62016TJ0770[1]

A Törvényszék ítélete (kibővített hatodik tanács), 2018. május 31. Janusz Korwin-Mikke kontra Európai Parlament. Intézményi jog - Európai Parlament - A Parlament eljárási szabályzata - A Parlament méltóságát és a parlamenti munka zökkenőmentes végzését sértő magatartás - A napidíjhoz való jog megvonását és a Parlament összes tevékenységében való részvétel ideiglenes felfüggesztését magukban foglaló fegyelmi szankciók - A véleménynyilvánítás szabadsága - Indokolási kötelezettség - Téves jogalkalmazás. T-770/16. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített hatodik tanács)

2018. május 31. ( *1 ) ( 1 )

"Intézményi jog - Európai Parlament - A Parlament eljárási szabályzata - A Parlament méltóságát és a parlamenti munka zökkenőmentes végzését sértő magatartás - A napidíjhoz való jog megvonását és a Parlament összes tevékenységében való részvétel ideiglenes felfüggesztését magukban foglaló fegyelmi szankciók - A véleménynyilvánítás szabadsága - Indokolási kötelezettség - Téves jogalkalmazás"

A T-770/16. sz. ügyben,

Janusz Korwin-Mikke (lakóhelye: Józefów [Lengyelország], képviselik: M. Cherchi és A. Daoűt ügyvédek)

felperesnek

az Európai Parlament (képviselik: S. Alonso de León és S. Seyr, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az egyrészt a Parlament elnöke által 2016. július 5-én és a Parlament hivatala által 2016. augusztus 1-jén hozott határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában, mely határozatok a felperessel szemben a napidíjhoz való jog tíz nap tartamú megvonását, a Parlament összes tevékenységében való részvételének az ideiglenes, öt egymást követő napra való felfüggesztését szabták ki szankcióként, és másrészt a felperes által az említett határozatok miatt állítólagosan elszenvedett kár megtérítése iránt az EUMSZ 268. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hatodik tanács),

tagjai: G. Berardis elnök, S. Papasavvas (előadó), D. Spielmann, Csehi Z. és O. Spineanu-Matei bírák,

hivatalvezető: G. Predonzani tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2017. november 29-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1 A felperes, Janusz Korwin-Mikke az Európai Parlament képviselője.

2 A 2016. június 7-i parlamenti plenáris ülésen (a továbbiakban: 2016. június 7-i plenáris ülés), melynek a témája "A migrációra vonatkozó európai program külső vonatkozásainak jelenlegi helyzete: a migrációról szóló új egyetértésért" volt, a felperes lengyel nyelven a következőket nyilatkozta:

"A probléma nem abból származik, hogy a bevándorlók elözönlenek minket, hanem abból, hogy ezek nem megfelelő bevándorlók. Egyáltalán nem akarnak a Bayerische Motorwerkénél dolgozni, és az Aldinál sem. Jelentős támogatásokat ígértünk nekik, és ők jelentős támogatásokat akarnak kapni. Egyszer [már utaltam rájuk], ami 3000 eurómba került, de egy kongói diplomata azt mondta, hogy Európát elárasztotta az afrikai fertő. Büszkék lehetünk tehát arra, hogy Afrika egy részét megszabadítottuk ettől a fertőtől, de az a feladatunk, hogy ezeket az embereket jobb belátásra bírjuk. Hát ahhoz, hogy jobb belátásra bírjuk őket, a legjobb eszköz az éhség. Abba kell hagyni azt, hogy támogatásokat fizetünk nekik, és egyszerűen rá kell őket kényszeríteni arra, hogy dolgozzanak. És mivel a példa a legjobb tanító, példát kell nekik statuálnunk, és abba kell hagynunk azt is, hogy magunknak támogatást fizetünk, mivel a saját polgárainkat is demoralizáljuk."

3 E beszédet követően a Parlament alelnöke, aki a vitát vezette, felkérte a felperest arra, hogy "tisztelettel szóljon a gyűléshez". Közvetlenül ezt követően egy európai parlamenti képviselő kék kártyát emelt, és arra kérte a felperest, hogy az állításait bizonyítsa.

4 E felhívásra válaszul a felperes a következőket nyilatkozta:

"[...] Amerikát is kizsákmányolták, és remekül fejlődött. Én viszont csak a kongói diplomata véleményére hivatkozom, és Kongó olyan ország, amely az Afrikából való kivándorlásról tud egyet s mást. Én tudok egyvalamit: ha az embereknek fizetünk azért, hogy semmit ne csináljanak, demoralizáljuk őket. Ezeket a támogatásokat meg kell szüntetni. Az embereknek a munkából kell élniük, nem a támogatásokból."

5 A felperes a későbbiekben ismét szót kapott annak érdekében, hogy a felszólalása során használt egyik szó angol fordítását pontosítsa.

6 A felperest 2016. június 8-án a Parlament elnöke beidézte egy meghallgatásra, amelyre 2016. június 14-én került sor.

7 A felperes a 2016. június 9-i levélben a Parlament alelnöke számára, aki a szóban forgó vitákat vezette, továbbított egy olyan filmet, amelyet a Youtube internetes oldalon terjesztettek, és amelynek során hallható a kongói diplomata azon beszéde, amelyre a felperes a 2016. június 7-i felszólalása során hivatkozott.

8 A Parlament elnöke a 2016. július 5-i határozatban (a továbbiakban: az elnök határozata) a felperessel szemben a napidíjhoz való jog tíz nap tartamú megvonását, és a Parlament összes tevékenységében való részvételének az ideiglenes, öt egymást követő napra való felfüggesztését szabta ki szankcióként, a plenáris ülésen való szavazás jogának a sérelme nélkül.

9 A felperes 2016. július 18-án belső fellebbezést terjesztett a Parlament hivatala elé az elnök határozatával szemben, és a rá kiszabott szankciók megsemmisítését kérte, valamint azt, hogy a Parlament elnöke nyilvánosan kérjen tőle elnézést a Parlament előtt azért, hogy vele összefüggésben sértő kifejezéseket használt.

