BH 2018.5.141 A sérelemdíj megfizetésének kötelezettsége alól is lehetséges kimentés a szerződésen kívüli kártérítés szabályai szerint. Bíróság esetében a bírósági jogkörben okozott kár megítélése speciális feltételeinek is teljesülniük kell a sérelemdíjra kötelezéshez. Önmagában mérlegelési hiba fennállása nem elegendő - kirívóan súlyos jogértelmezési hiba, tévedés lehet csak alapja a bírósági jogkörben okozott kár megítélésének [2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:42. § (1)-(2) bek., 2:43. §, 2:52. § (1)-(2) bek., 6:518. §, 6:519. §, 6:549. §].

Pertörténet:

Szegedi Törvényszék P.21565/2015/31., Szegedi Ítélőtábla Pf.20767/2016/7., Kúria Pfv.20648/2017/6. (*BH 2018.5.141*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes korábban ügyvédként tevékenykedett Sz. városban. Őt az elsőfokú bíróság bűnösnek mondta ki bűnsegédként folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében és közokirat-hamisítás bűntettében, ezért halmazati büntetésül 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az alperes mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság döntését részben megváltoztatta, a felperes mint II. rendű vádlott cselekményeit bűnsegédként és folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettének (tényállás 1/a. pontja), bűnsegédként és folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének (tényállás 1/b-c. pontjai) és bűnsegédként és folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének (tényállás 3. pontja) minősítette. Ezért halmazati büntetésül - a mellékbüntetés érintetlenül hagyása mellett - büntetését 2 év 6 hónapra enyhítette. Az adott büntetőügyben T. I. volt az I. rendű vádlott. Az ő esetében is részben megváltoztatásra került az elsőfokú ítélet. Az alperes jogerősítő záradékkal látta el ítéletét, mely szerint az ítélet 2014. április 17-én jogerős és végrehajtható.

[2] Az alperes döntésével szemben mind a felperes, mind a büntetőügy I. rendű vádlottja úgynevezett másodfellebbezéssel élt. Az alperes másodfokú bíróságként eljárva végzésével a fellebbezéseket egyaránt elutasította. Az alperes végzése részletes okfejtést tartalmazott arról, hogy az alperes eljáró tanácsa miért nem látott okot a másodfellebbezés elfogadására. Összességében megállapította, hogy az első- és másodfokú határozatok a bűnösség tekintetében azonos állásfoglalásokat tartalmaznak, miután a tényállás 1/b. és c. pontjaiban körülírt tevékenységeket eltérő minősítéssel ugyan, de mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság a büntetőjogi felelősség körébe vonta, és felrótta a vádlottaknak. Az alperes eljáró tanácsa által kifejtett jogi álláspont szerint ezért a másodfokú határozat ellen további rendes jogorvoslat nem vehető igénybe, így kizárt a fellebbezés.

[3] A jogerősnek és végrehajthatónak minősített ítélet alapján a felperes bevonult szabadságvesztés-büntetésének végrehajtására 2014. június 18-án. A büntetés-végrehajtási intézetből a felperest 2014. július 15-én bocsátották szabadon a Kúria utasítására, miután a felperes felülvizsgálati indítványa alapján indult eljárásban a Kúria végzésével az indítvány elbírálásáig - a felperesre vonatkozóan - a börtönbüntetés végrehajtását félbeszakította, és elrendelte a felperes szabadlábra helyezését.

