BH 1997.5.244 I. A Ptk. 300. §-ának (1) bekezdésében szabályozott elállási jog nemcsak az áruszolgáltatás késedelme, de fizetési késedelem esetén is gyakorolható.

II. A faktoringszerződéssel a bank valamely követelés jogosultjától - általában ellenértékért - megvásárolja a követelést, amelyet a jogosult e szerződéssel a bankra "engedményez". A faktorbank és a követelés kötelezettje között faktoringügylet nem jöhet létre [Ptk. 328. § (1) bek.].

III. A közraktárba elhelyezett áru nem kerül a közraktár tulajdonába, csak birtokába [1875. évi XXXVII. tv. 436-452. §-ai, 1996. évi XLVIII. tv. 14. § (1) bek.].

A felperes mint megrendelő és az alperes mint szállító 1992. október 12-én szerződést kötöttek 3000 tonna normál cukor 1992. IV. negyedévi szállítására 43,80 Ft/kg egységáron. A szerződés értelmében a szállítás akkor kezdődhet meg, ha a teljes vételár átutalása megtörténik, a fizetés módja "előre átutalás". A felek abban is megállapodtak, hogy a szerződés 1992. november 10-től december 31-ig érvényes, ez alatt az idő alatt az árut ki kell szállítani, amennyiben ez a vevő hibájából nem történik meg, úgy a kiszállítást "teljesítettnek" kell tekinteni. A szerződés a szállító részére azonnali hatályú "felmondási jogot" biztosított többek között a megrendelő fizetésképtelensége, illetve a fizetési határidő meg nem tartása esetére. Az 1992. november 25-én kelt jegyzőkönyv szerint az alperesnél tárolt 3000 tonna normál kristálycukor "közraktári rendelkezés és zár alá vétele" - közraktári jegy kiadása céljából - megtörtént. A felperes 1992. november 25-én szerződést kötött az M. Kft.-vel, amelynek 3000 tonna kristálycukrot 55 Ft/kg egységáron eladott. A szerződés teljesítését 8 millió forint meghiúsulási kötbérrel biztosították.

A felperes az áruról 156 millió forint értékben kiállított közraktári jegyeket 1992. december 1-jén átadta az M. Banknak. Az M. Bank ugyanezen a napon kelt levelében arról értesítette az alperest, hogy a felperes felkereste őt a 3000 tonna cukor szállításával kapcsolatos "faktorálási kérelmével". A bank a faktoringszerződést várhatóan a jövő hét elején köti meg, amelynek értelmében átutalja az alperesnek a cukor ellenértékét. Az alperes december 1-jén feladott telexében felszólította a felperest: december 2-áig igazolja, hogy a cukor ellenértékének banki átutalása megtörtént, ellenkező esetben a szerződést "felmondja". A felhívásban megjelölt határidő eredménytelen eltelte után az alperes a szerződést felmondta.

Az M. Bank és a felperes 1992. december 9-én keretszerződésnek nevezett megállapodást kötött, amely szerint a bank 131 millió forint keret erejéig rulírozó jelleggel megvásárolja az alperesnek mint engedményezőnek a felperessel szembeni követeléseit 90 napos futamidővel. Az alperes és az M. Bank között szerződés nem jött létre.

A felperes - az alperes felmondására tekintettel - 1993. január 6-án - kötbérfizetési kötelezettségének egyidejű elismerése mellett - "felmondta" az M. Kft.-vel kötött szállítási szerződést.

A felperes módosított keresetében az alperes szerződésszegésére alapítottan kártérítés címén 33 600 000 Ft elmaradt haszon és 8 millió forint kötbér és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A megyei bíróság ítéletével az alperest 39 251 766 Ft-ban és ebből 31 251 766 Ft-nak a késedelmi kamataiban marasztalta, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a felperes az ellenszolgáltatás megfizetésével nem esett késedelembe, az alperes pedig egyoldalú nyilatkozatával nem tehette esedékessé az ellenszolgáltatást, tehát az alperes jogszerűtlenül állt el a szerződéstől. Az alperes elállása időpontjában tudomással bírt arról, hogy a felperes helyett a faktoringszerződés alapján a bank fog teljesíteni. A szerződésszegéssel okozott kárt összegét szakértői vélemény alapján állapította meg.