10 A Parlament hivatala a 2016. augusztus 1-jei határozatban (a továbbiakban: a hivatal határozata), melyet 2016. szeptember 2-án közöltek a felperessel, helybenhagyta az elnök határozatában a felperessel szemben kiszabott szankciókat.

Az eljárás

11 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2016. november 2-án benyújtott keresetlevelével előterjesztette a jelen keresetet.

12 A hatodik tanács javaslatára a Törvényszék az eljárási szabályzatának 28. cikkét alkalmazva úgy határozott, hogy az ügyet kibővített ítélkező testület elé utalja.

13 Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (kibővített hatodik tanács) megnyitotta az eljárás szóbeli szakaszát, és az eljárási szabályzat 89. cikkében szereplő pervezető intézkedések keretében felhívta a Parlamentet arra, hogy nyújtson be bizonyos dokumentumokat, valamint felhívta a feleket bizonyos kérdések megválaszolására. A felek e felhívásnak az előírt határidőn belül eleget tettek.

14 A Törvényszék a 2017. november 29-i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.

A felek kérelmei

15 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg az elnök határozatát;

- semmisítse meg a hivatal határozatát;

- rendelje el az elnök határozata és a hivatal határozata által okozott vagyoni és nem vagyoni károk megtérítését, melyek becsült értéke 13060 euró;

- a Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

16 A Parlament azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el az elnök határozatának megsemmisítése iránti kérelmet elfogadhatatlanság miatt;

- utasítsa el a hivatal határozatának megsemmisítése iránti kérelmet megalapozatlanság miatt;

- utasítsa el a kártérítési kérelmet részben elfogadhatatlanság, és részben megalapozatlanság miatt;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

17 A tárgyalás során a felperes azt nyilatkozta, hogy eláll az első kereseti kérelmétől, mivel az elnök határozata helyébe a hivatal határozata lépett, amely a Parlament végleges álláspontja, és ezen elállás a tárgyalási jegyzőkönyvbe került.

A jogkérdésről

A megsemmisítés iránti kérelmekről

18 A megsemmisítés iránti kérelmeinek alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapot terjeszt elő. Az első jogalapot a Parlament eljárási szabályzata (a továbbiakban: eljárási szabályzat) 166. cikkének, a véleménynyilvánítás szabadságának és az indokolási kötelezettségnek a megsértésére alapítja. A második jogalap az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én aláírt egyezmény (kihirdette: az 1993. évi XXXI. tv., a továbbiakban: EJEE) 6. cikkének, a pártatlanság általános elvének és az indokolási kötelezettségnek a megsértésén alapul. A harmadik jogalapot a felperes az EJEE 6. cikkének, a védelemhez való jognak és az eljárási szabályzat 166. cikke (1) bekezdésének a megsértésére alapítja. A negyedik jogalap az arányosság elvének, a ne bis in idem elvének, valamint az indokolási kötelezettségnek a megsértésén alapul.

Az első, az eljárási szabályzat 166. cikkének, a véleménynyilvánítás szabadságának és az indokolási kötelezettségnek a megsértésére alapított jogalapról

19 Először is meg kell állapítani, hogy a jelen jogalap keretében, amely három részre oszlik, a felperes lényegében a véleménynyilvánításra vonatkozóan őt megillető szabadság megsértésére hivatkozik, valamint az eljárási szabályzat 166. cikkének abban a tekintetben való megsértésére, hogy egyrészt a Parlament nem bizonyította, hogy az e rendelkezés alkalmazásához előírt feltételek teljesülnek, és másrészt az említett határozat nem rendelkezik kellő indokolással. Ezt továbbá a tárgyaláson is megerősítették, ami a jegyzőkönyvbe került.

20 Először is a harmadik részt kell megvizsgálni, majd együttesen annak első és második részét.

- A harmadik, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított részről

21 A felperes azzal érvel, hogy a hivatal határozata nem felel meg az indokolási kötelezettségnek, mivel először is nem veszi számba a sajtó keretében felmerülő esetleges következményeket vagy a politikai szintű reakciókat, másodszor nem állapítja meg, hogy a beszéde gyűlöletkeltést valósított meg, és harmadszor nem veszi figyelembe azt, hogy az említett beszéd először egy kongói diplomata részéről hangzott el. Ezenfelül a szóban forgó határozat indokolása alapján nem lehet megtudni, hogy a felperes a 2016. június 7-i plenáris ülésen rendkívül súlyos rendbontást valósított-e meg, és azt sem, hogy a belső szabályzat 11. cikkében meghatározott elvek közül melyeket sértette meg.

22 A Parlament vitatja ezt az érvelést.

23 Emlékeztetni kell arra, hogy az indokolási kötelezettség olyan lényeges formai követelmény, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságától, amely a vitatott jogi aktus tartalmi jogszerűségére vonatkozik (lásd: 2012. május 22-iInternationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ítélet, T-300/10, EU:T:2012:247, 180. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Valamely határozat indokolása ugyanis azon indokok formális kifejezéséből áll, amelyeken e határozat alapszik. Ezen indokolás elégséges lehet akkor is, ha téves indokokat fejez ki (lásd: 2012. július 12-iDover kontra Parlament ítélet, C-278/11 P, nem tették közzé, EU:C:2012:457, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24 Ezenfelül nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy azt a kérdést, hogy valamely jogi aktus indokolása megfelel-e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nemcsak szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni (lásd: 2012. május 22-iInternationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ítélet, T-300/10, EU:T:2012:247, 181. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25 A jelen ügyben a hivatal határozata három szakaszt tartalmaz. Az első (a határozat 1-27. pontja) felsorolja azokat a tényeket, amelyek a szóban forgó szankciók elfogadásához vezettek, valamint a felperes azon korábbi nyilatkozatait, amelyek már szankciók tárgyát képezték, és ismerteti az elnök határozatával szemben a felperes által megindított belső fellebbezési eljárást. A második szakasz (a határozat 28-37. pontja) annak alátámasztására irányul, hogy a felperes magatartása megvalósítja az eljárási szabályzat 11. cikkének a megsértését. Végezetül a harmadik szakasz (a határozat 38-45. pontja) az eljárási szabályzat 166. cikkének jogi értékelését tartalmazza.

