62018CJ0578[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2020. január 23. Az eljárást indította: Energiavirasto. A Korkein hallinto-oikeus (Finnország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - A villamos energia belső piaca - 2009/72/EK irányelv - 3. cikk - Fogyasztóvédelem - 37. cikk - A szabályozó hatóság feladatai és hatáskörei - Bíróságon kívüli vitarendezés - A »fél« fogalma - A szabályozó hatóság határozatával szembeni jogorvoslat gyakorlásához való jog - Valamely háztartási fogyasztó által egy villamosenergiaelosztórendszer-üzemeltető vállalkozás ellen emelt panasz. C-578/18. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2020. január 23. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - A villamos energia belső piaca - 2009/72/EK irányelv - 3. cikk - Fogyasztóvédelem - 37. cikk - A szabályozó hatóság feladatai és hatáskörei - Bíróságon kívüli vitarendezés - A »fél« fogalma - A szabályozó hatóság határozatával szembeni jogorvoslat gyakorlásához való jog - Valamely háztartási fogyasztó által egy villamosenergiaelosztórendszer-üzemeltető vállalkozás ellen emelt panasz"

A C-578/18. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Korkein hallinto-oikeus (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Finnország) a Bírósághoz 2018. szeptember 14-én érkezett, 2018. szeptember 7-i határozatával terjesztett elő

az Energiavirasto

által indított,

A,

a Caruna Oy

részvételével folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: E. Regan tanácselnök, I. Jarukaitis (előadó), Juhász E., M. Ilešič és C. Lycourgos bírák,

főtanácsnok: E. Tanchev,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2019. június 19-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az Energiavirasto képviseletében N. Kankaanrinta,

- A, személyesen,

- a finn kormány képviseletében H. Leppo és J. Heliskoski, meghatalmazotti minőségben,

- a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z. és Wagner Zs., meghatalmazotti minőségben,

- a holland kormány képviseletében M. Bulterman és M. de Ree, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében M. Huttunen és O. Beynet, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2019. október 24-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 211., 55. o.; helyesbítés: HL 2015. L 167., 94. o.) 37. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2. E kérelmet az Energiavirasto (energiahatóság, Finnország) által indított eljárásban terjesztették elő, amelynek tárgya, hogy e hatóság megtagadta A-val szemben az ügyféli jogállás elismerését azon eljárásban, amelynek alanya az A által előterjesztett panasz alapján a Caruna Oy elosztórendszer-üzemeltető vállalkozás volt.

Jogi háttér

Az uniós jog

3. A 2009/72 irányelv (37), (42), (51) és (54) preambulumbekezdése az alábbiakat mondja ki:

"(37) [...] Az energiaszabályozókat fel kell továbbá ruházni az ahhoz szükséges hatáskörrel, hogy [...] a fogyasztóvédelmi intézkedések teljes körű eredményességé[t biztosítsák]. [...]

(42) [Az Európai Unióban] az ipar és kereskedelem egésze, ideértve a kis- és középvállalkozásokat is, valamint minden uniós állampolgár, akik a belső piac gazdasági előnyeit élvezik, magas szintű fogyasztóvédelemben is kell, hogy részesüljenek és különösen a háztartási fogyasztók [...]. A fogyasztó számára biztosítani kell a választás, a tisztességesség, a képviselet és a vitarendezési mechanizmusokhoz való hozzáférés lehetőségét.

[...]

(51) Az irányelv középpontjában a fogyasztók érdekeinek kell állniuk, a szolgáltatás minőségének pedig a villamosenergia-vállalatok feladatainak központi elemét kell képeznie. A fogyasztók már meglévő jogait erősíteni és garantálni kell, és e jogoknak a jobb átláthatóságra is ki kell terjedniük. A fogyasztóvédelemnek biztosítania kell, hogy a szélesebb értelemben vett [uniós] fogyasztó részesüljön a versenyen alapuló piac előnyeiből. A fogyasztók jogait a tagállamoknak vagy - amennyiben egy tagállam úgy rendelkezett - a szabályozó hatóságoknak kell betartatniuk.

[...]

(54) Az erősebb fogyasztóvédelmet a valamennyi fogyasztó számára hozzáférhető hatékony vitarendezési mechanizmusok biztosítják. A tagállamoknak a panaszok gyors és hatékony rendezését biztosító eljárásokat kell bevezetniük."

4. Ezen irányelv 1. cikke a következőképpen szól:

"Ez az irányelv közös szabályokat állapít meg a villamos energia termelésére, átvitelére, elosztására, a villamosenergia-ellátásra, valamint a fogyasztóvédelmi szabályokra vonatkozóan, annak érdekében, hogy [az Unión] belül fejlessze és integrálja a versenyképes villamosenergia-piacokat. [...] Meghatározza továbbá az egyetemes szolgáltatási kötelezettségeket és az áramfogyasztók jogait, valamint egyértelművé teszi a versenyre vonatkozó kötelezettségeket."

