1/1984. (II. 29.) IM rendelet
a közjegyzőkről és egyes közjegyzői eljárásokról
A bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény 38-40. §-ának, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) hatálybalépése folytán szükséges rendelkezések tárgyában kiadott 105/1952. (XII. 28.) MT számú rendelet (a továbbiakban: R.) II. fejezetének végrehajtása érdekében - a Polgári perrendtartás egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1957. évi VIII. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról rendelkező 1958. évi 5. törvényerejű rendelet 21. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - a következőket rendelem:
Általános rendelkezések
1. §
A közjegyző működésének megkezdése előtt esküt tesz.
2. §
(1) A közjegyző működésének megkezdésekor aláírásának egy példányát az igazságügyminiszternek, egy példányát a működési területe szerinti megyei bíróság elnökének mutatja be.
(2) Ez a rendelkezés névváltozás esetén értelemszerűen irányadó.
(3) Amennyiben nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, az igazságügyminiszter hitelesíti a közjegyző aláírását, ha külföldön való használata végett azt hitelesíteni kell.
3. §
(1) A közjegyző a hatáskörébe tartozó ügyeket annak a bíróságnak a területén látja el, amelynek területén működik, illetőleg ahová kirendelték.
(2) A fővárosban a közjegyzők összevont irodákban működnek. Az összevont irodában működő közjegyző illetékessége a főváros egész területére kiterjed.
(3) A közjegyző hatáskörébe tartozó eljárásokat hivatali helyiségében, különösen indokolt esetben hivatali helyiségén kívül folytatja le.
4. §
A közjegyző a felek személyazonosságáról személyi igazolvány, útlevél alapján vagy - ezek hiányában - egyéb, hitelt érdemlő módon köteles meggyőződni.
5. §
A közjegyző a személyesen eljáró felet jogai helyes gyakorlására és kötelességeire figyelmezteti, és a szükséges tájékoztatással látja el.
6. §
(1) A közjegyzői eljárás nyelve a magyar. Az eljárásban anyanyelvét mindenki használhatja.
(2) Ha az eljáró közjegyző a fél által beszélt idegen nyelvben kellő jártassággal nem rendelkezik, tolmácsot alkalmaz. A tolmács kizárására a Pp. 184. § (3) bekezdésében, illetve a 178-180. §-aiban foglalt rendelkezések irányadók.
(3) Süket, néma fél esetében a Pp. 184. § (2) bekezdése az irányadó.
7. §
(1) A közjegyző határozata a jogorvoslat szempontjából a helyi bíróság végzésével egyenlő hatályú.
(2) A közjegyző határozata elleni fellebbezést a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozó közjegyzőnél kell előterjeszteni.
Közokirat készítése
8. §
(1) Az olyan okirat, amelyet a közjegyző ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, közjegyzői okirat, és arra, mint közokiratra a Pp. 195. §-ának rendelkezései irányadók.
(2) A közjegyző az okiratot a fél (felek) kérelmére készíti el.
9. §
A közjegyző az okiratot magyar nyelven készíti el. A fél kérelmére az okirat idegen nyelven is elkészíthető, ha a közjegyzőt az adott idegen nyelven okiratkészítésre az igazságügyminiszter feljogosította. Az okirat bevezető része és záradéka ez esetben is magyar nyelven készül.
10. §
(1) Az okirat elkészítése előtt a közjegyzőnek meg kell győződnie a felek akaratáról és azt röviden és világosan kell írásba foglalni. Az elkészített okiratot a felek előtt fel kell olvasni és meg kell kérdezni tőlük, hogy a felolvasott okirat akaratukkal egyező-e.
(2) A fél kérelmére meg kell engedni, hogy a fél bizalmát élvező személy (személyek) az okirat elkészítésénél jelen legyenek. Az ilyen személy jelenlétét a közjegyző az okiratban rögzíti.
