33/2001. (VII. 11.) AB határozat
a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 42. § (4) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panasz tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 42. § (4) bekezdésének második mondata: "Határozathozatal előtt az ügyész indítványát be kell szerezni." - alkotmányellenes, ezért ezt a rendelkezést a határozat közzétételének napjával megsemmisíti.
A fenti jogszabály az alábbi szöveggel marad hatályban: "42. § (4) A kizárásról a bíróság tanácsülésen határoz.
Ha a bejelentést nem a bíró tette, be kell szerezni nyilatkozatát."
2. Az Alkotmánybíróság a fenti jogszabályi rendelkezésnek a Nógrád Megyei Bíróság B.253/1998. számú ügyében való alkalmazhatósága kizárására irányuló kérelmet elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó ellen a Salgótarjáni Városi Ügyészség magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vádat, és a vádindítványt az illetékes Salgótarjáni Városi Bírósághoz nyújtotta be.
Mivel az indítványozó a megye területén ügyvédként működik, a Salgótarjáni Városi Bíróság összes bírái elfogultságot jelentettek be, és kizárásukat kérték. Ugyanezt tették a Pásztói Városi Bíróság összes bírái is.
Az ugyancsak Nógrád megyében lévő Balassagyarmati Városi Bíróság bírái közül csak a bírák többsége érezte magát elfogultnak, öten viszont nem. Ezért a Nógrád Megyei Főügyészség átirata alapján a Nógrád Megyei Bíróság 1998. november 16-án kelt B.253/1998/8. sorszámú végzésével eljáró bíróságként a Balassagyarmati Városi Bíróságot jelölte ki.
Ezt a végzést a csatolt tértivevény tanúsága szerint 1999. január 19-én kézbesítették az indítványozónak.
A megyei bíróság kijelölése alapján a Balassagyarmati Városi Bíróságon B.886/1998. szám alatt folytatódott a büntetőeljárás az indítványozóval szemben.
Az indítványozó időközben elfogultsági kifogást jelentett be a bíróság elnöke és az ügyében eljáró bíró ellen, és mert alkotmányjogi panaszt is előterjesztett, ezért a Balassagyarmati Városi Bíróság 1999. február 1-jén kelt végzésével a kitűzött tárgyalást elhalasztotta, és az előzetes kérdések elbírálásáig az eljárást felfüggesztette.
2. Az indítványozó a Nógrád Megyei Bíróság kijelölő végzésével kapcsolatban a törvényben előírt 60 napon belül, 1999. február 18-án alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
Többszöri, hiánypótlásra történő felhívást követően az indítványozó számos kiegészítést nyújtott be, de csak a legutóbbi beadványában nyilatkozott egyértelműen a panasz tárgyáról. Ugyanezen tárgykörben egyúttal a kifogásolt jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítását és megsemmisítését is indítványozta, fenntartva ugyanakkor az alkotmányjogi panaszt is. Kérte továbbá azt is, hogy a megjelölt jogszabályi rendelkezés alkalmazhatóságát a konkrét büntető ügyben az Alkotmánybíróság tiltsa meg.
Az indítványozó a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) 42. § (4) bekezdése részbeni alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte azon az alapon, hogy a támadott jogszabály sérti az Alkotmány 57. § (1) és (3) bekezdéseiben foglaltakat, nevezetesen az igazságos és pártatlan bíráskodás, a bíróság előtti egyenlőség és a védelemhez való jog alkotmányos elvét.
II.
Az azonos jogszabályi rendelkezést támadó indítvány és alkotmányjogi panasz együttes elbírálása során az Alkotmánybíróság az alábbi jogszabályokat vizsgálta:
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt vádat vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
(2) [...]
(3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga..."
"42. § (3) A 35. § (4) bekezdésében szabályozott esetekben, továbbá ha a bíróságnak nincs olyan tanácsa, amelyre a kizárási ok nem vonatkozik, a kizárásról a másodfokú bíróság határoz. Ha a kizárás iránti bejelentésnek helyt ad, az eljáró bíróság kijelölésére a 34. § megfelelően irányadó.
