BH 2014.9.270 I. A haszonélvezeti jog alapítására vonatkozó megállapodás szóban is érvényesen megköthető, ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez azonban írásbeli forma szükséges.

II. Az elévülés feltételeit minden esetben a konkrét körülmények alapulvételével kell vizsgálni. Amennyiben igazolódik, hogy a felperes az elévülés nyugvásának megszűnését követően menthető okból téves jogcímen érvényesített igényt, és ez számára az elutasító ítélet indokolásából válik nyilvánvalóvá, az utóbb azonos tényalapon, de más jogcímen érvényesített igény elévülése a Ptk. 326. § (2) bekezdésében foglaltak megtartása esetén nem állapítható meg [1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 158. § (1) bek., 326. § (2) bek.; 1997. évi CXLI. tv. 29. §].

[1] Az I. rendű alperes valamint házastársa, néhai B. Zs. (aki a felperesek fia, egyben a II-IV. rendű alperesek édesapja) az 1996. január 5-én megkötött adásvételi szerződéssel vásárolták meg a perbeli ingatlant. A vevők az adásvételi szerződésben úgy nyilatkoztak, hogy az adásvétel tárgyát képező ingatlanon a felperesek javára haszonélvezeti jogot kívánnak alapítani, és kötelezettséget vállaltak annak bejegyeztetésére is. E nyilatkozatuk a felperesekkel 1995-ben szóban kötött megállapodáson alapult, amely szerint az ingatlan a vevők egyenlő arányú közös tulajdonába kerül, míg a felperesek - a vételárhoz való hozzájárulásuk, illetve a lakóház bővítésére, felújítására nyújtott támogatásuk ellenében - a felújított lakóházra is kiterjedő haszonélvezeti jogot szereznek.

[2] A földhivatal a tulajdonosváltozást átvezette és bejegyezte a felperesek haszonélvezeti jogát is, utóbb azonban törölte azt. A felperesek a haszonélvezeti jog megszerzésével kapcsolatos illetéket megfizették.

[3] A lakóház 1998-ban elvégzett felújításának, bővítésének költségeit a felperesek, valamint az I. rendű alperes és néhai házastársa közösen viselték. A felperesek kertművelési szerszámaikat az alagsorban tárolták, illetve időnként az alagsorban aludtak, az épülethez kulccsal rendelkeztek.

[4] Néhai B. Zs. 2007. március 8-án bekövetkezett halála után az ingatlanban lévő tulajdoni hányadát - egymás között egyenlő arányban, az I. rendű alperes özvegyi jogával terhelten - gyermekei, a II-IV. rendű alperesek örökölték.

[5] A felperesek a hagyatéki eljárásban, 2008 tavaszán szereztek tudomást arról, hogy haszonélvezeti jogukat az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezték be. A felperesek és az I. rendű alperes kapcsolata ezt követően megromlott, az I. rendű alperes az ingatlanon zárat cserélt, ezzel a felperesek további ingatlanhasználatát megakadályozta.

[6] A felperesek 2009. február 26. napján az ingatlanra vonatkozóan, ráépítéssel szerzett tulajdonjoguk megállapítása iránt indítottak pert. A másodfokú bíróság a keresetet jogerősen elutasító, 2011. május 5. napján kihirdetett ítéletének indokolásában rámutatott: mivel a felperesek a szóban létrejött megállapodás értelmében hozzájárulásuk fejében haszonélvezeti jogot szereztek, a Ptk. ráépítésre vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók.

[7] A felperesek a jelen pert megindító, 2011. július 19. napján előterjesztett keresetükkel elsődlegesen annak megállapítását kérték, hogy az 1995-ben kötött szóbeli megállapodás alapján haszonélvezeti jogot szereztek, másodlagosan pedig az I-IV. rendű alperesek hozzájáruló nyilatkozatának ítélettel történő pótlását kérték a haszonélvezeti joguk bejegyzéséhez. Mindkét kereseti kérelemhez kötődően kérték a földhivatal megkeresését haszonélvezeti joguknak az I. rendű alperes özvegyi jogát rangsorban megelőző bejegyzése érdekében. Harmadlagos kereseti kérelmükkel jogalap nélküli gazdagodás címén az I. rendű alperest 3 millió forint, a II-IV. rendű alpereseket pedig személyenként 1 millió forint megfizetésére kérték kötelezni.

[8] Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására és költségeik megtérítésére irányult; továbbiak mellett arra is hivatkoztak, hogy a felpereseknek a haszonélvezeti jog bejegyzésére irányuló kötelmi igénye elévült.

[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperesek őket együttesen megillető haszonélvezeti jogot szereztek az ingatlanon, és megkeresni rendelte a földhivatalt a haszonélvezeti jognak az I. rendű alperes özvegyi jogát megelőző rangsorban történő bejegyzése érdekében. Döntését azzal indokolta, hogy a Ptk. a haszonélvezet alapítását nem köti a megállapodás írásba foglalásához (BH 2002.433.), ugyanakkor a bizonyítékok alapján aggálytalanul megállapítható volt, hogy a felperesek a haszonélvezeti jogot az 1995 nyarán megkötött szóbeli megállapodással megszerezték. Mivel az adásvételi szerződésben az I. rendű alperes és néhai házastársa kötelezettséget vállaltak a haszonélvezeti jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére is, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 26. § (1) bekezdése értelmében a földhivatal megkereséséről is rendelkezett.

[10] Az elévülési kifogással kapcsolatban az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a 2009. február 26. napján végrehajtott zárcseréig az ingatlan folyamatos felperesi birtoklása, használata megszakította az igény elévülését (EBH 2004.1136.), 2009. február 27. napján pedig az elévülés újrakezdődött: a felperesek ekkortól már nem gyakorolhatták a haszonélvezet alapján őket megillető használati jogot, ezt követően azonban a haszonélvezetre vonatkozó igényüket "az elévülési időn belül érvényesítették".

[11] A másodfokú bíróság részítéletével részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét: elutasította a haszonélvezeti jog bejegyzésére irányuló keresetet és mellőzte a földhivatal megkeresését, ezt meghaladóan (a harmadlagos, a jogalap nélküli gazdagodás megtérítésére irányuló kereset tárgyában) az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

[12] A másodfokú bíróság pontosította az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és kifejtette: a korábbi perben hozott jogerős ítéletben - a jelen perben már nem vitatható módon - megállapítottak szerint 1995-ben szóban érvényesen létrejött a haszonélvezeti jogra vonatkozó megállapodás, a vevők az adásvételi szerződésben annak bejegyzésére is kötelezettséget vállaltak, ezért a jelen perben csupán a bejegyzési igény elévülése tekintetében kellett határoznia. A másodfokú bíróság - az álláspontja szerint az egymástól el nem különíthető - elsődleges és másodlagos kereseti kérelmek tekintetében egységesen arra a következtetésre jutott, hogy a felperesek bejegyzési igénye 2008 tavaszáig nyugodott; tekintettel azonban arra, hogy az ettől számított, a Ptk. 326. § (2) bekezdésében biztosított egyéves határidőn belül nem érvényesítették a bejegyzés iránti igényüket (a jelen pert csak 2011. július 19. napján indították meg), az igény elévült.

[3] Az elévülés megszakadását a másodfokú bíróság nem látta megállapíthatónak, rámutatva: nem bizonyított, hogy a felperesek az ingatlan használatát haszonélvezeti joguk alapján gyakorolták. Az ingatlanon a felperesek által végzett munkálatok sokkal inkább a rokoni kapcsolaton alapuló szívességi használatnak feleltek meg, ami nem vezethetett a bejegyzési igény elévülésének megszakadásához.