AVI 2011.11.123 Az adóhatóság a végrehajtási eljárásban a Vht. rendelkezéseit alkalmazza [2003. évi XCII. tv. 144. §].

Pertörténet:

Veszprémi Törvényszék K.20960/2007/4., Kúria Kfv.35079/2008/6. (*AVI 2011.11.123*)

***********

A B. Alkatrészgyártó Zrt. adós elleni végrehajtási ügyben az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2006. augusztus 25. napján kelt követelésfoglalás megnevezésű okiratban az adósnak a felperessel szemben fennállott 8 930 000 Ft követelését lefoglalta, figyelmeztetve a felperest, hogy a követelést sem az adós, sem más személy javára nem teljesítheti, továbbá, hogy a csatolt visszaigazolást 8 napon belül kitöltve vissza kell küldenie. Az elsőfokú hatóság a követelésfoglalást postai úton akként kézbesítette, hogy a címzett neve és címe rovatba a felperes nevét, és székhelyét tüntette fel.

A felperes a követelésfoglalást 2006. augusztus 28. napján átvette, a követelés összegének az adós részére való átutalására augusztus 31-én utasítást adott, bankszámlájának terhelése 2006. szeptember 4-én történt.

A felperes a visszaigazolást 2006. szeptember 6-i keltezéssel küldte vissza az elsőfokú hatóságnak, közölve, hogy a követelést elismeri, de a követelésfoglalás "kézhezvételekor a számla már kifizetés alatt állott".

Az elsőfokú hatóság a 2006. szeptember 13. napján kelt határozatával kötelezte a felperest, hogy az adóhatóságnak 8 930 000 Ft-ot fizessen meg. Indokolása szerint rendelkezése a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 110. §-ának (1) bekezdésében, 112. §-ának (1)-(2) bekezdéseiben, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 153. §-ában foglaltakon alapult, mivel a felperes az adóhatóság felhívása ellenére a megfizetést nem a jogszabályban előírtaknak megfelelően teljesítette.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2007. január 17. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében a másodfokú határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a követelésfoglaláshoz joghatály nem fűződik, mert annak közlése jogszabálysértő módon történt. Az Art. 5. §-ának (1) bekezdése, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 40. §-ának (7) bekezdése, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 29. §-ának (1) bekezdése alapján ugyanis a követelésfoglalást a cég törvényes képviselőjének, és nem a gazdasági társaságnak kellett volna kézbesíteni. Sérelmezte, hogy a követelésfoglalás tartalmában hiányos, a lefoglalt követelés azonosítására alkalmatlan volt, mert nem tartalmazta az adós számlájának a számát, illetve a pontos összegét.