5. Az említett irányelv "Fogalommeghatározások" című 2. cikke többek között kimondja, hogy "[e]zen irányelv alkalmazásában [...] »háztartási fogyasztó«: az a fogyasztó, aki saját háztartása fogyasztása céljára vásárol villamos energiát, ide nem értve a kereskedelmi vagy szakmai tevékenységeket".

6. Ugyanezen irányelv "Közszolgáltatási kötelezettségek és fogyasztóvédelem" című 3. cikke előírja:

"[...]

(7) A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak a végső fogyasztók védelmére és különösen megfelelő biztosítékokat nyújtanak a védelemre szoruló fogyasztók védelmére. [...] Magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítanak, különösen a szerződési feltételek átláthatósága, az általános információk és a vitarendezési eljárások vonatkozásában. [...] Az említett intézkedések - legalább a háztartási fogyasztók esetében az I. mellékletben megállapított intézkedéseket foglalják magukba.

[...]

(13) A tagállamok biztosítják, hogy független mechanizmusokat, például energiaügyi ombudsmani hivatalt vagy fogyasztói szervet hoznak létre a panaszok hatékony kezelése és a bíróságon kívüli vitarendezések céljából."

7. A 2009/72 irányelvnek "A szabályozó hatóság általános célkitűzései" címet viselő 36. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Az ezen irányelvben meghatározott szabályozói feladatok végrehajtása során a szabályozó hatóság a 37. cikkben megállapított feladatai és hatáskörei keretében minden indokolt lépést megtesz a következő célkitűzések megvalósítása érdekében, adott esetben intenzív konzultációt folytatva a megfelelő, érintett nemzeti hatóságokkal, ideértve a versenyhivatalokat is, azok hatáskörének elvonása nélkül:

[...]

g) [...] a fogyasztóvédelem biztosításának elősegítése;

[...]"

8. Ezen irányelvnek "A szabályozó hatóság feladatai és hatáskörei" címet viselő 37. cikke előírja:

"(1) A szabályozó hatóság feladatai a következők:

[...]

b) annak biztosítása, hogy az átviteli- és elosztórendszer-üzemeltetők, továbbá adott esetben a rendszertulajdonosok, valamint a villamosenergia-ipari vállalkozások teljesítsék az ezen irányelv és más [uniós] jogszabályok szerinti kötelezettségeiket, beleértve a határokon átnyúló ügyekkel kapcsolatos kötelezettségeket is;

[...]

j) [...] a háztartási fogyasztók panaszai[nak figyelemmel kísérése];

[...]

n) más hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együtt hozzájárulás a fogyasztóvédelmi intézkedések, köztük az I. mellékletben szereplő intézkedések tényleges életbe léptetéséhez és betartatásához;

[...]

(2) Amennyiben valamely tagállam úgy rendelkezett, az (1) bekezdésben meghatározott figyelemmel kísérési feladatokat a szabályozó hatóságoktól eltérő, más hatóság is elláthatja. Ez esetben az ilyen figyelemmel kísérési tevékenységből származó információt a lehető leggyorsabban a szabályozó hatóság rendelkezésére kell bocsátani.

[...]

(3) Ha a 13. cikk értelmében független rendszer-üzemeltetőt jelöltek ki, a szabályozó hatóság az e cikk (1) bekezdése alapján ráruházott feladatok mellett az alábbiakat végzi:

[...]

b) [...] vitarendező hatóságként jár el a független rendszer-üzemeltető és az átviteli rendszer tulajdonosa közötti, a (11) bekezdés értelmében bármelyik fél által benyújtott panasz ügyében;

[...]

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozó hatóságok az (1), (3) és (6) bekezdésben említett feladatok gyors és hatékony végrehajtását lehetővé tevő hatáskörrel rendelkezzenek. E célból a szabályozó hatóság hatásköre legalább a következőkre terjed ki:

[...]

e) megfelelő nyomozási jog és a vonatkozó utasítási hatáskör a (11) és a (12) bekezdés szerinti vitarendezés céljából.

(5) Ha az V. fejezettel összhangban átvitelirendszer-üzemeltetőt jelöltek ki, a szabályozó hatóság az e cikk (1) és a (4) bekezdése alapján ráruházott feladatok és hatáskörök mellett legalább a következő feladatokat látja el, és hatásköre legalább az alábbiakra terjed ki:

[...]

c) eljárás vitarendező hatóságként a vertikálisan integrált vállalkozás és az átvitelirendszer-üzemeltető között a (11) bekezdés értelmében benyújtott bármely panasz ügyében;

[...]

