BH 2010.2.33 I. Fontosabb ügyben eljáró más hivatalos személyként követi el a vesztegetést a polgármesteri hivatal okmány irodájában dolgozó ügyintéző, aki jogtalan előnyért vizsga letétele nélkül jegyez be valótlan adatokat az országos közhitelű Közúti Közlekedési Nyilvántartás számítógépes nyilvántartási rendszerébe [Btk. 250. § (1) bek., (2) bek. b) pont].

II. Az üzletszerűség megállapítása szempontjából a hivatali vesztegetés, a hivatali visszaélés, a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény, a közokirat-hamisítás, valamint a sikkasztás hasonló jellegűek, ha a bűncselekményeket a hivatalos személy rendszeres haszonszerzésre törekedve a hivatásából folyó kötelességeinek a megszegésével valósítja meg [Btk. 137. § 9. pont, 225. §, 250. § (1) bek., 275. §, 300/C. § (2) bek. a) pont, 317. §].

A megyei bíróság a 2007. április hó 10. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki

5 rb. hivatalos személy által, fontosabb ügyben, kötelességszegéssel, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntetté­ben,

73 rb. - három esetben folytatólagosan elkövetett - hivatali visszaélés bűntettében és folytatólagosan, üzletszerűen, nagyobb értékre elkövetett sikkasztás bűntettében.

Ezért őt - halmazati büntetésül - 3 év börtönre, mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte és 245 000 forint vagyonelkobzást alkalmazott.

A megállapított tényállás lényege a következő:

Az I. r. terhelt 2000. november 1. napján gyakornokként került a megyei jogú városi polgármesteri hivatal hatósági és ügyfélszolgálati főosztály okmányosztálya (a továbbiakban: Okmányiroda) állományába. Az előírt közlekedésigazgatási ügyintézői tanfolyam elvégzését követően 2001. január 1. napjától járművezetői engedélyekkel kapcsolatos ügyintézői munkát végzett, majd egy hónap után, 2001. február 1. napjától 2003. február 28. napjáig gépjárművek forgalmi engedélyeivel foglalkozott. Végül 2003. március 1. napjától 2003. október 20. napjáig a szolgálati jogviszonya megszűnéséig, ismét járművezetői engedélyekkel kapcsolatos ügyintézői munkakörbe került.

Az I. r. terhelt a nyilvántartási rendszer ellenőrzési hiányosságait kihasználva a vezetői engedélyekkel kapcsolatos ügyintézői jogosultsága megszűnését követően, 2002. december 17-e és 2003. február 17-e között, haszonszerzésre törekedve, elvesztés vagy csere jogcímén, alkalmanként huszonötezer és kilencvenezer forint közötti anyagi ellenszolgáltatás fejében, vizsga letétele nélkül jegyzett be az országos közhitelű számítástechnikai nyilvántartási rendszerbe a már meglévőn kívül újabb járműkategóriára jogosító fiktív adatokat, amellyel összefüggésben valótlan tartalmú járművezetői engedélyek kerültek kiadásra.

Az I. r. terhelt a gépjármű ügyintézői munkakörben történt munkavégzése során (2001. február 1. és 2003. március 1. napja között) több esetben - az előírástól eltérően - a gépjármű tulajdonjogának átírását a szükséges illeték befizetése nélkül végezte el. A vagyonátruházási illetéket az ügyféllel nem postai úton fizettette be, hanem az ügyféltől hozzávetőlegesen a vagyonátruházási illeték összegének megfelelő készpénzt vett át és ezzel a pénzzel sajátjaként rendelkezett.

Az I. r. terhelt gépjárművek vagyonátruházási illetékével kapcsolatos gyakorlatát 2003. március 1. napját követően is folytatta, amikor már csupán vezetői engedélyekkel kapcsolatos ügyintézésre volt jogosultsága.

Ezen időszakban az I. r. terhelt ismerősei, valamint az általa korábban ügyfélként megismert, gépjármű-értékesítő tevékenységet folytató és ezzel összefüggésben rendszeresen átíratást is vállaló cégek képviselői részére végzett továbbra is gépjármű-ügyintézést, illetve biztosított számukra soronkívüliséget. Elsősorban tulajdonos-változást regisztrált, de forgalmi engedélyek és rendszámok cseréjét, valamint kiadását, üzembentartói minőség bejegyzését, valamint járművek lízingbe vételét is intézte. Az általa elvétve kitöltött ún. kérelmi lapokat és háttéranyagukat továbbítás végett nem adta le, hanem azokat vagy a szemétbe dobta, vagy irodája szekrénye mögé rejtette, az általa saját kezűleg vezetett (a kiadott okmányok számát, a kiállítás időpontját, a tulajdonosok nevét tartalmazó) felhasználási ívvel együtt.

Az I. r. terhelt azzal a magatartásával, hogy az általa szabálytalanul készpénzben átvett, rábízott vagyonátruházási illeték összegét nem fizette be az illetékhivatal részére, ennek bevételét 379 567 forinttal csökkentette, azaz ilyen összegű kárt okozott, amely nem térült meg.

A másodfokon eljárt ítélőtábla a 2007. november hó 20. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terheltre vonatkozó részében akként változtatta meg, hogy a közokirat-hamisítás bűntettét 5 rb. hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének minősítette, egyebekben helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján.

A felülvizsgálati indítvány szerint a vesztegetési cselekményeket súlyosabban minősítő üzletszerűség, valamint a fontosabb ügyekben eljáró hivatalos személyi minőség nem állapítható meg. Hivatali kötelességszegés hiányában a 73 rb. hivatali visszaélés bűntette sem valósult meg, ezért a bűnösség törvénysértő megállapítása, illetve a téves minősítés folytán az I. r. terhelttel szemben lényegesen enyhébb büntetés kiszabása indokolt.

A Legfőbb Ügyészség átirata szerint a jogerős ítélet anyagi jogszabálysértés nélkül állapította meg az I. r. terhelt bűnösségét 73 rb. hivatali visszaélés bűntettében. A terhelt a hivatali kötelességét sértette meg, amikor az előzetesen lerovandó illeték megfizetése nélkül végezte a járművekkel kapcsolatos nyilvántartási ügyintézést. Az I. r. terhelt a hatáskörét is túllépte, amikor olyan a tevékenységet végzett, amelyre már nem volt jogosult. A jogtalan hátrányt, illetve a jogtalan előnyt a terhelten kívüli szervezet szenvedte el, illetve a terhelten kívüli személyek élvezték.

Az 5 rb. vesztegetés bűntettének minősítésekor nem tévedtek az eljárt bíróságok, amikor az üzletszerűséget, valamint a fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott hivatalos személyként történt elkövetést, mint minősítő körülményeket megállapították.

A Legfőbb Ügyészség ezért azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatot - a Be. 426. §-a alapján - az I. r. terheltre vonatkozó részében a hatályában tartsa fenn.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.

A hivatalos személy által elkövetett (passzív) vesztegetés tényét a vádlott és a védő sem vitatta, megállapítását a Legfelsőbb Bíróság is törvényesnek találta. Ugyanakkor a vizsgált minősített eset körében a bíróságok álláspontja között látszólagos ellentmondást észlelt.

Az elsőfokú bíróság a Btk. 250. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján minősítette súlyosabban a terhelt cselekményét. E minősített eset akkor állapítható meg, ha a bűncselekményt más - nem a (2) bekezdés a) pontja alá tartozó - hivatalos személy fontosabb ügyben követi el.