31/B/1990/8. AB végzés

az alkotmányossági panasz és a 9/1986. (IV. 11.) PM rendelet alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz és jogszabály alkotmányossága vizsgálatára, illetőleg módosítására irányuló indítványára dr. Zlinszky János alkotmánybíró különvéleményével meghozta a következő

végzést.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági panasz és a 9/1986. (IV. 11.) PM rendelet alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában az eljárást megszünteti, jogszabály módosítására irányuló indítványát - hatáskör hiányában - visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó az Alkotmányjogi Tanácshoz benyújtott beadványában az akkor hatályban lévő 1986. évi I. törvény és ennek végrehajtására kiadott 9/1986. (IV. 11.) PM rendelet alkotmányellenességét állította. Ezzel összefüggésben sérelmezte, hogy gyermeke lakásvásárlásával kapcsolatban illetéket szabtak ki. Az illetékszabályok olyan módosítása iránt kért intézkedést, hogy az összes először lakáshoz jutó fiatal mentesüljön az illeték alól.

Az Alkotmánybíróság előtt folytatódó eljárásban az indítványozó bejelentette, hogy gyermekének sérelmezett illetékkötelezettségét időközben - egyéni elbírálással - "elengedték".

Kérelmét akként tartotta fenn, hogy "...az első lakáshoz jutók ne fizessenek illetéket" és evégett kérte "... az illetéktörvényt módosító jogszabályalkotók figyelmét ilyen irányba felhívni ... a jelenlegi törvény illetékmentességét valamennyi első lakáshoz jutó részére kiterjeszteni ..."

Időközben az 1986. évi I. tv.-t és a 9/1986. (IV. 11.) PM rendeletet az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény hatályon kívül helyezte. Az új törvény sem tartalmaz olyan rendelkezést, amely - az indítványozó javaslatának megfelelően - "valamennyi első lakáshoz jutó részére " illetékmentességet adna.

II.

1. Az alkotmányjogi panasz - az indítványozó beadványában foglaltak szerint - egyéni intézkedéssel való orvoslás folytán tárgytalanná vált.

Az alkotmányellenesnek állított 1986. évi I. tv és a végrehajtási PM rendelet hatályát vesztette.

Ezekkel kapcsolatban az Alkotmánybíróság eljárása is tárgytalanná vált, ezért az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette.

2. Az új illetéktörvénynek az indítványozó javaslata szerint való kiegészítésére, illetőleg ezáltal módosítására irányuló indítvány elbírálására az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre.

Az Alkotmánybíróság az erre irányuló kérelmet - érdemi elbírálás nélkül - visszautasította.

Budapest, 1991. május 7.

Dr. Sólyom László s. k.

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.

alkotmánybíró

Dr. Herczegh Géza s. k.

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.

előadó alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János alkotmánybíró különvéleménye:

Álláspontom szerint a 31/B/1990. kérelem visszautasításának sem alaki, sem anyagi jogi szempontok miatt nincs helye. Az Alkotmánybíróság akkor járna el helyesen, ha a kérelmet mint utólagos normakontrollra irányuló panaszt érdemben elutasítaná, mivel a fennálló illetékmentességek a kérelemmel ellentétben nem ellentétesek az Alkotmánnyal, sem alkotmányosnak elfogadott jogelvvel.

Az Abtv. szerint az eljárás alapjául olyan indítvány szolgál, amely határozott kérelmet és indokolást tartalmaz. A nyilvánvalóan alaptalan indítványt az Alkotmánybíróság elnöke visszautasítja. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az eljárás kezdetekor az eljáró tanács is visszautasíthatja azt a kérelmet, amellyel kapcsolatban elnöki visszautasításnak is helye lett volna, nyilvánvaló alaptalanság miatt.

Az adott kérelmet az Alkotmánybíróság még az Alkotmányjogi Tanácstól vette át. Az egyrészt úgynevezett egyedi alkotmányjogi panaszt tartalmazott, anélkül, hogy az ezzel kapcsolatos perjogi előfeltételeket igazolta volna, másrészt azonban utalást tartalmazott arra is, hogy az illetéktörvényt és végrehajtási utasítása egyes rendelkezéseit az Alkotmány egyes előírásaiba ütközőknek tartja. Nevezetesen az Alkotmány 70/A. §, mint az indokolatlan személyek közti diszkrimináció tilalma merült fel az indítványozó előtt sértett alkotmányos elvként, másrészt az Alkotmány 16. §-ában foglalt azon kötelezettség, mely szerint a Magyar Köztársaság az ifjúság létbiztonságára különös gondot fordít és az ifjúság érdekeit védelmezi. Az indítvány nem tartalmazta ugyan ezen alkotmányi helyek konkrét megjelölését, sem a sérelmezett rendeletek konkrét rendelethelyeinek megjelölését, de az indítvány tartalmából ez nehézség nélkül következtethető volt, és később felszólításra a panasztevő meg is ismételte azt, hogy az illetéktörvény illetékmentességgel kapcsolatos rendszerét tartja az ifjúságra sérelmesnek és alkotmánysértőnek.

