29/1998. (VI. 17.) AB határozat

a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja: a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 3. § (1) bekezdése alkalmazásánál alkotmányos követelmény, hogy amennyiben a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 199. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott felek között munkaügyi jogvita indult [Mt. 199. § (3) bek.], a munkaügyi ellenőrzést végző államigazgatási hatóság a felek munkaügyi jogvitájának tartama alatt a felek jogviszonyát elbíráló intézkedést nem tehet.

Az Alkotmánybíróság a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 3. § (1) bekezdés a), d), e) és f) pontja, 6. § (1) bekezdés b) és e) pontja, valamint 7. § (1) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett, amelyek a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos megállapítását és megsemmisítését kezdeményezték. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és egy eljárás keretében bírálta el.

1. Az egyik indítványozó kizárólag a Met. 3. § (1) bekezdésének e) pontját támadja, amelynek értelmében: "A munkaügyi ellenőrzés kiterjed ... a jogszabályban megállapított munkabér összegére és jogszabályban vagy kollektív szerződésben rögzített mértékére vonatkozó, valamint a munkabér védelmét szolgáló rendelkezések ... betartására." A Met. ide kapcsolódó szabálya szerint: "A felügyelő az ellenőrzés során tapasztalt szabálytalanságok megszüntetése érdekében ... kötelezheti a foglalkoztatót a szabálytalanság meghatározott határidőn belül történő megszüntetésére."

A "munkabér védelme" intézményét a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 154-164. §-ai fogják át, e körbe tartozik a munkabér jogalap nélküli kifizetése is. Az Mt. 162. §-a a munkáltató és a munkavállaló viszonylatában szabályozza eme jogintézményt. A 162. § (1) bekezdése alapján a jogalap nélkül kifizetett munkabért a munkáltató a munkavállalótól hatvan napon belül, írásbeli felszólítással követelheti vissza, a (2) bekezdés szerint a jogalap nélkül kifizetett munkabért az általános elévülési időn belül (három év) lehet visszakövetelni, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő.

Az indítványozó az Mt. hivatkozott szabályaiból kiindulva arra a következtetésre jut, hogy a Met. "ténylegesen ... bírósági jogkörbe, hatáskörbe tartozó ügyekre terjeszti ki az államigazgatási szervnek minősülő ellenőrző szervek hatáskörét, sőt ... jogává teszi a közigazgatási határozattal való kötelezést is és az eredeti állapot visszaállítását is." Álláspontja szerint a Met. így megsérti az "államhatalmi ágak megosztásáról szóló alapvető alkotmányossági tételt", és a párhuzamosságok miatt eljárási zavar keletkezik az államigazgatási eljárás és a bírósági eljárás relációjában.

A Met. kifogásolt rendelkezései alkotmányellenességének közelebbi okát az indítvány kiegészítése részletezi. Ezek szerint: "Az 1949. évi XX. törvény 45. § (1), illetve (2) bekezdése az igazságszolgáltatás letéteményeseinek a bíróságokat (külön bíróságokat) tekinti. Az Alkotmány felhatalmazása alapján [50. § (4) bek.] az 1972. évi IV. törvény - a bíróságokról szóló törvény - 3. § (1) bekezdés d) pontja bírósági út körébe tartozónak tekinti a munkaviszonnyal kapcsolatos jogvitákat. ... A Munka Törvénykönyve ... 199. § (3) bekezdése a munkaügyi jogvitákban a Munkaügyi Bíróságok kizárólagos joghatóságát állapítja meg. ... Mindezekből következően az Mt. 162. §-ával kapcsolatos ... jogvitákban csak és kizárólag a Munkaügyi Bíróságok hivatottak dönteni."