11. §
(1) Az okirat bevezető része tartalmazza
a) az okiratot készítő közjegyző családi és utónevét, közjegyzői minősége megjelölését és székhelyét,
b) a felek családi és utónevét, személyi számát, lakóhelyét, szükség szerint egyéb adatokat,
c) a meghatalmazott, a tolmács, valamint az okirat készítésénél jelen volt személy [10. § (2) bek.] családi és utónevét, lakóhelyét, valamint azt, hogy az eljárásban milyen minőségben vesz részt,
d) azt, hogy a közjegyző a felek személyazonosságáról milyen módon győződött meg.
(2) Az okirat bal oldalán az ügyszámot kell feltüntetni.
12. §
Az okirat bevezető része után az okirat tárgyát képező ügyletet vagy nyilatkozatot kell leírni; az okiratnak ezt a részét az ügylet tárgyára utaló - a sor közepére írt - megfelelő címmel kell kezdeni.
13. §
Az okirat záradéka tartalmazza
a) az okirat felek előtti felolvasásának megtörténtét, a feleknek ezzel kapcsolatos nyilatkozatát,
b) azt a körülményt, hogy a közjegyző az okirat tartalmát a feleknek megmagyarázta;
c) az okirat felvételének helyét, évét, hónapját, napját és - amennyiben ennek jelentősége van, vagy valamelyik fél kívánja - óráját;
d) az okiratot készítő közjegyző, a felek, a tolmács és az okirat készítésénél jelenlevő személy [10. § (2) bek.] aláírását. Az írástudatlan vagy írásra képtelen személy aláírását a közjegyző aláírása pótolja.
14. §
(1) Ha az okiratba foglalt ügylethez devizahatósági engedély szükséges, az okirat ügyszáma mellett fel kell tüntetni a devizahatóság engedélyének számát is.
(2) Az (1) bekezdésben megjelölt ügylet esetében - devizahatósági engedély hiányában - a közjegyző a szükséges okiratot elkészíti és azt engedélyezés végett a devizahatóságnak küldi meg; A fél részére az okirat csak a devizahatóság engedélye alapján adható ki.
15. §
(1) Az okiratot olvashatóan, rövidítések nélkül úgy kell elkészíteni, hogy a szövegben üres hely ne maradjon.
(2) Ha a szöveg változtatására vagy pótlására van szükség, ezt a közjegyzői okirat oldalára vagy végére kell írni és ezt a körülményt a változtatott vagy pótolt szavak számának feltüntetésével a közjegyző és a felek aláírásukkal igazolják.
(3) Az okirat sorai közé, fölé vagy alá írni nem szabad. Ha a szöveg törlésére van szükség, a törlésnek áthúzással kell történnie. Az áthúzott szavaknak olvashatóaknak kell maradniuk.
(4) Az okiratban a határidőt, a határnapot, a pénzbeli kötelezettség végösszegét, az okirat keltét és az egyéb jelentős számadatot számokkal és betűkkel egyaránt ki kell írni.
16. §
A közjegyző a több lapból álló okirat minden lapját aláírja, pecsétjével látja el; a lapokat folyószámmal kell ellátni és azokat zsinórral úgy kell összefűzni, hogy a zsinór két vége az utolsó lapon a közjegyző pecsétjével rögzítve legyen. Ezt a szabályt a mellékletekre értelemszerűen kell alkalmazni.
17. §
A közjegyzői okiratba foglalt végrendelet érvényességéhez az is szükséges, hogy a végrendelkező személyesen jelentse ki végakaratát és ez az okiratból kitűnjék.
Tanúsítványok kiállítása
18. §
(1) A közjegyző névaláírást, kézjegyet, fordítást hitelesíthet; az előtte felmutatott okiratról hiteles másolatot adhat, illetőleg hitelesítheti az előtte felmutatott okirat másolatát (fénymásolatát), valamint a közjegyzői okiratból készült fénykép-, filmfelvétel másolatát.