26 A Parlament hivatala konkrétan a határozatának a 28-31. pontjában, miután felidézte egyrészt az eljárási szabályzat 11. cikke (2) és (3) bekezdésének a szövegét, és másrészt a szólás és a véleménynyilvánítás szabadságához való jog terjedelmét, megállapította, hogy e jog korlátozható abban az esetben, ha más jogokat sért, "többek között ha az más személyeket sért vagy gyaláz", vagy "más személyek jogai és jóhírneve védelmének a biztosítása érdekében". Ezenfelül az említett határozat 32. pontjában a Parlament hivatala rámutatott arra, hogy a szólásszabadság elve, amely a Parlament valamennyi képviselője számára biztosított, nem terjed ki a "gyalázkodó, sértő vagy tiszteletlen beszédre" vagy "a Parlament méltóságát sértő és az Unió alapvető értékeit és elveit sértő magatartásra".

27 Ami a felperessel szemben kifogásolt magatartást illeti, a Parlament által a hivatal határozatában megfogalmazott kritikák a következőkre vonatkoztak: "olyan nyelvezet [...], amely szándékosan sértő és provokatív nem csak az afrikai származású személyekkel szemben, hanem az egész Parlamenttel szemben" (33. pont); "[a] más személyek szavainak idézetére vonatkozó módszer, [...] amely szándékosan [...] a saját véleményének a kinyilvánítását célozza" (34. pont); "a címzetteket nyilvánvalóan sértő" jellege "annak a gondolatnak, hogy az embereket éheztetés útján munkára kényszeríteni", amely gondolat "sértő a Parlament méltóságára nézve [...], és sérti az Unió alapvető értékeit és elveit" (36. pont), és végezetül a felperes "magatartása", amely "sérti az eljárási szabályzat 11. cikke (2) bekezdését, mivel nem áll fenn a kölcsönös tisztelet, ellentétes az Unió alapvető jogi aktusaiban meghatározott értékekkel és elvekkel, és sérti többek között a Parlament méltóságát" (37. pont).

28 A hivatal határozata ezért az EUMSZ 296. cikk követelményeinek megfelelő indokolást tartalmaz, ezen indokolás megalapozottsága vizsgálatának a sérelme nélkül, amely vizsgálatra a jelen jogalap első és második részének keretében kerül sor.

29 Következésképpen az első jogalap harmadik részét el kell utasítani.

- Az első és a második, a véleménynyilvánítás szabadságának a megsértésére, illetve az eljárási szabályzat 166. cikkének a megsértésére alapított részről

30 A felperes lényegében azzal érvel, hogy a Parlament nem bizonyította, hogy az eljárási szabályzat 166. cikkének alkalmazására vonatkozó feltételek teljesülnek, valamint továbbá arra hivatkozik, hogy a Parlament vele szemben olyan fegyelmi szankciót szabott ki, amely sérti a véleménynyilvánítás fokozott szabadságát, amely őt parlamenti képviselőként az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) állandó ítélkezési gyakorlata értelmében megilleti.

31 E tekintetben először is azzal érvel, hogy a hivatal határozata téves jogalkalmazáson alapul, mivel nem veszi kellőképpen figyelembe, hogy a kijelentései, amelyeket a Parlamenten belül, a parlamenti funkcióinak az ellátása keretében tett, a politikai beszédének az elemei.

32 Másodszor a felperes azzal érvel, hogy a hivatal határozata nem bizonyítja, hogy a beszéde valóban rendkívül súlyos rendbontást jelentett a 2016. június 7-i plenáris ülésen, vagy hogy az megzavarta a Parlament munkáját az eljárási szabályzat 11. cikkét megsértve, oly módon, hogy megállapítható lenne az, hogy az említett szabályzat 166. cikkében foglalt érdemi feltételek valóban teljesültek.

33 Harmadszor a felperes azzal érvel, hogy a hivatal határozatának indokolásából kitűnik, hogy a felperessel szemben a 2016. június 7-i plenáris ülés keretein kívül vagy a védelemhez való jogai gyakorlásának keretében elhangzott beszédekért is szankciókat állapítottak meg, mely beszédek nem tartoznak az eljárási szabályzat 166. cikkének hatálya alá.

34 A Parlament először is azzal érvel, hogy a hivatal határozata érvényességének a vizsgálatát kizárólag az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: Charta) biztosított alapvető jogokra, és különösen annak a véleménynyilvánítás szabadságát előíró 11. cikkére tekintettel kell elvégezni, valamint annak az uniós bíróság általi értelmezésére tekintettel. Az EJEB-nek a felperes által hivatkozott ítélkezési gyakorlata tehát nem alkalmazható a jelen ügyre, legfeljebb kiindulópontként szolgálhat. Még ha alkalmazható is lenne, abból nem következne, hogy a felperes szólásszabadsága korlátlan.

35 A Parlament továbbá hangsúlyozza, hogy az elnöke, és adott esetben a Parlament hivatala az eljárási szabályzat 166. és 167. cikkében előírt hatáskörök gyakorlása során bizonyos mérlegelési mozgástérrel rendelkezik. A Törvényszék felülvizsgálatának ezért annak vizsgálatára kell korlátozódnia, hogy az ilyen hatáskör gyakorlása során nem merült-e fel nyilvánvaló értékelési hiba vagy hatáskörrel való visszaélés, és az eljárásjogi garanciákat tiszteletben tartották-e.

36 Végezetül a Parlament arra hivatkozik, hogy a felperes érvelésével ellentétben a hivatal határozatát nem a véleménynyilvánítás szabadságának a megsértésével fogadták el, és az megfelel az eljárási szabályzat 11. cikke (2) és (3) bekezdésének, valamint 166. cikkének. Úgy véli továbbá, hogy a felperes érvelése ténybeli szempontból nem megalapozott, mivel az említett határozat valójában figyelembe vette azt a körülményt, hogy a felperes a beszédét a parlamenti funkcióinak a gyakorlása keretében tartotta.

37 Először is meg kell állapítani, hogy a Parlament nem vitathatja az EJEE-nek és az EJEB ítélkezési gyakorlatának a jelen ügyben fennálló relevanciáját az eljárási szabályzat 166. cikke megsértésének vizsgálata tekintetében.

