BH 1999.12.553 I. Házastársi közös vagyonnak minősül az az érték, amely a közkereseti társasági tag házastársat a tagsági viszonyának vagy magának a társaságnak az életközösség megszakadásának időpontjában történő megszűnése esetén megilletné.

II. Az életközösség megszűnése utáni vagyonnövekedés figyelembevétele a vagyonmegosztásnál.

III. A társasági részesedés házastársak között elszámolható értékének a megállapításához szükséges bizonyítás [Csjt. 27. § (1) bek., 31. § (2) bek., 1988. évi VI. törvény (Gt.) 1. § (2) bek., 61. § (2) és (3) bek., 81. § (1) bek., 86. (1) és (3) bek.].*

A másodfokú bíróság jogerős ítéletével a felek házastársi közös vagyonának megosztása során az E. Gmk által butik céljára használt üzlethelyiség bérleti jogának értékét, valamint az üzlet árukészletét - a felperes vagyoni hozzájárulásának megfelelő 60%-os mértékben - a vagyonmérlegbe beállította, és ennek, továbbá egyéb elszámolásoknak a figyelembevételével a felperest arra kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek 700.000 forintot.

A bíróság tényként állapította meg, hogy az E. Gmk 60%-nak megfelelő "üzletrészét" a felek a házastársi közös vagyonuk felhasználásával vették meg. Ebből arra következtetett, hogy a gmk által üzemeltetett b.-i üzlethelyiség bérleti jogának az értéke, mint vagyoni értékű jogosultság a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint a felek közös vagyonába tartozik. A bérleti jog értékét a másodfokú bíróság az aggálytalan szakértői vélemény alapján az ítélete meghozatalakori (1997-es) érték alapulvételével állította be a közös vagyon mérlegébe.

Az üzletben az életközösség megszakítását követően a felperes elismerése szerint is 200.000-250.000 forint értékű áru volt. Az alperes által az érték 30%-aként igényelt 210.000 forintnak a javára való elszámolását a másodfokú bíróság a per adatait tekintve ugyan eltúlzottnak találta, figyelemmel azonban arra, hogy az alperes által igazoltan a könyvelésben nem minden tétel került feltüntetésre, és ezt a felperes feljegyzéseinek a tartalma is alátámasztotta, az alperesnek járó összeget - mérlegeléssel - 100.000 forintban állapította meg a felperes által elismert legfeljebb 80.000 forint helyett.

A fentiek alapján az alperesnek jár az üzlet jelenlegi bérleti joga értékének és az életközösség megszakításakori árukészletének a 30%-a, azaz az üzlet értékéből 771.000 forint, az árukészlet értékéből pedig további 100.000 forint.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt az alperessel szemben fennálló 700.000 forint megfizetésére irányuló kötelezettség alóli mentesítése és az alperes arra való kötelezése iránt, hogy fizessen meg neki 591.631 forintot. A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint jogszabályt sértett a másodfokú bíróság azzal, hogy az E. Gmk által bérelt üzlethelyiség bérleti jogának a közös vagyon megosztásakori értékét, valamint az árukészlet életközösség megszűnésekori értékét a felek közös vagyonaként számolta el, hiszen azok egyrészt nem a felek, hanem a gmk tulajdonát képezik, másrészt az életközösség megszűnésekor a bérleti jog értéke a szakértői vélemény szerint is csupán 1.430.000 forint volt, amelyből az alperesre jutó 30%, legfeljebb 429.000 forint lehetne. Az üzlethelyiség bérleti jogának egyébként sincs semmiféle ellenértéke, mert a gmk az önkormányzattól nem tartós bérleti jogot, hanem csak határozatlan időre szóló bérleti jogot szerzett, amelynek az "eladása vagy albérletbe adása" az önkormányzat azonnali hatályú felmondási jogának a gyakorlására ad alapot. Az E. Gmk-val összefüggésben legfeljebb a tagsági viszonyának a létesítésekor teljesített 300.000 forintos vagyoni hozzájárulása, valamint az 1990. március 26-án megszerzett 250.000 forintos "üzletrésze" képezhetné a felek közötti elszámolás tárgyát, az említett összegeket viszont a testvérétől, az alperes tudtával és hozzájárulásával felvett kölcsönökből teljesítette, ezért a fennálló összesen 1.150.000 forintos kölcsöntartozás közös adósságként történő elszámolásának a mellőzése ugyancsak törvénysértő.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem részben alapos.

A Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján létrejött házastársi vagyonközösség, tehát a házastársak családjogi értelemben vett tulajdonközössége szélesebb körű, mint az a közös tulajdon, amely az életközösség fennállása alatt szerzett ingó és ingatlan dolgokon keletkezett. A házastársi közös vagyon körébe ugyanis nem csupán a polgári jogi értelemben vett tulajdonjog Ptk. 94. §-a szerinti tárgyai, tehát az ún. birtokba vehető dolgok, hanem az akár pozitív, akár negatív vagyoni értékkel rendelkező jogok, illetve vagyoni tárgyú kötelezettségek is beletartoznak (BH 1998/5/233.). A Csjt. hivatkozott rendelkezésének a helyes alkalmazásával járt el tehát a másodfokú bíróság akkor, amikor a felek közös vagyonának a meghatározása során az életközösség tartama alatt megszerzett, birtokba vehető dolgokon felül a vagyoni értékű jogaikat is számba vette. Jogszabályt sértett viszont akkor, amikor a közös vagyon körébe tartozó vagyoni értékű jogok tárgyát és értékét meghatározta, úgyszintén akkor is, amikor a közös adósságok és egyéb vagyoni tárgyú kötelezettségek felek közötti elszámolását mellőzte.

1. A Csjt. 27. §-ának (1) és 31. §-ának (2) bekezdésében foglaltak egymással való egybevetéséből az következik, hogy megosztandó házastársi közös vagyont csak az életközösség megszűnésekor is meglévő olyan vagyontárgy (dolog, vagyoni értékű jog, követelés, vagyoni tárgyú kötelezettség) képezhet, amelyet a házastársak az életközösség fennállása alatt akár együttesen, akár külön-külön megszereztek, vagy amelynek a megszerzésére irányuló jogcím az életközösség fennállása alatt keletkezett.