(4) A kizárásról a bíróság tanácsülésen határoz. Határozathozatal előtt az ügyész indítványát be kell szerezni. Ha a bejelentést nem a bíró tette, be kell szerezni nyilatkozatát."
III.
Az utólagos normakontrollra irányuló indítvány és ezzel együtt az alkotmányjogi panasz megalapozott.
1. Az indítványozó véleménye szerint a támadott jogszabályhely sérti a pártatlan bíráskodás, az igazságos tárgyalás, a "fegyverek egyenlősége" (tehát az ügyfélegyenlőség) és a védelem jogának alkotmányos elvét, mégpedig azért, mert a kizárási eljárásban a másodfokú bíróság a döntés előtt csak az ügyész nyilatkozatát köteles beszerezni, de a vádlottét nem.
2. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése alapján alkotmányos alapjog a bíróság pártatlansága, és az igazságos tárgyaláshoz való jog. A kizárásra vonatkozó eljárási szabályok éppen ezt az alkotmányos alapjogot hivatottak biztosítani az egyes ügyek elbírálása során.
A terhelt szabad védekezésének joga az Alkotmány 57. § (3) bekezdéséből következően alkotmányos alapjog. Az Alkotmánybíróság a 25/1991. (V. 18.) AB határozatában a védelem jogát az alábbiakban részletezte:
"A védelemhez való jog alkotmányos büntetőeljárási alapelve az eljárás egész menetében számtalan részletszabályban ölt testet. A védelemhez való jog a büntetőeljárás alá vont személy azon jogaiban, illetve a hatóságok azon kötelezettségeiben realizálódik, amelyek biztosítják, hogy a vele szemben érvényesített büntetőjogi igényt megismerje, arról álláspontját kifejthesse, az igénnyel szembeni érveit felhozhassa, a hatóságok tevékenységével kapcsolatos észrevételeit és indítványait előterjeszthesse, továbbá védő segítségét vehesse igénybe. A védelemhez való jog tartalmát képezik a védő azon eljárási jogosítványai, illetve a hatóságok azon kötelezettségei, amelyek részéről a védelem ellátását lehetővé teszik." (ABH 1991, 414., 415.)
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a "tisztességes eljárásnak (...) általánosan és nem vitatottan elismert eleme a 'fegyverek egyenlősége', amely a büntetőeljárásban azt biztosítja, hogy a vádnak és a védelemnek egyenlő esélye és alkalma legyen arra, hogy a tény- és jogkérdésekben véleményt formálhasson és állást foglalhasson. A fegyverek egyenlősége nem minden esetben jelenti a vád és védelem jogosítványainak teljes azonosságát, de mindenképpen megköveteli, hogy a védelem a váddal összevethető súlyú jogosítványokkal rendelkezzen." [6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91., 95., 96.]
Az Alkotmánybíróság a bírósághoz fordulás jogával kapcsolatban azt is kimondotta, hogy az Alkotmány 57. § (1) bekezdése alapján mindenkit alanyi jog illet meg arra, hogy jogait független és pártatlan bíróság előtt érvényesítse, és hogy a bírósági eljárásban a fél pozíciójában szerepelhessen. (930/B/1994. AB határozat, ABH 1996, 502., 505.)
3. A kizárás tárgyában hasonló döntés előtt az ügyész nyilatkozatának beszerzését a Be. 42. § (4) bekezdése kötelezően előírja, a terheltét azonban nem. Sőt, az ügyészi indítványnak a terhelt részére való kézbesítését sem írja elő. Ekként ez a rendelkezés beleütközik a bíróság előtti egyenlőség elvébe. Bár a Be. 44. § (5) bekezdése a terhelt indítványtételi és észrevételezési jogát az eljárás minden szakaszára nézve biztosítja, és ezt a Be. 42. § (4) bekezdése sem zárja ki, azonban a terhelt esetleg csak utólag, a döntést követően nyilatkozhat, ezzel szemben az ügyész az álláspontját már a döntést megelőzően is előterjesztheti, sőt, az indítvány beszerzése a bírói döntés kötelező előfeltételeként szerepel. Ez a megoldás az ügyésznek többletjogokat biztosít, amellyel szemben a terhelt az időbeli sorrendet illetően lépéshátrányba kerül, már azon okból is, hogy az ő nyilatkozatának beszerzését a törvény még utólagosan sem kívánja meg.