38 Igaz ugyanis, hogy az EJEE, mivel az Unió ahhoz nem csatlakozott, nem képez olyan jogszabályt, amely formálisan az uniós jogrend részét képezi (2013. február 26-iÅkerberg Fransson ítélet, C-617/10, EU:C:2013:105, 44. pont; 2015. szeptember 3-iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Bizottság ítélet, C-398/13 P, EU:C:2015:535, 45. pont), és így a másodlagos uniós jogi aktus érvényességének a vizsgálatát kizárólag a Charta által biztosított jogokra tekintettel kell elvégezni (2016. február 15-iN. ítélet, C-601/15 PPU, EU:C:2016:84, 46. pont), emlékeztetni kell azonban arra, hogy egyrészt az EUSZ 6. cikk (3) bekezdése értelmében az EJEE által elismert jogok az uniós jogrend részét képezik mint annak általános elvei, és másrészt a Charta 52. cikkének (3) bekezdéséből az következik, hogy az abban elismert, az EJEE által garantált megfelelő jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek az EJEE-ben szerepelnek. Az e rendelkezésre vonatkozó magyarázatok szerint, amelyeket az EUSZ 6. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése és a Charta 52. cikkének (7) bekezdése szerint annak értelmezésekor figyelembe kell venni, a biztosított jogok tartalmát és terjedelmét nemcsak az EJEE szövege határozza meg, hanem többek között az EJEE ítélkezési gyakorlata is (lásd:2016. június 30-iToma és Biroul Executorului Judecătoresc Horațiu-Vasile Cruduleci ítélet, C-205/15, EU:C:2016:499, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az említett magyarázatokból ezenfelül kitűnik, hogy a Charta 52. cikke (3) bekezdésének célja a Chartában foglalt, illetve az azokkal megegyező, az EJEE-ben biztosított jogok közötti szükséges összhang biztosítása, anélkül hogy mindez hátrányosan befolyásolná az uniós jognak és az Európai Unió Bíróságának az autonómiáját (2016. július 28-iJZ ítélet, C-294/16 PPU, EU:C:2016:610, 50. pont). Rá kell továbbá mutatni, hogy a Charta és az EJEE által biztosított jogok ezen egyenértékűségét a véleménynyilvánítás szabadsága tekintetében formálisan megállapították (2016. május 4-iPhilip Morris Brands és társai ítélet, C-547/14, EU:C:2016:325, 147. pont).

39 Konkrétan a véleménynyilvánítás szabadsága tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy az alapvető szerepet játszik a demokratikus társadalmakban, és ezáltal olyan alapvető jog, amelyet többek között a Charta 11. cikke, az EJEE 10. cikke, és az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (kihirdette: az 1976. évi 8. tvr.) 19. cikke is biztosít (lásd ebben az értelemben: 2011. szeptember 6-iPatriciello ítélet, C-163/10, EU:C:2011:543, 31. pont).

40 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EJEB ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az EJEE 10. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül a véleménynyilvánítás szabadsága nem csak az információkra vagy a kedvezően fogadott, vagy sérelmet nem okozó vagy semleges információkra vagy véleményekre terjed ki, hanem azokra is, amelyek az államot vagy a lakosság bármely töredékét sértik, sokkolják vagy szorongással töltik el. Ezt kívánja meg a pluralizmus, a tolerancia és a nyitottság, amelyek nélkül nincs demokratikus társadalom (EJEB, 1976. december 7., Handyside kontra Egyesült Királyság, CE:ECHR:1976:1207JUD000549372, 49. §).

41 A véleménynyilvánítás szabadságához való jog azonban nem jelent korlátlan jogosultságot, és a gyakorlására vonatkozóan bizonyos körülmények között feltételek írhatók elő.

42 Márpedig a véleménynyilvánítás szabadságának alapvető jelentőségére tekintettel annak korlátozását szigorúan kell értékelni, és amint az az EJEE 10. cikkének (2) bekezdéséből, valamint a Charta 52. cikkének (1) bekezdéséből következik, a véleménynyilvánítás szabadságába való beavatkozás csak abban az esetben megengedett, ha az megfelel három feltételnek. Először is a szóban forgó korlátozás "törvény által [előírt]" kell, hogy legyen. Más szóval, az uniós intézménynek, amely olyan intézkedéseket fogad el, amelyek korlátozhatják a valamely személyt megillető véleménynyilvánítás szabadságát, ennek érdekében jogalappal kell rendelkeznie. Másodszor, a szóban forgó korlátozásnak olyan általános érdekű célkitűzést kell érintenie, amelyet az Unió ilyenként elismer. Harmadszor, a szóban forgó korlátozás nem lehet túlzott mértékű, ami azt feltételezi, hogy egyrészt annak a kitűzött célhoz képest szükségesnek és arányosnak kell lennie, másrészt pedig e szabadság lényege nem sérthető (lásd ebben az értelemben: 2017. június 15-iKiselev kontra Tanács ítélet, T-262/15, EU:T:2017:392, 69. és 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43 Pontosítani kell továbbá, hogy a véleménynyilvánítás szabadságába való beavatkozás vagy annak korlátozása csak akkor tekinthető "törvény által [előírtnak]", ha a normát kellő pontossággal fogalmazzák meg ahhoz, hogy a hatásai előreláthatóak legyenek, és ahhoz, hogy a címzettje a magatartását e normához szabhassa (lásd ebben az értelemben: EJEB, 2004. február 17., Maestri kontra Olaszország, CE:ECHR:2004:0217JUD003974898, 30. §).

44 Ezenfelül meg kell állapítani, hogy egy demokráciában a Parlament és a hozzá hasonló szervek a politikai vita nélkülözhetetlen tereit jelentik. A véleménynyilvánítás szabadságának az e szervek keretében való gyakorlásába való beavatkozás tehát csak nyomós indokok alapján igazolható (EJEB, 2002. december 17., A. kontra Egyesült Királyság, CE:ECHR:2002:1217JUD003537397, 79. §).

