BH 2008.11.317 Jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóra rótt kötelezettségek jogszerűsége [2003. évi C. tv. 102. §, 103. §, 104. §, 105. §, 106. §].

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.30467/2005/45., Fővárosi Ítélőtábla Kf.27284/2006/11., Kúria Kfv.37230/2007/7. (*BH 2008.11.317*)

***********

Az alperes piac-meghatározásra, piacelemzésre és jelentős piaci erővel rendelkező (a továbbiakban: JPE/szolgáltatók azonosítására, és kötelezettségek előírására irányuló eljárást folytatott le, amelynek keretében 597 szolgáltató részére írt elő adatszolgáltatási kötelezettséget, majd piackutatással bízta meg a T. Rt.-t. Eljárásának elveit módszertanban rögzítette, amelyet 2004. július 30-án közzétett.

A határozat-tervezetet honlapján 2004. augusztus 3-án hozta nyilvánosságra, illetve konzultációt folytatott a Gazdasági Versenyhivatallal.

A határozat-tervezetre a felperesek és az alperesi beavatkozó is észrevételt tett.

Az alperes 2004. szeptember 22-én határozat-tervezetét az Európai Bizottságnak is megküldte.

Az Európai Bizottság kiegészítő információkérését követően az alperes a határozat-tervezetet kiegészítette, majd 2004. november 29-én az Európai Bizottságnak ismételten megküldte, majd 2005. január 17-én kelt határozatában megállapította, hogy a beszédcélú hívásvégződtetés egyedi mobil rádiótelefon-hálózatban, nagykereskedelmi piacon nincsenek olyan keresleti vagy kínálati helyettesítési lehetőségek, amelyek a piac szélesítését indokolnák; ezért azt szolgáltatási piacként jelölte, és három elkülönült szolgáltatási piacot határozott meg, nevezetesen: a T. Távközlési Rt., a P. Távközlési Rt. és V. Távközlési Rt. mobil rádiótelefon-hálózatában történő beszédcélú hívásvégződtetést, földrajzi piacként a Magyar Köztársaság területét határozva meg.

Az alperes mindhárom fenti piacot érintett piacnak minősítette, majd a beszédcélú hívásvégződtetés a T. Távközlési Rt. mobil rádiótelefon-hálózatában a Magyar Köztársaság területén nagykereskedelmi piacon a T. Távközlési Rt.-t, a beszédcélú hívásvégződtetés a P. Távközlési Rt. mobil rádiótelefon-hálózatában a Magyar Köztársaság területén nagykereskedelmi piacon a P. Távközlési Rt.-t, a beszédcélú hívásvégződtetés a V. Távközlési Rt. mobil rádiótelefon-hálózatában a Magyar Köztársaság területén nagykereskedelmi piacon a V. Távközlési Rt.-t azonosította, jelentős piaci erejű szereplőként.

Mindhárom JPE szolgáltatóra az alábbi kötelezettségeket rótta ki:

A hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettség teljesítése érdekében előírta, hogy indokolatlanul nem vonhatják vissza a szolgáltatásaikhoz, illetve eszközeikhez korábban biztosított hozzáférést, továbbá gazdaságilag és műszakilag indokolt ajánlat esetén kötelesek a hálózatokat más elektronikus hírközlési szolgáltatók hálózatával összekapcsolni, illetve csatlakoztatni. Előírta a 277/2003. (XII. 24.) Kormányrendelet szabályainak alkalmazását.

Az átláthatóság körében azt a kötelezettséget rótta a szolgáltatókra, hogy a beszédcélú hívásvégződtetés egyedi mobil rádiótelefon-hálózatban nagykereskedelmi szolgáltatás csúcsidejű és csúcsidőn kívüli díját honlapjukon hozzák nyilvánosságra.