(2) A közjegyző tanúsítványt adhat tényekről és körülményekről, különösen valamely okirat felmutatásának időpontjáról, valamely személy életben létéről, jogi személy ülésén hozott határozatról, külföldön való eljárás céljára perenkívüli eskü vagy fogadalom letételéről.
(3) A 13. § (1) bekezdésében meghatározott eseteken kívül a közjegyző a tanúsítványt jegyzőkönyvbe foglalja; a jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell az eljárás jellege szempontjából lényeges adatokat is.
19. §
(1) Okirat másolatának hitelesítése előtt a közjegyző azt az eredetivel egyezteti; záradékban tünteti fel, ha az eredeti okiraton változtatás, sérülés van, vagy az egyébként aggályosnak tűnik.
(2) A hitelesítési záradékban fel kell tüntetni azt is, hogy a másolatot az eredeti okiratról, valamely kiadmányáról vagy hitelesített másolatáról készítették-e; meg kell nevezni azt a hatóságot, szervet vagy személyt, akinél - a fél állítása szerint - az eredeti okirat van, vagy aki azt kiállította.
(3) Nem hitelesítheti a közjegyző azt a másolatot, amelynek hitelesítését jogszabály tiltja, továbbá nem hitelesíthet másolatot útlevélről, személyi igazolványról és katonai igazolványról.
20. §
(1) A közjegyző névaláírást akkor hitelesíthet, ha a fél az okiratot a közjegyző előtt írja alá, illetőleg az okiraton levő aláírását a közjegyző előtt sajátjának ismeri el.
(2) Jogi személy képviselője aláírásának hitelesítésénél a közjegyző az aláíró jogosultságát a jogi személy képviseleti könyvének adatai alapján állapítja meg.
(3) Idegen nyelvű okirat aláírását hitelesíteni akkor lehet, ha a közjegyző rendelkezik a 9. § szerinti feljogosítással, vagy ha a hitelesítést kérő fél az okirat hiteles magyar nyelvű fordítását egyidejűleg bemutatja. Nem szükséges a hiteles fordítás bemutatása, ha a devizahatóság engedélyt adott az idegen nyelvű okiraton levő aláírás hitelesítésére.
(4) Névaláírás vagy kézjegy hitelesítése során a közjegyző a 14. §-ban foglaltaknak megfelelően jár el, ha a szerződéshez vagy jognyilatkozathoz - amelyen a hitelesítendő kézjegy vagy névaláírás szerepel - devizahatósági engedély szükséges. Ezt a tényt a közjegyző a záradékban feltünteti.
21. §
(1) A hitelesítés a hitelesített okiratra vezetett záradékkal történik, amelyet a közjegyző aláír és pecsétjével ellát.
(2) A hitelesítést a közjegyző a hitelesítések jegyzékébe bevezeti. Névaláírás hitelesítése esetén a hitelesítési jegyzék megfelelő rovatát a fél is aláírja.
(3) Kézjegynek vagy vakok aláírásának hitelesítése előtt az okiratot a fél előtt fel kell olvasni és ezt a tényt záradékban kell feltüntetni.
22. §
Okirat felmutatásának időpontját a közjegyző oly módon tanúsítja, hogy az okiratot felmutató fél megnevezése mellett a felmutatás helyét, évét, hónapját, napját - a fél kívánsága esetén óráját is - az okiratra feljegyzi.
23. §
Valamely személy életben létéről a közjegyző tanúsítványt akkor adhat, ha e személy előtte megjelenik. A tanúsítványban a fél személyes megjelenését, valamint a megjelenés helyét, évét, hónapját, napját - a fél kívánságára óráját is - fel kell tüntetni.
Előzetes bizonyítás
24. §
A közjegyző az általa elrendelt előzetes bizonyítást akkor is lefolytatja, ha a bizonyítási eljárás elrendelését követően a pert megindítják, feltéve, hogy a perbíróság nem rendeli el a bizonyítási eljárásnak saját hatáskörében történő lefolytatását.
