BH 2017.3.92 I. A sérült gyermek ápolásával, gondozásával felmerült tevékenység miatt érvényesített kárigény elbírálása során abból kell kiindulni, hogy a gondozást végző hozzátartozó ténylegesen milyen munkát lát el, és nem abból, hogy az ehhez szükséges képesítéssel rendelkezik-e.

II. A bíróság a mérlegelés során figyelembe veheti a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló jogszabályban foglaltakat mint irányadó adatot, ha a munkát ténylegesen elvégezték [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 355. § (1)-(4) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 206. § (1) és (3) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I-II. rendű felperesek korábban élettársak voltak, a III-IV. rendű felperesek a gyermekeik. A III. rendű felperes 2006. július 1-jén született az alperes kórházban. Öt hónapos korától fejlődésbeli elmaradást tapasztaltak nála, önmagát ellátni semmilyen formában nem tudja, nem szobatiszta, etetni kell, állapotában lényeges javulás nem várható.

[2] A bíróság jogerős közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségét az I-IV. rendű felpereseket a III. rendű felperes magzati retardációjának fel nem ismeréséből eredően ért károkért.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] A felperesek a keresetükben a nem vagyoni káruk, továbbá az I-II. rendű felperesek a vagyoni káruk megtérítésére is kérték az alperes kötelezését.

[4] Az alperes a kereset részbeni elutasítását kérte, egyes követeléseket eltúlzottnak tartott.

Az első- és másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság a keresetnek részben helyt adó ítéletének indokolásában többek között megállapította, hogy a III. rendű felperes ellátása, gondozása, ápolása és felügyelete folyamatos jelenlétet, odafigyelést igényel, e tevékenység jelentősen eltér az egészséges gyermek esetén jellemzőtől. Az első életévében az egészséges gyermekkel is foglalkozni kell, ezért erre az időszakra az ápolási, gondozási és felügyeleti többletráfordítás ellenértéke címén előterjesztett követelést az elsőfokú bíróság alaptalannak tartotta, miként az 1 és 2 éves kor közötti időszakra is. 2 és 4 éves kora között napi 3 órában, 4 éves kortól napi 5 órában tartotta megállapíthatónak az ápolási, gondozási, felügyeleti többletidő szükségletét és az óradíjat a garantált bérminimumnál valamivel kisebb összegben, 2008. július 1-jétől 2010. július 1-jéig 400 forintos óradíjjal, 2010. július 1-jétől 500 forintos óradíjjal számolta el, figyelemmel arra, hogy a gondozást nem fizetett segítséggel végezték és ilyen irányú végzettséget az I-II. rendű felperesek nem bizonyítottak.

[6] A háztartási többletmunka tekintetében az elsőfokú bíróság a gyermek 2 éves korát megelőző időszakra vonatkozóan megalapozatlannak tartotta a felperesek követelését, az azt követő időszakra pedig az orvos szakértői véleményt elfogadva napi 2 órában tartotta alaposnak.

[7] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta. A jogerős ítélet indokolása szerint a III. rendű felperes a születésétől kezdve az ápolás-gondozás terén többletfeladatokkal terhelte az I-II. rendű felpereseket, és ennek mértékét a másodfokú bíróság a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése alapján 2 éves korig napi 2 órában határozta meg. Az ezt követő időszakra a jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság jól állapította meg a többletidő-ráfordítást, figyelembe véve azt is, hogy a gyermek 2009 szeptemberétől iskolaidőben a Pető Intézetben tartózkodik. Mindezek alapján a többletköltséget a III. rendű felperes 2 éves koráig 552 272 forintban, 4 éves koráig 899 034 forintban, míg 2014. január 31-ig 3 150 045 forintban, azaz összesen 4 601 351 forintban határozta meg. Az I. rendű felperest ezen a címen megillető vagyoni kárté­rítés összegét 2015. február végéig elszámolva 1 038 215 forintban, az I. rendű felperesnek járó havi járadék összegét 2015. március 1-jétől havi 83 245 forintban állapította meg.