Az alperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a jogalap tekintetében megállapította, hogy az alperes jogosulatlanul állt el a szerződéstől, és ezért az ebből eredő kárért felelősséggel tartozik. A kártérítés összegére nézve elrendelte a tárgyalás folytatását. Ítéletének indokolása szerint az alperest sem a Ptk. 300. §-a, sem pedig a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet* 18. §-a szerint - a felperes késedelmére alapítottan - az elállás joga nem illette meg. A felperes mindaddig nem esett késedelembe a vételár megfizetésével, amíg az alperes a cukor szállításának a megkezdését fel nem ajánlotta. Erre nézve pedig az alperes bizonyítékot nem szolgáltatott. A szerződött cukor mennyiségét és a szállítási lehetőségeket is figyelembe véve, a felperes által a december 2-át követő napokra jelzett átutalás nem minősíthető késedelemnek. A felek a szerződésben nem kötötték ki, hogy az átutaláson kívül milyen módon kell a felperesnek teljesíteni, ezért nincs jelentősége annak, hogy a felperes a bankkal kötött faktoringszerződés útján kívánta a vételárat megfizetni. Az elsőfokú bíróság szerint amennyiben az alperesnek kétségei lettek volna a felperes fizetőképességét illetően, úgy az MT rendelet 9. §-ának (1) bekezdése alapján fedezetbiztosítást kérhetett volna. A másodfokú bíróság a kár összegszerűsége tekintetében a tényállás kellő felderítésének hiánya miatt további bizonyítást tartott szükségesnek.

A jogerős ítélettel szemben az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben elsődlegesen az ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását, másodsorban az ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra történő utasítását kérte. Álláspontja szerint az ítélet törvénysértő, megalapozatlan, a tényállás iratellenes. Törvénysértően jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, amely szerint nincsen jelentősége annak, hogy a felperes faktoringszerződés útján kívánta a vételárat megfizetni. Ez ugyanis a szerződésben kikötött fizetési mód egyoldalú megváltoztatását jelentette volna. A másodfokú bíróság nem vette figyelembe a fizetés módja és a fizetés finanszírozása közötti különbséget. Az előre átutalás és a faktoring egymást kizáró fogalmak. Egyébként is minthogy az alperesnek volt követelése, ő köthetett volna faktoringszerződést, de erre a szállítási szerződésben nem vállalt kötelezettséget. Nem vizsgálták az eljárt bíróságok a közraktári jegyek kiállításának körülményeit. Iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a bank fizetési feltételként írta volna elő, hogy a felperes az M. Kft.-vel kötött szerződés teljesítésének cukorfedezetét közraktári jeggyel igazolja. Ugyancsak iratellenes és téves az az ítéleti megállapítás, hogy a felperes a fizetéssel addig nem eshetett késedelembe, amíg az alperes a cukor szállításának megkezdését fel nem ajánlotta. Ilyen kötelezettsége az alperesnek nem volt, ugyanakkor P. S. tanúvallomásából kitűnően a "felajánlás" megtörtént, ezen túlmenően a felperes kérésére a cukor "közraktári tulajdonba" került, ami önmagában véve is felajánlás. Nem felel meg a valóságnak azon ítéleti ténymegállapítás sem, hogy a cukor csak 1993. november 24-én termelődött meg. A cukortermelés állását a bíróság nem is vizsgálta. Az ítéletnek a "december 2-át követő napokra jelzett átutalás" mint a felperesi teljesítés meghatározása, pontatlan és elnagyolt. Az alperes a felperes és a bank közötti szerződésről csak december 11-én értesült, az átutalás tehát késedelmesnek lett volna minősíthető, mivel a műszaki szakértői vélemény szerint is az elméleti szállítási napok száma 13 munkanap. A feltételezett 3 vállalkozó hiányában pedig 32 munkanap. Törvénysértő a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 18. §-ának (4) bekezdésére és a Ptk. 300. §-ára való hivatkozás, mivel az előbbi a megrendelő elállásával foglalkozik, az utóbbi pedig a kötelezett késedelmével, amit az előre átutalás mint szerződési feltétel eleve kizár. Tévesen utalt a másodfokú bíróság arra, hogy az alperes fizetésképtelenség miatt sem állhatott volna el a szerződéstől, hanem fedezetbiztosítást kellett volna kérnie. Ennek jogszabályi feltételei nem álltak fenn, de célszerűtlen is lett volna, mivel a bankok ilyen fedezetet csak annak adnak, akik a szükséges összeget előre átutalják. Előre átutalásra pedig a felperes nem volt képes, fizetésképtelensége tehát egyértelmű. A felülvizsgálati kérelem szerint mindezek azt bizonyítják, hogy az alperes mind a jogszabálynál, mind a szerződésnél fogva jogosult volt az elállásra. A jogszabálynál fogva azért, mert a felperes szerződést szegett, amikor az előre átutalás helyett egyoldalúan attól eltérő finanszírozási formát választott. A szerződés alapján pedig azért, mert egyrészt az 1992. november 10-i fizetési határidőig nem teljesített, másrészt fizetésképtelen volt, mert a keretszerződés nem biztosította volna a teljes vételár előre történő átutalását, más forrásból viszont nem tudott volna pénzhez jutni. Téves és iratellenes az az ítéleti megállapítás, hogy a felperes vette át az M. Bankban a közraktári jegyeket, valójában a felperes adta át azokat a banknak. Hiányos a felmondás indokával kapcsolatos ténymegállapítás is, mert az alperes a felmondás indokaként fizetésképtelenségre is hivatkozott. Hibásan történt a Pp. 174. §-a (1) bekezdésének felhívása is.