11 Az átviteli- vagy elosztórendszer-üzemeltetőkkel szemben, az üzemeltetők ezen irányelv szerinti kötelezettségeivel kapcsolatban panasszal élő fél a panaszát a szabályozó hatósághoz nyújthatja be, amely az ügyben vitarendező hatóságként eljárva a panasz beérkezését követő két hónapon belül döntést hoz. Ha a szabályozó hatóságoknak további információra van szükségük, ez az időtartam két hónappal meghosszabbítható. Ez a meghosszabbított határidő a panaszos beleegyezésével ismételten meghosszabbítható. A szabályozó hatóság döntése kötelező erővel rendelkezik mindaddig, amíg azt jogorvoslat alapján meg nem változtatják.

(12) Bármely érintett fél, aki vagy amely jogosult panaszt emelni az e cikk szerinti, módszerekre vonatkozó döntéssel szemben, vagy ha a szabályozó hatóságnak a javasolt tarifák vagy módszerekre vonatkozóan konzultációs kötelezettsége van, a döntés vagy a döntési javaslat közzétételét követő két hónapon belül vagy - ha a tagállam úgy rendelkezik, rövidebb időn belül - a döntés felülvizsgálatát kérheti. Az ilyen panasznak nincs halasztó hatálya.

[...]

(15) A (11) és a (12) bekezdésben említett panaszok nem érintik [az uniós] és/vagy nemzeti jog szerinti jogorvoslati jogok gyakorlását.

(16) A szabályozó hatóságok által hozott döntéseket a bírósági felülvizsgálat lehetővé tétele érdekében teljeskörűen meg kell indokolni és alá kell támasztani, továbbá a nyilvánosság számára közzé kell tenni az üzleti szempontból érzékeny információk bizalmas jellegének megóvása mellett.

(17) A tagállamok gondoskodnak olyan nemzeti szintű megfelelő mechanizmusok létrehozásáról, amelyek alapján a szabályozó hatóság határozata által érintett fél a felektől és valamennyi kormánytól független testülethez fordulhat jogorvoslatért."

9. A 2009/72 irányelv I. melléklete a fogyasztóvédelmi intézkedésekre vonatkozik. Többek között e melléklet 1. pontjának d) alpontjából kitűnik, hogy az ezen irányelv 3. cikkében említett intézkedések célja, hogy a fogyasztók többféle olyan fizetési mód közül választhassanak, amelyek nem tesznek indokolatlanul különbséget közöttük. Egyébiránt az említett melléklet 1. pontjának f) alpontja pontosítja, hogy az említett irányelv 3. cikkében említett intézkedések célja, hogy az ügyfelek "panaszait átlátható, egyszerű és olcsó eljárások során intézzék. Nevezetesen, valamennyi fogyasztónak joga van a magas színvonalú szolgáltatáshoz, és ahhoz, hogy a saját elektromosáram-szolgáltatója ellen panaszt tegyen. Ezek[nek] a bíróságon kívüli vitarendezési eljárásoknak lehetővé kell tenni a jogviták tisztességes és gyors - lehetőleg három hónapon belüli - rendezését, és ahol erre a fogyasztó jogosult, visszatérítés és/vagy kártérítés nyújtását. Az eljárásoknak, amennyire lehetséges, összhangban kell állniuk a fogyasztóvédelmi vitákban a bíróságon kívüli vitarendezésért felelős szervezetekre vonatkozó elvekről szóló, 1998. március 30-i 98/257/EK bizottsági ajánlásban [(HL 1998. L 115., 31. o.)] meghatározott elvekkel."

A finn jog

10. A laki sähkö- ja maakaasumarkkinoiden valvonnasta (590/2013) (a villamosenergia- és gázpiac felügyeletéről szóló 2013. évi 590. sz. törvény; a továbbiakban: felügyeleti törvény) 5. §-a értelmében az energiahatóság feladata az említett törvény 2. §-ában szereplő nemzeti és uniós jogszabályok és közigazgatási rendelkezések betartásának felügyelete, valamint az e 2. §-ban említett szabályozás által ráruházott többi feladat végrehajtása.

11. A felügyeleti törvény 6. §-a első bekezdésének 13) pontja szerint az energiahatóság feladata, hogy tevékenysége során a villamosenergia- és földgázágazatra vonatkozó uniós jogszabályok értelmében vett nemzeti szabályozó hatóságként hozzájáruljon a földgáz- és a villamosenergia-piacokra vonatkozó fogyasztóvédelmi intézkedések hatékonyságának és végrehajtásának biztosításához.

12. A sähkömarkkinalaki (588/2013) (a villamosenergia-piacról szóló 2013. évi 588. sz. törvény; a továbbiakban: villamosenergia-piaci törvény) 57. §-ának második bekezdése úgy rendelkezik, hogy az elosztórendszer-üzemeltetőnek a villamosenergia-számlák kifizetéséhez különböző fizetési módokat kell kínálnia a fogyasztók számára. A kínált alternatívák nem tartalmazhatnak tisztességtelen feltételeket, vagy olyan feltételeket, amelyek a különböző ügyfélcsoportokat hátrányosan megkülönböztetik.

