BH 2007.12.409 A súlyos vezetéstechnikai hiba kármegosztás alapjául szolgálhat [Ptk. 339. §, 340. §, 346. §].

A felperes 2001. április 26-án este Budapesten közlekedett Ford Explorer típusú gépkocsijával. Az autót a felperes testvére vezette. Az út jobb oldalán parkoló J. A. a Honda Civic típusú gépkocsijával váratlanul elindult és balra kanyarodott. A felperes gépkocsijának vezetője ekkor a kormányt elrántotta, de nem tudta elkerülni az ütközést. A Honda gépkocsi bal eleje a Ford gépkocsi jobb hátsó kerekének ütközött. A balesetben részes felek elmondása szerint az ütközés következtében a felperesi gépjármű megpördült, majd az út jobb oldalán lévő fának ütközött. J. A. a baleset bekövetkezéséért a felelősségét a helyszínen elismerte.

A felperes által J. A. felelősségbiztosítója, az alperes ellen indított keresetnek az elsőfokú bíróság helyt adott és kötelezte az alperest 2 312 368 forint és kamatai megfizetésére.

A bíróság megállapította, hogy a baleset bekövetkezhetett a résztvevők által elmondott módon az igazságügyi szakértői vélemények szerint. A súlyosabb kárkövetkezményben közrehatott, hogy a felperesi gépkocsi vezetője a váratlan közlekedési szituációban nem a megfelelő manővert választotta. Ez azonban a bíróság megítélése szerint nem mentesítette az alperest a helytállás alól a Ptk. 346. § (1) bekezdése, 339. § (1) bekezdése, valamint a 171/2000. (X. 13.) Korm. rendelet alapján. Ezért a szakértő által megállapított javítási költség megfizetésére kötelezte az alperest.

Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a marasztalási összeget 1 156 184 forintra és kamataira leszállította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Dr. K. Gy. aggálytalan szakvéleményéből kiemelte, hogy a Ford vezetőjének jobbra kormányzása és az ezzel egy­idejűleg alkalmazott vészfékezés vezetéstechnikai hiba volt. Ennek hiányában a fának ütközés elkerülhető lett volna. Az ebből eredő károk a Ptk. 340. § (1) és (2) bekezdése alapján nem róhatóak az alperes terhére, ezért 50-50 % kármegosztást alkalmazva a marasztalást a felére csökkentette.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes az ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezési kérelem keretein túlterjeszkedett, mert az alperes fellebbezése a kereset teljes elutasítására irányult. Az 50-50 % kármegosztásra irányuló korábbi kérelmét nem tartotta fenn. Kifejtette, hogy a szakértők szerint a baleset bekövetkezhetett a résztvevők által elmondott módon. A bizonyítatlan körülmények a helyszíni elismerés folytán az alperesi érdekkörben veendők figyelembe. A gépkocsivezető által elkövetett vezetéstechnikai hiba nem vezethet az alperes mentesülésére, az okozati összefüggés az alperesi jogelőd veszélyokozása és a bekövetkezett kár között fennáll. Sérelmezte, hogy a felperesi közrehatáson kívül annak mértéke sem bizonyított.