BH 2018.9.255 A felszámolás közzététele miatt megszűnő egyedi végrehajtások a felszámolás mint totális végrehajtás keretei között folynak tovább, a közzététel előtt bejegyzett végrehajtási jogot a felszámoló érvényesíti [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 4. §, 38. § (1) bek., 49/D. § (3) bek., 1997. évi CXLI. tv. (Inytv.) 62. § (2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes javára 2011. március 28-án 45 289 481 forint és járulékai erejéig végrehajtási jogot jegyeztek be a felperesi jogelőd: az adós tulajdonában álló perbeli - lakás és teremgarázs-beálló megjelölésű - ingatlanokra. A bíróság az adós felszámolását 2013. április 19-én kelt végzésével rendelte el. Az alperes a felszámolási eljárásban bejelentette a hitelezői igényét, azt a felszámoló nyilvántartásba vette. Az alperes adóhatóság a felszámolásra figyelemmel az adós ellen folytatott végrehajtást a Csődtörvény 38. § (1) bekezdése alapján 2013. július 4-vel megszüntette.

[2] Az adós a végrehajtással terhelt perbeli ingatlanokat a felszámolási eljárás megindítását megelőzően értékesítette, a tulajdonjogot a felperes - több közbenső átruházást követően - a 2014. április 28-án aláírt adásvételi szerződéssel szerezte meg. Az adásvételi szerződés kitért arra, hogy az alperes a végrehajtást jogszabálysértően szüntette meg, mert egyidejűleg a perbeli ingatlanokra bejegyzett végrehajtási jogot nem töröltette. Az eladó kijelentette, hogy nem felel az adós tartozásáért és felhatalmazta a felperes vevőt, hogy a terhek törlése érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket.

[3] A felperesnek a végrehajtási jog törlésére irányuló kérelmét azonban mind az alperes, mind a földhivatal elutasította. Utóbbi a jogosult hozzájárulása, illetve a törlés alapjául szolgáló okirat hiánya miatt, míg az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes a bejegyzett teher alapján dologi adósként felel.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes keresetében az ingatlan-nyilvántartás kiigazítását az alperes javára az ingatlanokra bejegyzett végrehajtási jog törlése útján kérte, azzal az indokkal, hogy a végrehajtási jogok bejegyzése érvénytelen. Álláspontja szerint a végrehajtási eljárás megszüntetésével a bejegyzett végrehajtási jogok érvénytelenné váltak, a végrehajtási eljárás megszüntetése napjától az ingatlan-nyilvántartás e bejegyzéseket tévesen tartalmazza, azok törlésének van helye. Mivel pedig a felperes a tulajdonjogot a végrehajtási eljárás megszüntetését követően szerezte, tulajdonát az alperes javára szóló, az előzőek szerint érvénytelenné vált végrehajtási jog nem terhelheti. A változás átvezetése érdekében a földhivatal megkeresését kérte.

[5] Az alperes a kereset elutasítására irányuló ellenkérelmében kifejtette, hogy a végrehajtás megszüntetése az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 38. § (1) bekezdésének megfelelően csak a felszámolás körébe tartozó vagyont érintette, a perbeli ingatlanok viszont - mivel elidegenítésük a felszámolási eljárás megindítását megelőzően megtörtént - nem tartoznak a felszámolási vagyon körébe, ezért a végrehajtási jog törlésének nincs helye.

[6] A per másodfokú elbírálása idejére a lakásingatlanról az alperes és a felperesi tulajdonostárs megegyezése alapján a végrehajtási jog törlésére került sor.

Az első- és a másodfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Döntését azzal indokolta, hogy a perbeli ingatlanokat a felperes a végrehajtási jog terhével vásárolta, a Cstv. 38. § (1) bekezdése csak a felszámolás körébe tartozó vagyonra vonatkozik, ezért a perbeli ingatlanokat nem érintette. A törvény rendelkezése értelmében ezért a felperes tulajdonszerzését megelőzően bejegyzett végrehajtási jogok a végrehajtás megszüntetését követően is fennmaradtak, törlésükre nincsen lehetőség, önmagában a végrehajtási eljárás megszüntetése ehhez nem elegendő.

[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság helybenhagyó ítélete indokolásában hangsúlyozta, hogy a Cstv. 38. § (1) bekezdése értelmében a végrehajtás megszüntetése kizárólag a felszámolás körébe tartozó vagyont érintette, a perbeli ingatlanok azonban nem tartoztak ebbe a körbe. A felperes a végrehajtási eljárásban korábban már lefoglalt ingatlanok tulajdonát szerezte meg, így számára nem okoz jogsérelmet, ha a végrehajtás foganatosítására sor kerül.

