BH+ 2010.4.163 A per adataitól függően a vállalkozói díjvita is eldönthető érdemben szakértői bizonyítás nélkül [Pp. 164. §, 177. §].

B. Város Önkormányzata a B., K. u. 3. szám alatti, társasházzá alakított ingatlan egy részét eladta az alperesnek akként, hogy a vevő a vételár fejében az önkormányzati tulajdonban maradó ingatlanrész felújítási munkáit elvégzi. Mind az alperes, mind az önkormányzat a kivitelezés elvégzésével a felperest bízta meg, az önkormányzat Agrárinnovációs Központot, az alperes pedig drogéria üzletet kívánt létrehozni. A peres felek közötti építési szerződés megkötésére 2004. szeptember 2-án került sor, amelyben 22 050 956 forint + áfa összegben határozták meg a vállalkozói díjat. A bontási munkálatok közben kiderült, hogy a tervezett átalakításra az épület életveszélyes állapota miatt nem kerülhet sor, ezért a tulajdonosok a meglévő építmény elbontása és új épület létesítése mellett döntöttek. A felperes szerződésmódosítást készített, ebben mindkét ingatlant érintő munkavégzés ellenében 37 000 000 forint + áfára tartott igényt. A felperes szerződéstervezetét az alperes nem írta alá, de továbbra is kérte a munkavégzést, az építési naplóban megrendelői igényeket is megfogalmazott, a munkavégzést ellenőrizte.

A felek között vita alakult ki, ezért a felperes 2005. február végén - a kivitelezés teljes befejezése nélkül - a munkaterületről levonult. Az általa végzett munkáról felmérési naplót készített, amelyet az alperes műszaki ellenőre kollaudált. 2005. március 3-án a felek között megtörtént a műszaki átadás-átvétel, a jegyzőkönyvben rögzítették, hogy a felmérési napló mennyiségeinek egyeztetése megtörtént. A felperes a 37 000 000 forint összegű árajánlatnak megfelelően tartott igényt vállalkozói díjra, az alperes pedig egyes munkarészeknél kérte a tételes kalkulációt. A felperes elfogadta azt a minőségi kifogást, amelyet az alperes a vakolások tekintetében előterjesztett, így erre vonatkozóan 50%-os díjleszállítást alkalmazott. Az önkormányzat megfizette teljes egészében a felperes részére a vele kötött szerződésben foglalt nettó 15 050 956 forintot, az alperes részéről azonban a D. Bt.-n keresztül összesen bruttó 8 500 000 forint kifizetés történt. A felperes 2005 februárjában egy részszámlát, március 7-én pedig végszámlát bocsátott ki összesen 6 979 674 forint összegről, amelyet az alperes felhívás ellenére sem egyenlített ki.