45 Amint azt továbbá az EJEB az ítélkezési gyakorlatában visszatérően megállapította, a véleménynyilvánításnak a parlamenti képviselőket megillető szabadsága különleges fontosságú. A véleménynyilvánítás szabadsága ugyanis, amely mindenki számára fontos, fokozottan jelentős a nép választottja számára; e személy képviseli a választókat, jelzi aggályaikat és védi érdekeiket. Következésképpen a felpereshez hasonló ellenzéki parlamenti képviselő véleménynyilvánítási szabadságába való beavatkozás azt követeli meg a bíróságtól, hogy szigorúbban végezze a felülvizsgálatot (EJEB, 1992. április 23., Castells kontra Spanyolország, CE:ECHR:1992:0423JUD001179885, 42. §).

46 Meg kell tehát állapítani, hogy a parlamenti képviselők véleménynyilvánítási szabadsága tekintetében fokozott védelmet kell biztosítani a parlament által a demokratikus társadalomban betöltött alapvető fontosságú szerepre tekintettel.

47 Ugyanakkor az EJEB, bár hangsúlyozta, hogy a parlamenten belül mindenfajta beszéd magas szintű védelmet élvez, nemrégiben elismerte a politikai rendszer ténylegesen demokratikus jellege és a parlament működése közötti szoros kapcsolatra tekintettel, hogy a parlamenten belül a véleménynyilvánítás szabadságát néha háttérbe kell szorítani olyan jogos érdekekkel szemben, mint a parlamenti tevékenység megfelelő rendjének és a többi parlamenti képviselő jogainak a védelme (EJEB, 2016. május 17., Karácsony és társai kontra Magyarország, CE:ECHR:2016:0517JUD 004246113, 138-141. §).

48 Meg kell állapítani, hogy az EJEB egyrészt a parlament azon lehetőségét, hogy valamely tagjának a magatartását szankcionálja, a parlamenti munka megfelelő rendjéről való gondoskodás szükségességéhez kötötte, és másrészt a parlamentek tekintetében széleskörű autonómiát ismert el a képviselők által a felszólalásukhoz megválasztott mód, időpont és hely szabályozása tekintetében (az EJEB által gyakorolt felülvizsgálat következésképpen korlátozott), de igen szűk teret biztosított a parlamenti képviselők által tartott beszéd tartalmának a szabályozását érintően (az EJEB által gyakorolt felülvizsgálat következésképpen szigorúbb). Az EJEB az ítélkezési gyakorlatában e tekintetben kizárólag "bizonyos szabályozásra" hivatkozik, amely "szükségesnek tekintendő azért, hogy megakadályozzák az erőszakra való közvetlen vagy közvetett felhívást" (EJEB, 2016. május 17., Karácsony és társai kontra Magyarország, CE:ECHR:2016:0517JUD004246113, 140. §).

49 Következésképpen egyrészt valamely parlament eljárási szabályzata a parlamenti képviselők által tett kijelentés szankcionálásának a lehetőségét csak abban az esetben írhatja elő, ha e kijelentés veszélyezteti a parlament megfelelő működését, vagy komoly veszélyt jelent a társadalomra, mint például az erőszakra való uszítás vagy a rasszista gyűlöletkeltés.

50 Másrészt a parlamentek számára elismert azon hatáskört, amelynek keretében fegyelmi szankciókat szabhatnak ki a tevékenységeik megfelelő levezetésének biztosítása vagy bizonyos alapvető jogoknak, elveknek vagy szabadságoknak a védelme érdekében, össze kell egyeztetni a parlamenti képviselők véleménynyilvánítási szabadsága tiszteletben tartása biztosításának a szükségességével.

51 Így a parlamenti képviselők véleménynyilvánítási szabadságának a különleges fontosságára, és azon szigorú korlátokra tekintettel, amelyek között e szabadság az EJEB által e kontextusban kidolgozott elvek alapján korlátozható, ellenőrizni kell, hogy a Parlament a szóban forgó fegyelmi szankció kiszabása tekintetében tiszteletben tartotta-e az eljárási szabályzata 166. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételeket.

52 A jelen ügyben az eljárási szabályzat a Parlament hivatala által alkalmazott, a tényállás időpontjában hatályos változatában, a VII. címének a "Magatartási szabályok megszegése esetén alkalmazandó intézkedések" című 4. fejezetében azonnali intézkedéseket ír elő, melyeket az ülés elnöke fogadhat el a rend helyreállítása érdekében (az eljárási szabályzat 165. cikke), és olyan fegyelmi szankciókat, amelyeket a Parlament elnöke fogadhat el valamely képviselővel szemben (az eljárási szabályzat 166. cikke).

53 Az eljárási szabályzat 166. cikkének a jelen ügyben alkalmazott (1) bekezdése értelmében a Parlament elnöke a megfelelő szankciót megállapító, indoklással ellátott határozatot hoz "[r]endkívül súlyos rendbontás [helyesen: az ülésen bekövetkező súlyos rendbontás] vagy a parlamenti munka megzavarása esetén - amely sérti a 11. cikkben meghatározott elveket [...]".

54 Márpedig hangsúlyozni kell, hogy az eljárási szabályzat 166. cikke (1) bekezdésének a szövege eltérő az említett szabályzat nyelvi változataiban. E rendelkezés francia nyelvi változatától eltérően, melyet a Parlament a Törvényszék kérésére nyújtott be, és amelyet a fenti 53. pont, valamint a hivatal határozatának 38. pontja idéz, valamint többek között a német, olasz, spanyol, holland és görög nyelvi változatoktól eltérően az angol nyelvi változat nem említi a Parlament "munkájának" vagy "tevékenységének" a megzavarását, hanem a "disruption of Parliament" kifejezést alkalmazza. A Parlament álláspontja szerint e véleménynyilvánítás nem csupán a parlamenti munkának a Parlament épületében végzett munkáját jelenti, hanem az üléstől szélesebb körű helyzetet jelöl, ideértve a Parlamentnek mint intézménynek a jóhírnevére vagy a méltóságára gyakorolt hatást is.

55 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jogi rendelkezés egységes értelmezésének szükségessége azt követeli meg, hogy annak egyes nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás kontextusára és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi (lásd ebben az értelemben: 2016. november 23-iBayer CropScience és Stichting De Bijenstichting ítélet, C-442/14, EU:C:2016:890, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56 Következésképpen nem lehet helyt adni a Parlament által a tárgyalás során képviselt azon álláspontnak, amely szerint a jogalkotó akaratának és az összes nyelvi változatnak az értelmezéséhez az eljárási szabályzat 166. cikkének angol változatát kell alapul venni.

57 Az eljárási szabályzat 166. cikke ugyanis a kontextusára és a céljára tekintettel arra az esetre vonatkozik, amikor a Parlament megfelelő működése vagy a parlamenti munka megfelelő rendje sérül, ezért az ülésen vagy a parlamenti munkában részt vevő parlamenti képviselő olyan magatartásának a szankcionálására irányul, amely ezek lefolytatását komolyan akadályozza. Az ilyen értelmezés, amint arra a fenti 48-50. pont emlékeztetett, egyébiránt megfelel a parlament fegyelmi szabályzata által követett általános célnak, amelynek jogszerű jellegét az EJEB elismerte (lásd ebben az értelemben: EJEB, 2016. május 17., Karácsony és társai kontra Magyarország, CE:ECHR:2016:0517JUD004246113, 138-140. §).

58 Ezenfelül meg kell állapítani, hogy az eljárási szabályzat 166. cikkének szövege annak megállapításához vezet, hogy két eset szankcionálható, nevezetesen "az ülésen bekövetkező rendkívül súlyos rendbontás [...]", vagy "a parlamenti munka megzavarása [...], amely sérti a 11. cikkben meghatározott elveket [...]".

59 E tekintetben meg kell állapítani, hogy sem a hivatal határozatából, sem a felek írásbeli beadványaiból nem következik, hogy a felperes által a Parlament előtt a 2016. június 7-i plenáris ülésen tartott beszéd az említett ülésen bármilyen rendbontást okozott az eljárási szabályzat 166. cikke (1) bekezdésében említett első alternatíva értelmében. Az említett határozat legfeljebb annak megállapítására szorítkozik, hogy a felperes beszédét követően a Parlamentnek a vitát vezető alelnöke rendre intette a felperest, majd egy képviselő igénybe vette a teljes mértékben szokásos, és az ülésen való rendbontásra semmiképpen nem utaló "kék kártyás" eljárást annak érdekében, hogy felkérje a felperest arra, hogy bizonyítsa az állításait.

60 Ezenfelül a Parlament mind a Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszaiban, mind a tárgyaláson megerősítette, hogy a 2016. június 7-i plenáris ülésen, illetve az ahhoz kapcsolódó viták során, a felperes felszólalását követően a Parlamentben nem került sor rendkívül súlyos rendbontásra vagy a munka megzavarására. A Parlament azonban azt állította, hogy a felperes esete mégis az eljárási szabályzat 166. cikke (1) bekezdésében előírt második alternatíva hatálya alá tartozik, amely nevezetesen "a munka megzavarása", amely az említett szabályzatnak a képviselők magatartási szabályait megállapító 11. cikkében előírt elvek megsértésének a közvetlen következménye volt. E tekintetben a Parlament azzal érvelt, hogy a "megzavarás", amely igazolta a felperes tekintetében a fegyelmi szankciók kiszabását, az ülésen kívül nyilvánult meg oly módon, hogy a Parlamentnek mint intézménynek a jóhírneve és a méltósága sérült. A Parlament ezenfelül azt állította, hogy a munka megzavarása, amelyet az eljárási szabályzat 166. cikkének (1) bekezdése említ, nem korlátozódott a Parlamenten belüli vitákra vagy munkára, hanem e fogalomnak szélesebb jelentést kell tulajdonítani, ideértve a Parlamentet a maga egészében, a méltóságát, a jóhírnevét, tehát a működését.

61 Ez az érvelés nem lehet eredményes.

62 Először is meg kell ugyanis állapítani, hogy a Parlamentnek a tárgyaláson kifejtett azon érvelése, amely szerint a felperes helyzete az eljárási szabályzat 166. cikke (1) bekezdésében előírt második alternatíva hatálya alá tartozik, amely nevezetesen a parlamenti munka megzavarása, nem tűnik ki a hivatal határozatából, amely nem pontosítja a konkrét jogsértés indokát, amelyet a jelen ügyben az említett rendelkezésben foglaltak közül megállapítottak. Ezenfelül az említett határozat 40. pontjában e határozat megállapította az említett szabályzat 11. cikkében előírt elvek megsértését, és ugyanezen pontban az ülés vagy a parlamenti munka tekintetében megvalósult, rendkívül súlyos rendbontást. Márpedig e tekintetben elég arra emlékeztetni, hogy az eljárási szabályzatnak a 166. cikke, és nem a 11. cikke az a rendelkezés, amely előírja azokat a feltételeket, amelyek mellett valamely képviselővel szemben szankciókat lehet kiszabni. E szabályzat 11. cikke ugyanis olyan magatartási szabályokat tartalmaz, amelyek felidézik azokat az elveket és értékeket, amelyeket a képviselőknek a magatartásuk keretében tiszteletben kell tartaniuk, annak előírására szorítkozva, hogy az említett szabályok be nem tartása az intézkedések alkalmazásához vezethet az említett szabályzat 165., 166. és 167. cikkének megfelelően. Következésképpen a hivatal határozatának 40. pontjában levont következtetés, amely szerint az e szabályzat 11. cikkében meghatározott elvek sérelme ipso facto"az ülésen vagy a parlamenti munka tekintetében bekövetkezett rendkívül súlyos rendbontásnak" a megállapításához vezet, semmiképpen nem következik az említett rendelkezésből.

63 Másodszor, a parlamenti munka megzavarására vonatkozó feltételt érintően meg kell állapítani, hogy bár az eljárási szabályzat 166. cikkének (1) bekezdése hivatkozik az e szabályzat 11. cikkében meghatározott elvekre, az említett rendelkezések közül az elsőnek a szó szerinti értelmezése annak megállapításához vezet, hogy az említett elvek megsértése nem minősül önálló jogsértési oknak, hanem olyan kiegészítő feltétel, amely szükséges a parlamenti munka megzavarásának a szankcionálásához, amit a Parlament egyébiránt a tárgyaláson megerősített. Ebből következően az eljárási szabályzat 11. cikkében meghatározott elvek megsértése, amennyiben bizonyított, önmagában nem szankcionálható, hanem csak abban az esetben, ha azt a Parlament munkájának megzavarása kíséri, amit a Parlament is megerősített a tárgyaláson.

