A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20875/2020/6. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

A határozat elvi tartalma:

Kétség esetén a fogyasztónak kell bizonyítania a szerződés fogyasztói jelleggét.

***********

A Fővárosi Ítélőtábla a Romasz Ügyvédi Iroda (Cím9; ügyintéző: dr. Romasz Árpád ügyvéd) által képviselt Felperes1 (Cím2.) I. rendű, Felperes2 (Cím3) II. rendű felpereseknek, a Nagy és Kiss Ügyvédi Iroda (cím4., ügyintéző: dr. Galvács Borbála ügyvéd) által képviselt Alperes1 Zrt. (Cím1) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2020. október 20. napján meghozott 11.G.40.553/2020/13-II. számú ítélete ellen a felperesek részéről 14. és 15. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg egyetemlegesen az alperesnek 171.000 forint (százhetvenegyezer) + áfa mértékű másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 1.128.520 forint (egymillió-százhuszonnyolcezer-ötszázhúsz) fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] A felperesek mint adósok és az alperes mint hitelező között 2008. február 26. napján "Kölcsönszerződés svájci frank alapon szabad felhasználású jelzáloghitel egyenletes részletfizetéssel hat hónapos kamatperiódussal, türelmi idővel" megnevezésű szerződés jött létre közjegyzői okiratba foglaltan. A kölcsön összege 99.108 CHF, futamideje 276 hónap, melyből 120 hónap a türelmi idő. A kölcsön teljes hiteldíj mutatója 6,87%, éves kamatlába a folyósítás időpontjában évi 16,19%, a teljes tőkeösszeg folyósítását követően a törlesztőrészlet összege a türelmi idő alatt 521,03 CHF, türelmi idő nélküli konstrukció esetén, illetve türelmi idős konstrukció esetében a türelmi idő leteltét követően 926,39 CHF, ami a kamatperióduson belül változatlan. Az utolsó törlesztőrészlet megfizetése 2031. március 15. napja. A felperesek a szerződésben (VII. Svájci frank klauzula 2. pont) nyilatkoztak arról, hogy a kölcsön vonatkozásában árfolyamkockázatuk keletkezhet, ha az árfolyam jelentősen változik, a kölcsön fedezete pedig nem CHF forrás, megértették és ezen információ tudatában is igénybe kívánják venni a szerződésben meghatározott kölcsönösszeget. A felperesek a szerződéskötést megelőzően tájékoztatást írtak alá a külföldi devizában történő finanszírozás általános kockázatairól.

A felek között a 2014. évi XL. törvény (DH2 törvény) szerinti elszámolás megtörtént, az felülvizsgált elszámolásnak minősül.

[2] A felperesek keresetükben a szerződés érvénytelenségének megállapítását kérték figyelemmel arra, hogy a kölcsönszerződés nem tartalmaz rendelkezést az árfolyamkockázat viselése, az árfolyamváltozás hatásmechanizmusa tárgyában, nem tárja fel annak következményeit és okait. A felek között információs egyenlőtlenség áll fenn, a kockázatfeltárás elmaradásával az alperes megsértette a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 203. § (6)-(7) bekezdését, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §-át. Kérték a szerződés érvényessé nyilvánítását annak megállapításával, hogy a fennálló tartozásuk 18.497.062 forint. Álláspontjuk szerint a perbeli szerződés fogyasztási szerződésnek minősül, ők pedig fogyasztónak.

[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Megítélése szerint a kölcsön vállalkozási, illetve gazdasági célú volt, a perbeli szerződés nem minősül fogyasztói szerződésnek. A szerződés megtámadása tekintetében elévülési kifogással élt. Előadta, hogy a kockázatfeltárást mind a kockázatfeltáró nyilatkozat, mind a szerződés svájci frank klauzulája (kölcsönszerződés VII. pont) is tartalmazza, az megfelel a szerződéskötéskor hatályos jogszabályoknak, továbbá a 2/2014. Polgári Jogegységi határozat 1. pontjában írtaknak. Utalt továbbá a BH.2019. 84. számú eseti döntésre, miszerint a kockázatfeltáró nyilatkozat árfolyamkockázatról szóló tájékoztatása a világosság és az érthetőség követelményének is megfelel.

