A Debreceni Ítélőtábla Pf.21125/2017/10. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 163. §, 253. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:43. §, 2:51. §, 2:52. §, 6:48. §, 6:525. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §] Bírók: Árok Krisztián, Bakó Pál, Molnár Tibor Tamás

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.21.125/2017/10. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Kummer Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Kummer Ákos ügyvéd) által képviselt felpere neve (címe) felperesnek - a Dr. Varga Antal Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Varga Antal ügyvéd) által képviselt alperes neve (címe) alperessel szemben személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Miskolci Törvényszék 10.P.21.131/2017/13. számú ítélete ellen az alperes részéről 14. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, az alperest elégtételadásra kötelező rendelkezést mellőzi és az erre irányuló keresetet elutasítja. Az alperes által a felperesnek fizetendő elsőfokú perköltséget 10 160 (tízezer-egyszázhatvan) forintra, az alperes által az államnak fizetendő feljegyzett elsőfokú illetéket pedig 21 600 (huszonegyezer-hatszáz) forintra leszállítja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 14 400 (tizennégyezer-négyszáz) forint feljegyzett elsőfokú illetéket. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1270 (egyezerkétszázhetven) forint másodfokú perköltséget.

A felperest 19 200 (tizenkilencezer-kétszáz) forint, az alperest pedig 28 800 (huszonnyolcezer-nyolcszáz) forint feljegyzett fellebbezési illeték állam részére, külön felhívásra történő megfizetésére kötelezi.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A felperes a X M-ért Mozgalom tagjaként .... Megyei Jogú Város Önkormányzatának képviselője, a X m-i közgyűlési frakciójának vezetője.

A felperes 2015. október 20. napján sajtótájékoztatót tartott a M-on is futó S Programról. Ennek során azt mondta, hogy "a Y a nyugdíjasoknak szervezett ingyen bulikkal foglalkozik, a nyugdíjasokat F. Á-mal meg tízezer forinttal akarja megvásárolni a S Programon keresztül."

Az alperes által kiadott N hetilap a M-on és vonzáskörzetében 75 000 példányban ingyenesen elérhető 2016. június 18-i számában "Kinn is vagyok, benn is vagyok..." címmel cikket jelentetett meg, amelyben azt állította, hogy a felperes úgy nyilatkozott a m-i nyugdíjasokról, miszerint csak bulizni tudnak, illetőleg megvásárolhatók tízezer forinttal. E valótlan tényállítás miatt a Miskolci Törvényszék a 2016. július 26. napján kelt és 2016. augusztus 18. napján jogerős 13.P.21.583/2016/7. számú ítéletével helyreigazító közlemény megjelentetésére kötelezte a N szerkesztőségét, amely a 2016. július 30-i lapszámban meg is jelent.