A terhelt a kizárási és kijelölési eljárásról így az esetek többségében csak utólag szerezhet tudomást, és ellentétben az ügyésszel, a kijelöléssel kapcsolatos észrevételeit és javaslatait a döntés előtt a másodfokú bírósággal nincs módjában közölnie.
Ha például több bíróság kijelölése is szóba kerülhet, a terhelt érdekei és szempontjai figyelmen kívül maradnak, és a másodfokú bíróság egyoldalúan csak az ügyész, tehát a vád álláspontjával ismerkedhet meg. Ez a jogi megoldás alkalmas arra, hogy kétséget ébresszen az igazságszolgáltatás pártatlanságáról, noha a kizárás és a kijelölés célja éppen a pártatlanság biztosítása. Ugyanakkor a tárgyalás időszerűségét is hátrányosan érinti, mert a terheltnek ezután már csak az a lehetősége marad, hogy esetleg a kijelölt bíróság ellen ő maga jelenthessen be újabb kizárási indítványt. Mindez pedig az eljárás elhúzódását eredményezi, amely ugyancsak sértheti a terhelt érdekeit.
4. Az Alkotmánybíróság által vizsgált eljárásjogi rendelkezés a fent kifejtettek szerint az ügyész javára többletjogokat biztosít, ezáltal sérti a bíróság előtti egyenlőségre, a védelem jogaira és a pártatlan bíráskodásra vonatkozó, az Alkotmány 57. § (1) és (3) bekezdésében deklarált alapjogokat.
Ezért az Alkotmánybíróság a hivatkozott jogszabályt az ügyészi indítvány előzetes és kötelező beszerzésére vonatkozó részében alkotmányellenesnek ítélte és megsemmisítette.
Ennek megfelelően megállapította a vonatkozó jogszabály hatályban maradó szövegét.
A közzététel az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 41. §-án alapul.
5. Az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz lényegileg konkrét normakontrollt jelent. Így az indítványozó által a vitatott rendelkezésekre vonatkozóan külön előterjesztett, absztrakt normakontrollra irányuló indítványt az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz kapcsán bírálta el.
Az Abtv. 42. § (1) bekezdése értelmében a megsemmisített jogszabályi rendelkezés a határozat közzétételének napján veszti hatályát.
Az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság nem látta szükségesnek, illetve célszerűnek, hogy a jogszabály megsemmisítését visszamenőleges hatállyal mondja ki, úgyszintén azt sem, hogy az alkotmányjogi panasz tárgyát képező konkrét büntetőügyben történő alkalmazhatóságát - ugyancsak visszamenőleges hatállyal - kizárja.
Sem az alkotmányjogi panasz, sem az utólagos normakontroll vonatkozásában nem állapítható meg a jogbiztonság sérelme vagy az indítványozó olyan különösen fontos érdeke, amely az általános szabálytól történő eltérést indokolná.
Az indítványozó konkrét ügyében ugyanis a kijelölő bíróság már beszerezte - mert be kellett szereznie - az ügyészi indítványt, ezt tehát utólag meg nem történtté tenni nem lehet. Az ügyészi indítvány tényétől függetlenül azonban, a megyei bíróság az adott esetben más bíróságot ki sem jelölhetett volna, hiszen a megye területén csak egyetlen olyan helyi bíróság maradt, amelynek bírái nem teljes létszámban jelentettek be kizárási okot. Következésképpen a megyei bíróság döntése eleve behatárolt volt, és azt nem az ügyészi indítvány determinálta.
A jelen esetben a megsemmisített jogszabály konkrét ügyben történő alkalmazása visszamenőleges megtiltására irányuló kérelmet az Alkotmánybíróság elutasította.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
az aláírásban akadályozott
dr: Erdei Árpád
alkotmánybíró helyett
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 169/D/1999.