743/B/1993. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet 4. § b) pontja, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet végrehajtására kiadott 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 1. § (1) bekezdés c) pontja, 53. és 55. §-a valamint a társasházról szóló 1977. évi 11. törvényerejű rendelet 7. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó - egy társasházi ingatlan vevője - alperese volt az indítványra okot adó konkrét ügynek, amelyben az ügyész keresete alapján a bíróság érvénytelennek nyilvánította a földhivatal tulajdonjog bejegyzést tartalmazó határozatát. A perben a bíróság megállapította, hogy a hatályos jogszabályok alapján az adott esetben a vitatott társasházi közös tulajdonú földrészlet tulajdonosa kizárólag az a személy lehet, aki egyidejűleg a társasház valamelyik lakásának mint önálló ingatlannak is a tulajdonosa.
Az indítványozó szerint ez sérti a tulajdonhoz való jogot (Alkotmány 13. § (1) bek.), ezért a határozat alapjául szolgáló jogszabályok alkotmányellenesek.
2. Az indítványban kifogásolt jogszabályok a következőképpen szólnak:
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Inytvr.) 4. § b) pontja szerint önálló ingatlanként kell nyilvántartani az épületet akkor, ha az nem vagy csak részben a földtulajdonos tulajdona, továbbá a társasházban levő öröklakást és a szövetkezeti házban levő szövetkezeti lakást, valamint az említett házakban a külön tulajdonban álló, nem lakás céljára szolgáló helyiséget.
Az Inytvr. végrehajtására kiadott 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 1. § (1) bekezdés c) pontja szerint önálló ingatlannak kell tekinteni a társasházban levő öröklakást, illetőleg külön tulajdonban álló, nem lakás céljára szolgáló helyiséget (a továbbiakban: öröklakás) a közös tulajdonban levő részekből az öröklakás-tulajdonost megillető hányaddal együtt.
A Vhr. 53. és 55. §-a a társasház törzslapra és a társasház különlapra vonatkozó szabályokat tartalmazza.
A társasházról szóló 1977. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 7. § (1) bekezdése szerint a társasházban levő lakások - a házfelügyelői lakás kivételével - a tulajdonostársak külön tulajdonában vannak (társasház-öröklakás). Az alapító okirat úgy rendelkezhet, hogy a társasház nem lakás céljára szolgáló helyiségei is külön tulajdonban vannak. A (2) bekezdés szerint az épületnek azok a részei, amelyek nincsenek külön tulajdonban, a tulajdonostársak közös tulajdonában vannak. A tulajdonostársak közös tulajdonában van a telek is, kivéve ha azt használatba kapták.
A Tvr-nek az indítványban nem támadott 8. § (2) bekezdése szerint a társasház-öröklakás, illetőleg a külön tulajdonban levő, nem lakás céljára szolgáló helyiség a közös tulajdonból a tulajdonostársat megillető tulajdoni hányaddal együtt önálló ingatlan.
A hatályos jogszabályok nem teszik lehetővé azt, hogy a tulajdonostárs a külön tulajdonában álló lakását a közös tulajdonból őt megillető tulajdoni hányad visszatartása mellett idegenítse el.
Ez értelemszerűen az ilyen módon szerző személy (vevő) tulajdonszerzési korlátozása is.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
Az Alkotmánybíróság számos határozatban értelmezte ezt az Alkotmányban biztosított jogot.
A 7/1991. (II. 28.) AB határozat szerint "az Alkotmány a tulajdonhoz való jogot ugyan nem a XII. ún. alapjogi fejezetben szabályozza, hanem azt a szabadságjogoktól különválasztottan mondja ki, de nyilvánvalóan alapvető jogként részesíti alkotmányos védelemben akkor is, ha bizonyos körben a tulajdoni részjogosítványokat egyes törvények korlátozzák" (ABH 1991. 22, 25.).
A 35/1994. (VI. 24.) AB határozat a külföldiek termőföldszerzését korlátozó törvény vizsgálatával kapcsolatban rámutatott arra, hogy a tulajdonhoz való alapvető jog nem terjed ki a tulajdonszerzésre. A tulajdonszerzés joga nem alapjog, nem érinti a jogképességnek az Alkotmány 56. §-ában biztosított alapjogát sem. Az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve a korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes (ABH 1994. 197, 200-201.).
A támadott jogszabályok nem a már megszerzett tulajdonra vonatkoznak, hanem a tulajdonszerzés módjára.
A tulajdonjog megszerzésére vonatkozó polgári jogi részletszabályok - ezen belül a társasháztulajdon mikénti szabályozása - csak szélső esetben vethetnek fel alkotmányossági kérdést.
A társasház tulajdon a közös tulajdon sajátos fajtája. A kifogásolt jogszabályi rendelkezések is a társasháztulajdon ebből eredő jogi sajátosságaiból, a külön tulajdonnak a közös tulajdonba való beágyazódásából adódnak.
A vizsgált szabályokról nem állapítható meg, hogy a tulajdonhoz jutás elvi lehetőségét alkotmányellenesen korlátoznák; nem tartalmaznak önkényes korlátozást a személyek szerzőképességét illetően a tulajdonnal kapcsolatban és nem korlátozzák önkényesen a szerződési szabadságot sem.
Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban utal arra, hogy már a 374/I/1996/2. számú határozatában (ABK 1996. szeptember, 285.) is elutasította azt az indítványt, amely a közös tulajdon és a társasház tulajdon konstrukcióját általánosságban, és ez utóbbi vonatkozásában a társasházi közös tulajdon megoszthatatlanságát különösen is támadta. A határozat megállapította, hogy a társasháztulajdon esetében a dolog természeténél fogva szükségszerű a közös tulajdonban álló részek tulajdoni megoszthatatlansága.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1996. november 19.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Sólyom László s. k.,
az aláírásában akadályozott
Dr. Ádám Antal
alkotmánybíró helyett
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró