A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30258/2007/12. számú határozata szerződés létre nem jöttének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 114. §, 1982. évi 27. törvényerejű rendelet 13. §, 1987. évi XI. törvény (Jat.) 16. §] Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Salamonné dr. Solymosi Ibolya

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.75205/2001/166., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40504/2006/4., *Kúria Gfv.30258/2007/12.* (BH 2008.10.273)

***********

Gfv.IX.30.258/2007/12.szám

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Hidasi Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Czugler Péter ügyvéd által képviselt I. r., valamint II. r. alperes ellen szerződés létre nem jöttének megállapítása iránt a Fővárosi Bíróságnál 8.G.75.205/2001. szám alatt indult és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.504/2006/4. számú ítéletével befejezett perében az említett jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, a 2007. szeptember 11-én megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.504/2006/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I-II. r. alpereseknek mint együttes jogosultaknak 1,200.000 (egymillió-kettőszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az irányadó tényállás szerint az I. r. alperes tulajdonát képezte a hétvégi ház és udvar megjelölésű belterületi ingatlan 1/2 tulajdoni hányada, míg a felperes 1972-től volt tulajdonosa, a Magyar Állam tulajdonában lévő telephelyen található felépítményeknek, melyeket az ingatlan-nyilvántartás transzformátorház, autómosó és irodaház megjelöléssel tartott nyilván. A felperes és az I. r. alperes 1997. július 11-én kelt csereszerződéssel a belterületi ingatlan 1/2 tulajdoni hányadának tulajdonjogát, illetve az önálló ingatlanként nyilvántartott felépítmények tulajdonjogát elcserélték egymással. Az ingatlanok egymás birtokába adását - az ott lévő ingóságok elszállítását - szerződő felek a szerződés aláírásától számított 15 napon belül vállalták. A csereszerződés szerint az I. r. alperes köteles volt - a csere tárgyát képező ingatlanok értékének eltérésére tekintettel - 100 db, egyenként 10.000 USD értékű 4,5 tonna teherbírású, GAZ 3309 típusú tehergépkocsi felperes birtokába és tulajdonába adására a csereszerződés aláírásával egyidőben. A szerződő felek 1997. szeptember 22-én akként módosították csereszerződésüket, hogy az annak tárgyát képező belterületi ingatlan családi ház, a felépítményeket az I. r. alperes ingatlanforgalmi tevékenysége körében kívánja megszerezni, a tehergépkocsik átadása pedig - az eredetileg rögzített Z. vámszabadterületű átadás helyett - "K. P. vámszabadterület" teljesítési helyen történik. Fenti okiratok alapján mind a felperes, mind az I. r. alperes tulajdonjogának bejegyzése az ingatlan-nyilvántartásba megtörtént. A felperes 2001. január 30-án kelt levelével az alperes szerződésszegésére hivatkozva a Ptk. 300.§-a alapján a csereszerződéstől elállt. Utóbb az I. r. alperes vagyonbevitel címén a II. r. alperesre ruházta át a budaörsi felépítmény ingatlanokat a II. r. alperes tulajdonjogának bejegyzésére irányuló eljárást azonban a földhivatal felfüggesztette.

A felperes 2001. február 16-án benyújtott majd módosított keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a csereszerződés a Ptk. 215.§ (1) bekezdés alkalmazásával nem jött létre, ugyanis az 1979. július 13-án megkötött Kormányközi Egyezmény rendelkezése szerint csak a Magyar Állam hozzájárulásával kerülhetett volna csak sor a perbeli csereszerződés megkötésére, mely azonban hiányzott. Másodlagos kereseti kérelme annak megállapítására irányult, hogy a csereszerződés annak megkötésére visszaható hatállyal megszűnt a felperes elállása folytán, figyelemmel arra, hogy az I. r. alperes mind a tehergépkocsik átadása, mind az ingatlan birtokba bocsátása tekintetében késedelembe esett. Kérte az eredeti állapot helyreállítását és a II. r. alperes tűrésre kötelezését is.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság 166. sorszámú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet szerint indokolása szerint a Külügyminisztérium Diplomáciai Testületet Ellátó Igazgatóságát (DTEI-t) az 1979. július 13-án kelt Kormányközi Megállapodás alapján a budaörsi felépítményi ingatlanok tekintetében elővételi jog illette meg. Az DTEI elővételi jogának fenntartása mellett járult hozzá 1992. november 16-án ahhoz, hogy a felperes a perbeli felépítmények tulajdonjogát megszerezhesse, és a felperes tulajdonszerzésére ennek megfelelően került sor. Ezzel a felépítményi ingatlanok kikerültek a Kormányközi Megállapodás hatálya alól, az elővételi jog fennállása pedig nem képezte akadályát annak, hogy a felperes az ingatlanokra csereszerződéseket kössön.

Az elsőfokú bíróság szerint a Ptk. 300.§ (1) bekezdés, 320.§ (1) és (3) bekezdésére, valamint a Bécsi Konvenció 33. cikkére alapítottan nem volt helye a felperes szerződéstől való elállásának. Az I. r. alperes ugyanis az ingatlant ténylegesen a felperes birtokába adta, a csereszerződésben rögzített gépjárműveket pedig átadta a felperesnek. Ezt bizonyítják a perben csatolt átadás-átvételi jegyzőkönyvek, vámárú-nyilatkozatok, számlák, R., Sz. tanúk vallomásai, R. tanú munkakönyve, Sz. levele és U. tanú vallomása.

A felperes fellebbezése alapján eljáró Fővárosi Ítélőtábla 4. sorszámú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság szerint a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján - a Ptk. 207.§ (1) bekezdésének alkalmazásával - az következik az 1979. július 13-ai Kormányközi Megállapodásból, hogy a magyar fél hozzájárulására akkor van szükség, ha a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kívánja az ingatlant elidegeníteni, a további elidegenítésekhez azonban már nem szükséges a magyar fél hozzájárulására. Álláspontja szerint az I. r. alperes szerződésszegését a felperes bizonyítani nem tudta, az elsőfokú bíróság pedig a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján jutott arra a következtetésre, hogy az ingatlanok birtokba adása a felperes részére ténylegesen megtörtént. Ennek megállapítása során a másodfokú bíróság az átadás-átvételi jegyzőkönyv mellett R. és B. Gy. tanúk vallomásának tulajdonított jelentőséget. Hangsúlyozta, hogy a G. D. cég 2002. március 22-én kelt levelében megfelelően igazolta, hogy a felperes rendelkezésére tárolják jelenleg is a 100 db tehergépjárművet, melyeket a felperes bármikor átvehet. Ezt az okiratot maga a felperes csatolta, annak bizonyító erejét csak utólag vonta kétségbe.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítéletnek az első fokú ítéletre is kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetének helyt adó határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Felülvizsgálati kérelmét az alábbiakkal indokolta: