3037/2024. (II. 9.) AB határozat

alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 4.Gf.75.580/2022/10-II. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

Indokolás

I.

[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője útján benyújtott alkotmányjogi panaszában az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Fővárosi Törvényszék 4.Gf.75.580/2022/10-II. számú ítélete és a Pesti Központi Kerületi Bíróság 37.G.303.049/2020/65-I. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Kérelmét az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére alapozta.

[2] 1.1. Az alapügynek az alkotmányjogi panasz eljárás szempontjából releváns tényei a bírósági ítéletek alapján a következők szerint foglalhatók össze.

[3] Az indítványozó gazdasági társaság (későbbi felperes) és a Honvédelmi Minisztérium Védelemgazdasági Hivatal (a továbbiakban: alperes) adásvételi szerződést kötöttek - a szerződés mellékletét képező műszaki leírásban részletesen meghatározott feltételek szerint - 600-600 pár téli, illetve nyári díszelgő bőrkesztyű átadására, 2018. augusztus 1-től számított 90 napos határidővel. Az indítványozó 2018. szeptember 6-án felajánlotta átvételre a kész kesztyűket. Az alperes minőségi átvétel keretében a termékeket mintavételezést követően méréssel, szemrevételezéssel ellenőrizte. A helyszíni jegyzőkönyvben rögzítették, hogy a téli bőrkesztyű termékek a szerződésben írtaknak megfelelnek; a nyári termékek vonatkozásában viszont azt tapasztalták, hogy a bőr és a textilanyag illesztésénél a textilanyag több helyen sérült, lyukas, és a fellelt hibás termékek mennyisége miatt a teljes tételt visszaszolgáltatták javításra, cserére. Az indítványozó ezt követően több alkalommal ismét felajánlotta átvételre a nyári termékeket, ám az átvételi ellenőrzés keretében az alperes minőségi kifogások miatt minden esetben - 2018. szeptember 18., 2018. október 8., 2018. november 21., 2018. december 10., majd 2019. február 21. napján is - visszautasította azokat. Az alperes végül 2019. május 30. napján az indítványozó által nem teljesített nyári termékekre vonatkozóan felmondta a szerződést minőségi kifogásokra is tekintettel, továbbá a teljesítési határidőt illető már 200 naptári napot meghaladó késedelem miatt; ezzel egyidejűleg meghiúsulási kötbér megfizetésére szólította fel a felperest, ami kapcsán peres eljárást is indított (amelyet a bíróság jelen alapügyben indított per jogerős befejezéséig felfüggesztett).

[4] Az indítványozó közjegyző előtt előzetes bizonyítási eljárást indított abból a célból, hogy szakértői úton kerüljön megállapításra és bizonyításra az, hogy hibásan teljesített-e az alperesnek, így az alperes jogszerűen élt-e felmondási jogával. Ezt követően az indítványozó az alperessel szemben vételár és késedelmi kamat, valamint kártérítés megfizetése iránt keresetet terjesztett elő, arra hivatkozással, hogy CS. J.-nek - a keresetlevélhez is csatolt - szakértői véleménye szerint a kesztyűk a minőségi elvárásoknak megfelelően kerültek kivitelezésre.

[5] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában kitért arra, hogy az indítványozó a szerződés mellékletét képező műszaki leírással ellentétesen nem jelezte a gyártás megkezdését az alperesnek, továbbá szállítási mintát sem készített és nem ajánlott fel a termékek átvételre történő felajánlását megelőzően. A bíróság kiemelte, hogy a teljesítési határidőn belül megtartott átvételi kísérletek során az indítványozó az alperes által feltárt hibákat nem kifogásolta. Az indítványozó a szerződésben foglalt kötelezettségét az előírt minőségi követelményeknek megfelelően határidőben nem teljesítette, ezzel megszegte a szerződést, amelynek kifejezett kikötése alapján legalább 20 napos késedelem esetén - tehát 2018. november 19. után - az alperes jogosulttá vált a szerződéstől elállni, illetve azt felmondani. Az alperes a teljesítési határidő lejártát követően még további három alkalommal tett kísérletet a nyári termékek átvételére, a szerződést ezek sikertelensége után mondta fel. A bíróság rögzítette, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 265. § (1) bekezdése alapján a perben jelentős tényeket annak a félnek kell bizonyítani, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el, tehát a perben az alperes bizonyítási érdekébe tartozott az indítványozó hibás teljesítésének bizonyítása. A bíróság az alperes indítványára kirendelt H. F. igazságügyi szakértőnek a tárgyaláson szóban kiegészített, aggálytalan szakértői véleménye alapján megállapította, hogy a relevánsnak tartott utolsó átvételi kísérlet során a felajánlott nyári termékek esetén a felperes hibásan teljesített, erre tekintettel a termékeket az alperes jogszerűen utasította vissza. A bíróság az indítványozó felperes további bizonyítási indítványait a Pp. 276. § (5) bekezdése alapján mellőzte. Mivel a bíróság szerint az alperes szerződésszegése nem állt fenn, ezért az indítványozó kártérítési igényét is elutasította.

[6] Az indítványozó fellebbezését a másodfokú bíróság nem találta alaposnak, az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és annak indokolásával lényegileg egyetértett, az ítéletet helybenhagyta, annak indokait pontosítva a fellebbezésre tekintettel emelt ki egyes kérdéseket. Ezek között a bíróság kitért a szerződés részét képező műszaki leírásra, a szállítási minta jelentőségére, az átadási kísérletek kapcsán a hibák jegyzőkönyvezésére és elismerésére, a késedelembe esésre, az előzetes bizonyítás eredményének perbeli felhasználására, az indítványozó bizonyítási indítványainak értékelésére, a kirendelt szakértő kompetenciájára, a hivatkozott minőségi kifogásokra, valamint az érdekmúlás kérdésére is.

[7] 1.2. Az indítványozó a fenti bírósági döntésekkel szemben fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint az alperesi teljesítés kikényszerítése érdekében - megfogalmazása szerint - "állítási szükséghelyzetben" volt, amennyiben a maga részéről hibátlan teljesítést állítva kérte az alperest a vételár megfizetésére kötelezni. Mivel az alperes az indítványozó hibátlan teljesítést vitatta, az indítványozónak bizonyítási érdeke volt a hibátlan teljesítés bizonyítása; ezt felismerve kezdeményezte a közjegyzői előzetes bizonyítási eljárást, és az ott beszerzett szakértői vélemény alapján állította a keresetlevélben - a szakértői véleményt okirati bizonyítékként csatolva, ezáltal a szakértői véleménynek a perben történő felhasználását kérve -, hogy hibátlanul teljesített. Az indítványozó előadása szerint a bírósági döntések azért sértették meg az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való alapjogát, mert az indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget és önkényesen jártak el, ugyanis egyrészt megsértették a Pp. 306. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, azaz az indítványozó indítványa ellenére nem használták fel az előzetes bizonyítási eljárásban mint más eljárásban kirendelt szakértőnek az ugyanezen szakkérdés tárgyában készített szakvéleményét. A bíróságok másrészt nem vették figyelembe a Pp. 265. § (1) bekezdése szerinti bizonyítási érdekét, tehát azt, hogy a szerződés teljesítését az alperes a felperes hibás teljesítésére hivatkozva tagadta meg, a szerződést ez okból mondta fel. Így bizonyítási érdeke volt az indítványozónak az, hogy a hibátlan teljesítést igazolja, ennek eszköze pedig az előzetes bizonyítási eljárásban beszerzett szakértői vélemény volt.