Az indítványozó részletesen kifejti: a Met. 3. § (1) bek. e) pontjának szabályozása azért vezet a bírósági hatáskör alkotmányellenes elvonásához, mert a kifogásolt rendelkezés "a Munka Törvénykönyve 162. §-ának esetkörét is közigazgatási ügyként kezeli." Így - álláspontja szerint - a Met. "párhuzamos joghatóságként, - bírósági út mellett - a közigazgatási eljárást is jogosnak tartja, ugyanabban az ügykörben, az Mt. 199. § (3) bek. ellenére", s ezért "joghatóságbeli kollízióról beszélhetünk."

2. A másik indítványozó - aki a Met. 3. § (1) bekezdés a), d), e) és f) pontjait, valamint a 6. § (1) bekezdés b) és e) pontját visszamenőleges hatállyal kéri megsemmisíteni - indítványát szintén arra alapozza, hogy a munkaügyi felügyeletek mint államigazgatási szervek "gyakorlatilag bírósági hatáskörbe tartozó kérdésekben foglalnak állást." A Met. hivatkozott jogszabályhelyei véleménye szerint az Alkotmány 50. § (1)-(2) bekezdésébe (közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata), valamint az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdésébe (bírósághoz fordulás joga, illetőleg jogorvoslathoz való jog) ütköznek.

Az indítványozó a fentiek magyarázatául előadja, hogy a Met. "kizárólagos bírósági hatáskört von el ..., amikor pl. a szerződések érvényességi kellékeit, a munkabér rendszerét, a kifizetéshez kapcsolódó eljárásokat, a pótlékok rendszerét stb. kívánja - a bírósági hatáskört megkerülve - értelmezni, s a megszegésük miatt munkaügyi bírságot - akár több milliósat is - kiszabni." Álláspontja szerint: "... más jogágban nem lehet hatóságnak, közigazgatási szervnek az adott jogág intézményeit értelmezni, elvonni a bírósági hatáskört." Véleménye szerint: "Az állam beavatkozását a munkajogi viszonyokba semmi sem indokolja, hacsak a munkaügyi bírság beszedésének célzata nem ..." Az indítvány tehát - bár névleg csak a "rendbírság"-ot [Met. 6. § (1) bek. e) pont] támadja, ám egyes észrevételeiből kikövetkeztethetően - a "munkaügyi bírság" intézménye (Met. 7. §) ellen is irányul.

II.

A Met. - amely 1996. november 17-i hatállyal törvényi szintű szabályozással váltotta fel a munkaügyi ellenőrzésről szóló, módosított 124/1990. (XII. 30.) Korm. rendeletet - preambulumában kiemeli: "E törvény célja, hogy ... a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályokban megállapított kötelességek megtartása állami ellenőrzésének tárgyát, személyi és szervezeti kereteit, az eljárás rendjét, valamint e kötelességek megszegésének jogkövetkezményeit meghatározza." A Met. hatálya kiterjed mindazon foglalkoztatóra, aki természetes személyt foglalkoztatására irányuló jogviszonyban alkalmaz [1. § (1) bek.]. A munkaügyi ellenőrzést fő szabály szerint a megyei (fővárosi) munkavédelmi felügyelőségek dolgozói - a munkavédelmi felügyelők - látják el [2. § (1) bek.].

A Met.-nek az indítványozók által támadott rendelkezései a következők:

"3. § (1) A munkaügyi ellenőrzés kiterjed

a) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatokra vonatkozó munkaügyi rendelkezések, illetve az e jogviszony létesítésével összefüggő munkaügyi bejelentési és nyilvántartási kötelességek,

(...)

d) a munkaidőre, a pihenőidőre, a rendkívüli munkavégzésre (az Mt. 126-129. §), valamint a szabadságra vonatkozó, jogszabályban vagy kollektív szerződésben rögzített rendelkezések,

e) a jogszabályban megállapított munkabér összegére és jogszabályban vagy kollektív szerződésben rögzített mértékére vonatkozó, valamint a munkabér védelmét szolgáló rendelkezések,

f) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony megszűnésével összefüggő - a munkavállalót megillető - igazolások kiállításának és kiadásának, (...) betartására."