[4] A Kúria a felülvizsgálati eljárást megszüntette, és elrendelte az iratok alperes bírósághoz történő megküldését. A Kúria végzése szerint az alperesi másodfokú bíróság a Be. 386. § (1) bekezdés a) pontja alapján tévesen zárta ki a másodfellebbezés lehetőségét. A Kúria kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében az 1/d. tényállási pontot a minősítés körében fel sem hívta, ugyanakkor az a tényállási pont, amely a hűtlen kezelésre vonatkozott, nem nyert bizonyítást. Mindebből arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság jogilag nem értékelte a felperes e tényállási pont szerinti cselekményét, és bár nem hozott felmentő rendelkezést, de azt a tényállásból kirekesztette. Rámutatott arra, hogy a felülvizsgálati indítvány elutasítása már olyan érdemi állásfoglalás, amelyre csak jogerős ügydöntő határozat esetén van törvényes lehetőség. Mivel azonban az ügydöntő határozat jogereje iránt merült fel kétség, a felülvizsgálati eljárás megszüntetésének, valamint az iratok másodfokú bírósághoz (alperes) történő visszaküldésének volt helye. A Kúria kifejtette, hogy a rendkívüli perorvoslattal érintett felperes tekintetében az ítélet jogerősítési záradéka téves, mert a felperes számára nem biztosították a másodfellebbezés lehetőségét, illetve nem szerepel a határozatban a fellebbezés lehetőségére való felhívás. Kiemelte a Kúria azt is, hogy felülvizsgálatnak a büntetőeljárásban kizárólag a jogerős ügydöntő határozat ellen van helye, a jogerő kérdésében azonban az eljárásnak e szakaszában - joghatályos perorvoslati nyilatkozatok hiányában - nem lehetett állást foglalni. Ehhez képest a perorvoslati nyilatkozatok megtételét követően, azok ismeretében kell a továbbiakban a szükséges intézkedéseket megtenni, vagyis fellebbezés esetén az iratokat a harmadfokú bírósághoz felterjeszteni, vagy a felperes felülvizsgálati indítványának elbírálása érdekében eljárni.

[5] A Kúria egy másik büntetőtanácsa az I. rendű vádlott másodfellebbezése kapcsán az előbbivel ellentétes döntést hozott, és osztotta az alperes elutasító jogi álláspontját. Az alperes 2014. augusztus 7-én kelt végzésével a korábbi ítélet jogerősítő záradékát - a felperesre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, a szabadságvesztés végrehajtását félbeszakította, és elrendelte a szabadlábra helyezést. A Kúria végül 2015. január 13-án kelt ítéletével a másodfellebbezéseket érdemben elbírálva az alperes másodfokú ítéletét a felperes tekintetében megváltoztatta. Sikkasztásként értékelt cselekményét a Btk. 317. § (1) bekezdése és (5) bekezdésének a) pontja szerint minősítette - melyet a felperes bűnsegédként követett el - és a folytatólagosságra utalást mellőzte. Ezzel egyidejűleg a felperes börtönbüntetésének mértékét 1 év 8 hónapra leszállította, a szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette, és a közügyektől eltiltás alkalmazását mellőzte. Egyebekben a felperes vonatkozásában a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[6] A helyi választási iroda 2014. május 9-én a felperest választójogának elvesztése miatt a szavazóköri névjegyzékből törölte. A hatóság 2014. október 31-én megtagadta a felperes részére hatósági erkölcsi bizonyítvány kiadását azért, mert megállapította: személyére nézve a bűnügyi nyilvántartási rendszerben adatot kezel. Ezt követően a felperes a 2014. november 9-én tartott önkormányzati választásokon választójogát nem gyakorolhatta. A bűnügyi nyilvántartási rendszerből a felperes adatait 2015. február 9-én törölték a Kúria felülvizsgálatáról szóló döntése alapján.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[7] A felperes keresetében 2 000 000 forint sérelemdíj és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes mint másodfokú bíróság tévesen állapította meg büntetőítéletének jogerejét, és fosztotta meg őt a másodfellebbezés előterjesztésének lehetőségétől. Kifogásolta, hogy a jogerősnek vélt ítélet alapján adatait rögzítették a bűnügyi nyilvántartásban, ezzel okozati összefüggésben elvesztette választójogát, nem vehetett részt sem a 2014 májusában lezajlott európa parlamenti, sem a 2014 novemberében lezajlott magyarországi önkormányzati választáson. Előadta, hogy a tévesen jogerősített ítélet alapján szabadságvesztés-büntetésének végrehajtását is megkezdték, majdnem egy hónapig volt bv. intézetben. Előadta azt is, hogy a Kúria döntése ellenére az alperes nem intézkedett adatainak a bűnügyi nyilvántartásból való törléséről sem, és ezért nem gyakorolhatta választójogát. Álláspontja szerint személyiségi jogai súlyosan megsérültek, a történtek őt és családját egyaránt súlyosan megviselték.