[8] 2. Az Abtv. 55. § (3) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság hiánypótlásra hívta fel az indítványozót, amiatt, hogy az indítvány nem tartalmazott kellő alkotmányjogi szempontú indokolást arra nézve, hogy a támadott bírói döntések az indítványozónak az Alaptörvényben biztosított jogát mennyiben és miért sértik. Az indítványozó a felhívásra jogi képviselője útján határidőben választ adott.

II.

[9] Az Alaptörvénynek az indítvány szerint megsértett rendelkezései:

"R) cikk (2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek."

"XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el."

III.

[10] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.

[11] A vizsgálat során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány határozott kérelmet tartalmaz és megfelel a törvényben előírt alaki és tartalmi követelményeknek [Abtv. 52. § (1b) bekezdés, (5)-(6) bekezdés].

[12] A jogerős döntést 2023. április 5-én vette át az indítványozó ügyvédje; az alkotmányjogi panaszt pedig 2023. május 23-án, határidőben nyújtotta be az elsőfokú bíróságon. A támadott bírói döntés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság még nem döntött. Az indítványozó az Alaptörvényben biztosított jogainak sérelmére is hivatkozik; a sérelem az ügy érdemében hozott döntés folytán következett be vele szemben; a bírósági eljárásban felperes volt, ezért érintettnek minősül. Az indítványozó a rendes jogorvoslati lehetőségeit kimerítette; rendkívüli jogorvoslati eljárás nincsen folyamatban [Abtv. 27. § (1) bekezdés; 30. § (1) bekezdés; 31. § (2) bekezdés].

[13] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.

[14] Az indítványnak az az állítása, hogy az eljáró bíróságok megszegték a tisztességes eljáráshoz fűződő jog körébe tartozó indokolási kötelezettséget, mivel nem adták annak indokát, hogy miért csak az alperes bizonyítási érdekét vették figyelembe, és miért nem állapították meg az indítványozó bizonyítási érdekét a hibátlan teljesítés vonatkozásában, továbbá, hogy az eljáró bíróságok a hibás teljesítés bizonyítása érdekében az indítványozó által kezdeményezett közjegyzői előzetes bizonyítási eljárásban beszerzett szakértői véleményt (amelyre bizonyítékként hivatkoztak, azt a keresetlevélhez csatolták) semmilyen módon nem értékelték, azt nem tették a per részévé, az Alkotmánybíróság szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése által biztosított tisztességes eljáráshoz fűződő jog körébe tartozó indokolási kötelezettséggel összefüggésben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vet fel. Az Alaptörvény ugyanezen rendelkezésével összefüggésben vizsgálandó kérdés, hogy a bíróságok önkényesen értelmezték-e a Pp. 265. § (1) bekezdésében foglalt bizonyítási érdeket a bizonyítási teher megállapítása során.

[15] A fenti szempontok mérlegelése után az Alkotmánybíróság a panaszt befogadta, és az Ügyrend 31. § (6) bekezdése szerint érdemben bírálta el.

IV.

[16] Az indítvány nem megalapozott.

[17] 1. Az Alkotmánybíróság elsőként az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére önállóan hivatkozó, indokolási kötelezettség elmulasztásával kapcsolatos indítványi elemet bírálta el.

[18] Ennek keretében azt kellett megvizsgálni, hogy a támadott bírósági ítéletek az indítványozó által kezdeményezett közjegyzői előzetes bizonyítási eljárásban beszerzett szakértői véleménynek, illetve a bizonyítási érdeknek a perbeli értékelését kellően megindokolták-e.