[8] A másodfokú bíróság szerint a háztartási munka a fokozott mértékű gondozáshoz társul, azonban már a gyermek születésétől kezdve szükségszerűen jelentkezik a többletmunka napi 1 órában. A gyermek 2 éves korától kezdődő időszakra az elsőfokú bíróság által megállapított többletköltséggel a másodfokú bíróság egyetértett és ennek megfelelően az ezen a címen megítélt összegen felül a III. rendű felperes 2 éves koráig a mindenkori minimálbér figyelembevételével további 276 136 forint és ennek a 2010. március 15-től járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kötelezte az alperest.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[9] A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben kérték, hogy a Kúria a jogerős ítéletet - az elsőfokú ítéletre is kiterjedően - részben helyezze hatályon kívül és hozzon a jogszabályoknak megfelelő új határozatot, amelyben kötelezze az alperest, hogy fizessen meg az I-II. rendű felperesek részére egyetemlegesen ápolás-gondozás többlet-humánerőráfordítás címén a 2006. július 1-jétől 2014. január 31-ig terjedő időszakra 10 457 673 forintot, a 2010. április 16-tól számított középarányos törvényes mértékű késedelmi kamatával, az I. rendű felperes részére ugyanilyen címen a 2014. február 1. és 2015. február 28. közötti időszakra 2 027 767 forintot, a 2014. augusztus 16-tól járó középarányos időtől járó törvényes mértékű késedelmi kamatával és 2015. március 1-jétől havi 156 811 forintot.

Kötelezze továbbá az alperest, hogy fizessen meg az I-II. rendű felperesek részére egyetemlegesen háztartási kisegítés címén a 2006. július 1-jétől 2014. január 31-ig terjedő időszakra 3 688 920 forintot és ennek a 2010. április 16-tól számított középarányos időtől járó törvényes késedelmi kamatát, az I. rendű felperes részére egyetemlegesen a 2014. február 1-jétől 2015. február 28-ig terjedő időszakra 693 042 forintot és ennek a 2014. augusztus 16-tól számított középarányos időtől járó törvényes mértékű késedelmi kamatát, valamint 2015. március 1-jétől havi 55 266 forintot.

[10] A felperesek szerint a jogerős ítélet a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 355. §-ának (1)-(4) bekezdéseit, a Pp. 206. §-ának (1) és (3) bekezdését, valamint a Pp. 221. §-ának (1) bekezdését sérti.

[11] Az ápolás-gondozás többlet-humánerőráfordítás tekintetében a felperesek vitatták az óraráfordítás mértékét és az órabér számítás alapját. Kiemelték, hogy a III. rendű felperes napi 24 órás folyamatos felügyeletre, ellátásra, gondozásra szorul a születésétől kezdve. A felülvizsgálati kérelem szerint a napi 6, illetőleg 8 órás többletidő-szükséglet megállapítása az indokolt, csak a masszírozás és a tornáztatás több idő, mint napi 2 óra. A felperesek a III. rendű felperes 3 éves koráig, majd a 3 éves korától jelentkező és a tornáztatás, masszírozás, öltöztetés, pelenkázás, felügyelet, cipelés, illetőleg az etetés, tisztálkodás és altatás terén felmerülő és szükséges többletfeladatokat részletezték, ami álláspontjuk szerint a napi 6 órás, illetőleg 3 éves kortól a napi 8 órás többletidő-ráfordítást indokolja. Az a körülmény pedig, hogy a gyermek a Pető Intézetben tartózkodik, ténylegesen többletmunkát jelent. A felperesek hivatkoztak arra, hogy a III. rendű felperes ápolása-gondozása speciális hozzáértést igényel, amit elsajátított az I. rendű felperes a gondozásban részt vevő szakemberektől. Az I-II. rendű felperesek ugyan nem tekinthetők szakembereknek, de szakmai felkészültséget feltételező feladatokat látnak el, ezért a szakképzett minimálbér emeltebb szintű összegére jogosultak. Ha a tevékenységet a szülők nem tudnák ellátni, szakápoló igénybevételére szorulnának. Az elsőfokú bíróság nem jelölt meg olyan bizonyítékot, amely a kereseti követeléstől eltérő, kisebb mértékű kártérítést indokolna. A bizonyítékok ellenére az első- és a másodfokú bíróság önkényesen vonta mérlegelési körbe az összegszerűség alapját képező mérték meghatározását. Nem volt jogi lehetőség a Pp. 206. §-a (3) bekezdésének alkalmazására, és a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének sérelme állapítható meg. Mindezekre tekintettel sérült a Ptk. 355. §-a szerinti teljes reparáció elve.