EH 1999.21 A HUNGARO szóelemet tartalmazó megjelölés védjegykénti lajstromozása kizárt abban az esetben, ha az áru származását illetően a vásárlók megtévesztésére alkalmas. [1997. évi XI. tv. 117. § (1) bek., 1969. évi IX. tv. 3. § (1) bek., 2/1970. (VII. 1.) OMFB-IM r. 2. § (1) bek.]
A külföldi székhelyű cég a HUNGARO Didact szó védjegykénti lajstromozását kérte a 42. áruosztályba sorolt "vásárok és kiállítások tervezése, szervezése és kivitelezése, kongresszusok, ülések, előadások és szemináriumok tervezése, szervezése és kivitelezése" szolgáltatások megjelölésére. Az Országos Találmányi Hivatal a kérelmet elutasította.
Az elsőfokú bíróság a fenti határozat megváltoztatása iránti kérelmet ugyancsak elutasította. Álláspontja szerint a lajstromozni kért megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, mert megtévesztésre alkalmas: magyar származásra utal, holott a szolgáltatást nyújtó, és a védjegyoltalmat igénylő, külföldi cég. Miután a származás helye tekintetében a megtéveszthetőség fennáll, nincs jelentősége annak, hogy a szolgáltatást mely országban kívánja nyújtani a jogosult. Emellett maga a megjelölés erre nem is utal.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzése ellen benyújtott fellebbezést alaptalannak találta, és az elsőfokú végzést helybenhagyta.
A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló, jelenleg hatályos 1997. évi XI. tv. 117. §-ának (1) bekezdése alapján a védjegybejelentés iránti kérelem elbírálására a bejelentés megtételekor hatályos 1969. évi IX. tv. (továbbiakban: Vt.) és e törvény végrehajtásáról szóló 2/1970. (VII. 1.) OMFB-IM r. (továbbiakban: Vtvr.) szabályait kellett alkalmazni. A Vt. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha megtévesztésre alkalmas. A Vtvr. 2. §-ának (1) bekezdése szerint megtévesztésre alkalmas a megjelölés, különösen akkor, ha az áru tulajdonsága, minősége, rendeltetése, származása tekintetében félrevezetheti a vásárlókat.
A HUNGARO szóelem az oltalmazni kért szó-megjelölés előtagjaként arra utal, hogy a szolgáltatás "a magyarokkal kapcsolatos". A Didact szóelem pedig valamilyen oktatásra vagy módszerre utal. A megjelölés kézenfekvő fordítása tehát "magyar módszernek" felel meg. Ebből a megjelölésből a szolgáltatást igénybe vevő elsődlegesen arra következtethet, hogy a szolgáltatást magyar cég nyújtja. Ez a szolgáltatás származása tekintetében (miután a szolgáltatást nyújtó külföldi cég) félrevezetheti a vásárlókat, ami önmagában alapot ad arra, hogy a megjelölés a védjegyoltalomból ki legyen zárva.
A megjelölés sem eredeti alakjában, sem pedig magyarra lefordított változatában, sem közvetlenül, sem pedig közvetve nem utal arra, hogy a szolgáltatásnak melyek azok a sajátosságai, amelyekre tekintettel a "magyar módszerként" való ajánlását a szolgáltatást nyújtó cég székhelyétől és a szolgáltatás származási helyétől függetleníteni lehetne. Arra vonatkozóan pedig végképp nem ad eligazítást, hogy ezt a szolgáltatást valójában külföldi illetőségű cég vagy személy nyújtja. A megjelölés tehát önmagában nem alkalmas a félrevezethetőség kizárására. Ezért nem volt értékelhető a kérelmezőnek az a fellebbezési álláspontja, mely szerint a megjelölés azt kívánja kifejezni, hogy a szolgáltatásokat Magyarországon nyújtják, vagy külföldön, de magyar részvétellel.
A védjegybejelentés elbírálása szempontjából nem volt ügydöntő jelentőségű az, hogy egyéb, HUNGARO szóelemet is tartalmazó védjegyek félrevezetőek-e vagy sem. Önmagában ennek feltételezése alapján az adott megjelölés lajstromozására még nincsen lehetőség. Általánosságban azonban a fenti megállapítások nem jelentik azt, hogy külföldi illetőségű bejelentő HUNGARO szóelemet is tartalmazó megjelölésre nem kaphat védjegyoltalmat. A megjelölés ugyanis tartalmazhat olyan különleges értelmet, amely ennél fogva a félrevezethetőséget kizárja. A jelen megjelölés azonban ilyen különleges tartalmat nem hordoz, így megtévesztésre alkalmas és emiatt a védjegyoltalomból kizárt. (Pfk.IV.21 946/1997. sz.)