Az Alkotmánybíróság már több esetben semmisített meg olyan panaszolt jogszabályokat, amelyek tartalmuk szerint nem voltak ugyan alkotmányellenesek, viszont taxatív felsorolásukkal az Alkotmányban általánosan biztosított jogot csak szűkítően tettek alkalmazhatóvá és ezáltal az alkotmányos eljárásnak gátjai voltak. Minthogy a törvény módosítása az Alkotmánybíróságnak nem hatásköre, ilyen esetben csak a nem eléggé átfogó jogszabály hatályon kívül helyezésére van mód. Az Alkotmánybíróság eljárása során azt vizsgálta, hogy a most tárgyalt panasszal kapcsolatban is van-e helye hasonló alkotmánybírói intézkedésnek. Ennek során az Alkotmánybíróság kikérte az ügyben a pénzügyminiszter véleményét, aki észrevételében vitatta a kifogásolt rendelkezések diszkriminatív jellegét. A maga részéről ugyan azt a véleményt közölte, hogy az illetéktörvény ezen rendelkezése túlhaladottá vált, és nyilván módosításra fog kerülni, de alkotmányba nem ütközik. A panaszos egyedi panaszával kapcsolatban pedig közölte, hogy az méltányosságból államigazgatási hatáskörben orvoslásra került.

Az Alkotmánybíróság ezt követően mérlegelte az időközben hatályon kívül helyezett 1986. évi I. törvény 18. § (1) bekezdésének a) pontja helyébe lépett 1990. évi XCIII. törvény 26. § (1) bekezdése e) pontjának alkotmányellenességét utólagos normakontroll keretében. Megállapította, hogy az illetékmentesség tárgyi alapon nyer a jogszabályban megállapítást, nevezetesen a jogszabály a lakásépítéssel foglalkozó gazdálkodó szervek által épített lakások első értékesítését mentesíti az ingatlanátruházási illeték alól. Nyilván azon okból, mert a saját kivitelezésben létesített lakóingatlan megszerzője sem fizet az ingatlan létesítésével kapcsolatban további közterhet. Az Alkotmány 70/A. §-a személyek közti diszkrimináció tilalmát rögzíti, és ezért tárgyi alapon különböztető jogszabályok azáltal, hogy bizonyos jogtárgyakat kedvezményezettebb helyzetbe hoznak mint másokat, a személyi diszkrimináció tilalmába eleve nem ütközhetnek - kivéve, ha bizonyos jogtárgyakat kifejezetten csak bizonyos személyi csoport vesz igénybe, és a jogtárgy diszkriminációja közvetlenül összefügg a személyek diszkriminációjával. Az indítványozó azonban tévedett akkor, amikor az illetéktörvény adott illetékmentességi kedvezményében ilyen diszkriminációs összefüggést vélt felfedezni.

Az Alkotmány 16. §-ában foglalt azon állami kötelezettség, amely szerint a Magyar Köztársaság az ifjúság létbiztonságára különös gondot fordít, és az ifjúság érdekeit védelmezi, program jellegű alkotmányos tétel. A társadalom lehetőségeit figyelembevéve tág határokon belül belátása szerint tehet annak eleget a jogalkotó. Ez a támogatás sokféleképpen adható, és önmagában azáltal, hogy valamely ezzel kapcsolatos megoldás helyett kedvezőbb, korszerűbb, vagy nagyobb támogatást nyújtó is elképzelhető, az adott helyzetet nem teszi alkotmányellenessé. Az Alkotmányban programszerűen megfogalmazott célok, mint a környezet védelme, a szociális biztonság, a család, az ifjúság vagy a gyermekes anyák védelme, a mindenkori lehetőségek között mérlegelendők és csak kifejezett, nyilvánvaló semmibevételük és sérelmük tekinthető alkotmányellenesnek.

Vizsgálható lett volna egyébként ilyen alkotmányban rögzített programszerű elv szempontjából a tárgyi illetékmentesség kifogásolt megoldása a piacgazdaság vagy a versenysemlegesség oldaláról, hiszen nyilvánvaló, hogy a lakásépítkezésekkel kapcsolatos köztehermentesség szociális gondolatot rejt, amelyet azonban nem a piaci árviszonyok torzításával kellene megoldani. Azonban a piacgazdálkodás és versenysemlegesség kibontakoztatása is programszerű az Alkotmányban" ehhez képest mindaddig, amíg egészen meg nem valósult, ezen szempontból a megoldást alkotmányellenesnek nem lehet tekinteni.

Az Alkotmánybíróság mindezen szempontokat mérlegelte, ezért az indítvány indokolt elutasításának, nem nyilvánvaló alaptalanság miatti visszautasításának lett volna álláspontom szerint helye.

Budapest, 1991. május 7.

Dr. Zlinszky János s. k.

alkotmánybíró