A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21393/2015/3. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §, 1972. évi IV. törvény (Bsz.) 38. §, 1/1984. (II. 29.) IM rendelet 18. §, 20. §] Bírók: Fermanné dr. Polák Zita, Sándor Ottó, Véghné dr. Szabó Zsuzsanna

Fővárosi Ítélőtábla

1.Pf.21.393/2015/3/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Rab Ferenc ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű felpereseknek, az alperesi képviselő által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2015. október 21. napján meghozott 27.P.22.237/2011/77. számú ítélete ellen az alperes részéről 78. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a I. és II. rendű felpereseknek személyenként 358.775 (Háromszázötvennyolcezer-hétszázhetvenöt) forint másodfokú perköltséget.

Az alperes által le nem rótt 2.480.000 (Kétmillió-négyszáznyolcvanezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Néhai K.J.-né született K.V. örökhagyó 1991. július 19. napján felkereste dr. H.L.-t, a G. Bíróság közjegyzőjét végrendelkezési céllal. A közjegyző az örökhagyó és I. rendű felperes jelenlétében magánokirati formában megszövegezte és írógépén leírta a végrendeletet, annak keltezése: V., 1991. július 19. napja. Az elkészített végrendeletet az örökhagyó a közjegyző előtt 1991. július 22-én írta alá. Ennek tartalma szerint a V. 486 hrsz. és a V. 6806 hrsz. alatt felvett ingatlanokat egymás közt egyenlő arányban az örökhagyó felperesekre kívánja hagyni. A közjegyző ügyszám alatt közjegyzői tanúsítvánnyal igazolta, hogy az örökhagyó a végrendeletet 1991. július 22. napján G.-n előtte írta alá. Ezt követően az örökhagyó tanúsítvánnyal ellátott aláírását tartalmazó végrendeletet a közjegyző átadta az örökhagyónak, azonban az ügykönyvbe a tanúsítványt nem vezette be, az iratot nem helyezte el közjegyzői irattárba. Az örökhagyó 2009. február 25-én elhunyt. A hagyatéki eljárás során a végrendelet tárgyát képező v.-i ingatlanokat az eljáró közjegyző a végrendelet alaki hibájára tekintettel 2010. november 31-én ügyszám alatt kelt hagyatékátadó végzésével adta át ideiglenes, majd teljes hatállyal a M.-nek. Ezt követően az oldalági örökösök hagyatéki igényt jelentettek be, ezért az eljáró közjegyző ügyszám alatti végzésével a hagyatéki eljárás megismétlését rendelte el. A megismételt eljárás során a közjegyző ideiglenes, majd teljes hatállyal ügyszámú végzéssel a M.-nek adta át az örökhagyó hagyatékát.

A felperesek ezt követően keresettel érvényesítettek igényt a M. ellen hagyatéki hitelezői igény megfizetése iránt. A F. Bíróság ügyszámú és 2011. október 21. napján jogerőre emelkedett végzésével a pert jelen per jogerős befejezéséig felfüggesztette.

A hagyaték megnyílásakor a V. 6806 hrsz.-ú ingatlan értéke 10.000.000 forint, V. 486 hrsz.-ú ingatlan értéke 21.000.000 forint volt.

Felperesek keresetükben 31.000.000 forint és járulékai megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Álláspontjuk szerint a felperesek azzal okozati összefüggésben szenvedték el a kárt, hogy dr. H.L. közjegyző alakilag hibás végrendeletet készített, emiatt estek el attól, hogy a V. 486 és a V. 6806 hrsz. alatt nyilvántartott, összesen 31.000.000 forint értékű ingatlanok végrendeleti örökösei legyenek. Felperesek álláspontja szerint a végrendelet készítésének időpontjában az eljáró közjegyző bírósági alkalmazott volt, ezért az alakilag hibás végrendeletből fakadó károkért a Ptk. 349. § (1) és (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az államigazgatási jogkörben okozott kár szabályainak alapján az alperes helytállni köteles.

Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperesek követelése elévült, másrészt a felperesek igényérvényesítése idő előtti, harmadrészt dr. H.L. közjegyző nem járt el jogellenesen, az örökhagyó felkérésének megfelelően az örökhagyó által készített végrendelet aláírását hitelesítette, ennek jogkövetkezményeiről tájékoztatta az örökhagyót, ezért a végrendelet tanúk általi aláírásának elmaradása következményei nem esnek az alperes terhére. Felperesek közreműködőként részt vettek a végrendelkezésben, jelen voltak a közjegyzőnél, ezért a végrendelet még abban az esetben is érvénytelen lenne, amennyiben a közjegyző alakilag érvényes végrendeletet készített volna. Hivatkozott még arra, hogy a jelen per az előkérdése a hagyatéki hitelezői igény tárgyában folyamatban lévő pernek. Ezért amennyiben a bíróság a jelen perben előterjesztett keresetet jogalap hiányában nem utasítja el, a per tárgyalása felfüggesztésének van helye a hagyatéki hitelezői igény iránti per jogerős befejezéséig.

Az elsőfokú bíróság ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg I. és II. rendű felperesnek személyenként 15.500.000 forintot és ezen összegnek 2009. február 26. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek egymás közt egyenlő arányban 1.435.100 forint perköltséget. A le nem rótt 900.000 forint eljárási illetékről akként rendelkezett, hogy azt az állam viseli.

A keresetet a Ptk. 339. § és 349. § (1) bekezdése alapján bírálta el. Az 1972. évi IV. törvény 38. § értelmében a közjegyzők a bíróság kötelékébe tartoztak, feladataikat állami alkalmazottként látták el. A fentiekből egyenesen az következett, hogy a per tárgyát képező végrendelet készítésekor a közjegyző valamennyi eljárása a bírósági eljárással azonos megítélés alá esik. Rámutatott, hogy az örökhagyó megbízása arra irányult, hogy dr. H.L. közjegyző készítse el a végrendeletét, azaz maga a közjegyző legyen az, aki joghatás kiváltására alkalmas okiratba foglalja a végakaratát. Tekintettel arra, hogy a közjegyző kizárólag közokirati formában készíthet végrendeletet, ebből okszerűen következik, hogy a közjegyző felkérése kizárólag erre vonatkozhatott. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a fenti következtetés vonható le egyrészt a felek és J.J.-né tanúvallomásából, de dr. H.L. tanúvallomásából is. Tényként rögzítette, hogy a közjegyző saját maga a közjegyzői irodában található írógépen készítette el magánokirati formában a végrendeletet.

Az 1/1984. (II. 29.) IM rendelet 5. §, 18. §, 20. §, 21. § felhívását követően megállapította, hogy a közjegyző nem készíthet magánokiratot, az eljáró közjegyző tehát a névaláírás tanúsításának alapvető szabályait sértette meg. Az IM rendelet 5. § kifejezetten kimondja, hogy a közjegyző a személyesen eljáró felet jogai helyes gyakorlására és kötelességeire figyelmeztetni, a szükséges tájékoztatással ellátni köteles. A közjegyző nem vezette be a tanúsítványt a hitelesítések névjegyzékébe sem, ezért az IM rendelet 21. § (2) bekezdésében foglalt szabályokat is megsértette. Ennek következményeként olyan végrendeletet készített, mely joghatás kiváltására alkalmatlan, ezt a közjegyző felróható magatartása következtében a végrendelkező nem ismerhette fel. Mivel az alperes felróhatóan jogellenesen járt el, a közjegyző által okozott károkért helytállni köteles, kártérítési felelősségének általános Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti feltételei fennállnak. Fennállónak találta az elsőfokú bíróság a Ptk. 349. § (1) bekezdésében foglalt feltételeket is. Kifejtette, hogy a felperesek fellebbezési jogukkal a hagyatéki eljárás során éltek, ezzel a rendes jogorvoslati lehetőséget kimerítették. Az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség érvényesíthetőségének pedig a bírósági felülvizsgálat, illetve a kereset előterjesztése nem előfeltétele. Rámutatott, hogy ezzel összefüggésben a felpereseket kár is érte, mivel nem örökölhették meg a végrendeletben meghatározott két ingatlant. Az okozott kár összegét a felek egyező előadása alapján 31.000.000 forintban határozta meg, melynek megfizetésére az alperest kötelezte. Az alperesi elévülési kifogást azért utasította el, mert a kár bekövetkezésének az időpontja az örökhagyó halála, ezen időponthoz képest a felperesek öt éven belül érvényesítették az igényüket, ezért a követelésük nem évült el.