BH 2017.11.380 A közigazgatási eljárásban lefolytatott bizonyítás alapján a tényállás megállapítása körében a bizonyítékok szabad értékelése nem jelenti azt, hogy a közigazgatási szerv a Pp. 339/B. §-a szerinti mérlegelési jogkörében hozta volna meg a határozatát.

Pertörténet:

Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.104/2016/2., Kúria Mfv.10642/2016/7. (*BH 2017.11.380*)

***********

[1] A felperes részére 1994. december 21. napjától rokkantsági nyugellátás került megállapításra a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) alapján. Ekkor a felperes szolgálati idejét alperes 24 év 247 napban állapította meg. A határozat tartalmazta, hogy a felperes a tanúk nyilatkozataival nem tudta bizonyítani, hogy 1967. június 15-től 1969. augusztus 15-ig terjedő időben biztosításra kötelezett jogviszonya állt fenn, ezért a kért szolgálati idő nem volt elismerhető.

[2] A felperes rokkantsági nyugdíja a T., majd a társa­dalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 36/A. §-a szerint 2011. december 31. napjáig került folyósításra. 2012. január 1. napjától pedig a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mmtv.) alapján rokkantsági ellátásként került továbbfolyósításra 2013. február 27. napjáig, mely ellátás megállapítása a rehabilitációs szakigazgatási szerv hatáskörébe tartozott.

[3] A másodfokú határozat helybenhagyta a módosított határozatot, amelyben a felperes részére 2013. február 28. napjától öregségi nyugellátás került megállapításra a Tny. rendelkezései alapján.

[4] A felperes az alpereshez 2014. április 1. napján benyújtott kérelmében kérte, hogy a Tny. 80. § (1) bekezdése alapján a 2013. február 28. napját megelőző 5 éves időszakra vonatkozóan a rokkantsági nyugdíja összegét 25 év 68 nap figyelembevételével számolják újra, emeljék meg és a különbözeti összeget fizessék ki a számára.

[5] A társadalombiztosítási szervek a felperes öregségi nyugdíj összege módosítása iránti kérelmét elutasították, megállapítva, hogy a felperes rokkantsági nyugdíja 2012. január 1. napjától rokkantsági ellátásként került továbbfolyósításra, amely nem tartozik a hatóság hatáskörébe, így az ellátás módosítására nincs lehetőség.

[6] A felperes kereseti kérelmét, amelyben a társadalombiztosítási szervek határozatainak felülvizsgálatát kérte - a Kúria Mfv. III. 10.295/2015/5. számú ítéletével hatályában fenntartott -, a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével alaposnak tartotta, a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte eljárási szabályszegések miatt.

[7] Az új eljárásban az alperes a 2015. április 29. napján kelt elsőfokú határozatával a felperes rokkantsági nyugdíját megállapító, 1995. március 14-én kelt határozat módosítására és az ellátás visszamenőleges megállapítására irányuló kérelmét elutasította, egyidejűleg rendelkezett a 2012. január 1. napjától 2013. február 27. napjáig terjedő idő vonatkozásában az iratok szakigazgatási szerv részére való átadásáról.

[8] A 2015. június 25. napján kelt határozatával a másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a tanúbizonyítás során a vizsgált időszak elismerésére 2013. december 5-én került sor. A módosult összegű nyugellátás folyósítási kezdete 2013. február 28. napja volt. A felperes kérelme alapján az ellátást 2013. október 1-jétől lehetne módosítani, azonban ekkor a felperes már a módosított összegű ellátásban részesült. A módosított összegű ellátás 5 éven belül járó fizetése nem lehetséges, mivel rokkantsági nyugdíjban 2011. december 31-ig részesült a felperes, az azt követően folyósított rokkantsági ellátás (2012. január 1. - 2013. február 27. közötti időszak vonatkozásában) nem az alperes, hanem a Rehabilitációs Szakigazgatási Szerv hatáskörébe tartozik.

[9] Az eljáró hatóságok az ellátás megállapítása, illetve elbírálása során jogszabályt nem sértettek, a vizsgált idő elismerésére csak a 2013. november 21-én meghallgatott újabb tanúnyilatkozatok alapján került sor, ezért a 2008. december 5-től 2011. december 31-ig terjedő időszakban folyósított rokkantsági nyugdíj összegének a módosítására nincs lehetőség. A másodfokú társadalombiztosítási szerv határozatát a Tny. 95. § (1) bekezdése és 80. § (1) bekezdése rendelkezésére alapította.

A felperes keresete és az alperes és ellenkérelme

[10] A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és "új határozat hozatalára utasítását" akként, "hogy 2013. december 5. napjától visszamenőleg 5 évre vonatkozóan, azaz 2008. december 8. napjától a rokkantsági ellátás folyósításának kezdetéig, azaz a 2012. január 1. napjáig terjedő időszakra módosítsák a rokkantsági nyugdíj összegét a 2013. de­cember 5. napján kelt határozatban elfogadott szolgálati időre figyelemmel".

[11] A felperes kereseti kérelmében állította, hogy az alperes megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 1. § (2)-(4) bekezdése rendelkezéseit, amikor nem az ügyfél érdekeit szem előtt tartva jártak el, a Ket. 3. § (2) bekezdés b) pontja rendelkezéseit, mivel a felperest hiánypótlásra nem hívta fel, így az alperes a tényállást nem tárta fel. A Ket. 4. § (1) bekezdése és a Ket. 5. § (1)-(2) bekezdése rendelkezéseit sértő módon eljáró alperes a felperest nem tájékoztatta a szolgálati idő bizonyításának lehetséges módjáról, ezzel sérült a tisztességes ügyintézéshez való joga. A felperes álláspontja szerint a társadalombiztosítási szervek határozataik meghozatala során a Ket. 72. § (1) bekezdés "e)-c)" pontjai és a Pp. 339/A. §-a rendelkezéseit is megsértették.

[12] A felperes érvelése szerint az 1995. március 14-én kelt határozatot a részére soha nem kézbesítették, így a jogorvoslati jogával nem élhetett. Az alperes határozatait mérlegelési jogkörében eljárva hozta, amely ellen a Pp. 339/B. §-a rendelkezése szerint lehetőség van a felülvizsgálatra. E körben hivatkozott felperes a KK 31. számú és KK 34. számú állásfoglalásokban foglaltakra. A felperes álláspontja szerint az alperes a bizonyítékokat jogszabálysértően értékelte, a 2013. évi tanúmeghallgatások semmi új adatot nem tartalmaztak az 1995. évben beszerzett tanúk nyilatkozataihoz képest, a vitatott szolgálati időt már 1994. évben igazolta, ezért az 1995. évben hozott társadalombiztosítási határozatok jogszabálysértőek.

[13] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte jogszabálysértés hiányában. Az alperes utalt arra, hogy az esetleges jogszabálysértés esetén is csak akkor keletkezik 5 évre visszamenőleg fizetési kötelezettség, ha kifejezetten az eljárási szabálysértés miatt nem került folyósításra vagy alacsonyabb összegben megállapításra a nyugellátás. Eredeti okirat vagy eredeti nyilvántartás alapján kiállított igazolás 1995-ben nem állt rendelkezésre, a felperes által bejelentett két tanú nyilatkozatát pedig a döntés meghozatalakor alperes figyelembe vette. A felperes szolgálati ideje a 2013. szeptember 5. napján érkezett beadványa alapján indult új eljárás során tett tanúnyilatkozatok alapján került elismerésre, ezért nincs mód az ellátás 5 évre visszamenőleg történő megállapítására.