"6. § (1) A felügyelő az ellenőrzés során tapasztalt szabálytalanságok megszüntetése érdekében

(...)

b) kötelezheti a foglalkoztatót a szabálytalanság meghatározott határidőn belül történő megszüntetésére,

(...)

e) külön jogszabályban foglaltak szerint rendbírságot szabhat ki,

(...)"

"7. § (1) Az ellenőrzést lefolytató felügyelő írásbeli javaslata alapján az illetékes megyei (fővárosi) felügyelőség vezetője a foglalkoztatóval szemben munkaügyi bírság kiszabására jogosult, ha a 3. § (1) bekezdésében foglaltak megsértése több munkavállalót érint. Munkaügyi bírság e feltétel hiányában is kiszabható, a 3. § (1) bekezdésének b), h), i), j) pontjaiban foglaltak megsértése esetén."

III.

1. Az egyik indítványozó alkotmányossági észrevételeit arra alapozza, hogy az Mt. 162. §-ának rendelkezéseit (jogalap nélkül kifizetett munkabér visszakövetelése) a munkaügyi felügyelőségek - a Met. 3. § (1) bek. e) pontja alapján - államigazgatási ügyként kezelik, és az e tárgyban hozott döntéseikkel bírósági hatáskört vonnak el. Ezért célszerűnek tartaná, ha az Mt. 162. §-ában foglalt rendelkezések ellenőrzését a Met. kivenné a 3. § (1) bek. e) pontjának hatálya alól, illetőleg ezt az Alkotmánybíróság mondaná ki.

1.1. Az Mt. "A munkabér védelme" cím alatt - a törvény 154-164. §-ai között - a 162. §-ban szabályozza azt a magatartást, amely a munkabér jogalap nélküli kifizetése esetén annak visszafizetésére szolgál. Az Mt. 162. §-a szervesen illeszkedik a munkabér védelme fejezetbe, hiszen a munkáltató csak törvényben meghatározott eljárási rend szerint követelheti vissza a jogalap nélkül, illetve a tévesen kifizetett munkabért. E szabály annak a gyakorlatnak a megakadályozását hivatott szolgálni, amely szerint a munkáltató minden külön előzetes értesítés nélkül levonást hajt végre a munkabérből. Az Mt. 162. §-ában szabályozott magatartás így szerves összefüggésben van az Mt. 160., valamint a 161. §-ában foglaltakkal (az elszámolás ellenőrizhetőségének követelményeivel, illetőleg a munkabérből való levonás feltételeivel).

Nem vitatható tehát a Met. azon szabályozási módja, amely a 3. § (1) bek. e) pontjában "a munkabér védelmét szolgáló rendelkezések" fordulat háttér joganyagának az Mt. "A munkabér védelme" címet viselő részét tekinti, és a munkaügyi ellenőrzést az Mt. 154-164. §-aira - közöttük a 162. §-ra is - egységesen kiterjeszti.

1.2. A Met. 6. § (1) bekezdése felsorolja azokat a jogkövetkezményeket, amelyeket a munkaügyi ellenőrzést végző szerv a hatáskörébe tartozó ügyekben alkalmazhat. (Míg tehát a Met. 3. §-a a törvény tárgyi hatályát rögzíti, a 6. § a jogkövetkezmények tekintetében húzza meg az eljáró szerv hatáskörének határait.) A Met. 6. §-a alapján a munkaügyi felügyelőt a szabálytalanságok megszüntetése érdekében a következő jogosítványok illetik meg: a foglalkoztató figyelmének felhívása a vonatkozó jogszabályok megtartására, a foglalkoztató kötelezése a szabálytalanság megszüntetésére, a további foglalkoztatás megtiltása, szabálysértési eljárás lefolytatása, rendbírság kiszabása, kötelezés meghatározott fizetési kötelezettség teljesítésére. A munkaügyi felügyelő - kivéve, ha szabálysértési eljárást folytat le - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) szabályai szerint jár el.

