BH 2017.9.309 Csoportos létszámcsökkentés esetén az összehasonlítható helyzetben lévő személyek csoportját általában nemcsak a munkavállalót foglalkoztató egység, hanem a munkáltató teljes szervezetének munkavállalói alkotják. A gyermekgondozási segély lejártát követően munkába álló felperes indokolt jogviszony-megszüntetése esetén nem sérült az egyenlő bánásmód követelménye, mivel a munkáltató a még folyamatban lévő feladatok lezárásához kötötte a felmondások időpontját. Nem volt jogellenes, hogy ilyen körülmények mellett a felperes munkaviszonya előbb szűnt meg, mint néhány, vele azonos szervezeti egységben dolgozó, de még működő projektben munkát végző munkatársé [2012. évi LXXXVI. tv. (Mth.) 7. §, 1992. évi XXII. tv. (régi Mt.) 90. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2005. február 1-jétől állt az alperes alkalmazásában, szakmai adatbázis rendszergazda volt. 2007 februárjától az alperesnél már nem végzett munkát, mivel gyermeke otthoni gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon volt. A második gyermeke után a gyermekgondozási segélyben 2012. július 24-ig részesült.

[2] A felperes 2012. május 17-én fordult levélben az alperes ügyvezető igazgatójához, amelyben bejelentette, hogy 2012. július 24-ét követően szeretné igénybe venni a gyermeknevelés évei alatt összegyűlt fizetés nélküli szabadságait, majd ténylegesen munkába kíván állni.

[3] Az alperes ügyvezetője 2012. május 29-én tájékoztatta a felperest, hogy a bejelentését tudomásul vette, összesen 86 nap fizetett szabadság illeti meg, amely 2012. július 25-étől 2012. november 23-áig kiadásra kerül.

[4] Ezt megelőzően az alperes ügyvezetése 2012. május 11-én arról tájékoztatta az üzemi tanácsot és a szakszervezetet, hogy a társaság fizetésképtelenségi helyzetére tekintettel a csoportos létszámleépítés elkerülhetetlen, ezért konzultációt kezdeményezett.

[5] Az alperes 2012. július 5-én kelt 390/2012. számú iratával értesítette a felperest, hogy az alperes működésével összefüggő okok miatt létszámleépítést kénytelen végrehajtani. Az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 89. § (3) bekezdése alapján ez lehetőséget ad a munkaviszony rendes felmondással történő megszüntetésére. A régi Mt. 94/A. § (1) bekezdésére hivatkozva értesítette a felperest, hogy a munkaviszonyát legkorábban az értesítés átvételétől számított 30 nap lejárta után kívánja megszüntetni a csoportos létszámleépítésre vonatkozó szabályok szerint.

[6] A munkáltató "tájékoztatás" című iratában 2012. július 5-én arról is tájékoztatta a felperest, hogy a felmondási védelem a csoportos létszámleépítés esetén is megilleti. Az előzetes tájékoztató közölhető, azonban rendes felmondás csak a védelem megszűnését követően adható ki. A munkáltató arról is tájékoztatta, hogy az alperes ügyvezetése 2012. május 11-én értesítette az érdekképviseleti vezetőket a csoportos létszámleépítés tervéről.

[7] A felperes 2012. július 25-étől a felmondás közlésééig a szabadságát töltötte.

[8] Az alperes 2012. augusztus 16-án kelt rendes felmondásával 50 napos felmondási idő biztosítása mellett 2012. október 5-ével szüntette meg a felperes munkaviszonyát a régi Mt. 89. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással. A munkáltató intézkedését a felperes 2012. augusztus 21-én átvette.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[9] A felperes a megismételt eljárásban előterjesztett keresetében a munkaviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 82. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak alapján elmaradt jövedelem címén 12 havi távolléti díjnak megfelelő összeget igényelt, valamint nem vagyoni kártérítést annak kamatával együtt. Kérte az új Mt. 83. § a) pontja alapján a munkaviszonya helyreállítását. Hivatkozása szerint a 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvényi módosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény (Mth.) 7. § (7) bekezdése alapján csak az új Mt. 71-76. §-ai azok a rendelkezések, amelyek a jelen ügyben nem alkalmazhatóak. Az új Mt. 65. §-ával kapcsolatban az Mth. nem tartalmaz átmeneti rendelkezést.

[10] A felperes a keresetében az egyenlő bánásmód megsértését is állította. Hivatkozása szerint az alperes a munkaviszonyát korábban szüntette meg, mint az azonos osztályon dolgozókét. Ennek pedig az volt az oka, hogy a munkatársaival ellentétben gyermekeivel huzamosabb ideig otthon tartózkodott.

[11] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a régi Mt. szabályain alapuló rendes felmondás nem jogellenes.

Az első- és másodfokú ítélet

[12] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

[13] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a régi Mt. 90. §-ának (1) bekezdés e) pontjára, (2), (4) és (5) bekezdésére, valamint a régi Mt. 94/E. § (1) bekezdésében és a (2) bekezdésében foglaltakra.

[14] Hivatkozott továbbá az Mth. 7. § (7) bekezdésére, amely értelmében az Mt. 71-76. §-ában foglaltakat abban az esetben kell alkalmazni, ha az Mt. 72. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatásra 2012. június 30-át követően került sor.

[15] Az elsőfokú bíróságnak elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy melyik törvény rendelkezései az irányadóak. Ezt a kérdést az Mth. 7. §-ának (7) bekezdése alapján döntötte el. Tekintettel arra, hogy az alperesnél működő üzemi tanács értesítése 2012. május 11-én történt a csoportos létszámleépítéssel összefüggően, a régi Mt. szabályai voltak alkalmazandóak.

[16] Az alperes jogszerűen járt el, amikor a felperes munkaviszonyának megszüntetésével is járó csoportos létszámcsökkentés alkalmával a régi Mt. szabályait alkalmazta, és a régi Mt. 90. § (5) bekezdése szerint állapította meg, hogy a felperest gyermeke 3 éves korának betöltéséig, azaz 2012. július 24-éig illette meg a felmondási védelem. Az alperes a felperes által sem vitatottan a rendes felmondást a védelmi idő megszűnését követően, 2012. augusztus 21-én közölte.

[17] Az alperes felmondása nem ütközött felmondási tilalomba és jogszerű volt figyelemmel arra, hogy a perben nem volt, vitatott, miszerint az alperes csoportos létszámcsökkentést hajtott végre, amely érintette a felperes munkakörét is.

[18] Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése körében a bíróság osztotta az alperes azon álláspontját, miszerint az összehasonlítandó helyzetben lévő személyek csoportját nemcsak a felperes közvetlen munkatársai, hanem az alperes munkavállalóinak teljes állománya jelentette, hiszen a létszámcsökkentés a munkáltató egészét, és nem csak a felperest foglalkoztató szervezeti egységet érintette. A bíróság Cs. A. ügyvezető vallomása alapján megállapíthatónak találta, hogy az alperesnél még folyamatban lévő feladatok, illetve a végelszámolás előkészítéséhez szükséges teendők ellátása érdekében folyamatosan szűntek meg a munkaviszonyok annak megfelelően, ahogyan csökkentek a még működő projektek. A bíróság a csatolt táblázat alapján bizonyítottnak látta, hogy a csoportos létszámcsökkentés keretében a felperes felmondása közlését 2012. augusztus 21-ét megelőzően már 33 munkavállalónak mondott fel az alperes. Ebből következően a felperest az anyaságával kapcsolatban semminemű hátrány nem érte, a munkáltató nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét a munkaviszony megszüntetése során.