Ezt követően az alperes által kiadott N hetilap a Mon és vonzáskörzetében 85 000 példányban ingyenesen elérhető 2016. augusztus 6-i számában "felpere neve menekülne, de nincs hová!" címmel újabb cikket jelentetett meg, amelyben a Y m-i frakcióvezetőjének: S. A-nak a sajtótájékoztatójáról tudósítva azt írta, hogy a felperesnek bocsánatot kellene kérnie a m-i nyugdíjasoktól, mert őket korábban megvásárolhatósággal és ingyen bulizással vádolta meg. E valótlan tényállítás híresztelése miatt a Miskolci Törvényszék a 2016. szeptember 2. napján kelt 13.P.21.746/2016/5. számú ítéletével helyreigazító közlemény megjelentetésére kötelezte a N szerkesztőségét. A Debreceni Ítélőtábla a 2016. október 21. napján meghozott Pf.II.20.859/2016/6. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A felperes a keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:51. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes a fenti cikkekben foglalt valótlan tények állításával és híresztelésével megsértette a jóhírnévhez fűződő jogát. A Ptk. 2:51. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján elégtétel adására is igényt tartott oly módon, hogy az alperes magánlevélben ismerje el a személyiségi jogsértés tényét és kérjen bocsánatot tőle, ő pedig legyen jogosult arra, hogy e magánlevelet - a választásának megfelelő módon - nyilvánosságra hozhassa. A Ptk. 2:52. §-a alapján 350 000 Ft és járulékai erejéig sérelemdíjat is követelt.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, vitatta annak jogalapját és összegszerűségét is.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát azáltal, hogy az általa kiadott N 2016. június 18-i számában közzétett "Kinn is vagyok, benn is vagyok..." című cikkében valótlanul állította a felperesről, hogy korábban azt nyilatkozta: a m-i nyugdíjasok csak bulizni tudnak és megvásárolhatóak tízezer forinttal, illetve hogy az általa kiadott N 2016. augusztus 6-i számában megjelentetett "felpere neve menekülne, de nincs hová!" című cikkben valótlanul híresztelte a felperesről, hogy korábban megvásárolhatósággal és ingyen bulizással vádolta meg a m-i nyugdíjasokat. Kötelezte az alperest, hogy a felperes által választott módon nyilvánosságra hozható magánlevélben a felperessel szemben elkövetett jogsértésért való sajnálkozását fejezze ki, amelyben a személyiségi jogsértés tényét elismeri és bocsánatot kér a felperestől. Kötelezte az alperest arra is, hogy fizessen meg a felperesnek 350 000 Ft sérelemdíjat, valamint annak ítéletben foglalt kamatait, továbbá 50 800 Ft perköltséget, az államnak pedig külön felhívásra 36 000 Ft eljárási illetéket.

A határozatát azzal indokolta, hogy a per tárgyát képező első cikkben foglalt közlés egy tényállítás, a második cikkben foglalt közlés pedig S. A. frakcióvezető ugyanezen tényállításának híresztelése volt, hiszen az, hogy a felperes tett-e olyan kijelentést, hogy a m-i nyugdíjasok csak bulizni tudnak és megvásárolhatók tízezer forinttal, bizonyítható, ezért véleménynyilvánításnak nem minősíthető. Ez az alperes által állított és híresztelt tény - a sajtóhelyreigazítási perekben született jogerős ítéletekkel egyezően - nem felel meg a valóságnak, márpedig valótlan tények állítása és híresztelése közszereplőkkel szemben sem megengedett.

Érvelése szerint egy politikusra nézve nyilvánvalóan sértő az a hamis tényállítás és híresztelés, hogy a saját választói jelentős részét ingyen bulizással és megvásárolhatósággal vádolja, így az alperes közlései alkalmasak voltak a felperes társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására, rombolására. A felperes által csatolt videofelvétel, valamint P. Z. tanúvallomása alátámasztották ugyanakkor, hogy a m-i nyugdíjasok körében a cikkeket követően egy-két évvel is beszédtémát képeztek a felperesnek tulajdonított kijelentések. Kifejtette, hogy e bizonyítékok alapján nem lehetett olyan következtetést levonni, hogy a közvélemény nem a sérelmezett közlések, hanem a X elnökének: V. G-nak a nyugdíjasokkal kapcsolatos kijelentései miatt foglalkozik ezzel a témával. Annak pedig, hogy a nyugdíjasokra vonatkozóan a felperes és párttársai milyen kijelentéseket tettek a ...on vagy más nyilvános fórumon, szintén nem volt jelentősége. Amennyiben bárki úgy gondolja, hogy ezek számára sérelmesek, jogvédelmet kérhet a bíróságtól. Ettől függetlenül az alperes a per tárgyát képező két cikkben foglalt valótlan tények állításával és híresztelésével megsértette a felperes Ptk. 2:43. §-ának d) pontjában foglalt jóhírnévhez fűződő jogát, ezért a Ptk. 2:51. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján megállapította a jogsértés tényét.