13. A villamosenergia-piaci törvény 106. §-ának második bekezdése értelmében az energiahatóság feladata e törvény, és az annak alapján elfogadott jogszabályok és közigazgatási rendelkezések, valamint az említett törvény alapján kiadott engedélyezési határozatok tiszteletben tartásának felügyelete. E rendelkezés szerint a felügyeletet a felügyeleti törvény külön szabályozza. E 106. § negyedik bekezdése szerint a kuluttaja-asiamies (fogyasztóvédelmi ombudsman, Finnország) felügyeli az említett törvény 13. fejezetében említett szerződések (villamosenergia-szerződések) kikötéseinek jogszerűségét a fogyasztóvédelem szempontjából.

14. A villamosenergia-piaci törvény 114. §-a értelmében az energiahatóság által a villamosenergia-piaci törvény alapján hozott határozattal szemben jogorvoslati kérelem nyújtható be a hallintolainkäyttölaki (586/1996) (a közigazgatási bírósági eljárásról szóló, 1996. évi 586. sz. törvény) rendelkezései szerint. E törvény 5. §-ának első bekezdése kimondja, hogy "jogorvoslattal megtámadható határozat" alatt értendő az az "aktus, amellyel valamely ügyet érdemben eldöntöttek vagy mint elfogadhatatlant elutasítottak", ugyanakkor e törvény 6. §-ának első bekezdése előírja, hogy valamely határozattal szemben a határozat címzettje, vagy az nyújthat be panaszt, akinek jogait, kötelezettségeit vagy érdekeit a határozat közvetlenül érinti.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

15. A, aki háztartási fogyasztó, villamosenergia-szolgáltatási szerződést kötött a később Caruna néven működő villamosenergiaelosztórendszer-üzemeltető vállalkozással. A 2013. szeptember 5-én elektronikus levelet küldött az energiahatóság részére, és e hatóságot annak vizsgálatára kérte, hogy az e vállalkozás által folytatott számlázás összhangban állt-e a villamosenergia-piaci törvénnyel, konkrétan pedig e törvény 57. §-ának második bekezdésével, amely előírja, hogy az elosztórendszer-üzemeltetőnek a villamos energia elosztása ellenében kiállított számlák kifizetéséhez különböző fizetési módokat kell kínálnia a fogyasztók számára a 2009/72 irányelv I. melléklete 1. pontjának d) alpontja alapján. E számlázási mód jogszerűségének vizsgálatát követően az energiahatóság 2014. március 31-én határozatot hozott, amely szerint a Caruna nem sértette meg a villamosenergia-piaci törvény 57. §-ának második bekezdését, és intézkedések foganatosításának nincs helye. E határozatban A-t a "vizsgálat kérelmezőjeként" nevezték meg.

16. 2014. április 28-i határozatával az energiahatóság - mint elfogadhatatlant - elutasította az A által az említett 2014. március 31-i határozatával szemben benyújtott panaszt, valamint A-nak az ügyféli jogállás elismerése iránti kérelmét. A az energiahatóság határozatával szemben a Helsingin hallinto-oikeus (helsinki közigazgatási bíróság, Finnország) előtt jogorvoslati kérelmet nyújtott be aziránt, hogy e bíróság az e hatóság által vizsgált ügyben ismerje el vele szemben az ügyféli minőséget, semmisítse meg az ez utóbbi által 2014. április 28-án és március 31-én hozott határozatokat, és hogy az ügyet újbóli vizsgálat céljából utalja vissza az említett hatósághoz. E bíróság 2016. május 23-i ítéletével helyt adott e kérelmeknek.

17. Az energiahatóság jogorvoslati kérelmet nyújtott be az említett ítélettel szemben a Korkein hallinto-oikeushoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Finnország) azt állítva, hogy az a körülmény, hogy A vizsgálat iránti kérelmet nyújtott be az energiahatósághoz, nem biztosít számára sem ügyféli jogállást az e hatóság által hozott határozat tekintetében, sem jogot ahhoz, hogy e határozattal szemben bírósági jogorvoslattal éljen.

18. A kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy azt a kérdést kell eldöntenie, hogy A jogosult volt-e arra, hogy a nemzeti bíróság előtt keresetet indítson az energiahatóság azon határozata ellen, amely a rendszer-üzemeltető vállalkozással szembeni intézkedések mellőzéséről szól.

19. E bíróság jelzi, hogy a nemzeti bíróságok ítélkezési gyakorlata alátámasztja az energiahatóság álláspontját, amely szerint az alapügyben A-nak egyszerű kezdeményezői jogállása volt, és nem volt jogosult arra, hogy e hatóság határozatával szemben bírósági jogorvoslattal éljen.