64 Harmadszor, a Parlament által a tárgyaláson kifejtett állításokkal ellentétben a Parlament munkájának megzavarása, amelyet az eljárási szabályzat 166. cikkének (1) bekezdése említ, és amely a Parlament épületén kívül valósult meg azon következmények miatt, amelyek a felperes beszédének eredményeképpen a Parlamenten kívül felmerültek, nem értelmezhető úgy, hogy az sérti a Parlamentnek mint intézménynek a jóhírnevét vagy a méltóságát. A hivatal határozata egyébként nem tartalmaz semmilyen erre vonatkozó információt, és nem tartalmaz értékelést azon kritériumokra vonatkozóan, amelyek a Parlament hivatalát arra késztethették, hogy megállapítsa a Parlament méltóságának állítólagos sérelmét. Ráadásul, mivel az ilyen sérelem fennállásának értékelésére vonatkozó objektív kritériumok nem kerültek meghatározásra, és tekintettel a "Parlament méltósága" vagy annak sérelme fogalmának legalábbis homályos meghatározására, valamint azon jelentős mérlegelési mozgástérre, amely a Parlamentet ezen a területen megilleti, az ilyen értelmezésnek az lenne a hatása, hogy önkényes módon korlátozza a véleménynyilvánításnak a parlamenti képviselőket megillető szabadságát.

65 Ezenfelül meg kell állapítani, hogy az eljárási szabályzat 166. cikke (2) bekezdésének első albekezdése a parlamenti képviselők "magatartására" vonatkozik, és azt írja elő, hogy e magatartásnak tiszteletben kell tartania bizonyos kötelezettségeket, nevezetesen azt kölcsönös tiszteletnek kell jellemeznie, annak az Unió értékein és elvein kell nyugodnia, meg kell őriznie a Parlament méltóságát, és nem akadályozhatja a parlamenti munka zökkenőmentes végzését, valamint a nyugalom fenntartását a Parlament épületeiben. Ugyanígy az említett szabályzat 166. cikkének (2) bekezdése szintén a parlamenti képviselők magatartására vonatkozik, és azt írja elő, hogy annak értékelése tekintetében annak egyszeri, visszatérő vagy pedig állandó jellegét, valamint súlyosságát kell figyelembe venni az említett szabályzat mellékletét képező iránymutatások XV. melléklete alapján. Ezzel szemben a kijelentések, a beszéd vagy a felszólalások nem kerülnek említésre, és azok így önmagukban nem képezhetik szankciós intézkedések tárgyát.

66 Ezt az értelmezést alátámasztja a belső szabályzat 11. cikke (3) bekezdésének első albekezdése, amely szerint "[e] cikk alkalmazása semmilyen módon nem befolyásolhatja a parlamenti viták élénkségét, sem a képviselők szólásszabadságát." Ezenfelül az említett szabályzat 11. cikke (2) bekezdésének az értelmezését megerősíti a Parlament eljárási szabályzatának a nemrégiben végrehajtott, 2017. január 16-től hatályos módosítása, amely a fegyelmi szankciók alkalmazási körének a kiterjesztésére irányult. Az eljárási szabályzat 11. cikke (3) bekezdésének új második albekezdésébe ugyanis belekerült a rágalmazó, rasszista vagy idegengyűlölő nyelvezet vagy magatartás tilalma. Az eljárási szabályzat 11. cikke (3) bekezdésének első albekezdése, amely az említett szabályzat 11. cikke (4) bekezdésének első albekezdése lett, szintén módosításra került, és most már azt írja elő, hogy "[e] cikk alkalmazása egyéb módon nem korlátozhatja a parlamenti viták élénkségét, és a képviselők szólásszabadságát". Ebből következően a jelen ügyben, még ha a parlamenti funkciók gyakorlása keretében tartott beszédeket meg is lehetne feleltetni a magatartásnak, és ezáltal azok az eljárási szabályzatnak a tényállás idején hatályos változata 11. cikkének (2) bekezdésében előírt elvek megsértésének is minősülhetnének, azok rendkívül súlyos rendbontás vagy a parlamenti munka megzavarása hiányában nem képezhették szankció tárgyát.

67 Ezenfelül az iránymutatásoknak az eljárási szabályzat 166. cikkének (2) bekezdésében hivatkozott (lásd a fenti 65. pontot) XV. mellékletének 1. pontjában alkalmazott különbségtétel egyrészt a bizonyos körülmények között tolerálható vizuális jellegű megnyilvánulások, és másrészt "a bárminemű parlamenti tevékenység tevékeny megzavarása" között nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a parlamenti ülésen tartott beszéd beletartozhat a magatartások ezen utóbbi kategóriájába, és ezáltal rendkívül súlyos rendbontásnak vagy a parlamenti munka megzavarásának a megállapítása hiányában szankcionálható.

68 A fentiek összességére tekintettel, valamint a parlamenti képviselők véleménynyilvánítási szabadságának a különleges fontosságát, és az erre vonatkozóan alkalmazható korlátozásoknak a fenti 37-50. pontban felidézett szigorú határait figyelembe véve az eljárási szabályzat 11. és 166. cikkét a jelen ügyre alkalmazandó változatában úgy kell értelmezni, hogy e cikkek nem teszik lehetővé, hogy egy képviselővel szemben szankciót alkalmazzanak a parlamenti feladatai keretében tartott beszéde miatt. Még ha az ilyen beszéd a képviselő magatartásával azonosítható is lenne, az akkor sem képezhette volna semmiképpen szankciók tárgyát, tekintettel arra, hogy az ülésen nem merült fel olyan rendkívül súlyos rendbontás, vagy a parlamenti munka olyan megzavarása, amely sértené az eljárási szabályzat 11. cikkét.