Elveszett okiratok és értékpapírok semmissé nyilvánítása
25. §
Nem tartozik a közjegyző hatáskörébe azoknak az okiratoknak és értékpapíroknak a megsemmisítése, amelyek:
a) megsemmisítését valamely jogszabály kizárja;
b) pótolhatók vagy a hozzájuk fűződő érdek már megszűnt;
c) elveszése vagy megsemmisülése csak perben mondható ki;
d) megsemmisítésére a jogszabályok más eljárást írnak elő.
26. §
(1) A bemutatóra szóló takarékbetétkönyv megsemmisítése iránt benyújtott kérelemben meg kell jelölni a megsemmisíteni kért takarékbetétkönyv
a) kiállítójának helyét, címét,
b) számát,
c) megnevezését (név, jelige),
d) fajtáját (kamatozó, nyeremény takarékbetétkönyv),
e) a betétkönyvben elhelyezett betét összegét, továbbá
f) azt a tényt is, hogy a takarékbetétkönyvet bemutatóra állították ki.
(2) A bemutatóra szóló takarékbetétkönyv megsemmisítésére irányuló eljárásban hozott végzést a takarékbetétkönyv kiállítójának kell megküldeni.
Váltó- és csekk óvatolás
27. §
(1) A közjegyző kérelemre - a váltójogi és a csekkjogi szabályokban meghatározott esetekben - váltó-, illetve csekk óvást vesz fel.
(2) Az óvásról felvett okirat tartalmazza
a) a váltó, illetve a csekk pontos szövegét,
b) az óvatolt megjelölését,
c) az óvatolt személyhez intézett felszólítást, a felszólításra adott választ vagy azt a megjegyzést, hogy a felszólításra miért nem válaszolt,
d) ki, miért, milyen módon ajánlotta vagy teljesítette a közbenjáró elfogadást, fizetést,
e) a megkísérelt, illetve megtörtént felszólítás helyét, évét, hónapját, napját és - ha szükséges - óráját,
f) a közjegyző aláírását, pecsétjét.
(3) A közjegyző az óvást általában a helyszínen veszi fel.
(4) A közjegyző kérelemre az óvást tartalmazó okiratról hiteles másolatot ad; amennyiben a kérelmező idegen nyelven kéri a váltó vagy a csekk óvás felvételét és e nyelven okirat felvételére a közjegyző jogosult, az óvást idegen nyelven készíti el (9. §).
28. §
(1) Ez a rendelet 1984. április 1. napján lép hatályba; ezzel egyidejűleg az állami közjegyzőkről és a közjegyzői hatáskörbe tartozó eljárásról szóló 50/1954. (IK 20.) IM számú utasítás, valamint a budapesti kerületi bíróságokhoz kinevezett közjegyzők irodáinak összevonásáról szóló 1/1956. (I. 31.) IM számú rendelet hatályát veszti.
(2) Magyar külképviseleti hatóság okirat kiállításánál, tanúsítvány készítésénél e rendelet szerint jár el.
(3) A bíróságon kezelt letétekről szóló 11/1974. (XII. 17.) IM számú rendelet 30. §-a a következő (2) és (3) bekezdéssel egészül ki:
"(2) írásbeli magánvégrendelet közjegyzői letétbe helyezésénél a végrendelethez fűzött jegyzőkönyvben azt is fel kell tüntetni, hogy a végrendelkező a végrendeletet személyesen helyezte letétbe. A közjegyző a végrendelet átvételéről elismervényt ad.
(3) A közjegyző a végrendelkezőnek, vagy e célra adott hitelesített külön meghatalmazással ellátott képviselőjének a kívánságára a nála letett írásbeli magánvégrendeletet visszaadja; erről jegyzőkönyvet készít. A letétről szóló jegyzőkönyvre a visszaadás tényét rávezeti."
Dr. Markója Imre s. k.,
igazságügyminiszter