20. Mindazonáltal a Bíróság ítélkezési gyakorlatának és a 2009/72 irányelvben a "fél" fogalom meghatározásának hiánya okán a kérdést előterjesztő bíróság azt veti fel, hogy ezen irányelv 37. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy a rendszer-üzemeltető vállalkozás háztartási fogyasztó ügyfele, aki úgy véli, hogy fogyasztóként az e vállalkozás által alkalmazott számlázási mód miatt sérelmet szenvedett, és a szabályozó hatósághoz fordul, az e rendelkezés értelmében vett "félnek" minősülhet, és az e hatóság által az említett vállalkozással szembeni intézkedések mellőzéséről hozott határozat ellen jogorvoslati kérelemmel fordulhat valamely bírósághoz.

21. E körülmények között határozott úgy a Korkein hallinto-oikeus (legfelsőbb közigazgatási bíróság), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e értelmezni a [2009/72 irányelv] 37. cikkét, hogy az olyan személyt, aki egy hálózati vállalkozás fogyasztói ügyfeleként a nemzeti szabályozó hatóság előtt a hálózati vállalkozást érintő ügyet indít, az említett cikk (17) bekezdése értelmében vett olyan »érintett félnek« kell tekinteni, akit érint a szabályozó hatóság határozata, és ezért a nemzeti szabályozó hatóság hálózati vállalkozást érintő határozatával szemben jogorvoslati kérelmet nyújthat be a nemzeti bírósághoz?

2) Amennyiben az első kérdésben megjelölt személy nem tekinthető a [2009/72 irányelv] 37. cikke értelmében vett »érintett félnek«, van-e az alapeljárásban jogorvoslati kérelmet benyújtó félhez hasonló jogállású fogyasztói ügyfélnek bármely más jogalapon az uniós jogból eredő joga ahhoz, hogy a szabályozó hatóság előtt részt vegyen a valamely intézkedés megtétele iránt általa benyújtott kérelem elbírálására irányuló eljárásban, illetve hogy az ügyet valamely nemzeti bíróság által felülvizsgáltassa, vagy e kérdés a nemzeti jog körébe tartozik?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

22. Két kérdésével, amelyeket célszerű együtt vizsgálni, az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2009/72 irányelv 37. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az arra kötelezi a tagállamokat, hogy a szabályozó hatóságra ruházzák a háztartási fogyasztók és a rendszer-üzemeltetők közötti jogviták rendezésére vonatkozó hatáskört, és következésképpen, hogy az e hatósághoz panaszt benyújtó háztartási fogyasztó számára biztosítsák az e rendelkezés értelmében vett "fél" minőséget, és az említett hatóság által e panasz alapján hozott határozattal szembeni jogorvoslat gyakorlásához való jogot.

23. Először is, a 2009/72 irányelv 1. cikke szerint ezen irányelv célja, hogy közös szabályokat állapítson meg a villamos energia termelésére, átvitelére, elosztására, a villamosenergia-ellátásra, valamint a fogyasztóvédelmi szabályokra vonatkozóan, annak érdekében, hogy az Unión belül fejlessze és integrálja a versenyképes villamosenergia-piacokat. Ennek keretében ezen irányelv 3. cikke meghatározza többek között a tagállamok fogyasztóvédelmi kötelezettségeit, ideértve a panaszok kezelésére és a bíróságon kívüli vitarendezésekre vonatkozó kötelezettségeket, míg ezen irányelv 37. cikke a szabályozó hatóság feladatait és hatásköreit határozza meg.

24. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezése során nemcsak annak szövegét, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzését is figyelembe kell venni, amelynek az a részét képezi (2012. július 19-iA-ítélet, C-33/11, EU:C:2012:482, 27. pont; 2017. március 15-iAl Chodor ítélet, C-528/15, EU:C:2017:213, 30. pont).

25. A jelen esetben a 2009/72 irányelv 37. cikkének szövegét illetően meg kell állapítani, hogy azon feladatok és hatáskörök között, amelyekkel az említett irányelv 37. cikke (4) bekezdésének e) pontja és (5) bekezdésének c) pontja alapján a nemzeti szabályozó hatóságot legalább meg kell bízni, szerepel a megfelelő vizsgálati jog és a vonatkozó utasítási hatáskör az említett irányelv 37. cikkének (11) és (12) bekezdése szerinti vitarendezés céljából, valamint az a feladat, hogy e hatóság vitarendező hatóságként jár el a vertikálisan integrált vállalkozás és az átvitelirendszer-üzemeltető között az ugyanezen irányelv 37. cikkének (11) bekezdése értelmében benyújtott bármely panasz ügyében.