[4] Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította és döntött a perköltség viselése tárgyában. Az ítélet indokolása szerint az alperes mint kölcsönnyújtó, valamint a felperesek mint adósok között a Ptk. 523. § (1) bekezdésében meghatározott kölcsönszerződés jött létre a keresetlevélhez csatolt okiratba foglalt tartalommal. Úgy foglalt állást, hogy a felperesek a Ptk. 685. § d) pontja alapján nem minősülnek fogyasztónak, továbbá az e) pont alapján a kölcsönszerződés sem tekinthető fogyasztói szerződésnek. Rámutatott, hogy a szerződő fél csak azokon a területeken válhat jogosulttá a fogyasztói minőséghez kapcsolódó védelemre, amely semmilyen vonatkozásban nem kötődik az általa kifejtett szakmai vagy gazdasági tevékenységhez. A szerződés fogyasztói jellege akkor állapítható meg, ha a szerződő fél a kölcsön összegét teljes mértékben az általa kifejtett gazdasági vagy szakmai tevékenységen kívüli célból vette fel és ilyen célra fordította. A szerződés fogyasztói voltát az azt állító felpereseknek kellett volna bizonyítaniuk. A felperesek azon állításukat, hogy gyermekeik neveléséhez, lakásuk felújításához volt szükségük a kölcsön összegére, bizonyítani nem tudták, ugyanis kizárólag a II. rendű felperes csatolt a 2008. évre vonatkozó jövedelemkimutatást és az adóhatóság által kiállított igazolást, melyből kitűnik, hogy munkaviszonyán kívül egyéb jövedelme nem származott. Egyébként bevétel hiányában sem lehet következtetni arra, hogy nem volt az esetleges vállalkozási tevékenységből jövedelme, továbbá a vállalkozás beindítása érdekében felvett kölcsönből a bevétel később realizálódhatott. Korábban az I. rendű felperes úgy nyilatkozott, hogy vállalkozási célra, vállalkozás beindítása érdekében vették fel a kölcsönt, az alperesnél elfekvő hitelkérelemben is vállalkozási cél került megjelölésre. A közös vállalkozási célt valószínűsíti az is, hogy a felperesek a kölcsönt együtt vették fel. Ezzel szemben csupán állították, de nem bizonyították, hogy a kölcsönt magáncélra használták fel. Figyelemmel arra, hogy a felperesek nem fogyasztók, a szerződést a Ptk. 209/A. § (1) bekezdése alapján megtámadhatták, azonban a Ptk. 236. § (1) bekezdésében rögzített megtámadási határidő a Ptk. 236. § (2) bekezdés c) pontja alapján számítva 2009. április 15. napján eltelt, így a keresetüket 2017. február 27. napján elkésve terjesztették elő.

Az elsőfokú bíróság megjegyezte, hogy amennyiben az I. és II. rendű felperes fogyasztónak, illetve a perbeli szerződés fogyasztói szerződésnek minősülne, a kereset abban az esetben sem lenne helytálló. E körben hivatkozott az Európai Unió Bírósága (EUB) C-26/13. számú ítéletének 39., 40. pontjában, a C-186/16. számú ítélet rendelkező része 2. pontjában, a C-51/17. számú ítélet 73-75., illetve 78. pontjában, a C-227/18. számú végzés rendelkező részében, a 2/2004. PJE határozatban, a 6/2013. PJE határozat indokolásának III/3. pontjában, a Kúria devizahiteles ügyek jogalkalmazási kérdéseit vizsgáló Konzultációs Testülete 2019. április 10-ei üléséről felvett emlékeztetőjében írtakban, továbbá a Hpt. 203. § (6) és (7) bekezdésében foglaltakra. Kiemelte, hogy az alperesnek mint professzionális pénzügyi intézménynek tudomása lehetett a szerződés megkötésekor a pénzpiaci körülményekről, azok esetleges változásáról, a kamatlábak változásának lehetőségéről, illetve az azokat befolyásoló tényezők létezéséről, azonban a változás irányáról tudomással nem bírt, így erre a tájékoztatási kötelezettsége nem terjedhetett ki. A PSZÁF által a Kúria részére 2013. május 31-én adott tájékoztatás szerint a 2001-2008. közötti időszakban a pénzügyi intézmények sem láthatták előre a jövőbeni árfolyamváltozásnak sem a mértékét, sem az irányát; ezen időszakban a bank1 stabilitási jelentései sem utaltak jelentős árfolyamváltozásra. A bíróság megítélése szerint az alperes tájékoztatása megfelelt az előírt követelményeknek, ugyanis következtetni lehetett arra, hogy a CHF-nek a forinttal szembeni árfolyam alakulása a kölcsön forintban történő visszafizetésének terheit növelheti is, melyből jelentős mértékű változás adódhat. Az adósoknak az árfolyamkockázatot azért kell viselniük, mert a kölcsönszerződés kirovó pénzneme CHF, jövedelmük pedig forintban keletkezett. Az alperes felhívta a figyelmet arra is, hogy bekövetkező többletterhet átvállalni nem tudja. Hangsúlyozta: az árfolyam alakulása a kölcsön forintban történő visszafizetésének terheit növelheti, melyből jelentős mértékű változás adódhat. Az árfolyamváltozás hatással van a törlesztőrészletek összegére, a devizában nyilvántartott tőkeösszeg forintban kifejezett ellenértékére, mely jelentősen növekedhet. A felperesek mindezek ismeretében nyilatkoztak, hogy a szerződés kockázatairól világos és érhető tájékoztatást kaptak, a kockázati összetevőket ismerik, felmérték a devizakockázat gazdasági következményeit és mindezek ismeretében fel kívánják venni a kölcsönt. Mind a kockázatfeltáró nyilatkozat, mind a szerződés VII. pontja áttekinthető szerkezetben, egyértelműen azonosítható és értékelésre alkalmas, érthető tartalommal jelent meg a fogyasztó számára. A kölcsönszerződés VII.1. pontjában írt legalább 5%-os árfolyamváltozásnak kizárólag a banknak nyújtott ingatlanfedezet kiegészítése szempontjából volt jelentősége, az nem kapcsolódott a kockázatvállalás mértékéhez. Az árfolyamkockázatról való tájékoztatást tartalmazó okirat aláírására a szerződéskötéssel egyidejűleg került sor, azonban az nem kifogásolható, ha a félnek elegendő idő állt rendelkezésére annak áttanulmányozására a szerződés aláírását megelőzően. tanú1 közjegyző tanúvallomása szerint a felperesek akár el is vihették volna a szerződést, így kellő idő állt a felperesek rendelkezésére a szerződéstervezet megismerésére.