BH 2014.8.259 Az ügyvédi kamarából kizáró fegyelmi büntetést követően az alkalmazott ügyvédkénti névjegyzékbe vétele csak a jogszabályi feltételek fennállta esetén teljesíthető [1998. évi XI. tv. 13. § (3), (4) bek., 14. §, 15. §, 84. §, 85. §, 87. §].

[1] A felperes 1992. október 2. napja óta a Szegedi Ügyvédi Kamara tagja volt. A felperest a Szegedi Ügyvédi Kamara fegyelmi határozatával kizárta a kamarából és ügyvédi tevékenységét felfüggesztette. A felperes 2011. július 4-én majd szeptember 16-án kérelmet nyújtott be a Szegedi Ügyvédi Kamarához az alkalmazott ügyvédi névjegyzékbe való felvétele iránt. Az első ízben benyújtott kérelmet a kamara elutasította, a második kérelem elbírálásra hivatott elnökségi ülés időpontja előtt 2011. szeptember 27-én a felperes benyújtotta lemondását ügyvédi kamarai tagságáról.

[2] A Szegedi Ügyvédi Kamara elnöksége a 2011. szeptember 27. napján tartott elnökségi ülésén határozatával a felperes által kezdeményezett eljárásokat felfüggesztette, határozatának indokolásában arra utalt, hogy érdemi döntés még nem hozható, a felperes valódi szándéka illetve akarata nem tisztázott, ellentmondásos, hogy a fellebbezését változatlanul fenntartva ragaszkodik-e kamarai tagságához, hiszen arról lemondott. A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a 2011. december 12. napján kelt végzésével az elsőfokú döntést megsemmisítette, és a Szegedi Ügyvédi Kamarát kötelezte az eljárás lefolytatására.

[3] A Szegedi Ügyvédi Kamara a 2011. november 15-én kelt elnökségi határozatával megállapította, hogy a felperesnek 2011. október 24-ei hatállyal saját kérelmére kamarai tagsága megszűnt.

[4] A felperes fellebbezett a határozat ellen, az alperes a határozatot akként változtatta meg, hogy a felperes kamarai tagsága megszűnésének időpontjául 2011. szeptember 27. napját jelölte meg.

[5] Az elsőfokú területi kamara a 2012. február 14-én kelt határozatával a felperes alkalmazott ügyvédi névjegyzékbe felvétel iránti kérelmét elutasította.

[6] A felperes fellebbezéssel támadta a határozatot, az alperes a 2012. május 14. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[7] Döntésében arra hivatkozott, hogy az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. tv. (a továbbiakban: Ütv. ) 89. § (1) bekezdése szerint az ügyvédekre vonatkozó rendelkezések az alkalmazott ügyvédekre is megfelelően irányadók, amelyből következően a 13. § rendelkezései "Felvétel a Kamarába" alcímet viselik, a (4) bekezdés d) pontja értelmében pedig akit az ügyvédi kamarából kizártak, a kizáró határozat jogerőre emelkedését követő tíz évben nem vehető fel oda. A területi kamara helyesen állapította meg ezért, hogy mivel a felperest 2011. december 19. napján jogerőre emelkedett határozattal kizárás fegyelmi büntetéssel sújtották, ebből következően a döntés nem ütközik jogszabályba.

[8] A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését, az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy a közigazgatási fellebbezési eljárásban a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 98. § (1) bekezdése és 104. § (3) bekezdése szerint a teljes körű felülvizsgálat elve érvényesül, így nem mellőzheti az alperes a fellebbezési kérelemben felvetettek mérlegelését. Hivatkozott arra, hogy fellebbezésében több eljárási szabálysértést is megjelölt, melyet az alperes nem vont mérlegelési körébe, és ez már önmagában hatályon kívül helyezési ok.

[9] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és elutasította azt.

[10] Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes helyesen hivatkozott az Ütv. 15. §-a értelmében a per tárgyát képező alperesi határozat alapjául szolgáló alkalmazott kamarai névjegyzékbe való 2011. szeptember 16-án benyújtott kérelem tárgyában, annak beérkezését követő első ülésen, de legkésőbb negyven napon belül a Szegedi Ügyvédi Kamarának dönteni kellett.

[11] Tekintettel arra, hogy a határidő túllépéséhez sem az Ütv., sem a Ket. egyéb jogkövetkezményt nem fűz, az általános jogkövetkezményeket kell alkalmazni, mely az állandóan követett joggyakorlat szerint csak akkor minősülhet az ügy érdemére kiható jogszabálysértésnek, amennyiben a felperest olyan garanciális jogainak gyakorlásában akadályozta, amely az ügy érdemi elbírálására kiható volt.

[12] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárással, és új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan és törvénysértő, sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, 339/B. §-át, a Ket. 50. § (6) bekezdésében, 98. § (1) bekezdésében, 104. § (3) bekezdésben foglaltakat, továbbá az Ütv. 13. § (4) bekezdését, 14. §-át, 15. §-át, 85. § (1) bekezdés a) pontját, és 89. § (1) bekezdését.

[13] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[14] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és abból az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával helytálló jogi következtetést vont le, azzal az Kúria is egyetértett.

[15] Kiemeli a Kúria, hogy a Pp. 270. § (2) bekezdése, és 272. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás során kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható, a Pp. 275. § (2) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben.

[16] Ennek kapcsán leszögezi a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság a Ket. szabályait nem alkalmazta, így meg sem sérthette, a közigazgatási tervben lefolytatott bírósági eljárásra a Pp. szabályai voltak az irányadók.

[17] Az általánosan kialakult és következetes Legfelsőbb Bírósági-Kúriai gyakorlat értelmében, ha a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélettel megállapított tényállást, vagyis azt sérelmezi, hogy a bíróság a tényállást a Pp. 206. §-ának megsértésével állapította meg, a jogerős ítélet érintésének csakis akkor van helye, ha a tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte, s ennél fogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz.

[18] Nem állapítható meg azonban jogszabály sértés akkor, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. A Pp. 206. §-a szerinti szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás - ha az nem iratellenes, vagy logikátlan - felülvizsgálata nem lehet eredményes. A felülvizsgálati eljárásban ugyanis felülmérlegelésnek a Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében nincs helye. Nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés.

[19] A Kúria a perben rendelkezésre állt iratanyag alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a fentieknek megfelelően végezte el a keresettel támadott alperesi határozat jogszerűségének felülvizsgálatát. A rendelkezésére állt bizonyítékokat egybevetette, értékelte és mérlegelte, ezen tevékenysége során figyelemmel volt a felperes által felhozott tényekre, körülményekre, és kifogásokra is. A jogerős ítélet indokolásában a Pp. 221. § (1) bekezdésének megfelelő indokolását adta döntésének, jogszabályi hivatkozásokkal megfelelően alátámasztottan.