A Met. 6. § (1) bek. b) pontja általános rendelkezésként biztosítja a munkaügyi ellenőrzést végző szervnek azt a lehetőséget, hogy - amennyiben az ellenőrzés eredménye úgy kívánja - kötelezze a foglalkoztatót a szabálytalanság meghatározott határidőn belül történő megszüntetésére. A szabálytalanság megszüntetésére irányuló konkrét magatartás attól függ, hogy milyen szabály megszegéséről van szó. Az indítványozó által kifogásolt ügyben a munkáltató a munkabér védelmére vonatkozó szabályokat sértette meg, így csak a jogellenesen levont munkabér összegének visszafizetésére történő kötelezés jöhetett számításba.

1.3. Az indítványozó álláspontja szerint a Met. 6. § (1) bek. b) pontjának alkalmazása felesleges - s egyben alkotmánysértő - párhuzamosságot jelent, hiszen a felek között munkaügyi jogvita keletkezett, amelynek eldöntése a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik. Az Mt. 199. § (1) bekezdése értelmében a munkavállaló a munkáltató munkaviszonyra vonatkozó szabályt sértő intézkedése (mulasztása) ellen, valamint a munkaviszonyból származó igényének érvényesítése érdekében munkaügyi jogvitát kezdeményezhet. A (2) bekezdés szerint a munkáltató - ha a törvény másként nem rendelkezik - a munkaviszonnyal kapcsolatos igények érvényesítése iránt szintén munkaügyi jogvitát kezdeményezhet. Az (5) bekezdés alapján a felek a bírósági eljárást megelőzően egyeztetni kötelesek. A felek között tehát csak akkor lehet munkaügyi jogvitáról beszélni, ha az ellentétes állásponton lévők közül az egyik egyeztetést kezdeményez.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint - szemben az indítványozó véleményével - a munkaügyi ellenőrzés alkalmával nem a munkáltató és a munkavállaló közötti - az Mt. 199. § (3) bekezdése szerint közvetlen (munkaügyi) bírósági hatáskörbe tartozó - jogvita eldöntéséről van szó, hanem a munkaviszonyra vonatkozó szabályok megtartásának közigazgatási szerv által történő hatósági ellenőrzéséről. Az ellenőrzés során a munkaügyi szerv és a foglalkoztató között jön létre jogviszony, a felek között keletkezett jogvita eldöntését pedig a foglalkoztató végső soron a közigazgatási bíráskodás szabályai szerint kérheti a bíróságtól [Áe. 72. § (1) bek.]. Az ellenőrző szervek tevékenységét tehát az indítványozó helytelenül minősíti munkaügyi jogvita eldöntésének, mivel az ellenőrzés során keletkezett jogviszonyok alanyai, tartalma és a jogviták eldöntésének módja is különbözik az Mt. 199. §-ában foglaltaktól.

1.4. Az indítványozó a munkaügyi ellenőrzés intézményét, illetőleg a hatáskörüket gyakorló munkaügyi szervek egyes konkrét intézkedéseit az Alkotmány 45. § (1) és (2) bekezdésébe ütközőnek tartja.

Az indítványozó által felhívott alkotmányi előírásokból azonban nem vezethető le, hogy mely munkaügyi kérdésekben járhat el "csak és kizárólag" bíróság. Az Alkotmány 45. § (1) bekezdése csupán általánosságban rendelkezik arról, hogy "A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást ... a bíróságok gyakorolják.", az Alkotmány 45. § (2) bekezdése is csak azt rögzíti, hogy "A törvény az ügyek meghatározott csoportjaira külön bíróságok létesítését is elrendelheti." A bírósági hatáskör szempontjából az Alkotmány más rendelkezéseinek lehet jelentősége: így különösen a bírósághoz fordulás jogát biztosító 57. § (1) bekezdésnek, valamint a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát megalapozó 50. § (2) bekezdésnek. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban a munkaügyi ellenőrzés intézménye nem az Mt. 199. §-a szerinti munkaügyi jogviták eldöntését szolgálja - s így a munkaügyi bíróság hatáskörének elvonására sem kerülhet sor -, a hatósági ellenőrzés során hozott közigazgatási határozatok pedig - az alkotmányi követelménynek megfelelően - bíróság előtt megtámadhatók.

