BH 2022.9.237 A jogérvényesítés folytán felmerülő költségek megtérítését az általános kártérítési felelősség szabályaitól eltérően, az ezt szabályozó speciális jogszabályi rendelkezések (eljárási szabályok) alapján lehet követelni a költségre okot adó eljárásban [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:522. § (1) és (2) bek.; 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 156. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A jegyző 2013. augusztus 10-én jogerőre emelkedett határozatával magánszemély építtetők kérelmére építési engedélyt adott egylakásos lakóépület építésére. Az építési engedélyben a padlóvonal magasságát Bf = 285,00 méter értékben határozták meg.

[2] A 2013 októberében készült kiviteli tervek a padlóvonal magasságát Bf = 286,25 méterben jelölték meg, a kivitelezés ez alapján kezdődött meg. Sem az építtetők, sem a kiviteli terveket készítő tervező a jogerős építési engedélytől való eltérésről 2014. március 20-ig az építésügyi hatóságot nem értesítették, építési engedély módosítása iránti kérelmet nem terjesztettek elő. Ekkor megküldték az elsőfokú építésügyi hatóságnak az abszolút magasság vonatkozásában javított rajzokat.

[3] 2014. május 8-án a jegyző tájékoztatta az építtetőket, hogy az épület abszolút magassága meghatározásánál csak számelírás történt, a kivitelezés során az épület terepbe való illesztését az engedélyezett tervekben szereplő metszetek alapján kell megvalósítani, ezért a javított rajzokat feltöltötte az ÉTDR rendszerbe.

[4] A felperes 2014 júniusában észlelte, hogy a szomszéd ingatlanon az épület padlófödémének kivitelezése szemmel láthatólag az építési engedélyben foglalt abszolút magassághoz képest magasabban történt.

[5] A felperes ekkor ügyvédhez fordult és a szomszédjában zajló építkezés kapcsán közigazgatási és bírósági eljárásokat indított, amelyek során jogi tanácsadással, szakértői vélemény beszerzésével, szaktanácsadó igénybevételével és eljárási illetékek előlegezésével jelentős összegű költségei merültek fel.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[6] A felperes többször módosított keresetében az I-II. rendű alperesek (polgármesteri hivatal és kormányhivatal) egyetemleges kötelezését kérte 15 393 816 forint és járulékai megfizetésére. Állította, hogy az alperesek közigazgatási jogkörben eljárva számára a fenti összegű, jogi költségekből, szakértői díjból, szaktanácsadói díjból álló vagyoni kárt okozták. Hivatkozott arra, hogy jogos érdekeinek érvényesítése miatt a jogi képviselőket, szaktanácsadókat, szakértőket azért kellett díjazás ellenében igénybe vennie, mert az alperesek közhatalmuk gyakorlása körében, hatósági jogkörükben eljárva, jogellenes közigazgatási határozatokat hoztak.

[7] Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a felperesnek kárt nem okozott. Egyebek mellett szükségtelennek tartotta - annak vitatása hiányában - az épület abszolút magasságának a megállapításához a szakértők igénybevételét. Utalt arra, hogy önmagában a jogszabály eltérő értelmezése és a határozatának utóbb történő megváltoztatása kártérítési felelősség megállapításához nem vezethet.

[8] A II. rendű alperes ellenkérelmében szintén a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a megépült épület még mindig alacsonyabb, mint a jogszabályi előírások szerint lehetne, a felperes oldalán jogtalan kilátásvesztés nem állapítható meg. Hivatkozott arra is, hogy a felperesnek kárt nem okozott, álláspontja szerint hiányzik a kárigény érvényesítésének jogszabályi feltételeként meghatározott károkozó magatartás, felróhatóság, jogellenesség és közvetlen ok-okozati összefüggés a felperes által állított kár és a jogellenes magatartás között.

Az első- és a másodfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével egyetemlegesen kötelezte az alpereseket 15 393 816 forint és járulékai megfizetésére.

[10] Indokolása szerint a felperes által kezdeményezett közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránt folyamatban lévő perekben hozott jogerős ítéletek egyértelműen igazolták, hogy az alperesek kirívóan súlyos jogértelmezési és jogalkalmazási hibát követtek el, amikor az épület abszolút magasságát a jogerős építési engedélytől eltérően kijavították. Rámutatott arra, hogy ezzel az alperesek az építtetők számára lehetővé tették a jogerős építési engedélyben foglaltaktól eltérő építkezést. Érvelése szerint a kár és a jogellenes magatartás közötti oksági láncolatban az a közhatalmi cselekvés vagy mulasztás minősül meghatározó oknak, amely az események rendszerinti lefolyása mellett - az általános élettapasztalat szerint - alkalmas volt az eredmény, a károsodás létrehozására. Kifejtette, hogy a közigazgatási hatóságok nem hagyhatják figyelmen kívül a jogszabály célját. Hangsúlyozta, hogy az építési engedély és a kiviteli terv eltérése esetén az abszolút magasság az építési engedély módosításával változtatható meg, esetleges téves számelírás esetében (KGD 2019.165.), nem pedig az alperesek által megtett módon.

[11] Megítélése szerint a felperes jogosult volt az építésfelügyeleti, építésrendészeti és használatbavételi eljárásokban képviseletével jogi képviselőket megbízni, továbbá szakértőket és szaktanácsadókat felkérni tekintettel arra, hogy az ehhez szükséges közigazgatási, építészeti és jogi ismeretekkel nem rendelkezett. Utalt arra, hogy a felperes ezeknek a költségeit igazoltan megfizette, azaz vagyoni kárai merültek fel, így megítélése szerint a Ptk. 6:522. § (2) bekezdés a) pontja alapján alappal érvényesített kártérítési igényt.

[12] Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta, és a keresetet teljes egészében elutasította.

[13] Indokolása szerint a felperes által kártérítésként érvényesített költségek nem minősülnek a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:522. § (2) bekezdése szerint kárnak. Utalt arra, hogy a hivatkozott jogszabályhely a) pontjában írt, vagyonban beállt értékcsökkenés akkor következik be, ha a károsult már meglévő vagyona a károkozás következtében közvetlenül csökken, tehát valamely meglévő vagyonelemet elveszít, vagy az megrongálódik, megsérül. Rámutatott arra, hogy a felperes jelen esetben a vagyona terhére kifizetéseket teljesített, de ez nem közvetlenül az alperesek tevékenységének eredményeképpen, hanem a felperes saját elhatározása alapján következett be, aki úgy döntött, hogy bizonyos szolgáltatásokra szüksége van igénye érvényesítéséhez. Hangsúlyozta: a felperes a kifizetett összegekért valamennyi esetben szolgáltatást kapott, vagyis a vagyonában nem következett be értékcsökkenés. Érvelése szerint az alperesek sérelmezett magatartásával, azaz az építési engedély kijavításával és erre az adott utasítással, illetve a használatbavételi engedély megadásával okozati összefüggésben közvetlenül semmilyen kár nem érte a felperest, ilyet a perben ő maga sem állított, így az általa igényelt összegek nem az őt ért vagyoni hátrány kiküszöböléséhez szükséges költségek voltak.