69 E körülmények között, és a felperes által a 2016. június 7-i plenáris ülésen a felszólalása során tett kijelentések különlegesen sokkoló jellege ellenére a Parlament a jelen ügyben az eljárási szabályzata 166. cikkének (1) bekezdése alapján nem szabhatott ki a felperessel szemben fegyelmi szankciót. Ezenfelül a Parlament nem hivatkozhat eredményesen arra, amint azt a tárgyaláson tette, hogy valójában a felperes által a beszédében alkalmazott nyelvezetet szankcionálta, és nem a beszéd tartalmát, tekintettel többek között a hivatal határozata 34. és 36. pontjának a megfogalmazására, amely "a [felperesnek] a saját véleménye kinyilvánítására irányuló szándékát" és a felperes által kifejtett "gondolatot" említi.

70 Ezen túlmenően, még ha meg is állapítanák hogy a munka megzavarása stricto sensu nem korlátozódott a Parlament épületére, figyelembe véve, hogy az eljárási szabályzat 166. cikkének (1) bekezdésében az "ülésre" való hivatkozás csupán az első előírt alternatíva tekintetében szerepel, amely a rendkívül súlyos rendbontás, a fenti 64. pontban kifejtett indokok miatt nem lehet olyan tág jelentést elfogadni, mint amelyet a Parlament javasol.

71 A fentiekre tekintettel helyt kell adni az első jogalapnak, anélkül hogy határozni kellene a felperes azon érveléséről, amely szerint a 2016. június 7-i plenáris ülésen kívül vagy a védelemhez való jogának a gyakorlása keretében elhangzott beszéde miatt is szankciót alkalmaztak ellene.

72 A fentiek összességére tekintettel a második kereseti kérelemnek helyt kell adni, és meg kell semmisíteni a hivatal határozatát anélkül, hogy szükséges lenne megvizsgálni a megsemmisítés iránti kérelmek alátámasztása érdekében előterjesztett egyéb jogalapokat. E körülmények között nem szükséges határozni a felperes által kérelmezett pervezető intézkedés elfogadásáról, amely a második jogalappal függ össze.

A kártérítési kérelmekről

73 A felperes a kártérítési kérelmeinek alátámasztása érdekében arra hivatkozik, hogy a hivatal határozatának a megsemmisítése nem teszi lehetővé az őt ért valamennyi kár helyreállítását. Így egyrészt kérelmezi annak a vagyoni kárnak a megtérítését, amely a 3060 eurós összegnek megfelelő napidíjának az elvesztéséből származik. Másrészt kérelmezi a Parlament arra való kötelezését, hogy fizessen meg 10000 eurót azon nem vagyoni kár megtérítéseként, amely a felperes parlamenti tevékenységekben való részvételének a felfüggesztéséből, valamint a jóhírnevének és a becsületének a sérelméből származik.

74 A Parlament azzal érvel, hogy a vagyoni kár megtérítése iránti kérelem elfogadhatatlan. Ezenfelül úgy véli, hogy a hivatal határozatának a megsemmisítése a felperes nem vagyoni kárának megfelelő helyreállítása. Másodlagosan úgy véli, hogy legfeljebb 1000 eurós összeg lenne megfelelő.

75 A jelen ügyben először is a napidíjhoz való jog elvesztéséből származó vagyoni kár megtérítése iránti kérelem tekintetében elegendő megállapítani, hogy a felperes nem fejti ki, hogy miért véli úgy, hogy azon körülmény miatt, hogy a szóban forgó szankciót már alkalmazták, nem lehetséges még a hivatal határozatának a megsemmisítése esetén sem az, hogy a teljes kára helyreálljon, és ez még inkább igaz figyelembe véve, hogy azon napidíjnak megfelelő összeg kifizetésének a kérelmezésére szorítkozik, amelyet a kiszabott szankció hiányában kapott volna, amely nevezetesen 3060 euró. Márpedig a hivatal határozatának a megsemmisítésére tekintettel, és az EUMSZ 266. cikk alapján a Parlamentnek el kell fogadnia azokat az intézkedéseket, amelyek a jelen ítélet végrehajtásához szükségesek, ami magában foglalja az azon napidíjnak megfelelő összeg kifizetését, amelynek a juttatását felfüggesztették.

76 Következésképpen a vagyoni kár megtérítése iránti kérelmet el kell utasítani.

77 Másodszor, a felperes által állítólagosan elszenvedett nem vagyoni kár megtérítése iránti kérelem tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogellenes aktus megsemmisítése önmagában megfelelő és főszabály szerint elégséges jóvátételét jelentheti minden olyan nem vagyoni kárnak, amelyet ezen aktus okozhatott (1987. július 9-iHochbaum és Rawes kontra Bizottság ítélet,44/85, 77/85, 294/85 és 295/85, EU:C:1987:348, 22. pont; 2004. november 9-iMontalto kontra Tanács ítélet, T-116/03, EU:T:2004:325, 127. pont), kivéve ha a kérelmező igazolja, hogy olyan nem vagyoni kár érte, amely elválasztható az adott aktus megsemmisítésére okot adó jogellenességtől, és teljes mértékben nem orvosolható a megsemmisítés által (lásd: 2015. június 25-iEE kontra Bizottság ítélet, F-55/14, EU:F:2015:66, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

78 A jelen ügyben az iratokban nincs olyan információ, amely alapján megállapítható, hogy az elnök és a hivatal határozatát olyan körülmények között fogadták el, amelyek a felperesnek a megsemmisített jogi aktustól függetlenül nem vagyoni kárt okoztak. Következésképpen a nem vagyoni kár megtérítése iránti keresetet el kell utasítani.

A költségekről

79 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (3) bekezdése értelmében részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. A jelen ügyben, mivel a Törvényszék kizárólag a megsemmisítés iránti kérelemnek adott helyt, úgy kell határozni, hogy mindegyik fél maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hatodik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék az Európai Parlament hivatalának 2016. augusztus 1-jei határozatát megsemmisíti.

2) A Törvényszék a kártérítési kérelmet elutasítja.

3) Janusz Korwin-Mikke és a Parlament maguk viselik saját költségeiket.

Berardis

Papasavvas

Spielmann

Csehi

Spineanu-Matei

Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. május 31-i nyilvános ülésen.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.

( 1 ) A jelen szöveg 4., 43., 47., 49. és 63. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.