Az eljáró bíróságok hatáskörét - mind a munkaügyi jogviták, mind a hatósági döntéssel kapcsolatos jogviták tekintetében - külön törvények határozzák meg: e tekintetben az Mt. és az 1997. évi LXVI. tv. (a továbbiakban: BSz.), illetőleg a Met. és az Áe. pontos, az alkotmányos követelményeket kielégítő szabályozást ad. Alkotmányellenességet csak az a helyzet jelentene, ha a hivatkozott törvények egymásnak ellentmondó szabályozást tartalmaznának, ami egyúttal anyagi alkotmányellenességet idézne elő. A jelen esetben azonban ez nem állapítható meg.

Az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja kiemelni, hogy a munkaügyi jogvitákat eldöntő munkaügyi bíróságok [BSz. 19. § (2) bek., Mt. 199. § (3) bek.], illetőleg a munkaügyi ellenőrzést végző államigazgatási hatóságok (Met. 2. §) egymáshoz való viszonyára is irányadó az Áe. 5. § (4) bekezdésének azon rendelkezésére, amely szerint: "Ha a bíróság valamely ügyben a hatáskörét vagy ennek hiányát megállapítja, vagy az ügy érdemében határoz, ez a döntés az államigazgatási szervre kötelező." Ugyanezt az elvet fogalmazza meg a BSz. 7. §-a is, melynek értelmében: "A bírósági határozat mindenkire kötelező, ideértve azt is, ha a bíróság valamely ügyben hatáskörét vagy ennek hiányát állapítja meg."

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam." A jogállamiság részét képező jogbiztonság tartalmával kapcsolatban az Alkotmánybíróság már a 11/1992. (III. 5.) határozatában rámutatott, hogy "A jogállamiság és a jogbiztonság elvéből fakadnak az eljárási garanciák. Ezek alapvető jelentőségűek az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatósága szempontjából. Csak a formalizált eljárás szabályainak követésével ..., csak az eljárási normák betartásával működik alkotmányosan a jogszolgáltatás" (ABH 1992. 77, 85.) Az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint ezen követelmények - az előzőekben vázolt jogi szabályozásra figyelemmel - a munkaügyi ellenőrzés intézménye által nem szenvednek csorbát.

A fenti elvekre tekintettel az Alkotmánybíróság szükségesnek tartotta a kifogásolt törvény rendelkezéseivel kapcsolatban a határozat rendelkező részében foglalt alkotmányos követelmény megállapítását.

2. A másik indítványozó a bírósági hatáskör elvonását abban látja, hogy a munkaügyi felügyelőségek - a Met. 3. § (1) bek. a), d), e) és f) pontjaiban biztosított hatáskörük gyakorlása során - közigazgatási szervként egy másik jogág - nevezetesen a munkajog - intézményeit értelmezik, s azok megsértése esetén még szankció (pl. rendbírság, munkaügyi bírság) alkalmazására is jogosultak.

2.1. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem tekinthető alkotmányellenesnek az, hogy a közigazgatási szervek feladat- és hatáskörük gyakorlása során a jogrendszer különböző jogágainak anyagi jogi normáit is értelmezik és alkalmazzák, s azok esetleges megsértéséhez hátrányos jogkövetkezményeket fűznek. A közigazgatási szervek tevékenysége ugyanis nem szűkíthető le kizárólag a közigazgatási anyagi jog normáinak alkalmazására.