[19] Az Alkotmánybíróság a 7/2013. (III. 1.) AB határozatában részletesen foglalkozott a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal és a bíróságok indokolási kötelezettségével. Ezen határozatában kimondta a testület, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás követelményrendszere magába foglalja az indokolt bírói döntéshez való jogot is. A "tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon" (Indokolás [34]). Az indokolási kötelezettség alkotmányjogi értelemben vett sérelme tehát alkotmányjogi panasz alapján bírósági döntés megsemmisítéséhez vezethet. Az indokolt bírói döntéshez való jogból "nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása" (3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [38]), azonban az indokolásnak az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre minden esetben ki kell terjednie (legutóbb például: 3557/2021. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [28]).[1]

[20] A jelen ügyben a vizsgált kérdéssel kapcsolatban a támadott másodfokú ítélet - az elsőfokú bíróság eljárására is visszautalva - számos megállapítást tett, amelyek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az előzetes szakértői bizonyításban keletkezett szakvélemény perbeli felhasználására vonatkozó indítványa nem volt a felperes indítványozónak, de ha lett volna, az akkor sem lett volna alapos. A bíróság megítélése szerint ugyanis egyrészt a felperes a keresetlevelében nem indítványozta az előzetes bizonyítás során készült szakvélemény szakvéleménykénti felhasználását, hanem azt az okirati bizonyítékok körében csatolta okiratként. Másrészt, a bíróság azt állapította meg, hogy a Pp. 265. § (1) bekezdése alapján "a hibás teljesítés bizonyítása az alperesi érdekkörbe tartozott, hiszen az alperesnek az volt a védekezése, hogy a felmondás megszüntette a perbeli adásvételi szerződést, a felmondásra a késedelem és a minőségi hibák miatt jogosult volt és a felmondással megszűnt szerződésre figyelemmel nem tartozik a vételárral". A másodfokú ítélet felhívta a figyelmet arra is, hogy az elsőfokú bíróság a 10. sorszámú végzésében rögzítette azt, hogy a felperes azon indítványának, hogy az előzetes bizonyítás keretében rendelkezésre álló szakértői vélemény felhasználásra kerüljön a perben, nem ad helyt és a Pp. 237. §-a szerinti anyagi pervezetés körében a hibás teljesítés bizonyításával kapcsolatban arról tájékoztatta a feleket, hogy ez az alperes érdekében áll, az alperes a bizonyító fél. A Pp. 306. § (1) bekezdése alapján a bíróság szerint az alperesnek volt lehetősége a perben a más eljárásban kirendelt szakértő szakvéleményének a felhasználását indítványozni, ugyanakkor ezzel az alperes nem élt és szakértő kirendelésére irányuló indítványt terjesztett elő. A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte a bizonyítási érdeket és helytállóan foglalt állást abban, hogy a hibás teljesítés vonatkozásában a bizonyításra kötelezett fél az, akinél a bizonyítási érdek felmerül, azaz jelen esetben az alperes volt (ld. másodfokú ítélet, Indokolás [106]-[112]).

[21] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott bírósági ítéletek indokolása mind a bizonyítási érdek értékelésére, mind pedig az előzetes bizonyítási eljárásban beszerzett szakértői vélemény bizonyítékként való figyelembe vételének kérdésére is érthetően kitért. Az indítványban ezzel kapcsolatban felvetett további kritikák - különösen, hogy az eljáró bíróságok az adott ügy tényállása alapján a felek bizonyítási érdekét esetlegesen helytelenül állapították-e meg, helyesen értelmezték-e a felperes bizonyítási indítványait, illetve, hogy megsértették-e a Pp.-nek a bizonyításra vonatkozó egyes rendelkezéseit - pedig olyan szakjogi törvényértelmezési, bizonyíték-értékelési, illetve jogszerűségi felvetésnek minősíthetőek, amelyek alkotmányjogi panasz keretében érdemben nem vizsgálhatóak (vö. 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3012/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [11]). Ezekre tekintettel az Alkotmánybíróság nem látott olyan hiányosságot a támadott másodfokú, illetve elsőfokú ítéletekben, ami megalapozta volna az indokolt bírói döntéshez való jog sérelmének megállapítását.

[22] 2. Az Alkotmánybíróság ezt követően az indítványnak azokat az érveit vizsgálta meg, amelyek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a R) cikk (2) bekezdésével együtt értelmezett sérelmével összefüggő, önkényes jogalkalmazást állítottak.