A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem

[9] A jogerős ítélet ellen felülvizsgálattal élő felperes hangsúlyozta: keresetét nem a Cstv. 38. § (1) bekezdése, hanem az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 62. § (2) bekezdésére és arra a tényre alapította, hogy az alperes a végrehajtást megszüntette, mert ezzel a tulajdonosi jogállásából fakadó dologi adósi minősége, helytállási kötelezettsége is megszűnt. Utalt arra is, hogy az alperes végrehajtás megszüntetése tárgyában hozott végzése nem tartalmazta, hogy az csak a felszámolás körébe tartozó vagyont érinti: a végrehajtás megszüntetése következtében a végrehajtási jogot törölni kellett volna. Nézete szerint arra sincsen lehetőség, hogy a megszűnt végrehajtást követően induljon egyedi végrehajtás olyan végrehajtási jog alapján, amelynek kötelezettjével szemben az eljárást megszüntették. Azzal is érvelt, hogy az esetleges dologi adósi kötelezettség az alperes és az adós közötti főkötelemhez képest mellékkötelem, amely az előbbi jogi sorsát osztja: amennyiben a főkötelezettség alapján indult végrehajtást megszüntetik, az a mellékkötelezett ellen sem folytatható.

[10] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Érvelése szerint a végrehajtási jog bejegyzésével a foglalás dologi hatályúvá vált, az ingatlan tulajdonjogát megszerző felperes a követelés dologi adósává vált, ami a felszámolási eljárás elrendelésével nem szűnt meg, a végrehajtási joggal terhelt vagyontárgyakból a jogosult továbbra is kielégítést kereshet. Hangsúlyozta: mivel a perbeli ingatlanok nem tartoztak a felszámolási vagyon körébe, viszonylatukban a végrehajtás nem szűnt meg. Az adós és az alperes közötti jogviszony nem kötelem, ezért téves a mellék- és főkötelezettséggel kapcsolatos felperesi érvelés is.

A Kúria döntése és jogi indokai

[11] A felülvizsgálati kérelem a következők miatt nem alapos.

[12] Az eljárt bíróságok lényegében azzal - az alperesi érveléssel egyező - indokolással találták alaptalannak a keresetet, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, ezáltal dologi hatályúvá vált végrehajtás alapján a felperes "dologi adósként" felel az alperes követeléséért (elsőfokú bíróság), illetve, hogy a végrehajtást a Cstv. 38. § (1) bekezdése alapján csak az adós felszámolás körébe tartozó vagyonával kapcsolatban kellett megszüntetni, a perbeli ingatlanok pedig nem tartoznak ebbe a körbe (másodfokú bíróság).

[13] Utóbbi érveléssel kapcsolatban a Kúria a következőket emeli ki: a felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a megindult végrehajtási eljárás egységes, annak megszüntetésére is egységesen került sor, mivel a Cstv. szabályai szerint a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezettel szemben indított egyedi végrehajtásokat - a felszámolásra mint totális végrehajtásra figyelemmel - meg kell szüntetni és arra sincs lehetőség, hogy a felszámolás alá került adós ellen újabb egyedi végrehajtások induljanak. A felszámolás a megindult egyedi végrehajtásokat ott, abban a fázisban szünteti meg, ahol azok a felszámolás kezdő időpontjában tartanak. Az adott esetben az ingatlanok lefoglalása megtörtént, kényszerértékesítésükre azonban a végrehajtási eljárás keretein belül még nem került sor. A Cstv. 38. § (1) bekezdése valóban úgy rendelkezik, hogy a felszámolás kezdő időpontjával a gazdálkodó szervezet felszámolás körébe tartozó vagyonára vonatkozó végrehajtásokat kell megszüntetni, a szűkítő szabály azonban a csődtörvény sajátos, speciális rendszerében nyer értelmet: a Cstv. a másodfokú bíróság által is hivatkozott 4. §-a tételesen felsorolja, mit kell a gazdálkodó szervezet "felszámolás körébe nem tartozó" vagyonának tekinteni. A jogszabály e tekintetben taxatív: kizáró jelleggel nevesíti azokat a vagyonelemeket, amelyek ugyan polgári jogi értelemben a gazdálkodó szervezet vagyonához tartoznak, amelyeket azonban a felszámolás szempontjából figyelmen kívül kell hagyni. Ebben az összefüggésben a Cstv. 38. § (1) bekezdésének szűkítő szabálya ezekre a vagyonelemekre vonatkozik. A per tárgyát képező ingatlanok azonban polgári jogi értelemben sem álltak a gazdálkodó szervezet tulajdonában.