Legf. Bír. Pfv. IV. 21 173/1994/4. sz. 6.

A jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó kötelezése arra, hogy költözzön a tulajdonában álló lakásba [1/1971. (II. 8.) Korm. r.* 117-118. §-ai, 120. § (1) bek. c) pontja].

A felperesek tulajdonosai a H., B. u. 29. szám alatti házingatlannak. Az ingatlant id. M. I.-nével kötött tartási szerződés alapján szerezték. Az 1984. július 7. napján kötött írásbeli tartási szerződés szerint az ingatlan egy részét ifj. M. I. és családja használta. Az eltartottak (a volt tulajdonosok) és M. I. halála után szívességi lakáshasználóként az alperesek laktak az ingatlanban. A felperesek módosított keresetükben kérték az alpereseket az ingatlanból való elköltözésre és a H., G. u. 28. szám alatti ingatlanukba való költözésre kötelezni.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy 15 nap alatt költözzenek el a perbeli ingatlanból, az általuk elfoglalva tartott helyiségeket és területeket bocsássák a felperesek kizárólagos birtokába. Megállapította, hogy az alperesek az elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az alpereseket kötelezte perköltség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatása végett az I. r. alperes fellebbezett. Az ítélet elhelyezési kötelezettségre és perköltségre vonatkozó rendelkezésének megváltoztatását kérte úgy, hogy az I. r. alperes elhelyezéséről a felperesek legyenek kötelesek gondoskodni, azzal, hogy legalább egy szoba, előszoba, konyha, éléskamra és gazdasági épületekből álló komfort nélküli lakásra tarthat igényt, a perköltséget pedig a felek maguk viseljék.

A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta azzal, hogy az alperesek 15 nap alatt a H., G. u. 23. szám alatti ingatlanukba kötelesek átköltözni.

A jogerős ítélet szerint az alperesek a szívességi lakáshasználati engedély visszavonása folytán az 1/1971. (II. 8.) ÉVM rendelet (Vhr.)* 90. §-ának (1) bekezdése értelmében jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók, mert a szívességi lakáshasználat visszavonása nem nekik felróható okból történt. Az alpereseknek azonban a H., G. u. 23. szám alatti ingatlanukban megfelelő beköltözhető lakásuk van. A másodfokú bíróság ezért az első fokú ítélet elhelyezési kötelezettségre vonatkozó részét azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy az alpereseket az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (R.)* 119. §-a (1) bekezdésének második fordulata és az R. 120. §-ának (2) bekezdése alapján kötelezte a tulajdonukban álló lakásba költözésre.

A jogerős ítélet ellen az alperesek nyújtottak be - ügyvédjük útján felülvizsgálati kérelmet. Felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és "mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság" új eljárásra utasítását kérték. Az alperesek lakáshasználati jogcímével összefüggően megállapított tényállással kapcsolatban a bíróság mérlegelését vitatták. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet az R. és a Vhr. közelebbről meg nem jelölt rendelkezéseit, valamint a jogerős ítélet meghozatalakor hatályban volt 1993. évi LXXVIII. törvény (Lt.) 94. §-ának (2) bekezdését, valamint 24. §-ának (1) és (4) bekezdését sérti.

A felperesek írásbeli ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.