldi kiszolgáltatáskori állapotát sem bizonyította. Bizonyítatlan a fel nem használt áru sorsa is, hiányzik a megsemmisítési jegyzőkönyv, a részleges felhasználásra vonatkozó igazolás stb. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően meghozott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 923 722 Ft-ot és ennek évi 20%-os kamatát, továbbá 115 964 Ft illetéket és 58 000 Ft ügyvédi munkadíjat perköltség címén. Indokolása szerint a szerződéskötés időpontjában hatályban volt a többször módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. rendelet. Ennek VI. fejezete a szállítmányozási szerződésekről rendelkezik és a 46. §-ában kimondja, hogy "a szállítmányozó - a szerződés elszámolási formájára tekintet nélkül - a megbízó utasítására köteles a fuvarozóval a raktározó, a rakodó és a kikötői vállalatokkal szembeni igényeket haladéktalanul érvényesíteni. Az igényérvényesítés elmulasztásából vagy késedelméből eredő minden kárért, ami a megbízót éri, a szállítmányozó felelős". A perbeli esetben a felperes szállítmányozója az alperes volt, a felperes pedig kifejezett utasítást adott az alperesnek a hajós perlésére. Az alperes azonban ennek az utasításnak nem tett eleget, az ebből származó következményeket ezért viselnie kell.