BH+ 2013.5.187 Amennyiben megalapozatlan eljárások sorozatos indítása képezi a személyiségi jogi per alapját, nem mellőzhető az adott eljárások vizsgálata abból a szempontból, hogy volt-e valamilyen valós alapja az eljárások kezdeményezésének. Az ítélet rendelkező részéből ki kell tűnnie annak, hogy pontosan mi volt a személyiségi jogot sértő magatartás a jogsértő fél részéről [Ptk. 75. §, 76. §, 78. §, Pp. 275. § (4)-(5) bek.].

A jogerős ítélet az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette (a kereset II. r. alperessel szembeni elutasítása), fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és a felperesek keresetét teljes egészében elutasította.

A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperesek, illetve az alperesek több évtizede szomszédok, köztük kölcsönösen haragos viszony alakult ki. Az I. és II. r. alperesek számos eljárást kezdeményeztek a felperesekkel szemben a Város Önkormányzatánál, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál, a területileg illetékes Környezetvédelmi Felügyelőségnél, illetve a Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomásnál. A konfliktus főként a felperesek állattartó tevékenységével kapcsolatban alakult ki, illetve a felek között hosszú ideig tartó peres vita volt az ingatlanok közötti határvonal tekintetében, továbbá az alperesek sérelmezték a felperesi ingatlanon található diófa helyzetét is, a lombozat átnyúlása miatt. Az elsőfokú ítélet 22 különböző hatósági határozatot, illetve bírósági döntést sorolt fel a vizsgálat e tárgyaként. Az eljárások döntő többségét az I. r. alperes kezdeményezte, a II. r. alperes csak néhány eljárásban szerepelt ügyfélként vagy peres félként. Az I. r. alperes helyben nyilvánosságra hozta azt, hogy több eljárást kezdeményezett a felperesekkel szemben, több bejelentést tett a hatóságoknál, illetve olyan nyilatkozatot is tett a felperesektől tejet vásároló személyek irányába, hogy ne vegyenek a felperesektől tejet, mert az rossz minőségű. A II. r. felperes a helyi postahivatalban dolgozik. Hangulati nyomottsággal, közérzet-zavarral, szorongással, feszültséggel, ingerlékenységgel jellemezhető, ideggyenge állapotban, neurózisban, kevert szorongásos depressziós zavarban szenved. Ezek a tünetek összefüggésbe hozhatók az ellene évek óta nagy számban indított eljárásokkal. Ez az állapot véglegesnek nem tekinthető, abban javulás állhat be.

A felperesek többször módosított keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperesek megsértették a becsületüket, emberi méltóságukat és jóhírnevüket az eljárás során hivatkozott nagy számú és alaptalannak bizonyult, a zaklatásukat célzó eljárásokkal, továbbá annak híresztelésével, hogy rossz minőségű tejet állítanak elő. Jogkövetkezményként az alpereseket egyetemlegesen kérték kötelezni az I. r. felperes javára 400 000, míg a II. r. felperes javára 800 000 forint nem vagyoni kártérítés és kamatai megfizetésére. Az alperesek kérték a kereset teljes elutasítását, jogalap hiányára hivatkozással.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az ítélet indokolásának 12-22. pontjaiban felsorolt, alaptalannak bizonyult eljárások megindításával az I. r. alperes megsértette a felperesek becsület és emberi méltóság védelméhez fűződő személyiségei jogait. Megállapította továbbá, hogy az I. r. alperes azzal, hogy B.-n azt híresztelte, hogy egyrészt több eljárást is indított velük szemben, másrészt pedig rossz minőségű tejet forgalmaznak, megsértette a felperesek jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait. Kötelezte az I. r. alperest, hogy jogkövetkezményként fizessen meg 15 napon belül az I. r. felperesnek 400 000, míg a II. r. felperesnek 800 000 forint nem vagyoni kártérítést és ennek 2009. október 6. napjától számított törvényes kamatait. Az elsőfokú bíróság ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság úgy rendelkezett, hogy a le nem rótt kereseti illetéket és a felmerült szakértői díj felét, a felperesek költségmentességére figyelemmel, az állam viseli, míg az I. r. alperest részperköltség megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú ítélet indokolása rögzítette: önmagában az eljárások kezdeményezésével az alperesek személyiségi jogsértést nem valósítottak meg. Ugyanakkor, ha ugyanazon az alapon, ismételten és nagyobb számban alaptalannak bizonyuló eljárásokat indítottak, az már sértette a felperesek becsületét és emberi méltóságát. Arra a megállapításra jutott, hogy a felperesek állattartásának körülményeit sérelmező eljárásokkal az I. r. alperes olyan zaklató magatartást valósít meg, amelyek a jelzett személyiségi jogok megsértésére alkalmasak. A felperesekről a lakókörnyezetükben az alperesi jogsértésekkel okozati összefüggésben kedvezőtlen értékítélet alakult ki, ezért az I. r. felperest ért hátrány kompenzálására 400 000 forint, a II. r. felperest ért hátrányok kompenzálására pedig 800 000 forint nem vagyoni kártérítés indokolt.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte az ítélet részbeni megváltoztatását és a felperesek keresetének vele szembeni elutasítását. Állította: az általa megindított eljárásokkal nem kívánta a felpereseket zaklatni, a valóságban a felperesek szolgáltattak alapot az eljárások kezdeményezésére és nem keletkezett olyan többlettényállás, amely a személyiségi jogsértés megállapítására alapot adhatna. Tagadta, hogy a felperesek által sérelmezett kijelentések jogsértőek lennének és utalt arra, hogy a felperesek saját felróható magatartásukra, előnyök szerzése végett nem hivatkozhatnak. A felperesek felróható magatartását pedig abban látta, hogy a felperesek ténylegesen megszegték az állattartásra vonatkozó jogszabályokat.

A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték.

A jogerős ítélet az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges mértékben feltárta, ám abból helytelen jogi következtetésre jutott. Az irányadó bírói gyakorlat ismertetése során megállapította: önmagában hatósági eljárás kezdeményezése, illetve az ott tett nyilatkozatok nem alapoznak meg személyiségi jogi jogvédelmet. Arra csak akkor van lehetőség, ha az eljárás kezdeményezésére, az ott tett nyilatkozatokra a rendeltetésszerű joggyakorlás körén kívül, visszaélésszerűen került sor, illetve, ha az adott eljárás tárgyára nem tartozó és személyiségi jogi sérelmet megvalósító többletelemeket tartalmaz. A jogerős ítélet megállapította, hogy az elsőfokú ítéletben jogsértőnek talált eljárások nem feltétlenül tekinthetőek elkülönülő és ekként önállóan értékelendő eljárásoknak, mert több pontban ugyanazon eljárások különböző szakaszai kerültek feltüntetésre. A jogerős ítélet azt állapította meg, hogy valójában négy eljárásról van szó. A négy különböző eljárásban egy esetben a hatóság eljárási szabálysértése miatt került sor az elsőfokú határozat megsemmisítésére, ezt pedig nem lehet az I. r. alperes terhére róni. Egy másik eljárásban pedig nem az I. r. alperes kérelmére került sor jogorvoslatra, hanem az I. r. felperes fellebbezése nyomán. A jogerős ítélet rögzítette: az ily módon megmaradt két eljárás nem tekinthető olyannak, amely igazolná, hogy az I. r. alperes periódikusan, szinte havonkénti gyakorisággal előforduló feljelentésekkel és panaszbeadványokkal a felperesek becsületének és emberi méltóságának megsértésére alkalmas, zaklató magatartást folytatna. A jogerős ítélet kifejtette: a peres felek konfliktusa alapvetően a felperesek állattartó tevékenységéhez kapcsolódik. A lefolytatott vizsgálatok szabálytalanságot ebben érdemben nem találtak, ugyanakkor olyan körülményekről van szó, amelyek nagy mértékben függnek az adott személyek szubjektív érzékenységétől, ingerküszöbétől, a szag- és hanghatások, illetve az állattartással együtt járó legyek elviselése kapcsán. Az ezekkel kapcsolatba hozható eljárások esetében nem állapítható meg az, hogy az eljárások kezdeményezése kifejezetten a felperesek zaklatására irányulna és nem a zavarónak mondott hatások kiküszöbölésére. A jogerős ítélet az eljárások kapcsán összességében megállapította, hogy azok sem mennyiségüknél, sem az alperesi igényérvényesítéshez szükséges mértéket túl nem lépő jellegüknél fogva nem voltak alkalmasak a felperesek becsületének és emberi méltóságának megsértésére, ezért ez okból a személyiségi jogsértés megállapítására megalapozatlanul került sor. A jogerős ítélet a tanúk vallomásának értékelése után arra a következtetésre jutott: a felperesek nem tudták bizonyítani, hogy az I. r. alperes B.-n azt híresztelte volna, hogy számos eljárást kezdeményezett a felperesekkel szemben, illetve arra tett volna nyilatkozatokat, hogy a felperesektől a tej rossz minősége miatt a vásárlók forduljanak el. Miután a jogerős ítélet azt állapította meg, hogy a kereset jogalapja teljességgel hiányzik, ez az objektív és a szubjektív szankció iránti igényeket egyaránt megalapozatlanná tette.