A Debreceni Ítélőtábla Pf.20122/2020/5. számú határozata kártérítés (KÖZHATALOM GYAKORLÁSÁVAL okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 4. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:548. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 36. §, 37. §, 83. §, 346. §, 369. §, 383. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, 4/A. §] Bírók: Bakó Pál, Molnár Tibor Tamás, Pribula László

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.122/2020/5. szám

A Debreceni Ítélőtábla a dr. Tamus István ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek - a dr. Balogh Ádám ügyvéd (cím) által képviselt alperes neve (cím) alperes ellen közhatalom gyakorlásával okozott kár megtérítése iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 5.P.20.105/2019/32. számú ítélete ellen a felperes által 34. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és a felperes által fizetendő elsőfokú perköltség összegét 5 080 000 (ötmillió-nyolcvanezer) forintra leszállítja; egyebekben az ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 635 000 (hatszázharmincötezer) forint másodfokú perköltséget, az államnak pedig - külön felhívásra - 2 500 000 (kettőmillió-ötszázezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

[1] A P-T. Kft. (a továbbiakban: a felperes jogelődje) 2008. január 16-án öt évre szóló együttműködési szerződést kötött a bécsi székhelyű E. S. G.-val (a továbbiakban: az E.). E megállapodás alapján a felperes jogelődje 17 silós gépjárművet vett lízingbe az E.-tól, és vállalta, hogy azokat - fuvarfeladatok céljára - az E. kizárólagos rendelkezésére bocsátja, az E. pedig arra kötelezte magát, hogy havi átlagban nettó 10 000 EUR értékű minimális forgalmat biztosít a felperes jogelődjének. A szerződő feleket azonnali hatályú felmondási jog illette meg, ha a másik fél a szerződésből fakadó lényeges kötelezettségét súlyosan megszegi, és az erre történt írásbeli figyelmeztetés ellenére a szerződésszerű állapotot 14 napon belül nem állítja helyre.

[2] A felperes jogelődje 2008. július 4-én eladta az E.-nak az X..-.41, az X..-.54, az X..-.59 és az X..-.60 forgalmi rendszámú, Feldbinder KIP63.3 típusú siló pótkocsikat (a továbbiakban: a pótkocsik), a tulajdonosváltozást azonban egyik szerződő fél sem vezettette át a gépjármű-nyilvántartáson.

[3] 2010-ben a felperes jogelődje - egy adásvételi láncolaton keresztül - vissza kívánta vásárolni a pótkocsikat az E.-tól. Ennek érdekében az E. 2010. június 30-án adásvételi szerződéseket kötött a Z. T. Kft.-vel (a továbbiakban: a Z.), amelyekkel a pótkocsikat eladta a Z.-nek azzal, hogy e megállapodások 6. pontjában kikötötte: a járművek mindaddig az eladó tulajdonában maradnak, amíg a vevő azokat "100% ki nem fizeti". A Z. 2010. szeptember 6-án ugyancsak adásvételi szerződéseket kötött a S. 99 Kft.-vel (a továbbiakban: a S.), amelyek alapján a pótkocsikat eladta a S. részére. Noha azok vételárát az E.-nak nem fizette ki, a megállapodásokban kijelentette, hogy a pótkocsik tehermentesek, és az ő tulajdonát képezik. A S. 2010. szeptember 21-én eladta a pótkocsikat É. É-A. R. F. Zrt. (a továbbiakban: az É.) részére, az É. pedig ugyanezen a napon továbbértékesítette azokat a felperes jogelődjének.