A hatósági jogalkalmazás már fogalmilag is a jogrendszer egészének keretében történik, így a jogalkalmazó természetszerűleg számos jogág rendelkezéseire és intézményeire támaszkodik, ha az adott hatósági feladat teljesítése ezt igényli. Ebben a körben a jogalkalmazó szükségszerűen végez több jogterületet is érintő értelmezési tevékenységet. Ellenkező felfogás mellett a közigazgatás nem tudna felelősen eleget tenni az Alkotmányban és más törvényekben meghatározott feladatainak.

2.2. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem alkotmányellenes az sem, hogy a Met. a munkaügyi felügyelőségeket feljogosítja egyes munkaügyi intézmények alkalmazásának törvényességi szempontból való vizsgálatára, s annak eredményétől függően a Met.-ben meghatározott különböző szankciók alkalmazására (pl. rendbírság, munkaügyi bírság).

A munkaügyi felügyelőségek - a Met. 3. §-ában meghatározott körben gyakorolt - munkaügyi ellenőrzéseik tapasztalatai alapján a szabálytalanságok megszüntetése érdekében különféle intézkedéseket tehetnek, s differenciált szankciórendszert alkalmazhatnak (Met. 6-7. §). A munkaügyi felügyelő szabálysértési eljárást folytathat le a külön jogszabályban meghatározott szabálysértést megvalósító vétkes személlyel szemben [Met. 6. § (1) bek. d) pont], továbbá a 3/1996. (IV. 5.) MüM rendeletben foglaltak szerint rendbírságot szabhat ki [Met. 6. § (1) bek. e) pont]. A munkaügyi felügyelőség vezetője jogosult a Met. 7. §-ával újonnan bevezetett jogintézmény, a munkaügyi bírság alkalmazására.

E szankció objektív alapozású, azaz vétkességre való tekintet nélkül is kiszabható, s a foglalkoztatót [Met. 1. § (1) bek.] sújtja. A munkaügyi bírság megállapításának feltétele, hogy a jogszabály megsértése több munkavállalót érintsen, illetőleg e feltétel hiányában is kiszabható a Met. 3. § (1) bek. b), h), i) és j) pontjaiban foglaltak megsértéséért. A munkaügyi bírság mértékét a Met. differenciáltan határozza meg: a 6. § (3) bek. a)-b) pontjában foglalt feltételektől függően a bírság összege 50 000 Ft-tól 3 000 000 Ft-ig terjedhet.

Az úgynevezett "közigazgatási bírságok", mint önálló anyagi jogi bírságok az utóbbi évtizedekben a hazai jogrendszerben széleskörűen elterjedtek, s ma már igen sok jogcímen kiszabhatók. (Elegendő utalni a bányafelügyeleti, az építésügyi, a fogyasztóvédelmi, a környezetvédelmi, a légszennyezési, a műemlékvédelmi, a pénztárfelügyeleti, a távközlési, a tőzsdefelügyeleti, a tűzvédelmi, a vámigazgatási, a versenyfelügyeleti és a veszélyes hulladék bírságokra). Közös jellemzőjük, hogy törvényi szintű szabályozáson vagy felhatalmazáson alapulnak, általában objektív jellegűek (vétkességre tekintet nélkül kiszabhatók), valamint a befolyt bírságösszegek közvetve vagy közvetlenül reparációs célokat szolgálnak (pl. védett értékek sérelmének orvoslását, kutatások támogatását).

A munkaügyi bírság intézménye a Met. törvényi szintű szabályozásán alapul, az eljárás során az illetékes munkaügyi felügyelőség vezetője az Áe. szabályait köteles alkalmazni. A jogerős határozat törvényessége a közigazgatási bíráskodás szabályai szerint felülvizsgálható. A befolyt bírság a Met. preambulumában meghatározott közérdekű célok megvalósítását szolgálja (a Met. 7. § (5) bekezdése szerint a bírság 60%-a a Munkaerőpiaci Alap számlájára kerül, a fennmaradó összeg a felügyelőségnél marad, de személyi kiadásokra nem használható fel). Az Alkotmánybíróság mindezekre figyelemmel a munkaügyi bírság intézményének bevezetését nem tartja alkotmányellenesnek.