[23] Az indítvány a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét - a 20/2017. (VII. 18.) AB határozatra (a továbbiakban: Abh.) történő hivatkozással - amiatt is állította, hogy álláspontja szerint a bíróságok önkényesen jártak el akkor, amikor a jogkérdésre nyilvánvalóan vonatkozó jogi normát [Pp. 265. § (1) bekezdés] nem vették figyelembe, ugyanis figyelmen kívül hagyva, hogy a teljesítésre vonatkozó szakértői vélemény az indítványozónál már rendelkezésre állt, az alperes ellenkérelmében hivatkozott hibás teljesítés alapján önkényesen állapították meg az alperes bizonyítási érdekét és mellőzték az indítványozó bizonyítási érdekének megállapítását.

[24] Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése értelmében, miszerint a jogszabályok mindenkire kötelezőek, "a törvényszéknek a Vtv. 75/A. §-át, és az azáltal felhívott Ptk. 6:563. § (1) bekezdését alkalmaznia kellett volna, vagy legalábbis meg kellett volna indokolnia, hogy ezen jogszabályi rendelkezések alkalmazását miért mellőzte. A törvényszék e helyett azonban egy másik, későbbi időpontban hatálybalépő, ezért a konkrét ügyben még nem alkalmazható jogszabályi rendelkezés [a Vtv. 75/A. § (2) bekezdése] alkalmazhatatlanságát állította, a visszaható hatály hiányára hivatkozva". Az Alkotmánybíróság erre tekintettel megállapította, hogy "nem teljesítette a törvényszék indokolási kötelezettségét akkor, amikor az ügy egyik leglényegesebb részéről, az adott tényállásra nyilvánvalóan vonatkozó jogszabályi rendelkezések nem alkalmazása okairól nem adott számot határozatában", továbbá hogy "a törvényszék önkényesen járt el akkor, amikor a jogkérdésre nyilvánvalóan vonatkozó jogi normát az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése ellenére nem alkalmazta" (Abh., Indokolás [24], [27]-[28])

[25] A jelen panaszeljárás alapját képező ügyben - bár az indítványozó a jogkérdésre nyilvánvalóan vonatkozó jogi norma alkalmazásának mellőzését is felrótta a bíróságoknak - az Abh.-tól eltérően az alkalmazandó jog megállapítása nem volt vitatott, hiszen - ahogy az a jelen határozat indokolásának IV/1. pontjából (Indokolás [17] és köv.) is egyértelműen kitűnik - éppen a Pp. 265. § (1) bekezdésének mikénti alkalmazása képezte az a jogvita egyik kulcskérdését. Amikor az indítványozó az "önkényes eljárás" címén azt sérelmezte, hogy a bíróságok "rá vonatkoztatva" nem alkalmazták a Pp. 265. § (1) bekezdését, valójában nem az alkalmazandó jog önkényes félretételét állította, hanem azt kifogásolta, hogy a bíróságok az indítványozó helyett az alperesnek állapították meg a bizonyítási érdekét, ami tulajdonképpen annak vitatása, hogy a bíróság az eljárásjogi rendelkezést a megállapított tényállásra helyesen alkalmazta.

[26] Minthogy a fentiek szerint megállapítást nyert, hogy a jelen ügyben a jogkérdésre nyilvánvalóan vonatkozó jogi normák figyelmen kívül hagyására nem került sor, ezért az Abh. értelmében vett önkényes jogalkalmazás miatt a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal érdemben összefüggő sérelem nem merült fel, ebben a vonatkozásban további vizsgálatának nem volt helye.

[27] 3. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a támadott ítéletek az indítványokban felvetett érvekre tekintettel nem sértették meg az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, ezért az indítványozó alkotmányjogi panaszát elutasította.

Budapest, 2024. január 23.

Dr. Czine Ágnes s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.,

alkotmánybíró

Haszonicsné Dr. Ádám Mária s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Márki Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schanda Balázs s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1176/2023.