[4] 2010. szeptember 14-én a S. megbízásából eljáró B. S-né a pótkocsik átíratása érdekében a gépjármű-nyilvántartást vezető hatósághoz: Debrecen Megyei Jogú Város Jegyzőjéhez (a továbbiakban: a jegyző) fordult, amelynek bemutatta a pótkocsik forgalmi engedélyét, törzskönyvét, valamint az addig megkötött adásvételi szerződéseket. A Polgármesteri Hivatal eljáró ügyintézője észlelte, hogy a pótkocsik a nyilvántartás szerint még a felperes jogelődjének tulajdonát képezik, ezért a bemutatott okiratok alapján a S. tulajdonjogának bejegyzésével együtt - hivatalból - átvezette a nyilvántartáson a köztes tulajdonosok: az E. és a Z. tulajdonszerzését is. A jegyző a felperes jogelődjének kérelmére 2010. szeptember 21-én jegyezte be a nyilvántartásba, hogy a pótkocsik - az É.-en mint köztes tulajdonoson keresztül - a felperesi jogelőd tulajdonába kerültek.

[5] A felperes jogelődje azonban a pótkocsik tulajdonjogát nem szerezte meg. Az adásvételi láncolat egyik tagja, a Z. ugyanis nem fizette ki e járművek vételárát az E.-nak, amelyről az E. 2010. október 4-én, majd 2010. november 9-én írásban értesítette a felperes jogelődjét. Miután pedig a vételár ezt követően sem érkezett meg hozzá, 2010. november 18-án felmondta a felperes jogelődjével kötött együttműködési szerződést, majd 2010. november 26-án birtokba vette a pótkocsikat. Az együttműködési szerződés megszűnése miatt a felperes jogelődje fizetésképtelen lett, ezért 2012. február 8-tól felszámolás alá került. A felszámolási eljárás a hitelezőkkel kötött egyezség folytán 2015. augusztus 13-án megszűnt.

[6] A felperes jogelődje előbb szerződés megszűnésének megállapítása és elszámolás iránt indított pert az É. ellen, amelynek eredményeként a Debreceni Ítélőtábla a Gf.III.30.142/2012/23. számú ítéletével kötelezte az É.-t 16 250 000 Ft megfizetésére, egyebekben az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítéletét helybenhagyta. Ezután - egy újabb peres eljárás keretében - 562 253 000 Ft kártérítést követelt az É.-től, a Debreceni Ítélőtábla azonban a Gf.IV.30.136/2018/9. számú jogerős ítéletével e keresetet elutasította, a Kúria pedig a Pfv.VII.21.518/2018/9. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

[7] A felperes jogelődje 2018. december 28-án a felperesre engedményezte az 562 253 000 Ft kártérítés megfizetésére irányuló követelését.

[8] A felperes keresete arra irányult, hogy a bíróság közhatalom gyakorlásával okozott kártérítés címén kötelezze az alperest 562 253 000 Ft megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy a gépjármű-nyilvántartást vezető jegyző jogellenesen járt el akkor, amikor figyelmen kívül hagyta, hogy az E. a pótkocsik vételárának kifizetéséig fenntartotta a tulajdonjogát, ezért - e feltétel igazoltságának hiányában - meg kellett volna tagadnia a S. és a köztes tulajdonosok tulajdonjogának bejegyzését. Úgy érvelt, hogy a jegyző jogutódja az alperes lett, hiszen a gépjármű-nyilvántartási feladatokat jelenleg már az alperes szervezeti egysége, a járási hivatal látja el, így az alperes köteles megtéríteni a jegyző által okozott kárt.

[9] Az alperes elsődlegesen alaki védekezést terjesztett elő. Arra hivatkozott, hogy a perindítás előtt a felperesnek közigazgatási bírói utat kellett volna igénybe vennie, ezért az eljárást a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 240. §-a (1) bekezdésének a) pontja és a Pp. 24. §-ának (3) bekezdése alapján meg kell szüntetni. Másodlagosan a kereset érdemi elutasítását kérte. Úgy érvelt, hogy az alperes nem lett a jegyző jogutódja, hanem csupán átvette tőle a gépjármű-nyilvántartási feladatokat. Vitatta továbbá a követelés jogalapját és összegszerűségét, valamint elévülési kifogást is előterjesztett.