2.3. Az indítványozó véleménye szerint a Met. 3. § a), d), e) és f) pontjaiban, 6. § e) pontjában, valamint a 7. §-ában foglalt rendelkezések az Alkotmány 50. § (1)-(2) bekezdésével (közigazgatási határozatok bíróság előtti felülvizsgálata), az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével (bírósághoz fordulás joga), továbbá az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével (jogorvoslathoz való jog) ellentétesek. Az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint azonban a Met. hivatkozott rendelkezései megfelelnek a felhívott alkotmányi követelményeknek, mivel a Met. szabályozása kellő biztosítékokat tartalmaz mind az államigazgatási szervezetrendszeren belüli jogorvoslat lehetőségét, mind a munkaügyi felügyelőség által hozott közigazgatási határozat bíróság előtti felülvizsgálatát illetően.

A Met. 2. § (1) bekezdése értelmében a munkaügyi ellenőrzést - fő szabály szerint - a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 17. §-ának (4) bekezdésében meghatározott megyei (fővárosi) felügyelőségek dolgozói látják el. A területi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek centrális irányítású ún. dekoncentrált államigazgatási szervek. Ennek megfelelően a Met. alkalmazása során a munkaügyi felügyelő - kivéve, ha szabálysértési eljárást folytat le -, valamint az illetékes területi felügyelőség vezetője az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) szabályai szerint jár el [Met. 8. § (1) bek.].

A munkaügyi ellenőrzés során hozott határozatok államigazgatási határozatnak minősülnek, az egyedi ügyekben hozott döntések ellen az Áe. szabályai szerint fellebbezésnek van helye. Az államigazgatási szervezetrendszeren belüli jogorvoslat hatósági fórumrendszerét az Mvt. 85. § a) és b) pontja határozza meg. Az Alkotmánybíróság 5/1992. (I. 30.) AB határozata szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt "jogorvoslathoz való jog, mint alkotmányos alapjog immanens tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy ... ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz való fordulás lehetősége." (ABH 1992. 27, 31.)

A Met. szabályozása ezen alkotmányos követelménynek eleget tesz, hiszen az államigazgatási szervezetrendszeren belüli jogorvoslat lehetősége - a fentiek szerint - biztosított. Az ügyfélnek ezen túlmenően lehetősége van arra is, hogy - a munkaügyi felügyelő, illetőleg a felügyelőség vezetője felettes szerve által - az ügy érdemében hozott jogerős határozat törvényességének felülvizsgálatát a bíróságtól kérje [Áe. 72. § (1) bek.]. Ezáltal megvalósul az Alkotmány 50. § (2) bekezdésének követelménye is, amely szerint: "A bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét."

Az indítványozó hivatkozik az Alkotmány 57. § (1) bekezdése (bírósághoz fordulás joga) sérelmére is, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban ezen alapjog nem sérül a Met. szabályai, illetve azok alkalmazása során. A jelen határozat Indokolása III/1.3. pontjában az Alkotmánybíróság már rámutatott arra, hogy a munkaügyi ellenőrzés alkalmával nem a munkáltató és a munkavállaló közötti - közvetlenül bírósági hatáskörbe tartozó - munkaügyi jogvita eldöntéséről van szó, hanem a munkáltató hatósági ellenőrzéséről (s annak függvényében kötelezéséről, bírságolásáról). Erre figyelemmel a jogállamiság követelményének a bírósági út Alkotmány 50. § (2) bekezdése szerint történő megnyitása is eleget tesz.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bagi István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Németh János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 750/B/1997/10.