26. Ez utóbbi rendelkezés előírja, hogy az átviteli- vagy elosztórendszer-üzemeltetőkkel szemben, az üzemeltetők ezen irányelv szerinti kötelezettségeivel kapcsolatban panasszal élő fél a panaszát a szabályozó hatósághoz nyújthatja be, amely az ügyben vitarendező hatóságként eljárva a panasz beérkezését követő két hónapon belül döntést hoz, amely határidő bizonyos esetekben meghosszabbítható. E hatóság döntése kötelező erővel rendelkezik mindaddig, amíg azt jogorvoslat alapján meg nem változtatják. Ami a 2009/72 irányelv 37. cikkének (12) bekezdését illeti, ez olyan eljárást ír elő, amely lehetővé teszi, hogy bármely érintett fél, aki vagy amely jogosult panaszt emelni az ezen irányelv 37. cikke szerinti módszerekre vonatkozó döntéssel szemben, vagy ha a szabályozó hatóságnak a javasolt tarifákra vagy módszerekre vonatkozóan konzultációs kötelezettsége van, a döntés felülvizsgálatát kérheti.

27. Ezenkívül a 2009/72 irányelv 37. cikkének (15)-(17) bekezdése többek között úgy rendelkezik, hogy az e cikk (11) és (12) bekezdésében említett panaszok nem érintik az uniós vagy a nemzeti jog szerinti jogorvoslati jogok gyakorlását, továbbá a szabályozó hatóságok által hozott döntéseket a bírósági felülvizsgálat lehetővé tétele érdekében teljeskörűen meg kell indokolni és alá kell támasztani, és a tagállamoknak gondoskodniuk kell olyan nemzeti szintű megfelelő mechanizmusok létrehozásáról, amelyek alapján a szabályozó hatóság határozata által érintett fél a felektől és valamennyi kormánytól független testülethez fordulhat jogorvoslatért.

28. E rendelkezések összességéből az következik, hogy a szabályozó hatóság a bíróságon kívüli vitarendezési szerv hatáskörével rendelkezik, amikor a 2009/72 irányelv 37. cikkének (11) és (12) bekezdése alapján benyújtott panaszt elbírálja, és az e jogvitákban részt vevő feleknek joguk van ahhoz, hogy az e hatóság által az ilyen panasz alapján hozott határozattal szemben jogorvoslattal éljenek, ha e határozat számukra kedvezőtlen.

29. Meg kell azonban állapítani, hogy e rendelkezések nem pontosítják, hogy e hatáskör magában foglalja-e a háztartási fogyasztók és a rendszer-üzemeltetők közötti jogviták rendezésére vonatkozó hatáskört, és hogy a 2009/72 irányelv 37. cikkében szereplő "fél" vagy "érintett fél" fogalmát ezen irányelv nem határozza meg, így e 37. cikk szövege nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy e fogalom magában foglalja-e azt a háztartási fogyasztót, aki panaszt nyújtott be valamely rendszer-üzemeltetővel szemben az ezen irányelv rendelkezéseinek megsértése miatt, és következésképpen, hogy az ilyen típusú jogvita kötelezően a bíróságon kívüli vitarendezési hatáskörbe tartozik-e, amellyel a tagállamoknak a szabályozó hatóságot fel kell ruházniuk.

30. E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a 2009/72 irányelv 37. cikke (1) bekezdésének b) pontja, amely a szabályozó hatóság feladatául szabja annak biztosítását, hogy az átviteli- és elosztórendszer-üzemeltetők, továbbá adott esetben a rendszertulajdonosok, valamint a villamosenergia-ipari vállalkozások teljesítsék az ezen irányelv és más uniós jogszabályok szerinti kötelezettségeiket, nem utal a szabályozó hatóság vitarendezési hatáskörére.

31. Másodszor, a 2009/72 irányelv 37. cikkének azon rendelkezései közül, amelyek a szabályozó hatóság vitarendezési hatáskörére utalnak, egyik sem hivatkozik a háztartási fogyasztók és a rendszer-üzemeltetők közötti jogvitákra. Ez a helyzet különösen a 37. cikk (3) bekezdésének b) pontja esetében, amely kifejezetten a független rendszer-üzemeltető és az átviteli rendszer tulajdonosa közötti jogvitákra vonatkozik, a 37. cikk (4) bekezdésének e) pontja esetében, amely a vizsgálati jogokat írja elő, valamint a 37. cikk (5) bekezdésének c) pontja esetében, amely a vertikálisan integrált vállalkozás és az átvitelirendszer-üzemeltető közötti jogvitákra utal.

32. Harmadszor, a 2009/72 irányelv 37. cikke az (1) bekezdésének j) pontjában a szabályozó hatóság feladatául szabja a háztartási fogyasztók panaszainak figyelemmel kísérését, az (1) bekezdésének n) pontjában pedig előírja, hogy e hatóság járuljon hozzá a más hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együtt a fogyasztóvédelmi intézkedések, köztük az I. mellékletben szereplő intézkedések tényleges életbe léptetéséhez és betartatásához. Az irányelv 37. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy amennyiben valamely tagállam úgy rendelkezett, az (1) bekezdésben meghatározott figyelemmel kísérési feladatokat a szabályozó hatóságoktól eltérő, más hatóság is elláthatja.

