EH 2007.1690 A súlyos vezetéstechnikai hiba kármegosztás alapjául szolgálhat [Ptk. 339. §, 340. §, 346. §].
Pertörténet:
Pesti Központi Kerületi Bíróság P.101439/2002., Fővárosi Törvényszék Pf.631770/2006/3., Kúria Pfv.20773/2007/5. (BH 2007.12.409, *EH 2007.1690*)
***********
A felperes 2001. április 26-án este B.-en közlekedett Ford Explorer típusú gépkocsijával. Az autót a felperes testvére vezette. Az út jobb oldalán parkoló J. A. a Honda Civic típusú gépkocsijával váratlanul elindult és balra kanyarodott. A felperes gépkocsijának vezetője ekkor a kormányt elrántotta, de nem tudta elkerülni az ütközést. A Honda gépkocsi bal eleje a Ford gépkocsi jobb hátsó kerekének ütközött. A balesetben részes felek elmondása szerint az ütközés következtében a felperesi gépjármű megpördült, majd az út jobb oldalán lévő fának ütközött. J. A. a baleset bekövetkezéséért a felelősségét a helyszínen elismerte.
A felperes által J. A. felelősségbiztosítója, az alperes ellen indított keresetnek az elsőfokú bíróság helyt adott és kötelezte az alperest 2 312 368 forint és kamatai megfizetésére.
A bíróság megállapította, hogy a baleset bekövetkezhetett a résztvevők által elmondott módon az igazságügyi szakértői vélemények szerint. A súlyosabb kárkövetkezményben közrehatott, hogy a felperesi gépkocsi vezetője a váratlan közlekedési szituációban nem a megfelelő manővert választotta. Ez azonban a bíróság megítélése szerint nem mentesítette az alperest a helytállás alól a Ptk. 346. § (1) bekezdése, 339. § (1) bekezdése, valamint a 171/2000. (X. 13.) Korm. rendelet alapján. Ezért a szakértő által megállapított javítási költség megfizetésére kötelezte az alperest.
Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a marasztalási összeget 1 156 184 forintra és kamataira leszállította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Dr. K. Gy. aggálytalan szakvéleményéből kiemelte, hogy a Ford vezetőjének jobbra kormányzása és az ezzel egyidejűleg alkalmazott vészfékezés vezetéstechnikai hiba volt. Ennek hiányában a fának ütközés elkerülhető lett volna. Az ebből eredő károk a Ptk. 340. § (1) és (2) bekezdése alapján nem róhatóak az alperes terhére, ezért 50-50% kármegosztást alkalmazva a marasztalást a felére csökkentette.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes az ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezési kérelem keretein túlterjeszkedett, mert az alperes fellebbezése a kereset teljes elutasítására irányult. Az 50-50% kármegosztásra irányuló korábbi kérelmét nem tartotta fenn. Kifejtette, hogy a szakértők szerint a baleset bekövetkezhetett a résztvevők által elmondott módon. A bizonyítatlan körülmények a helyszíni elismerés folytán az alperesi érdekkörben veendők figyelembe. A gépkocsivezető által elkövetett vezetéstechnikai hiba nem vezethet az alperes mentesülésére, az okozati összefüggés az alperesi jogelőd veszélyokozása és a bekövetkezett kár között fennáll. Sérelmezte, hogy a felperesi közrehatáson kívül annak mértéke sem bizonyított.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes alaptalanul sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a kármegosztás alkalmazásával túlterjeszkedett a fellebbezési kérelem keretein. Mivel az alperes fellebbezése a kereset teljes elutasítására irányult, a másodfokú bíróság a Pp. 253. § (3) bekezdésének a megsértése nélkül változtatta meg az elsőfokú ítéletet a kármegosztás alkalmazásával.
Mindkétfokú bíróság rámutatott arra, hogy dr. K. Gy. szakértő véleményét aggálytalannak tekinti és ítélkezése alapjául elfogadja. A szakértői vélemények a vezetéstechnikai hibát elemző megállapításait a felperes a felülvizsgálati kérelmében sem vitatta. Ezért alaptalanul hivatkozott arra, hogy a vezetéstechnikai hiba nem mentesíti az alperest a helytállási kötelezettség alól. A Ptk. 346. § (1) bekezdése szerint, ha a kárt több személy fokozott veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozta, egymás közti viszonyukban a felelősség általános szabályait kell alkalmazni. A Ptk. 340. § (1) bek. alapján a károsult felperes maga köteles viselni kárának azon részét, amely azáltal keletkezett, hogy a gépjármű üzemeltetése során nem úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A perbeli esetben ilyen vétkes közrehatásnak minősül a felperes részéről a vezetéstechnikai szabályok súlyos megsértése. A másodfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével következtetett a közrehatás arányára is, ezért e rendelkezése felülvizsgálati kérelemmel nem volt eredményesen támadható.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.