A Debreceni Ítélőtábla Pf.20501/2013/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 217. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 348. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 56. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §, 119. §, 126. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Pribula László

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Törvényszék P.20281/2009/78., *Debreceni Ítélőtábla Pf.20501/2013/4.* (ÍH 2014.24)

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.501/2013/4. szám

A Debreceni Ítélőtábla a dr. Szűcs Péter ügyvéd ügyintézése mellett a Szűcs Péter Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt I.rendű felperes neve (címe), II. rendű felperes neve (címe) és III. rendű felperes neve (címe) felpereseknek, a dr. Csikász Levente ügyvéd ügyintézése mellett a Mészáros Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperessel szemben kártérítés megfizetése iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 23.P.20.281/2009/78. számú közbenső ítélete ellen az alperes részéről 79. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

közbenső ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy az alperes kártérítési felelőssége néhai ..... 2000. január hó 22. napján bekövetkezett halálával kapcsolatos károkért áll fenn.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felpereseknek 12 700 (tizenkétezer-hétszáz) Ft másodfokú perköltséget.

A közbenső ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

Az I. rendű felperes házastársa, a II-III. rendű felperesek édesanyja néhai .... 2000. január hó 5. napján - az előző év karácsonya óta jelentkező fejfájása miatt, mely feketekávé fogyasztása után enyhült - szemész szakorvoshoz fordult, aki magas vérnyomás okozta enyhe szemfenék-elváltozásokat észlelt, térszűkítésre utaló jelet nem talált, ezért a vérnyomás ellenőrzését és laboratóriumi vizsgálat elvégzését javasolta.

Másnap a néhai háziorvosánál is megjelent, ahol az elvégzett vizsgálat során 135/80 Hgmm vérnyomást mértek azzal, hogy a vizsgálat előtt 160/90 Hgmm volt. A háziorvos újabb laboratóriumi vizsgálatot írt elő, melynek eredménye szerint a vércukorszint, a koleszterinszint és a vérsüllyedés kisebb eltérést mutatott.

2000. január hó 10. napjától a néhai táppénzes állományban volt, vérnyomása ekkor 140/90 Hgmm volt, továbbra is fejfájásra és hányingerre panaszkodott.

A háziorvosi beutalás alapján 2000. január hó 11. napján az alperes ideggyógyászati osztályán vizsgálták a néhait, ahova laboratóriumi leleteit és a szemész szakorvos vizsgálati eredményét is magával vitte. A vizsgálat során 140/95 Hgmm volt a vérnyomása, idegelváltozást, érzészavart, reflexeltérést nem találtak. Rögzítették az ép mozgáskoordinációt, az iránytartó vakjárást és a pontos célkísérleti végrehajtást, valamint azt, hogy agytérfogat szűkítő folyamatra utaló jelet nem találtak. Egyidejűleg a nyaki gerinc melletti izmok görcsössége miatt a gerincoszlop nyaki szakaszának nem gyulladásos degeneratív elváltozását és az ebből eredő tüneti fejfájást feltételezték.

A vizsgálatot követően a háziorvos fizikoterápiás kezelést javasolt.

2000. január hó 21. napján a harmadik fizikoterápiás kezelést követően a néhai az utcán elesett, ezért az alperes traumatológiai és belgyógyászati osztályán vizsgálták. A belgyógyászaton vérnyomása 160/100 Hgmm volt, az EKG vizsgálat eltérést nem mutatott, a megemelkedett vérnyomásra tekintettel Cordaflex spray-t, Cavinton injekciót és infúziós kezelést alkalmaztak. A kezelés hatására panaszai csökkentek, vérnyomása csökkenő tendenciát mutatott, ezért hazabocsátották, felfüggesztve a további fizikoterápiás kezeléseket. Ugyanezen a napon az esti órákban a néhainál horkoló légzés, majd eszméletvesztés lépett fel, a mentősök újraélesztési kísérlete eredménytelen volt, a felperesek hozzátartozója meghalt.

A boncolási jegyzőkönyv szerint a néhainál az agy jobb oldalán a homlok- és halántéklebeny területén rosszindulatú agydaganat volt, mely szövettanilag anaplasticus astrocytomának bizonyult. Hirtelen bekövetkezett halálát a kisagyi mandulák beékelődése okozta, amelynek hátterében az agydaganat kiváltotta koponyaűri nyomásfokozódás állt.

Kereseti kérelmükben az I. rendű felperes 5 000 000 Ft, míg a II-III. rendű felperesek személyenként 10 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés, valamint a felperesek egyetemlegesen 712 876 Ft kártérítés és járulékai megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Állításuk szerint hozzátartozójuk halála azért következett be, mert az alperes alkalmazottai nem a tőlük elvárható gondossággal és körültekintéssel jártak el a kezelés és a vizsgálatok elvégzése során. A tünetek, a panaszok és az elvégzett vizsgálatok eredményei alapján CT vizsgálatot kellett volna elvégezni, s ha ez megtörtént volna, diagnosztizálhatták volna az agyi nyomásfokozódást okozó térfoglaló daganatot és megfelelő kezeléssel a néhai állapota javítható, illetőleg halálának bekövetkezése időben kitolható lett volna.

Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját és összegszerűségét egyaránt vitatta. Álláspontja szerint alkalmazottai a néhai kezelése során úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben elvárható volt.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a 8.P.22.526/2004/53. számú ítéletében a keresetet elutasította, amely ellen előterjesztett fellebbezés folytán a Debreceni Ítélőtábla a Pf.I.20.666/2008/5. szám alatti végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A perköltség összegét az I. rendű felperes oldalán 100 000 Ft-ban, a II-III. rendű felperesek oldalán személyenként 200 000 Ft-ban, az alperes oldalán 500 000 Ft-ban állapította meg.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a 78. sorszám alatt meghozott közbenső ítéletében megállapította az alperes kártérítési felelősségét .... 2001. január hó 22. napján bekövetkezett halálával kapcsolatos károkért.

Határozatának indokolása szerint a néhai halála az alperes által nyújtott kezelést követően, azzal összefüggésben következett be. Az alperes a néhai tüneteit és panaszait nem értékelte koponyaűri nyomásfokozódásra utaló tüneteknek és ennek megfelelően képalkotó vizsgálatot sem rendelt el.

A felperesek az őket terhelő bizonyítási kötelezettségüknek eleget tettek, amivel szemben az alperesnek azt kellet bizonyítania, hogy felróható kezelési hiba, mulasztás nem történt, vagy a néhai halála nem emiatt következett be.

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 77. §-ának a károsodás bekövetkezésekor hatályos (3) bekezdése szerint minden beteget az ellátás igénybevételének jogcímére tekintet nélkül az ellátásban résztvevőktől elvárható legnagyobb gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek betartásával kell ellátni. Ha az orvos magatartása konkrét szakmai szabályt, irányelvet nem sért, ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy magatartása az elvárhatósági mércének is megfelel. Az elvárhatóság elvontabb, átfogóbb, túlmutat a szakmai szabályok betartásán. A BH 2003/497. számú jogesetben kifejtettek szerint, ha egyes vizsgálatok elvégzésének elmaradása, a diagnosztikus eredmények értékelésének elmulasztása önmagában nem minősül nevesített szakmai szabályszegésnek, ez még nem jelenti azt, hogy a gyógyintézet orvosai az elvárható gondossággal és körültekintéssel járnak el.