33. Azon szövegkörnyezetet illetően, amelybe a 2009/72 irányelv 37. cikke illeszkedik, és azon szabályozás célkitűzését illetően, amelynek e rendelkezés a részét képezi, először is meg kell jegyezni, hogy ezen irányelv (42), (51) és (54) preambulumbekezdése kimondja, hogy a háztartási fogyasztók számára biztosítani kell a vitarendezési eljárásokat, az irányelv középpontjában a fogyasztók érdekei állnak, a fogyasztók jogait a tagállamoknak vagy - amennyiben egy tagállam úgy rendelkezett - a szabályozó hatóságoknak kell betartatniuk, az erősebb fogyasztóvédelmet a valamennyi fogyasztó számára hozzáférhető hatékony vitarendezési mechanizmusok biztosítják, és hogy a tagállamoknak a panaszok gyors és hatékony rendezését biztosító eljárásokat kell bevezetniük.

34. Másodszor, amint arra a jelen ítélet 23. pontja emlékeztet, a 2009/72 irányelv célja - annak 1. cikke szerint - többek között a fogyasztóvédelmi szabályok és az áramfogyasztók jogainak meghatározása. Így ezen irányelv 3. cikke a fogyasztóvédelem biztosítása érdekében kötelezettségeket ír elő a tagállamok számára. E cikk a (7) bekezdésében kötelezi őket a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítására, különösen a jogviták rendezésére szolgáló mechanizmusok tekintetében. Azon intézkedések, amelyeket a tagállamoknak e rendelkezés, valamint az említett irányelv - e rendelkezésben hivatkozott - I. melléklete értelmében e tekintetben meg kell tenniük, arra irányulnak, hogy az említett melléklet 1. pontjának f) alpontja szerint a fogyasztók panaszait átlátható, egyszerű és olcsó eljárások során intézzék, mivel e bíróságon kívüli vitarendezési eljárásoknak lehetővé kell tenniük a jogviták tisztességes és gyors rendezését. E célból a 2009/72 irányelv 3. cikkének (13) bekezdése annak biztosítására kötelezi a tagállamokat, hogy független mechanizmusokat, például energiaügyi ombudsmani hivatalt vagy fogyasztói szervet hozzanak létre a panaszok hatékony kezelése és a bíróságon kívüli vitarendezések céljából.

35. Harmadszor, ami a szabályozó hatóságot illeti, a 2009/72 irányelv (37) preambulumbekezdése kimondja, hogy az energiaszabályozókat fel kell ruházni az ahhoz szükséges hatáskörrel, hogy a fogyasztóvédelmi intézkedések teljes körű eredményességét biztosítsák. Ezen irányelv 36. cikke, amely e hatóság általános célkitűzéseit határozza meg, előírja, hogy e hatóságnak az említett irányelv 37. cikkében megállapított feladatai és hatáskörei keretében minden indokolt lépést meg kell tennie az e cikkben rögzített célkitűzések megvalósítása érdekében, adott esetben intenzív konzultációt folytatva az egyéb érintett, megfelelő nemzeti hatóságokkal, azok hatáskörének elvonása nélkül. E célkitűzések között szerepel az ugyanezen irányelv 36. cikkének g) pontjában a fogyasztóvédelem biztosításának elősegítésére vonatkozó célkitűzés.

36. A 2009/72 irányelvnek sem a jelen ítélet 34. és 35. pontjában említett rendelkezéseiből, sem pedig más rendelkezéséből nem következik, hogy a tagállamok - minden más hatóságot kizárva - kötelesek lennének a szabályozó hatóság számára biztosítani a háztartási fogyasztók és a villamosenergia-ipari vállalkozások - különösen a rendszer-üzemeltetők - közötti jogviták bíróságon kívüli rendezését.

37. Ellenkezőleg, egyrészt a 2009/72 irányelv (51) preambulumbekezdése és a 36. cikkének g) pontja megerősíti, hogy az irányelv által a szabályozó hatóság tekintetében meghatározott célkitűzés, amint arra a főtanácsnok az indítványa 42. pontjában rámutatott, abban áll, hogy más hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együtt járuljon hozzá a fogyasztóvédelmi intézkedések tényleges életbe léptetéséhez és betartatásához, beleértve a panaszok kezelését is, és hogy a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a fogyasztói jogokra vonatkozó feladatokat vagy a szabályozó hatóságra, vagy más hatóságokra bízzák.

38. Másrészt, ami konkrétabban a tagállamok azon kötelezettségét illeti, hogy hozzanak létre egy független mechanizmust, amely biztosítja a panaszok hatékony kezelését és a bíróságon kívüli vitarendezést, a 2009/72 irányelv 3. cikkének (13) bekezdése a "például energiaügyi ombudsmani [hivatal] vagy fogyasztói [szerv]" fordulat használatával kifejezetten arra utal, hogy a tagállamokra hárul a fogyasztók és a villamosenergia-ipari vállalkozások közötti jogviták rendezésével megbízott hatóság kiválasztására vonatkozó döntés.