A felperes keresetében 6 979 674 forint, és ennek 2005. április 22. napjától járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az újjáépítési munkákra vonatkozóan a felperes már nem az alperessel, hanem a D. Bt.-vel kötött szerződést, így a felek között jogviszony nem áll fenn. Másodlagosan vitatta a kereset összegszerűségét is.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Részletes tanú- és okirati bizonyítás alapján megállapította, hogy a felperes és a D. Bt. között vállalkozási szerződés nem jött létre, a felperes bizonyította, hogy a felek közötti jogviszony a régi épület elbontása után is fennállt módosult tartalommal. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy milyen összegű vállalkozói díjra tarthat igényt. A felperes bizonyítási kötelezettségét elismerve kérte műszaki szakértő kirendelését, és a szakértői költség egy részét meg is előlegezte. Miután a szakértői eljárás várható nagyobb költsége ismertté vált, a felperes anyagi helyzetére való hivatkozással a szakértői díj további részét már nem előlegezte meg, ezért az elsőfokú bíróság a szakértő kirendelését visszavonta. A felperes kérte, hogy a bíróság a rendelkezésére álló adatok alapján hozzon érdemi határozatot, miután becsatolta a peren kívül készült szakértői véleményt, és számos egyéb okirati bizonyítékot, amelyek szerinte megalapozzák a keresetét. Ezt az álláspontot azonban az elsőfokú bíróság nem osztotta, nélkülözhetetlennek tartotta a műszaki szakértői bizonyítást. Megítélése szerint a felperes által hivatkozott bizonyítékok önmagukban nem elégségesek a követelés mértékének alátámasztására, a jelenlegi körülmények között a követelés bizonytalan, ezért a keresetet elutasította.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 6 979 674 forintot, és ennek 2005. április 22. napjától járó törvényes mértékű kamatát. Az elsőfokú ítélet megváltoztatásának megfelelően megváltoztatta a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezéseket is. A bizonyítékok áttekintése után az a jogi álláspontja alakult ki, hogy a felperesi követelés összegszerűsége eldönthető szakértői bizonyítás nélkül is. Az építési napló adatai alapján megállapította, hogy az ingatlan újjáépítése tárgyában a felek között létrejött a szerződésmódosítás a megemelt díj kikötése mellett. A szerződés megszűnése után a felperes a munkát tételesen felmérte, az alperes műszaki ellenőre pedig a felmérést ellenőrizte, kollaudálta. A javításokat, illetve a vitatott tételeket a felperes figyelembe vette, újabb felmérést készített, költség-kimutatásában a módosult mennyiségekkel számolt. A perben érvényesített számlakövetelés mellékletében a felperes tételesen kimunkálta a szerződés szerinti anyag- és munkadíjat, levonásba helyezte az elismert díjleszállítást is, a vállalkozói díj összegét a két épületrészre együttesen 27 574 529 forint + áfában jelölte meg. A per során követelését újból részletezte, az alperes kérésének megfelelően szétválasztotta az önkormányzat, illetve az alperes részére végzett munkákat.

A másodfokú bíróság lényeges körülményként értékelte azt, hogy a felek között az elvégzett munkák mennyisége tárgyában vita nem volt. A felperesi felmérésben szereplő számítás és az alperesi műszaki ellenőr által kimunkált vállalkozói díj közötti különbözet valójában abból adódott, hogy a felperes által készített árajánlatban szereplő rezsióradíjtól a műszaki ellenőr egyoldalúan eltért. Ehhez pedig semmilyen jogalapja nem volt. A jogerős ítélet értelmében alaptalanul vitatta az alperes a bontási és ácsszerkezeti munkánál felszámított összeget is, hiszen az ácsszerkezeti munkánál a mennyiségi felmérés megtörtént, az egyes munkarészekre eső díjat pedig a felperes a szerződésben foglaltak szerint kérte; a szerződéstől pedig egyoldalúan eltérni nem lehet.

A másodfokú bíróság a bizonyítási teher szabályát az elsőfokú bíróság jogi álláspontjától eltérően fejtette ki: a felperesnek kellett bizonyítania a ténylegesen elvégzett munkák mennyiségét, és azt, hogy erre vetítette az árajánlatban meghatározott anyag- és rezsióra díjakat; mindezt a felperes bizonyította. Az alperest terhelte (volna) ezek után a bizonyítás arra vonatkozóan, hogy a felperesi elszámolás "hibás", a konkrétan megjelölt tétel valamilyen okból nem helytálló. A bíróság értékelte, hogy az alperes milyen kérdések tisztázását kérte a kirendelendő szakértőtől; majd megállapította, hogy szükségtelen lett volna a felperes által elvégzett munkák teljes körű felmérése és beárazása. Így folyhatott volna a perben szakértői bizonyítás az alperes által konkrétan vitatott tételekre egy szűkebb körben. Az alperes hivatkozásai azonban nem irányultak arra, hogy a felperes a szerződés tartalmához képest alaptalan mennyiségekkel, egységárakkal számolt, ezért a szakértői bizonyítás elrendelése nem volt indokolt. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetének, mint kellően alátámasztott követelésnek helyt adott.