A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37109/2010/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IDEGENRENDÉSZETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 339. §, 2007. évi II. törvény (Harm. tv.) 13. §, 20. §, 316/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet 2. §, 114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet (Harmvhr.) 29. §] Bírók: Buzinkay Zoltán, Fekete Ildikó, Patyi András

Kfv.IV.37.109/2010/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Deme János ügyvéd által képviselt felperesnek a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal /1117 Budapest, Budafoki út 60./ alperes ellen idegenrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2009. október 6. napján kelt 27.K.31.222/2009/3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 27.K.31.222/2009/3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000 /ötvenezer/ forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak - külön felhívásra - 16.500 /tizenhatezer-ötszáz/ forint kereseti és 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A nepáli állampolgárságú felperes munkavállalás céljából 2004. január 25. napján érkezett Magyarországra, 2008. augusztus 20. napjáig folyamatosan rendelkezett tartózkodási engedéllyel.

2008. július 10. napján az elsőfokú idegenrendészeti hatóságnál benyújtotta tartózkodási engedélyének meghosszabbítása iránti kérelmét, a szükséges okiratok csatolásával.

Az elsőfokú hatóság a 2008. július 18. napján kelt 106-1-47400/3/2008-T számú határozatával a felperes kérelmét elutasította.

A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes - kiegészítő bizonyítási eljárás lefolytatását követően - a 2008. december 16. napján kelt 106-T-13600/10/2008. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.

Arra hivatkozott, hogy az alperes - eljárása során - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./ 50. §-ában foglalt tényállás-tisztázási kötelezettségét megsértette, jogszabálysértően mérlegelte jövedelme megfelelőségét, és indokolási kötelezettségének sem tett kellően eleget, ugyanis nem valós és okszerű indokolással utasította el kérelmét.

Kifejtette, hogy a minimálbér összegét minden évben a Magyar Köztársaság Kormánya kormányrendeletben állapítja meg; 2008. évre a 316/2005. /XII. 25./ Kormányrendelet 2. § /1/ bekezdés c/ pontja értelmében ez 69.000 volt, az ennek megfelelő jövedelmét mind az első-, mind a másodfokú eljárásban igazolta.

Előadta, hogy 2008. évben munkáltatója csak a minimálbért tudta részére folyósítani, de mint éttermi munkásnak, biztosítják részére a napi háromszori étkezést - még szabadnapon is -, a munkaruhát és az utazási költséget; erre vonatkozóan keresetéhez az S. Kft. által aláírt nyilatkozatot csatolt.

Álláspontja szerint mindaddig, amíg a cég folyósítja számára a magyar minimálbérnek megfelelő havi jövedelmet, addig megélhetése biztosított.

Állította, hogy az alperes megsértette az ügyfélazonosság elvét, ugyanis az idegenrendészeti hatóság az étteremben dolgozó öt munkatársának - az övével egybevágóan azonos jövedelmek mellett - 2010-ig engedélyezte a tartózkodást. Indítványozta ezen személyek tartózkodási engedélykérelmére vonatkozó iratanyagok beszerzését.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben alaposnak értékelte, és az alperes 106-T-13600/10/2008. számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú szervet új eljárásra kötelezte.

Ítéletének indokolásában a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény /a továbbiakban: Harm. tv./ 13. § /1/ bekezdésére, 20. § /1/ bekezdésére, a Harm. tv. végrehajtására kiadott 114/2007. /V. 24./ Kormányrendelet /a továbbiakban: Vhr./ 29. § /5/ és /6/ bekezdésére, valamint a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 316/2005. /XII. 25./ Kormányrendelet /a továbbiakban: R./ 2. § /1/ bekezdés c/ pontjára, valamint a Pp. 339/A. §-ára hivatkozott.

Kifejtette, hogy alaposnak találta a felperes által a megélhetés megítélése körében hivatkozott alperesi jogszabálysértést.

Utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a minimálbér összegét jogszabály rögzíti, mely a perbeli időszakban bruttó 69.000 Ft volt, figyelemmel az R. 2. § /1/ bekezdés c/ pontjára.

Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperes részére a minimálbér minden hónapban utalásra került, amit az alperes maga sem vitatott.

Az elsőfokú bíróság nem fogadta el az alperesnek a KSH létminimum-értékre vonatkozó hivatkozását, tekintettel arra, hogy a KSH által közölt adat a minimálbér jogszabályban történt rögzítésével ellentétben nem jogszabály; így az az alperes által a felperessel szemben elvártként nem követelhető.

A Kormány által rendeletben rögzített minimálbér megkeresésénél a felperes többre nem kötelezhető, különös figyelemmel arra, hogy a magyar állampolgárok nagy hányada is minimálbér körüli jövedelemből tartja el magát.

Rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a felperes keresetéhez csatolta az S. Kft. 2009. február 10. napján kelt nyilatkozatát, amelynek értelmében a felperes részére napi háromszori étkezést, munkaruhát, ellenszolgáltatás nélküli szállást, tömegközlekedésen történő utazás, és gyógyszerek térítését vállalja. Ez a nyilatkozat azonban csak a keresetlevéllel került benyújtásra, az alperes a közigazgatási eljárás során csak a lakhatás biztosításáról rendelkezett tudomással; így tehát az alperes ezen nyilatkozatot a másodfokú eljárás során értékelni, figyelembe venni nem tudta.

Utalt ugyanakkor arra, hogy a felperesnek nem lehetett tudomása a közigazgatási eljárásban a bizonyítandó tények köréről; így arról sem, hogy az S. Kft. által biztosított ellátásokra vonatkozó nyilatkozatát a közigazgatási eljárás során csatolnia kellett volna.

Nem találta alaposnak az elsőfokú bíróság a felperesi keresetnek az ügyfélazonosság megsértésére történt hivatkozását, arra tekintettel, hogy a jelen per tárgya az alperesi határozat anyagi és eljárásjogi jogszabályoknak való megfelelőségének vizsgálata, mely szempontból semmilyen relevanciával nem bír más személyek tartózkodási engedélykérelmének iratanyaga, illetőleg az azon ügyekben hozott közigazgatási határozatok.

Az elsőfokú bíróság a peres eljárás során nem vizsgálta a felperes hivatkozását jövedelmének emelkedésére, tekintettel a Pp. 339/A. §-ában foglaltakra.