39. E megállapítások összességéből az következik, hogy a tagállamok a háztartási fogyasztók és a villamosenergia-ipari vállalkozások közötti jogviták bíróságon kívüli rendezésére vonatkozó hatáskört a szabályozó hatóságtól eltérő hatóságra ruházhatják, amennyiben a 2009/72 irányelv (54) preambulumbekezdésének és 3. cikke (7) és (13) bekezdésének, valamint I. melléklete 1. pontja f) alpontjának megfelelően a kijelölt hatóság független, és e hatáskört a panaszok kezelésére irányuló gyors, hatékony, átlátható, egyszerű és olcsó eljárások lefolytatása útján gyakorolja, amelyek lehetővé teszik a jogviták tisztességes és gyors rendezését.

40. A tagállamok jogosultak ezt a hatáskört a szabályozó hatóságra ruházni, mivel a "szabályozó hatóság hatásköre legalább az alábbiakra terjed ki" fordulat, amelyet a 2009/72 irányelv 37. cikkének (4) bekezdése alkalmaz, arra utal, hogy e hatóság az ezen irányelv 37. cikkében kifejezetten említett hatásköröktől eltérő hatáskörökkel is felruházható. Amennyiben a tagállam úgy dönt, hogy e hatáskört a szabályozó hatóságra bízza, az említett irányelv 37. cikkének (11), (16) és (17) bekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy a fél minőséget, valamint a szabályozó hatóság határozatával szembeni bírósági jogorvoslathoz való jogot a háztartási fogyasztóval szemben el kell ismerni.

41. A jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság, az energiahatóság és a finn kormány jelezte, hogy az a szerv, amely hatáskörrel rendelkezik a fogyasztó valamely villamosenergia-ipari vállalkozással szembeni panaszának kezelésére, a kuluttajariitalautakunta (fogyasztói vitarendezési testület, Finnország), amely előtt a panaszos a fél jogállásával rendelkezik. Ezenkívül e fogyasztó panaszt nyújthat be a fogyasztóvédelmi ombudsmanhoz, amely előtt viszont a fogyasztó nem rendelkezik a fél jogállásával. Amint az a jelen ítélet 39. pontjából következik, az ilyen rendelkezés nem ellentétes a 2009/72 irányelvvel, amennyiben az így kijelölt, bíróságon kívüli hatóság független, és e hatáskört a panaszok kezelésére irányuló gyors, hatékony, átlátható, egyszerű és olcsó eljárások lefolytatása útján gyakorolja, amelyek lehetővé teszik a jogviták tisztességes és gyors rendezését.

42. Az energiahatóság és a finn kormány azt is előadta, hogy a finn jogszabályok kötelezik e hatóságot, hogy a hozzá intézett vizsgálat iránti kérelmeket elbírálja, és hogy a vizsgálat kérelmezőjének jogállása nem a fél, hanem a bejelentő jogállásának felel meg, ami lehetővé teszi a szabályozó hatóság számára a felügyeleti feladatának teljesítését. A Bíróság előtti tárgyaláson a finn kormány pontosította, hogy az e hatóság által e tárgyban esetlegesen hozott határozat nem kötelező a többi állami hatóságra nézve. Az ilyen megoldás nem tűnik ellentétesnek a 2009/72 irányelv által a tagállamok számára előírt kötelezettségekkel, mivel alkalmas arra, hogy lehetővé tegye az ezen irányelv 37. cikke által a szabályozó hatóságra ruházott felügyeleti és ellenőrzési feladatok teljesítését, anélkül hogy sértené az irányelvben foglalt fogyasztói jogokat, és különösen a jelen ítélet előző pontjában hivatkozott követelményeknek megfelelő, bíróságon kívüli vitarendezési eljárások igénybevételéhez való jogukat.

43. A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2009/72 irányelv 37. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy a szabályozó hatóságra ruházzák a háztartási fogyasztók és a rendszer-üzemeltetők közötti jogviták rendezésére vonatkozó hatáskört, és következésképpen, hogy az e hatósághoz valamely rendszer-üzemeltető ellen panaszt benyújtó háztartási fogyasztó számára biztosítsák az e rendelkezés értelmében vett "fél" minőséget, és az említett hatóság által e panasz alapján hozott határozattal szembeni jogorvoslat gyakorlásához való jogot.

A költségekről

44. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 37. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy a szabályozó hatóságra ruházzák a háztartási fogyasztók és a rendszer-üzemeltetők közötti jogviták rendezésére vonatkozó hatáskört, és következésképpen, hogy az e hatósághoz valamely rendszer-üzemeltető ellen panaszt benyújtó háztartási fogyasztó számára biztosítsák az e rendelkezés értelmében vett "fél" minőséget, és az említett hatóság által e panasz alapján hozott határozattal szembeni jogorvoslat gyakorlásához való jogot.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: finn.