AVI 2010.7.77 Nem lehet végrehajtási eljárást lefolytatni olyan követelésre, amely egy peres eljárás jogerős befejezésétől függ [2003. évi XCII. tv. 35. §]

A T. Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaságnak (továbbiakban: bt.) a felperes 2003. március 10. óta beltagja. Az adóhatóság a bt. adótartozásának behajtására 2005. augusztus 22-én végrehajtási eljárást rendelt el, ami nem vezetett eredményre.

Az elsőfokú adóhatóság 2006. május 5-én a felperest, mint a bt. beltagját kötelezte a bt.-t terhelő - de a bt.-től behajthatatlan - összesen 32 057 542 Ft adótartozás megfizetésére.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2006. szeptember 20-án hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes érdemi döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdés f) pontjában, az 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Gt.) 90. §-ában, 97. § (1) bekezdésében, 101. § (1) és (3) bekezdéseiben, az 1997. évi CXLV. törvény (továbbiakban: Ctv.) 3. § (3) bekezdésében foglaltakra alapította. Az alperes határozatát azzal indokolta, hogy a bt.-nek nincs lefoglalható vagyona, ingatlannal nem rendelkezik, pénzforgalmi bankszámlájára kiadott azonnali beszedési megbízás eredménytelen volt. A bt. által az I. Kft.-nek (továbbiakban: kft.) átadott eszközök lefoglalására nem kerülhetett sor, mivel azok tulajdonjoga vitatott. A 02452/04 és a 12451 számú számlák szerinti 7 886 391 Ft, illetve 22 500 000 Ft-ra kibocsátott követelés-foglalás sem járt eredménnyel, mivel a követelést a kft. nem ismerte el, illetve azt a közte és a bt. között 2004. július 26-án létrejött adásvételi szerződéssel kapcsolatos per eredményétől, a szerződés szerinti jogok átírásától tette függővé. A bt.-től behajthatatlan tartozások a felperes beltagi tagsági jogviszonyának fennállása alatt keletkeztek, ezért a felperes a mögöttes felelősségi szabályok alapján köteles a bt.-től a behajthatatlan adótartozás megfizetésére.

A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. A felperes azzal érvelt, hogy a bt. adótartozását jelentősen meghaladó követeléssel (lapjogokkal) rendelkezik, és ezeknek, valamint a 22 500 000 Ft-nak a végrehajtására az adóhatóság nem tett kísérletet. Az alperes tévesen állapította meg, hogy a védjegyjogosultság tekintetében változás-bejelentésre csak a közte és a kft. közötti per befejezését követően kerülhet sor, mivel ez már 2004-ben megtörtént, és hivatkozott egy 2007. január 23-án kelt foglalási jegyzőkönyvre (továbbiakban: jegyzőkönyv) is, mely szerint a bt.-nek 200 000 000 Ft értékű, az F. lap tulajdonából eredő lefoglalható vagyona van.

A megyei bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. A megyei bíróság azt állapította meg, hogy az alperes határozata megalapozott és érdemben jogszerű döntést tartalmaz. Az alperes helyesen állapította meg, hogy a bt.-től az adótartozást nem lehetett behajtani, ezért a felperes, mint beltag a rá vonatkozó jogszabályi rendelkezések értelmében köteles helytállni az adótartozásért.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. A felperes azzal érvelt, hogy az alperes megalapozatlanul állapította meg az adótartozás behajthatatlanságát, a megyei bíróság jogszabálysértően hagyta figyelmen kívül a jegyzőkönyvet. A bt.-től az adótartozás behajtható, ezért a határozatok jogszabálysértőek.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.

A rendkívüli jogorvoslati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1) bekezdése].

A bíróság a közigazgatási határozatot - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalkor hatályban volt jogszabályok és a közigazgatási eljárás megindításakor fennálló tények alapján vizsgálja felül (Pp. 339/A. §).

A Legfelsőbb Bíróság az iratok alapján a következőket állapította meg: