781/B/1995. AB határozat

a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 5. § (1) bekezdése, 7. és 16. §-a valamint 24. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 307. §-ának h) pontjában írt felhatalmazásra kiadott, a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendeletnek (a továbbiakban: R.) az indítvánnyal érintett rendelkezései az alábbiak:

"5. § (1) A munkadíjat minden végrehajtási ügyben külön kell megállapítani."

"7. § Ha a végrehajtás pénzfizetésre irányul, a munkadíj a végrehajtható okiratban feltüntetett főkövetelést, járulékot és költséget magában foglaló együttes összeghez (a továbbiakban: végrehajtási ügyértékhez) igazodik."

"16. § A 12. és 13. § szerinti költségeken felül a végrehajtót a munkadíj 50%-a költségátalányként illeti meg."

"17. § (1) A végrehajtót az eljárása kezdetén a munkadíj és a költségátalány fejében előlegként megilleti

a) a végrehajtási ügyérték 3%-a, de legalább 3000 Ft, legfeljebb 100 000 Ft,

b) meghatározott cselekmény végrehajtása esetén 3000 Ft.

(2) A végrehajtó előlegre tarthat igényt a várhatóan felmerülő készkiadás összegének erejéig is.

(3) Az előleget a munkadíj, a költségátalány, illetőleg a készkiadás összegébe be kell számítani."

"24. § (2) Ezt a rendeletet a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. Ilyenkor a végrehajtót a díjszabás szerinti munkadíjnak és költségátalánynak az 50%-a, valamint a behajtási jutaléknak a teljes összege illeti meg."

2. Az indítványozó érvelése szerint a szabályozott fizetési kötelezettség nem adójellegű, hanem "adott szolgáltatásért járó díjazás"; a végrehajtó szolgáltatása viszont nem áll arányban a kifogásolt szabályozás alapján fizetendő díjakkal. A végrehajtót a teljes végrehajtási ügyérték alapján illeti meg a díjazás, függetlenül a ténylegesen elvégzett munkától és az adott ügyben lévő végrehajtható vagyontól. A munkadíjat minden végrehajtási ügyben külön kell megállapítani; ez különösen akkor sérelmes, ha több egyetemlegesen kötelezett adós és több végrehajtó illetékességi területét érintő vagyontárgy esetén adósokként és végrehajtásonként külön-külön végrehajtási ügy keletkezik és minden ügyben a végrehajtó munkadíja a végrehajtási ügyértékhez igazodik. Ez a szabályozás a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságát eredményezi, ezáltal "magasabb jogszabály (Ptk.) előírásaival ellentétes és alkotmánysértő".

Az indítványozó a végrehajtási előlegfizetéssel kapcsolatos előírásokat is kifogásolja. Ha nem várható a teljes adósság végrehajtás útján történő érvényesítése, a végrehajtási díj és a költségtérítés ténylegesen a végrehajtást kérőt terheli, az R. 1. § (2) bekezdésében foglaltak ellenére, amely szerint ezeket az összegeket az adós viseli. Mindezek, s különösen az R. 24. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés az alkotmányos "jogbiztonságot" sértik.

Az indítványozó nem jelölte meg tüzetesen azokat az alkotmányi rendelkezéseket, amelyeket álláspontja szerint a vizsgált szabályok sértenek. Az indítvány tartalmából azonban megállapítható, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) és a vizsgált szabályok ütközése miatt az Alkotmány 37. § (3) bekezdésének sérelmét állítja. Az R. 24. § (2) bekezdésével kapcsolatban hivatkozott jogbiztonsággal pedig az Alkotmány 2. § (1) bekezdés sérelmére utal az indítványozó.

II.

Az indítvány nem megalapozott.

1. A végrehajtási eljárásban a végrehajtást kérő és a bírósági végrehajtó között kialakuló sajátos jogviszonyt a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény (Bsz.) 42. §-a alapozza meg: "A polgári ügyben, munkaügyi vitában hozott marasztaló határozat és bírói egyezség, valamint a büntető ügyben hozott vagyoni kötelezettséget megállapító határozat végrehajtása - ha jogszabály nem tesz kivételt - a bírósági végrehajtó feladata".

A bírósági végrehajtó jogállását, működését a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) szabályozza. A Vht. 254. §-a szerint a végrehajtót a tevékenységéért - a jogszabályba foglalt végrehajtói díjszabás szerint megállapított - díj és költségtérítés illeti meg. A Vht. 307. § h) pontjába foglalt felhatalmazás alapján meghozott R. rendelkezik a bírósági végrehajtói díjszabásról. E díjazással kapcsolatos jogvitára tehát nem alkalmazható a Ptk-nak a szerződéses szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra vonatkozó rendelkezése.

A Ptk. szabályainak alkalmazására - ugyancsak a Vht. kifejezett, különleges rendelkezése folytán - csupán az önálló bírósági végrehajtó által működése körében, illetőleg az eljárása során okozott kár megtérítése kapcsán kerülhet sor [Vht. 236. § (1) bekezdés].

Az Alkotmány 37. § (3) bekezdése értelmében (a Kormány tagjának) rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes.

Beadványa tartalma szerint az indítványozó az R. 5. § (1) bekezdésének, a 7. és 16-17. §-ának valamint a Ptk. 201. § (2) bekezdése ellentétét állítja. A kifejtettek értelmében a vizsgált szabályok és a Ptk. idézett rendelkezése között nem áll fenn ellentét. Ezért a támadott szabályok nem ütköznek az Alkotmány 37. § (3) bekezdésébe. Egyébként is a R. 5. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy az ügyviteli szabályok szerint egyesített ügyek az egyesítést követően a díjszabás alkalmazása szempontjából egy ügynek tekintendők.

2. A jogállam alapvető eleme a jogbiztonság. A 11/1992. (III. 5.) AB határozat (ABH 1992, 77, 84.) rámutatott, hogy "a jogbiztonság - az Alkotmánybíróság értelmezésében - az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára ... előre láthatóak legyenek". E követelményekkel az R. 24. § (2) bekezdése nem áll ellentétben. Kellően meghatározza az R. alkalmazhatóságát a rendelet hatályba lépésekor folyamatban volt ügyekben, s azt, hogy a végrehajtót a rendelet szabályai szerinti munkadíj, költségátalány, valamint behajtási jutalék mely hányada illeti meg ezen ügyekben. Ezért az R. 24. § (2) bekezdése nem ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével.

A Bsz. 41. § (1) bekezdése szerint a bírósági határozatok végrehajtásáról a bíróság gondoskodik. Sem e szabályból sem az Alkotmány rendelkezéseiből nem következik annak szükségessége, hogy az állam (a bíróság) garantálja is a végrehajtás eredményességét. A jogbiztonság (Alkotmány 2. § (1) bekezdés) elvét nem érinti a végrehajtással szükségképpen felmerülő pénzügyi terhek kockázatának alakulása.

A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 1997. november 26.

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

előadó alkotmánybíró