Az egyenlő elbánás keretében előírta, hogy nem tehetnek különbséget a csúcsidejű és csúcsidőn kívüli díjak tekintetében a szolgáltatást igénybe vevő különböző elektronikus hírközlési szolgáltatók között, továbbá számviteli szétválasztási kötelezettséget írt elő az elektronikus hírközlési tevékenység tekintetében, illetve előírta, hogy a szolgáltatók a szolgáltatást költségalapú díjak ellenében kötelesek nyújtani, amelyet meghatározott költségszámítási módszer alkalmazásával kell kialakítaniuk. A túlzott mértékű díjcsökkenés esetén pedig a költségalapú díjakhoz való fokozatos közelítést irányozta elő azzal, hogy a legalacsonyabb végződtetési átlagdíjat 20%-nál nagyobb mértékben nem lehet meghaladni.

A felperesek keresetükben az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, másodlagosan megváltoztatását kérték.

Az elsőfokú bíróság 2006. február 8-ai ítéletében az alperes határozatát részben megváltoztatta, oly módon, hogy ahhoz kiegészítést fűzött, illetve a rendelkező rész 5. számú mellékletének egyes rendelkezéseit hatályon kívül helyezte; egyebekben a felperesek keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek és az alperes is fellebbezést terjesztett elő.

A Fővárosi Ítélőtábla - mint másodfokú bíróság - jogerős ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a felperesek keresetét teljes egészében elutasította; egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Az ítélet indokolása szerint az alperesnek határozat-tervezetét - az észrevételek alapján történt változtatásokat követően - nem kellett ismételten közzétenni, illetve lehetősége volt határozatának kiegészítésére; ezért az elsőfokú bíróság alaptalanul rendelkezett az alperesi határozat V. számú mellékletének hat bekezdése tekintetében azok hatályon kívül helyezéséről.

A másodfokú bíróság osztotta a Fővárosi Bíróság elsőfokú ítéletében foglalt indokolást: a közzététel, a tájékoztatási kötelezettség, az irat-betekintési jog gyakorolhatósága, az előkészítő anyagok, a T. -tanulmány, az üzleti titok, a határozat időbeni hatálya, az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 44. § (5) bekezdésének megsértése, az Eht. 24. § g) és i) pontjának érvényre juttatása, a GVH-val való együttműködés, a téves kézbesítés és a tényfeltárási, valamint indokolási kötelezettség körében.

A Fővárosi Ítélőtábla mellőzte az észrevételt tevő személyek kereshetőségi jogára vonatkozó ítéleti megállapításokat, majd rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság a perben felmerült anyagi jogi kérdések tekintetében alapvetően helytálló jogi következtetésekre jutott.

A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az alperes jogszerűen végezte a piacelemzést és meghatározást, a JPE szolgáltatóként történő azonosítást.

A fellebbezésekre figyelemmel a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy az alperes feladata a jogsértés (versenykorlátozás) lehetőségének elhárítása, ezért elégséges azt valószínűsítenie, hogy az általa feltárt körülmények hatására versenyprobléma jelentkezhet.

Utalt arra, hogy az alperesi határozat a kérdéses versenyproblémát megjelölte, amikor rögzítette, hogy a mobilszolgáltatóknak lehetőségük van arra, hogy végződtetési díjaikat a versenytársaktól, a vevőktől, és végső soron a fogyasztóktól nagymértékben függetlenül, túlzó módon határozzák meg.

A hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezés tekintetében hangsúlyozta, hogy annak előírása teljes összhangban áll a költségalapú díjak alkalmazásának követelményével.

Nem tartotta kifogásolhatónak a 277/2003. (XII. 24.) Korm. rendeletre történő visszautalást; azzal, hogy az alperesnek nem kötelessége új szabályokat alkotni.

Az átláthatósággal kapcsolatos kötelezettség vonatkozásában az elsőfokú bíróság megállapításait a felek nem vitatták; az egyenlő elbánás elvének megfogalmazása pedig a feltételezett jövőbeni torzulásokat igyekezett megelőzni.

A számviteli szétválasztási kötelezettség körében az Eht. 105. § (1) bekezdése kifejezetten feljogosította az alperest további részletes kötelezettségek előírására, amely nem tekinthető sem jogsértőnek, sem aránytalannak.