BH+ 2002.2.91 I. Az adós vagyonának hiányában nem a felszámoló kötelezettsége, hogy saját költségére gondoskodjon a környezeti terhek rendezéséről [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód. Cstv.) 31. § c) pont, 48. § (3) bek., 57. § (2) bek. c) pont, 1995. évi LIII. tv. 41. § (5) bek. c) pont, 56. § (1) bek. b) pont, 102/1996. (VII. 12.) Korm. r. 2. § (1) bek. e) pont, 10. § (2) bek., 13. § (2) bek., 40. § (1) bek., 56/1981. (XI. 18.) MT r.].

II. A felszámolónak azonban a környezeti terhek, bizonyított környezeti károsodások megszüntetése érdekében szükséges intézkedéseket akkor is meg kell tennie, ha arra az adós vagyona nem nyújt fedezetet. Ez azoknak az intézkedéseknek megtételét jelenti, amelyek arra irányulnak, hogy a veszélyes hulladék ártalmatlanítása a központi költségvetés terhére megtörténjen [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód. Cstv.) 48. § (3) bek., 106/1995. (IX. 8.) Korm. r. 12. § (2) bek.].

Az adós ellen 1996. február 24-i kezdő időponttal elrendelt felszámolási eljárásban - amely a Cégközlöny 1996. július 11-én megjelent 28. számában került közzétételre - az elsőfokú bíróság a 91. sorszámú végzésével a hitelező kifogását elutasította.

Határozata indokolásában megállapította: a hitelező 1996. május 29-én, majd 1996. július 23-án igénybejelentéssel élt az adóssal 1992. november 16-án megkötött tárolási szerződésből eredő, 1999. február 23-áig felmerült bértárolási díj és kamata vonatkozásában, továbbá kérte a felszámolót, hogy gondoskodjék a nála elhelyezett veszélyes hulladék elszállításáról és ártalmatlanításáról. Az igényét az 1996. szeptember 12-én írt levelében megismételte, majd 1997. május 5-én kifogást terjesztett elő a felszámoló intézkedésének az elmaradása miatt. Kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a 174,37 m3 veszélyes hulladéknak az 1993. évi LXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) 57. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerinti tartozásként történő nyilvántartásba vételére, és a veszélyes hulladék sorsáról való gondoskodásra.

A felszámoló a kifogásra tett védekezésében nem vitatta, hogy az L.-n tárolt 174,37 m3 veszélyes hulladék tulajdonosa az adós gazdálkodó szervezet. Cáfolta azonban a hitelező arra vonatkozó előadását, hogy a felszámoló kötelessége a felszámolási költségek terhére a veszélyes hulladék ártalmatlanítási költségét meghatározó szakértői vélemény beszerzése. Előadta: amennyiben a hitelező összegszerűen meghatározza a követelését, úgy igényét a felszámolási költségek között szerepeltetni fogja.

Az elsőfokú bíróság a döntése jogi indokolásában kifejtette: a felek között 1992. november 16-án megkötött szerződés 1993. december 31-én lejárt, a szerződés meghosszabbításra nem került. Utalt a felek között érvényben volt szerződés 14. pontjában foglaltakra, és tényként állapította meg, hogy a hitelező a szerződés lejártát követően az e pontban foglalt lehetőségével nem élt. Akkor, amikor a 102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet már nem tette lehetővé a további tárolást, azaz a felszámolás alatt jelentette be azt az igényét, hogy a felszámoló a betárolt hulladékot szállíttassa el. Hivatkozott arra: a hitelező a megállapodás 2. pontja szerint arra kötelezte magát, hogy az 56/1981. (XI. 18.) MT rendelet és a 9001/1985.TK.13/OKTK. közlemény szerint tárolja a hulladékot. E korányrendeletet a 102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet, amely 1996. szeptember 1-jén lépett hatályba, hatályon kívül helyezte. Megállapította: miután ezen időpont előtt a szerződő felek a szerződést nem hosszabbították meg, az L.-n elhelyezett hulladék tárolására a szeptember 1-jén hatályba lépett kormányrendelet rendelkezéseit kell alkalmazni. A hivatkozott rendelet 2. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint a veszélyes hulladék tulajdonosa: a termelő vagy az a személy, vagy szervezet, aki vagy amely a termelőtől vagy más tulajdonostól veszélyes hulladékot begyűjt, kezelésre vagy tárolásra átvesz. A rendelet 13. §-ának (2) bekezdése értelmében az átvétellel az átvevő megszerzi a veszélyes hulladék tulajdonjogát. Felhívta a hivatkozott kormányrendelet 10.§-ának (2) bekezdését, amely szerint a tároló-telepen a veszélyes hulladék az átvételt követő három évnél hosszabb ideig nem tárolható. Ez idő alatt a tulajdonos köteles a tárolt veszélyes hulladékra vonatkozó kezelési tervet készíteni és legkésőbb a három év elteltével a veszélyes hulladék hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról a tervnek megfelelően gondoskodni. Utalt a módosított Cstv. 31. §-ának c) pontjában és 48. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra is. Kifejtette: a felszámoló nem köteles az adós gazdálkodó szervezet vezetője helyett a nyilatkozattételi kötelezettség teljesítésére. Megállapította továbbá, hogy a módosított Cstv. 48. §-ának (3) bekezdésében foglalt feladatok elvégzése csak akkor kötelessége a felszámolónak, ha az adós vagyona fedezetet nyújt a környezeti károk, illetve terhek megszüntetésekor felmerülő költségekre. Megállapította, hogy a jelen ügyben az adós vagyona még az adós telephelyén elhelyezett veszélyes hulladék mentesítési költségeire sem nyújt fedezetet.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint, ha az adós vagyona nem elegendő a környezeti terhek megszüntetésére, akkor nem kötelezhető a felszámoló arra, hogy mindezt a saját költsége terhére tegye meg. Ugyanakkor a hitelező, aki veszélyes hulladék ártalmatlanítására, illetve szabályszerű tárolására szakosodott gazdálkodó szervezet, saját költségén elvégezheti a betárolt hulladék ártalmatlanítását.

E végzés ellen a hitelező élt fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú végzés megváltoztatásával kérte a felszámoló kötelezését arra, hogy mint tulajdonos tegye meg a hitelezőnél betárolt veszélyes hulladék elszállítására és ártalmatlanítására vonatkozó intézkedéseket. Előadta: a felszámoló elismerte azt, hogy a betárolt hulladék az adós vagyonát, tulajdonát képezi, azonban elmulasztotta megtenni a módosított 1991. évi IL. törvény 48. §-a által előírt kötelezettségeket.

A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt.

A hitelező a felszámoló által részére is megküldött és az elsőfokú bíróságnál előterjesztett közbenső mérlegre is "kifogást" terjesztett elő, amelyben a felszámolónak azt a mulasztását sérelmezte, hogy a 174,37 m3 veszélyes hulladékot a közbenső mérlegben nem szerepeltette. Majd a közbenső mérleget jóváhagyó 43. sorszámú végzés ellen fellebbezést terjesztett elő, amelynek elbírálására a Legfelsőbb Bíróság előtt más ügyszám alatt indult eljárásban került sor.